Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)

2022-06-01 / 126. szám

www.ujszo.coml 2022. június VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Palacsintakövek Újabban csak magunkkal vagyunk elfoglalva ^ ppen megnyerték a fin-Enek a hokivébét, amikor Bandika és Ervin kiért az Eötvös Károly­­kilátóhoz. Úgy volt, hogy esni fog, de nem akart ne­ki sikerülni, és a sár sem volt már olyan elviselhetetlen, mint az alsó utakon. Kikerülve a kilátót, a két munkanélküli jó barát a palacsin­takövek felé folytatta útját. Persze csak ők hívták a helyet palacsinta­köveknek, mert olyan volt, mintha a hegytető oldalából kiszökő szik­lák egymásra pakolt palacsinták­ból álltak volna össze az évmilliók alatt. Hogy azt mondják, hogy a ba­latoni ingatlanok ára az elmúlt két év során megduplázódott, mondta a szélcsendbe Ervin. Meg ezt még megértem, de hogy hogyan lehet a dombtetőn szélcsend, amikor végig a felfele úton szél fújt, azt nem tu­dom felfogni sehogy sem. Bandika válasz helyett a világpolitikára te­relte a szót. Igencsak nehezménye­zem, kedves kuzin, hogy az utóbbi időben alig lehet olvasni perui hí­reket. Vagy hogy mi van Botswa­nában. Mi nyomja az emberek lel­két a Salamon-szigeteken, és hogy mitől retteg Üzbegisztán lakossá­ga. Szégyen, nem szégyen, engem ez most érdekel. Az az érzésem, hogy újabban csak magunkkal va­gyunk elfoglalva. Ervin megka­paszkodott egy fiatal akáctörzs­ben, hogy a meredek gyalogúton tovább tudjon ereszkedni lefelé. Hát akkor tessék üzbég, meg pe­rui lapokat olvasni, ha az hiányzik. A mieink arról írnak, ami minket érint. Én is úgy jártam a minap, hogy megnyugodva nézem az új­ságot, mert állítólag Norvégiából kapunk majd gázt a következő tél­re, ha nem lesz elég orosz. Erre a következő oldalt majdnem széttép­tem, mert azt írják, Lewandows­­ki otthagyja a Bayern Münchent. A mai világban, érti! Amikor semmi sem biztos, és milliók megélheté­se forog kockán. Miért nem jó neki ott, ahol eddig volt? Ervin bóloga­tott, mintha értené. Kilátásba he­lyezte továbbá, hogy beszerez egyet a zergenyomatos öteurós érméből. Most kezdik árusítani a héten, de csak gyűjtési célra. Rá van nyomva a zerge, meg a neve, hogy rupicapra rupicapra tatrica. Nem baj - sóhaj­tott Bandika, és elővette a zsebéből Bornemissza Anna szakácskönyvét 1680-ból. Felolvasom önnek a világ egyik legrövidebb receptjét. Ez a könyv azt írja, az ökörből nyolcvan­háromféle étket lehet „készíthetni”. Köztük a hetvenötödik: „az ökör­lábra hidegen tölts mustárt: jó étel.” Egyet nem értek csupán, hogy az ökörláb legyen hideg, vagy a mus­tár. Esetleg mindkettő? Nekem is volna egy javaslatom, ha nem haragszik, vágott közbe Ervin. Menjünk, és együnk egy harcsagiroszt Kánya Zoli Halsütö­déjében. Csuki utca kettő. Tudom, hol van, tegnap is ott ettünk, vágta zsebre a könyvet Bandika, majd el­indultak vissza a töttöskáli temp­lomrom alatti parkolóba. A szerző a Vasárnap munkatársa Döntsd már el végre, mit akarsz: engem, a pártot vagy a vállalkozást?! (Lubomlr Kotrha) Távolabb az orosz földgáztól DUDÁS TAMÁS Bár a földgáz továbbra is áramlik Oroszországból Európába, csak az igazi szerencsejátékosok építenék jövőjüket kizáró­lag az orosz energiahordozókra. A finn példa is jól mutatja, hogy kevés kell ahhoz, hogy Oroszország elzárja a gázcsa­pot, és az orosz politikai elit egy ideje már elhagyta a racionalitás mezs­gyéjét. Az óvatos európai kormányok ezért tartalék terveket szövöget­nek, hogy az elkövetkező fűtési szezonban Európa ne váljon Orosz­ország túszává. Szlovákia 2009 fagyos januárjában átélte már, hogy milyen az, ha két hétre leáll az orosz földgáz, és ezt a traumatikus él­ményt jó lenne aX elkövetkező fűtési szezonban kihagyni. Szlovákia esetében ez azért is fontos, mert földgázszükségleteink döntő részét sok éve Oroszországból fedezzük. 2020-ban a szlovák föld­gázbehozatal 85 százaléka érkezett Oroszországból, abban az évben ennél nagyobb függőséggel csak Csehország, Lettország és Magyaror­szág rendelkezett. Nyilvánvaló, hogy ekkora orosz földgázmennyiséget az egyik napról a másikra lehetetlen helyettesíteni, de felelőtlenség lett volna a szlovák kormány részéről, ha nem próbálkozik a szállítások di­verzifikációjával. A kormány helyzete ma valamelyest könnyebb, mint 2009-ben, ugyanis éppen az akkori januári földgázválságnak köszönhe­tő, hogy Szlovákia több irányból is össze van kötve az európai földgáz­vezeték-hálózattal . Az orosz földgáz egyik fő lehetséges alternatívája a cseppfolyósított földgáz, mely a horvát Omisaljban található terminálnak köszönhetően Szlovákia számára is szóba jöhet. Az első, Szlovákiának szánt cseppfo­lyós földgázt szállító tartályhajó már az orosz-ukrán háború első nap­jaiban megindult Omisalj felé, de Szlovákia teljes földgázszükségleteit tekintve elmondható, hogy ez elsősorban a szlovák közvélemény meg­nyugtatására szolgált. Szlovákiának éves szinten mintegy 5,5 milliárd köbméter földgázra van szüksége, ami önmagában jóval meghaladja az Omisaljban található terminál jelenlegi kapacitását. Komolyabb változást jelent viszont a Szlovák Gázmüvek új szerző­dése, melynek keretein belül norvég földgáz érkezik majd Szlováki­ába. Ebben az esetben már komolyabb földgázmennyiségről van szó, mely a folytatódó cseppfolyósított földgázszállításokkal együtt az orosz földgáz körülbelül egyharmadát képes helyettesíteni. Ez nagy­mértékben hozzájárul a szlovák föld alatti földgáztárolók gyors feltöl­téséhez, és ezzel optimistábban tekinthetünk az elkövetkező hónapok­ba. További jó hír, hogy sikerült üzembe helyezni a Lengyelországot és Szlovákiát összekötő gázvezetéket, melyen keresztül további nor­vég vagy egyéb forrásokból származó földgáz áramolhat Szlovákiába. Lengyelország intenzíven dolgozik egy új cseppfolyósított földgázter­minál építésén is, ami az említett gázvezetékkel együtt tovább javít­hatja Szlovákia ellátását. Az uniós orosz kőolajembargó bonyodalmaiból leolvasható, hogy az orosz földgázszállítások leállítása ma politikailag szinte lehetetlen volna. Az EU azonban intenzíven készül arra, hogy néhány éven belül a minimumra csökkentse az Oroszországból származó földgáz meny­­nyiségét. Ennek egyik fő eszköze a REPowerEU stratégia, mely 300 milliárd euróval támogatja majd az orosz energetikai függőség csök­kentését. A földgáz esetében ez az uniós gázvezetékek kapacitásának növelését és több új cseppfolyós földgázterminál építését jelenti. Ér­deklődés esetén az Európai Bizottság kész az egész unió nevében tár­gyalni a lehetséges új földgázszállítókkal is, ezzel is megerősítve a 27 tagország piaci helyzetét. Elmondható ezért, hogy Európában ma az orosz földgáz végének kezdetét láthatjuk, és Szlovákia esetében is biz­tosra vehető, hogy az elkövetkező években egyre kevesebb földgáz ér­kezik majd Oroszországból. Ki mit gondol Oroszországról? A demokráciafelfogás áves globális közvélemény-kutatá­sa alapján a nyugati liberális demokráciák és a világ többi része között éles különbség van az Oroszországgal kap­csolatos felfogásban: sokan pozitívan állnak Oroszország­hoz, negatív megítélése főleg a nyugati liberális demokráci­ákra korlátozódik. Az Alliance for Democracies (Szövetség a Demokráciákért) fel­mérése szerint Európán belül a meg­kérdezettek 55 százaléka támogatja a gazdasági kapcsolatok megsza­kítását Oroszországgal Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziója miatt, míg Ázsiában a többség ellene volt, Latin-Amerikában pedig egyenlő­en megoszlott a közvélemény. Az Oroszországgal kapcsolatos nega­tív nézetek nagyrészt Európára és más liberális demokráciákra korlá­tozódnak. Az ukrajnai invázió után elvégzett éves demokráciafelfogási index 52 nagy népességű országot fed le, és összesen 20 ország többsége gon­dolta úgy, hogy az ukrajnai hábo­rú miatt nem szabad megszakítani a gazdasági kapcsolatokat Oroszor­szággal: köztük van Görögország, Kenya, Törökország, Kína, Izra­el, Égyiptom, Nigéria, Indonézia, Dél-Afrika, Vietnám, Algéria, a Fülöp-szigetek, Magyarország, Me­xikó, Thaiföld, Marokkó, Malajzia, Peru, Pakisztán, Szaúd-Arábia. A kapcsolatok megszakítását kívánó 31 ország közül 20 európai volt. Az Oroszországgal kapcsolatos legne­gatívabb véleménnyel rendelkező országok között van Lengyelország (87%), Ukrajna (80 %), Portugália (79%), Olaszország (65%), az Egye­sült Királyság (65%), Svédország (77%), az USA (62%) és Németor­szág (62%). Magyarországon - ahol Orbán nagy barátja Putyinnak, és szépen terjed a putyinizmus - 32% nega­tívan ítéli meg Oroszországot - ke­vesebben, mint a sokszor Putyin támogatását élvező Venezuelában, ahol a lakosság 36%-a ítéli meg ne­gatívan Oroszországot. Az országok erős rokonszenvet mutattak Ukrajna iránt. A legtöbb ázsiai, latin-amerikai és európai megkérdezett úgy gondolta, hogy a NATO, az USA és az EU többet te­hetne Ukrajnáért. Latin-Ameriká­ban a válaszadók 62%-a gondolta úgy, hogy a NATO túl keveset tett, és csak 6% szerint túl sokat. Euró­pában 43% mondta azt, hogy Európa túl keveset, 11 százalék szerint pedig túl sokat tett. Kínában 34 százalék mondta azt, hogy az USA túl sokat segít. (Guardian, 444.hu) FIGYELŐ Nagy fejlesztés a horvát autópályákon Modernizálják a horvát autópá­lyákat, de szerencsére az au­tópályadíjak az idén nem vál­toznak. A horvát állami autó­pálya-üzemeltető, a Hrvatske Autoceste (HAC) bejelentette, hogy digitalizálja a kezelt úthá­lózatot, amely nemcsak 1727 ka­mera lecserélését jelenti, de egy teljesen új, valós idejű forgalmi információs rendszer beveze­tését is - idézi a Total Croatia News a Jutarnji List cikkét. A HAC zágrábi központjában egy forgalomirányítási és -fel­ügyeleti központot hoznak létre, amely valós idejű információkat gyűjt a horvátországi autópályák forgalmi állapotáról, beleértve a HAC által kezelt autópályákat, valamint az Isztria Y autópályát és a Zágráb-Macelj autópályát is. Az ígéretek szerint a fejlesztés év végére megvalósul. Az új kame­rák képesek lesznek gyorsabban és biztonságosabban észlelni a potenciálisan veszélyes helyzete­ket, ezekről az eseményekről tá­jékoztatni tudják a közlekedőket. A forrásokra, amelyből ez a pro­jekt megvalósul, több ország pá­lyázott közösen, Horvátország mellett Magyarország, Olaszor­szág, Ausztria és Szlovénia. Ezt hívják Crododile-projektnek, amelyből Magyarországon is fejlesztették az autópályák in­formációs hálózatát korábban. Horvátország 100 millió kunát kapott, ami a támogatható költsé­gek 85 százaléka. A lap arról is beszámol, hogy a horvát autópályadíjak idén sem változtak, annyit kell fizetni, mint 2020-ban, a megtett kilomé­ter alapján, a sztrádáról lehajlás­kor. A fizetős kapukat jövőre sze­relik le. (infostart.hu)

Next

/
Oldalképek
Tartalom