Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-27 / 148. szám
www.ujszo.coml 2022. június 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Életképek Bangkokból A legoptimistább becsléseket is túlszárnyalja az idei nyári szezon \ Fontos helyről üzentek Orbánnak SZABÓ LACI Hosszú sorok a repülőtéren, a szállodai check-innél is várakozni kell, újra tömegek az utcán, a tengerparton. Az étteremben sem biztos, hogy találunk szabad asztalt, és ismét figyelni kell a turistacsapdákra, az ebből élők is visszatértek a „placcra”. Gyakorlatilag bárhova is utazunk, ez a kép tárul elénk, mindegy, hogy ez egy európai, közeli nagyváros, tengerpart vagy egy távolabbi, egzotikus turistaparadicsom, szinte mindenhol berobbant a turistaszezon. Amit korábban zavarónak találtunk, most azt is elnézzük, legfeljebb csak mosolygunk rajta, hiszen a kétéves lezárás után újra szabadon utazhatunk, élvezhetjük a napsütést, a tenger hullámait, a finom helyi ételeket, lubickolhatunk a szabadság tengerében. Még akkor is, ha idén ezért a korábbinál lényegesen többet kell fizetnünk. Ó, a fekvő Buddha-templom bezárt, ceremónia van ott, oda hiába megy - mondja a helyi tuk-tukos (a bangkoki háromkerekű taxi), miután megkérdezte, hova megyek. Majd ő elvisz olyan helyekre, amelyek nyitva vannak, ingyen, csak út közben megállunk egy szabónál meg ékszerésznél (hátha vásárolok valamit, és akkor abból ő busás jutalékot kap). Ismerős a trükk, korábban még bosszantott is, de most, az újranyitás után csak mosolygok rajta, és tovább haladok a híres szentélyhez - ami természetesen nyitva van... Bár engem nem sikerült behálóznia, a rengeteg turista közül sokan elhiszik a mesét, így biztosan csurran-cseppen valami kis bevétel a csalóknak. Bármelyik országban is járunk, mindenhol hasonló kép fogad, mintha egy filmben lennénk, amikor a kihalt, üres utcák egy vágás után megtelnek élettel. Ugyanez fogadott a napokban Thaiföldön is - magam is meglepődtem, pedig számítottam a tömegre, noha az ország a teljes, adminisztrációmentes nyitást csak július elsején vezeti be. A szálloda, amely még csak pár hete fogadja ismét a vendégeket, este karácsonyfaként világít, a fényes szobák azt mutatják, telt házas a hotel. A sétálóutcák, piacok is zsúfolásig megteltek, sokszor nem tudom, hogy egy másik turista ment-e el szorosan mellettem, annak az érintését érzem a tömegben, vagy ismét egy helyi próbál behúzni a szalonba, egy „maszszázs” hívószó kíséretében. A boltok, a népszerű turistacélpontok, amelyek pár hete még kongtak az ürességtől, megteltek élettel, ismét sorakozni kell mindenhol, és a tömegközlekedésen se számítsunk ülőhelyre! Ugyanez érvényes a repülőjáratokra is, az óriásgépeken még nagyítóval sem találunk üres helyet, ha most akarunk foglalni, sokszor még a sokkal drágább, business osztályra sincs hely, nem még az olcsó(bb) turistaosztályra! Hol van már az idő (pár hónapja volt csak), amikor még szinte név szerint szólítottak, olyan kevés volt a turista?! Ha szerencsések vagyunk/voltunk, akkor még a nagy utazási hullám előtt lefoglaltunk mindent, abban az időben még potom pénzért kínálták a hotelek és a légitársaságok a szobákat és a repülőjegyeket. Ma, amikor már kiderült, nincs az a drágaság, amit ne fizetnének meg az emberek, a csúcson vannak az árak, most akár olyan helyzet is előfordulhat, hogy egy egzotikus nyaralás olcsóbb lesz, mint egy kirándulás egy közeli tengerparton. A legoptimistább becsléseket is túlszárnyalja az idei nyári szezon, nagyon sok helyen le kell porolniuk a „megtelt” táblát. Korábban a tömegturizmus nagy problémát jelentett, a helyiek sokszor tiltakoztak a turistaáradat ellen, most azonban mindenki átértékelte a helyzetet: újra jönnek a vendégek, újra őszinte mosollyal fogadják az utasokat, a két év bezártság után ugyanis mindenki számára világossá vált, milyen az, amikor egyik pillanatról a másikra szinte eltűnnek a turisták. Idén a tömeg sem lesz zavaró, hiszen már tudjuk, milyen nagy kincs a visszakapott szabadság, az élményekkel teli nyaralás. Öveket becsatolni! „Arra bátorítjuk Magyarországot, hogy gondolja újra álláspontját a globális minimumadóval kapcsolatban, az Európai Unió ezt a fontos munkát nem fogja feladni" - mondta Paolo Gentiloni, az Európai Bizottság gazdaságpolitikáárt felelős tagja. Az olasz biztos rámutatott: a minimumadó bevezetésével októberben még minden uniós tagállam egyetértett. Szerinte az Európai Bizottság olyan irányelvjavaslatot próbált kidolgozni, amely minden tagország számára megfelelő, de egyetlen tagállam, Magyarország, az utolsó percben nem volt hajlandó ezt támogatni. A magyar kormány az ukrajnai háború gazdasági hatásaira hivatkozott, amikor elutasította a javaslatot. „Éppen ezért olyan intézkedésekre lenne szükség, amelyek bevételt termelnek az EU számára, hogy megvédjük a polgárokat a háború hatásaival szemben. A 15%-os társasági adókulcs bevezetése hatalmas hasznot jelentene, miért fosztanánk ettől meg magunkat?” - tette fel a kérdést. Hozzátette: minimumadóra szükség van, és garantálni kell, hogy az óriáscégek ott fizetik az adókat, ahol a profitot termelik. Molnár Csaba, a DK uniós parlamenti képviselője szerint a magyar kormány meg akarja akadályozni a leggazdagabb multinacionális cégek igazságos adóztatását, mert a multikat védik a kisemberekkel szemben. Orbán Viktor „csak akkor harcolt a leggazdagabbak ellen, amikor még nem tartozott közéjük. (...) A vétót zsarolásra is felhasználja, s abban bízik, ha ezzel fenyeget, akkor a jogállamiság helyreállítása és az állami korrupció megszüntetése nélkül is hozzájut az uniós pénzekhez. (...) Európát nem ejtheti túszul egy tolvaj, akkor sem, ha a névjegykártyájára miniszterelnök van írva”, (infostart) Matovic ötszázas« KORPÁS ÁRPÁD Végtelenül szomorú, átlátszó és egyben alattomos húzás, ahogyan Igor Matovic pénzügyminiszter és Eduard Heger kormányfő pár nappal a nyári vakáció előtt megígéri: szeptemberben ötszáz euró egyszeri juttatást kap a közszférában dolgozók egy része, köztük a tanárember is. Elszomorító, ahogyan - régi szokás szerint - ezt nemcsak a társadalom egy része egyszerűsíti le („a tanítók már megint pluszpénzt kapnak”), hanem a sajtó is. A tudósításokban kicsit jobban részletezik, hogy szeptemberben a köz szolgáinak odavetnek pár százast (a katonákon és az egészségügyi dolgozókon kívül, akiknél más, átfogó rendezést ígérnek). Ám a cikkek címében és a fészbukon kattintás nélkül megjelenő bevezetőkben zömmel csak az szerepel: a pedagógusok ötszáz euró pluszpénzt kapnak. Ennyi. És a sok Hannibál tanár úron újra le lehet vezetni a feszkót. Jöhet a primitívek kommentáradata, hogy a tanároknak csupa szünet az élete, kettőkor már otthon vannak, és mégis többet vihetnek haza. Anyázhat a nép, miközben a kereskedelmi rádiók lecsupaszított, kétmondatos híreit hallgatja. Az alattomosság abban rejlik, hogy Matoviéék tudják: ilyen lesz a többség (de legalábbis a leghangosabbak) reakciója. Hogy ezzel legalább egy időre kifogható a szél a béremelést követelő pedagógusok vitorlájából. Azaz: ősszel legalább eggyel kevesebb problémája lehet a magát lassanként csak a társadalmi rétegek lekenyerezésével hatalomban tartó koalíciónak. Pontosabban az egyszerű emberek és a független személyiségek pártjának, az OEaNO-nak, amely tisztában van azzal, hogy a következő hónapokat túl kell élnie, ha a jövőben komolyabban labdába akar rúgni. A sztrájk motorjának számító pedagógusok egy része elkeseredésében, fásultságában most fogja beadni a felmondását, és így lendületét vesztheti a bérmozgalom. Az alkalmazkodók egy része pedig egy időre beéri (kénytelen lesz beérni) az ötszázassal, mert itt már évszázadok óta az a gyakorlat, hogy legalább azt vedd el, amit kegyesen adnak. Matoviéra jellemző cinizmus az is, hogy ő és saját miniszterelnöke, Eduard Heger most zengi be ötszázas ígéretét, mert ez így, közvetlenül a bizonyítványosztás előtt még jobban hat a néplélekre. („Há' most mennek szünetre, oszt még pénzt is kapnak csak úgy, én meg itt melózok.”) Matoviéék tudják, hogy sokaknak nem hatol el az agyáig: a tanár ilyenkor nem üresbe kapja a bérét, hanem a fizetett szabadságát veszi ki. Azt, amihez a munka törvénykönyve alapján ugyanúgy joga van, mint más alkalmazottnak. Azaz mégsem teljesen ugyanúgy. Ezeket a szabadnapokat csak az iskolai szünetek idején veheti ki, ha pedig nincs elég napja, nyáron is munkába jár. De ezt talán kár leírni, mert a normálisabbja tudja, a primitívebbje meg nem akarja tudomásul venni. („No, jó, de akkor is szünetük van!”) A legrosszabb maszekmentalitástól szabadulni képtelen Matovic sötét ösztönökre épít. És viszi tovább a tudást fitymáló, a tanult embereket fikázó „hagyományt”. Az értelmiséget szapuló Vladimír Meciarok, Robert Ficók és Ján Euptákok útján jár a Eubos Blahákkal, Marian Kotlebákkal, Peter Uhríkokkal és Boris Kollárokkal együtt. S persze a Matovié-párt már újfasisztáktól sem független személyiségeivel és egyszerű embereivel együtt. Az még oké, hogy az ígért pénzcsomagból mindenki egyformán ötszáz-ötszáz eurót kap, függetlenül attól, mekkora a bére. Ázt is tudjuk, hogy nagyobb fizetés járna az iskolák nem pedagógiai alkalmazottainak. Az viszont nagyon nincs rendben, hogy a kétes diplomájú Matovié egy ilyen intézkedés kapcsán sem hagyja ki a populista ziccert, és felemlegeti a szerinte háromezer eurót kereső főiskolai és egyetemi tanárokat. Hadd utálja a nép azokat is, akik magasabb szintre emelhetnék ezt a társadalmat. FIGYELŐ Egyre több a zsarolóós adattörlő program Nagy fordulatot hozott a háború a kibertámadások terén: míg korábban a zsarolóvírus-fenyegetések általában elkerülték Oroszországot, a háború kitörése óta a kibertámadások legkedveltebb célpontja lett. A biztonságtechnikai szoftvereket fejlesztő ESET elemzése szerint a háború kezdete óta megnőtt az amatőr zsaroló- és adattörlő programok száma, amelyek készítői gyakran a harcoló felek egyike mellett foglalnak állást, és a támadásokat személyes boszszúként állítják be. Közvetlenül a február 24-i események után a csalók elkezdték kihasználni az Ukrajnát támogatni próbáló embereket, fiktív jótékonysági szervezetek és adománygyűjtő akciók által. Az orosz kormány hackerei pedig számos kiberkémkedési műveletet hajtottak végre nemrégiben a Kijevet támogató országok ellen - közölte a Microsoft amerikai számítástechnikai óriáscég. „A jelenlegi háború kibernetikai aspektusai messze túlmutatnak Ukrajnán, és a kibertér egységes jellegéről tanúskodnak” - mutatott rá Brad Smith, a Microsoft elnöke. Ukrajnán kívül 42 ország 128 szervezete volt orosz hackerek célpontja titkos, kémkedésre összpontosító hackertevékenységek során. A nemrégiben elkövetett behatolási kísérletek java az USA ellen irányult, de a célpontok között szerepeltek lengyelországi, lettországi, litvániai, dániai és norvégjai, valamint a NATO-csatlakozási kérelmüket benyújtó Finnország és Svédország szervezetei is. „A célpontok többnyire kormányok, agytrösztök, humanitárius szervezetek, létfontosságú infrastrukturális szolgáltatók voltak” - közölte a Microsoft. A támadások 29%-a volt sikeres. (infostart)
