Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-22 / 144. szám
www.ujszo.coml 2022. június 22. TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 13 Miért terjednek olyan gyorsan az álhírek? Hazugságok: messzebbre és gyorsabban. Egy kutatás szerint a felhasználók a valótlanságokat 70 százalékkal nagyobb valószínűséggel retweetelték, mint az igazságot. (Shutterstock) ÖSSZEFOGLALÓ Kutatások szerint a hazugság nem csak gyorsabban és messzebbre terjed az igazságnál, de a valótlanságokra sokkal több reakció is érkezik a közösségi médiában. Az ESET szakértői összegyűjtötték, miért terjedhetnek olyan gyorsan az álhírek és mi az oka, hogy oly sokan hisznek ezeknek. Minden nap hírek áradata versenyez a figyelmünkért: a végtelen mennyiségű és széles körű információ könnyen túlterhelővé, nyomasztóvá válhat számunkra. Korábban nem látott részletességgel követhetjük például az Ukrajnában zajló háború történéseit, amely nem véletlenül kapta az „első TikTok-háború” elnevezést. Az ukrajnai lakosok a TikTok, a Twitter és az Instagram segítségével tudják megmutatni a világnak, hogy min mennek keresztül. Azonban a háborúban részt vevő mindkét félnek hozzáférése van ezekhez a platformokhoz, amelyek így digitális csatatérré válnak, emberek millióinak tudatát befolyásolva világszerte. Azt már mindenki megtapasztalhatta, hogy amiben hiszünk, az néha nem feltétlenül valós. Napjainkban az ipari méretű félretájékoztatás azonban a társadalmat sújtó egyik legnagyobb probléma. Az MIT (Massachusettsi Műszaki Egyetem) 2018-ban publikált kutatása a Twitteren megosztott híreket elemezte, és arra jutott, hogy a hazugság jelentősen messzebbre, gyorsabban, mélyebben és szélesebb körben terjed, mint az igazság, még akkor is, ha a botokat eltávolítják, és csak a valódi emberi interakciókat veszik figyelembe. Az eredmények olyannyira feltűnőek, hogy az MIT következtetése szerint a vizsgált bejegyzések esetében a valótlanságokat 70 százalékkal nagyobb valószínűséggel retweetelték, mint az igazságot. A probléma hátterében a kognitív torzítások állhatnak, aminek mindannyian áldozatai vagyunk: minden vagy semmi gondolkodás, túláltalánosítás, pozitívumok diszkvalifikálása, címkézés. Bár ez a mindennapi életünkben hasznos lehet, mert lehetővé teszi számunkra, hogy emlékezzünk a korábban megtanult folyamatokra és felismerjük az ismerős helyzeteket, mégis hajlamossá tehet minket mentális vakfoltokra. Jól példázza ezt egy beszélgetés két olyan ember között, akik az ukrajnai háború ellentétes oldalán állnak: mindkét fél úgy gondolja, hogy racionálisan cselekszik, a másikat vádolva azzal, hogy elfogult és nem érti a valóság összetettségét. Innentől kezdve mindketten nyitottabbak lesznek az olyan hírek fogyasztására, amelyek megerősítik saját nézőpontjukat - még akkor is, ha a hír valótlan. Általában olyan emberekkel veszszük körül magunkat, akikkel azonos a világnézetünk, és ez a tendencia a közösségi médiában még hangsúlyosabb: online egy szűrt valósággal találkozunk, amelyet egy olyan algoritmus épít fel, amely megerősít bennünket, bármilyen elképzeléseink is vannak. A közösségi médiában a saját buborékunkban vagyunk, ahol mindig nekünk van igazunk. Ezzel viszont kamrákba (echo chambers), véleménybuborékokba záródva torzul a világképünk. Az elfogultak számára csak fekete vagy fehér létezhet, és sosincs egyrészt-másrészt típusú érvelés, nézőpontváltás. A Nature magazin 2018-ban megjelent egyik cikke az 1918-as világjárvány tapasztalatairól, valamint egy jövőbeli járvány kitörésének kockázatairól szólt. A szerző, Heidi Larson, a London School of Hygiene and Tropical Medicine antropológus professzora azt jósolta, hogy a következő nagy járvány nem a megelőző technológiák hiánya miatt fog kitömi, hanem az ellentmondásos információk, a félretájékoztatás és a manipulált információk áradata miatt zajlik majd a közösségi médiában. Amikor Larson 2018-ban a téves információk terjesztéséről írt, egy olyan kifejezést használt, amelylyel mindannyian megismerkedtünk az utóbbi időben: szuperterjesztők, akárcsak a vírusok esetében. Egy kifejezés, amely megmagyarázza, hogy az internetes troliok hogyan okoznak pusztítást azzal, hogy szándékosan ellentmondásos és lázító hozzászólásokat tesznek közzé. De míg egyesek közülük csak unatkozó, az internet láthatatlanná tévő köpenyét használó egyének, addig mások ezt napi munkaként végzik, felhergelve a közvéleményt, megzavarva a társadalmi és politikai folyamatokat. Ez volt az egyik következtetése annak a két oxfordi kutatónak is, akik több példát is találtak arra, hogy a kormányok, illetve a magánvállalatok hogyan irányítják a szervezett kibercsapatokat. Ne etessük a trollokat! - az egyik legfontosabb tanács, amelyet be kell tartani, amikor online találkozunk velük, ha nem így teszünk, akkor csak olajat dobunk a tűzre és pontosan azt adjuk nekik, amire vágynak - figyelmet. Az érvek süket fülekre találnak, hiszen a trollok nem akarnak vitatkozni, csak dühöt és szorongást akarnak kiváltani. Szóval akkor hogyan kezeli ezt a közösségi média? A The New Yorker 2019-ben azt írta, az elmúlt évtizedben a Facebook elutasította azt a nézetet, hogy a közösségi oldal lenne a felelős a tartalom szűréséért, ehelyett a platformot egy üres térként kezelte, ahol az emberek megoszthatják az információkat. Azóta az álhírek nemcsak választási eredményeket befolyásoltak, hanem a való életben is jelentős kárt okoztak az embereknek. A félrevezető tartalmakkal kapcsolatos hozzáállásuk miatt éles bírálatokat kapott már a Twitter, a Telegram és a YouTube is. Egyes kormányok nagyobb felelősséget követelnek, sőt, azt fontolgatják, hogy szabályozást vezetnek be ezekre a szolgáltatásokra a tiltott tartalmak vagy a hamis, szélsőséges eszmék terjesztése miatt. 2022 januárjában tényellenőrző weboldalak a világ minden tájáról nyílt levélben fordultak a You- Tube-hoz, amelyben felszólították a világ legnagyobb videómegosztó portálját, hogy tegyen határozott lépéseket, elsősorban kontextusok megadásával és cáfolatok felajánlásával ahelyett, hogy egyszerűen törölné a videós tartalmakat. A levél kitért arra is, hogy a viszszaeső jogsértőkkel szemben fel kell lépni, és ezeket az erőfeszítéseket az angoltól eltérő nyelveken is alkalmazni kell. Mit lehet tenni? Ellenőrizzük, ki hozta létre az adott weboldalt, ki írta a cikket! Gondolkodjunk reálisan: a címsorok sokszor túlzóak, torzítottak, hogy minél többen kattintsanak rá. Több párhuzamos és hiteles forrásból tájékozódjunk, és hasonlítsuk össze az információkat azzal, amit magunk, családtagjaink, barátaink közvetlenül tapasztaltunk! Ellenőrizzük a cikk megjelenési dátumát és külön a képeket is egy inverz képkeresővel, hogy láthassuk, az adott híren kívül hol, mikor és mire használták fel azokat! Hasonlítsuk össze a kérdéses információt a fősodratú fakenews terjesztők híreivel, és ha megegyezik, akkor jó eséllyel egy szándékosan terjesztett megtévesztéssel állunk szemben! Itt jönnek képbe a tényellenőrző platformok, amelyek megvizsgálják és értékelik a hírek vagy a közösségi médiában terjedő posztok információinak minőségét. Azonban még ezeknek a forrásoknak is megvannak a maguk korlátái. Mivel a valóság nem mindig egyértelmű, a legtöbb ilyen weboldal egy barométerszerű mutatót követ, amely a „hamis”, „többnyire hamis”, „többnyire igaz” és az „igaz” között mozog. Sőt, sajnos újabban a fakenews terjesztői hamis tényellenőrző oldalakat is üzemeltetnek, vagyis itt is fontos, hogy minőségi és megbízható platformot válasszunk. Nekünk magunknak is van szerepünk abban, hogy különbséget lehessen tenni a valódi és a hamis információk között: egy háborúban ez az egyéni munka még nagyobb jelentőséget kap, de békeidőben és általában véve is érdemes fenntartásokkal kezelni, amit tényként állítanak egyesek. (szí) A trollok nem akarnak vitatkozni, csak dühöt és szorongást akarnak kiváltani Tíz évet estek vissza az európai okostelefon-eladások ÖSSZEFOGLALÓ Óriási visszaesést könyvelt el az európai okostelefon-piac egy friss felmérés szerint, mely az esés okaiként több kedvezőtlen körülmény együttes hatásét nevezi meg. A piaci erősorrend ugyanakkor nem változott, bér a Huawei helyébe lépő Xiaomi lendülete látványosan megtört mostanra. Rendkívül nagy mértékű volumencsökkenéssel számol az idei első negyedévben az európai okostelefon-piacon a Counterpoint Research. A kutatócég úgy kalkulál, hogy a gyártók ebben az időszakban 49 millió okostelefont adhattak el Európában, ami éves összehasonlításban 12%-os visszaesést jelent, ám ennél is jobban szemlélteti a piac bezuhanását, hogy a cég az adatelemzés 2013-as indulása óta soha nem mutatott ki ilyen alacsony szállítási mennyiséget a régióban. A kutatócég szerint a jelentős mértékű visszaesés több kedvezőtlen tényező együtthatásának köszönhető, így az első negyedévben tapasztalható, kínai járványügyi intézkedésekből fakadó újabb időszakos komponenshiány, az általánosan romló gazdasági környezet, illetve az orosz-ukrán fegyveres konfliktus együttesen vezetett a csaknem egy évtizede nem tapasztalt mélyponthoz. Az elemzés egyben a legkevésbé sem tűnik optimistának a jövőt illetően, kiemelve, hogy a magas infláció és a gazdasági visszaesés az európai térséget jobban érinthetik majd, ami összességében tovább rontja a piaci kilátásokat. A volumencsökkenéshez szinte kivétel nélkül minden gyártó hozzájárult az idei első negyedévben, leszámítva az egyébként meglehetősen szerény piacrésszel büszkélkedő Realme-t, mely az új disztribúciós stratégiájának köszönhetően ebben a helyzetben is 67%-kal tudta növelni az eladásait. A piacvezető továbbra is a Samsung, a koreaiakat az Apple, illetve a Xiaomi követi a sorban, utóbbi eladásai különösen látványos mértékben, éves szinten 36%-kal estek vissza a kutatócég szerint. Mindez azt feltételezi, hogy Xiaomi óriási kezdeti lendülete, mellyel az európai piacot az okostelefon-szegmensből visszaszoruló Huawei kiesése után letarolta, a végéhez ért, egyben vélelmezhető, hogy az ellátási problémák a Xiaomi szállításaira gyakorolhatták a legerősebb hatást az idei első negyedévben. (hwsw.hu) Tíz éve nem nem volt ilyen alacsony a szállítási mennyiség a régióban (Shutterstock)
