Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-11 / 135. szám
RIPORT PRESSZÓ 2022. JUNIUS 11. www.ujszo.com A Sibillini-hegyek kétezernél magasabb ormaikkal A San Rufino-dóm ősi altemploma, Szent Ferenc imaterme Szerzetesek pizzáznak egy kőpadon Assisiben, a ferences zarándokút központi városában (A szerző felvételei) Regényes utazás Umbria, Perugia, Toscana tájain Utas és holdvilág A kagyló alakú mosolygó főtér, a Piazza del Campo 2000-től Assisi világörökségi védelem alatt áll Miért épp Szerb Antal kultikus könyvének van ilyen utóélete, amikor bejárhatjuk Itáliát Máraival, Rómát akár Bruck Edittel vagy Prágát Hraballal? Mindenkinek megvan a maga válasza erre. Van, akinek tetszik az ödet, egy életút regénybeli helyszíneit követve csatangolni. Van, aki kamaszkora meghatározó olvasmányélményének titokzatos pontjait keresi. S ha már Szerb Antal ilyen, útikönyvnek is remek címet írt életregénye „homlokára”, miért ne vezethetne ő városról városra minket. De hamar megértjük, hogy valójában nincs Utas és holdvilág-túra. Mihály és megalkotója sosem lesz idegenvezető, csak egy képzelt utastárs, akit meg-megidézünk, hogy közben testben és lélekben mind a saját utunkat járjuk. Siena és a földön parkoló csíkos Zeppelin Umbriai utazásunkat Toscanában kezdjük. Könnyű ki-be járni a szomszédos régiók jelöletlen határvonalán. A „minden hegyormon egy-egy városka, ágaskodó katedrálissal” látványt nem lehet elunni. Errefelé nem a völgyekben építkeznek Irigylem Szerb Antalt, hogy ki tudta választani a szerinte legszebbet azok közül az olaszországi helyek közül, ahová elküldte főhősét. Divat lett az utóbbi években Utas és holdvilág-túrákat szervezni. Már társas utakat is vezetnek a regény főhőse, Mihály nyomdokain. Mi néhány „hétpróbás” baráttal, heten indulunk útnak, bennünket nem fegyelmez a csoportos rend. Mindünkben ugyanaz a kíváncsiság és a kalandvágy. De szabad saját tempóban felkapaszkodni a hegyormokra épült városkákba, lemaradni, ha valami elbűvöl, és felfedezni olyat is, amit előre nem terveztünk. Nemcsak látni akarunk, hanem érezni is. Nála a toplistás a masszív városfallal óvott, középkori arcát máig őrző Siena. Az író szerint katedrálisa mindenhonnan látszik és olyan, mint egy tornyos, csíkos, tréfás Zeppelin a város felett. Kapható vagyok a játékos képzettársításokra, alig várom, hogy lássak egy lebegő zebra katedrálist, de nem sikerül. írói fantázia, vigasztal útitársam. Nem szívesen adok neki igazat, de nem kezdem el utcáról utcára kergetni a 21. századi animációba illő víziót. Cserébe az író kézen fog szépen, amikor a föld alatti parkolóból, az óváros 62 méteres magasságába repítő mozgólépcsőkkel, pont az egyik északi kapuhoz, a Porta Camolliához vezet. A domborművekkel és a Mediciek címerével ékesített boltívek felett a regényből már ismert felirat: „Cor magis tibi Sem pandit..'' „Jobban kinyitja a szívedet Siena...” Lám, pont ott állunk, ahová 1937-ben Szerb Antal képzelte utasát. És igen, jól csak a szívével lát az ember. Rózsaszín terrakotta házak, kanyargós szűk utcák, és a non plus ultra, a mosolygó főtér, a Campo. Hatalmas félköríve olyan, mint egy óriás mai smiley. A jókedvet körben őrző épületegyüttes és lent a régi városháza vigyázzban álló tornyával, a világörökség része. Mi más lehetne ebben a városban? Beülünk egy hűsítő frappéra a Bar IL Palio teraszára. Véletlen a választás, de lehet, hogy ez is valamiféle jel? A tér a középkor óta a híres kosztümös lovasverseny, a Palio helyszíne. (Nekem mostantól az egyik legjobb pisztáciafagylalt-turmixé is.) Tovább, a zebracsíkokra vadászva. A katedrális váradanul bukkan elő. Nem lebeg persze, de a földön parkolva is megnyerő, rózsaszín homlokzatával, fekete-fehér márványcsíkjaival. Komolytalan azt mondani Olaszország egyik legszebb gótikus katedrálisára, hogy „annyira helyes”, de az. Aki inkább a gótikát kedveli a barokk légszomjjal szemben, nem tud betelni vele. Bent az oszlopok is csinos csíkosba öltöztek. Az égbe törő, méretes, hatalmas freskók ellenére az ember úgy érzi, itt ő is számít. Komótosan készült a város főtemploma, két évszázadon át. A firenzeiekkel állandóan versengő (harcoló) sienaiak jóval nagyobb dómot akartak, mint amilyen az Arno-partiaké volt. Riválisaik bosszantására úgy tervezték, hogy a ma látható épület csak a dóm kereszthajója lesz. Megépítették az új főhajó legtávolabbi falát, miheztartás végett. Az 1348-as pestisjárvány azonban térdre kényszerítette a várost. Abbahagyták az építkezést. A félig se kész szárnyból mára múzeum lett, az árválkodó, impozáns hátsó felből meg kilátó a lépcsőzni nem rest utazóknak. S hogy az idevetődő idegen földhöz ragadt logikájával elvész a zegzugos alaprajzban? Kérdezősködjön! Foligno és Norcia -álmok és rémálmok Hiába keresnénk az Utas és holdvilág rejtélyes, ködös, halálos nosztalgiával, jelekkel és lázálmokkal átszőtt hangulatát a mában. Az umbriai városban, Folignóban például, ahol a főhős rémálmokkal és ideglázzal kórházba kerül, nekünk álomból a rózsaszín jut. (Szerencsére.) A város főterénél Walt Disney sem képzelhetett volna ütősebbet Csipkerózsikájának. Bámulatos, hogy a rózsaszín hányféle árnyalatát viselik az épületek és a katedrális.
