Új Szó, 2022. június (75. évfolyam, 126-151. szám)
2022-06-10 / 134. szám
KÖZÉLET Dostál: Ma nem lehet konfiskálni Ondrej Dostál igazságügyi államtitkár szerint a Benes-dekrétumok nem okozhatnak új jogi következményeket CZÍMER GÁBOR Ondrej Dostál olyan szlovák személyiség, aki különböző kérdésekben évek óta kiéli a nemzetiségek mellett. Ő és az általa vezetett OKS pért jelöltjei az SaS listáján jutottak a parlamentbe. Most az igazságügyi minisztérium államtitkári tisztségét tölti be. A kisebbségjogi törvényről, a kormánykoalícióban lévő feszültségről, de a Benei-dekrétumokrél is kérdeztük őt. A kormány még a választási ciklus elején elkötelezte magát, hogy megalkot egy átfogó kisebbségi törvényt, amely az asszimiláció lassítását és a kisebbségi jogok gyakorlásának lehetőségét biztosítaná. A kisebbségi kormánybiztos irányításával el is indult a jogszabály előkészítése. A kormány törvényalkotási terve szerint május végén be kellett volna mutatni a kész javaslatot. Ez miért nem történt meg? Ezt a kérdést elsősorban a kisebbségi kormánybiztosnak kell feltenni. Nekem még, mint olyan parlamenti képviselőnek, aki a törvényhozás emberi jogi és kisebbségi bizottságában ül, semmilyen információm nem volt arról, hogy miként készül a kérdéses törvényjavaslat. Ugyanakkor az lenne a jó, ha egy ilyen tervezet a szakértők, minisztériumok és a koalíciós parlamenti képviselők legszélesebb körének a bevonásával készülne. Én például a kisebbségek kérdésével már hosszú ideje foglalkozom, már újságíróként, elemzőként, majd politikusként, parlamenti képviselőként is ezt tettem, és ennek ellenére nem tudtam a javaslat előkészítéséről semmit. Azt, hogy készül, az alapján Sejtettem, hogy a kormányprogramban szerepel egy ilyenjogszabály megalkotásának a terve. Úgy tudom, egy munkaváltozat el is készült, véleményezési eljárás alatt is volt. Az igazságügyi minisztérium pedig kifogásokat is emelt ezzel a munkaverzióval kapcsolatban. Mi kivetnivalót találtak? Ez még az előtt történt, hogy államtitkár lettem volna. Nem fogok konkrét dolgokat felsorolni, hiszen a törvényjavaslat szövegét még nem hozták nyilvánosságra. Általánosságban annyit mondhatok, hogy a tárca által megfogalmazott vélemény a törvény előkészítésének folyamatára vonatkozott, vagyis, hogy bizonyos minisztériumokat nem vontak be ebbe az eljárásba. Ugyanakkor tartalmi kifogások is felmerültek a szöveg törvénykezési színvonalával kapcsolatban. Nem csatoltak hozzá például indoklást, illetve olyan fogalmak szerepelnek benne, amelyeket a jogszabályokban nem használnak, de közvetve más törvények módosítását is tartalmazta, ami pedig nem helyénvaló. Ugyanakkor a kormányprogramban szereplő vállalással, mi szerint szükség van egy kisebbségi törvényre, én is egyetértek. Ahogy azzal is, hogy a kisebbségeknek az Alkotmányban szereplő jogát, mi szerint részt vehetnek az őket érintő ügyekben, egy jogszabályban kell megfogalmazni. Az a kérdés, milyen konkrét formában tegyük ezt meg. A most bemutatott forma az igazságügyi minisztérium szakértői szerint nem volt rendben. A kisebbségjogi törvénynek ön szerint tartalmaznia kellene valamiféle önkormányzatisági mechanizmust? El tudom képzelni, hogy ez lenne annak a módja, ahogy a nemzetiségek részt vesznek az őket érintő ügyek alakításában. Természetesen az a kérdés, hogy milyen konkrét formában valósul ez meg. Hiszen a Kisebbségi Kulturális Alap révén ma is van egyfajta kulturális önigazgatás, még ha nem is teljesen optimális ez a modell. Hiszen az alap nem teljesen reprezentatív az adott kisebbségre nézve. De ezzel együtt is megj van az a bizonyos participációs elv. El tudom tehát képzelni, hogy ilyen mechanizmusok létezzenek a helyi önkormányzatoknál, vagy regionális, illetve országos szinten is. Meg i, kellene határozni, hogy pontosan mi i az egyes szintek kompetenciája. Ez utóbbiról tárgyalni kell. Ön szerint milyen kompetenciákat kellene kapnia egy ilyen önkormányzati rendszernek? Én el tudom képzelni, hogy a helyi önkormányzatok szintjén lennének olyan intézmények, amelyek képviselnék az adott kisebbséget az iskola- i ügyi vagy kulturális kérdésekben. Egy ilyen esetben azonban az lenne a helyes, ha nemcsak az országosan kisebbségként definiált közösségek kapnának ilyen jogot, hanem az adott helyen kisebbséget alkotó közössé- i gek is. Vannak ugyanis olyan falvak I és városok, ahol pont a magyarok vannak többségben és a szlovákok kisebbségben. így el tudom képzelni, hogy egy ilyen településen a helyi szlovákoknak is lenne kisebbségi önkormányzata, ami az ő jogaikat képviselheti. Mekkora támogatást kapna egy ilyen javaslat a kormánykoalícióban? Ez természetesen attól függ, hogy milyen konkrét megfogalmazást kapna. Egy ilyen törvényt az egész koalíció, tehát az érintett minisztériumok, i parlamenti képviselők bevonásával ; kell előkészíteni. Hiszen, ha ez enél; kül készül, akkor a bemutatás pilla; natában kiderülhet, hogy egy maximalizmusra törekvő tervet a koalicióban nem is támogat senki. Lehetnek ugyanis olyan koalíciós pártok, vagy I politikusok, akik nem tudják elképzelni, hogy ilyen nagyvonalú változások történjenek. Lát-e arra esélyt, hogy még ebben a választási időszakban Nyitra és Nagyszombat megyében kiterjesszék a kisebbséginyelv-törvény hatályát megyei szintre is? Ez is szerepel a kormányprogramban. Én személyesen támogatom, hogy a megyék szintjére is kiterjesszük a kisebbségek nyelvi jogait. Ez már szerepel is a kormány törvényalkotási tervében. Úgy tudom, ősszel ezt először a kabinet, majd a parlament elé terjesztik. Bukovszky László kisebbségi kormánybiztossal már tárgyaltunk is erről a jogszabályról, amely szorosan összefügg a népszámlálás nemzetiségi adatainak az értelmezésével. Ez utóbbit egyébként a kisebbséginyelv-használatról szóló törvényben szeretnénk rögzíteni, nem pedig csak egy kormányhatározatban. Várható-e az államnyelvtörvény olyan módosítása, amelynek értelmében az államnyelv védelmére hivatkozva nem szabadna korlátozni a szabad véleménynyilvánítást és információáramlást? Ez ugyan a kulturális minisztérium hatásköre, de a magam részéről én akár teljesen el is törölném az államnyelvtörvényt. Esetleg egy nagyon tömör jogszabályt csinálnék belőle, amely azt határozza meg, hogy a szlovák nyelvet a hivatali érintkezésben használják. De hogy olyan területeken, mint a kultúra, a tömegkommunikáció stb. előírják az államnyelv használatát, szerintem nincs rendben. Az államnak például nem kellene beleszólnia abba, hogy valaki a boltjára szlovákul, magyarul, angolul, vagy finnül helyez ki feliratokat. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy erről mi a véleménye a többi koalíciós pártnak. Azt gondolom, ha észszerű intézkedéseket fogalmazunk meg, akkor azt a koalíció egy része biztosan támogatni fogja. A napokban nagyobb hullámokat vetett, hogy Gyimesi György, az OEaNO parlamenti képviselője egy olyan törvényjavaslatot adott be, amellyel betiltaná, hogy szivárványos zászlókat tűzzenek ki a középületekre. Mi a véleménye erről a javaslatról? Ezt az indítványt tartalmilag rossznak tartom, amely ráadásul sérti a koalíciós szabályokat. A legnagyobb hibának pedig azt tartom, hogy egy olyan képviselővel közösen nyújtotta be, aki egy fasiszta párt listáján indult. Nem volt erről egyezség a koalícióban, így ez a koalíciós szerződés megsértése. A tartalmát tekintve pedig nem gondolom, hogy szükség van egy olyan törvényre, ami az ilyesmit megtiltja a közintézményeknek. Az SaS parlamenti frakciója biztosan nemmel fog szavazni erre a javaslatra, ahogy én is nemmel szavaznék, ha a parlamentben ülnék. Ha mégis elfogadnák a jogszabályt, akkor más zászlókat is betilthatnának. Én úgy gondolom, a közintézmények is kifejezhetik az álláspontjukat, vagy megemlékezhetnek valamilyen évfordulóról azzal, hogy kifüggesztenek valamilyen zászlót, legyen az akár történelmi zászló, vagy egy másik állam lobogója. így például az Ukrajnával való szolidaritásvállalás jegyében az ukrán zászló felvonása is rendben van. így az is, ha a közintézmények valamilyen alkalomból szolidaritást vállalnak a más szexuális orientációjú emberekkel. Ha az ő jogaikat megfelelően tiszteletben tartaná a jogrend, elfogadná azokat a társadalom, akkor nem lenne szükség a szolidaritás hangsúlyozására. Igor Matovic, az OEaNO vezetője, de az imént említett Gyimesi György is gyakran támadja az SaS minisztereit. Milyen kondícióban van ön szerint a kormánykoalíció? Működőképes még egyáltalán? A koalíció azzal együtt is létezik, hogy az SaS bejelentette, egy ideig nem vesz részt a koalíciós tanácsokon. A probléma azonban nem az SaS-ben, hanem Igor Matovic és azon képviselők viselkedésében van, akik az ő vonalát követik. Az természetes, hogy egy koalíción belül különböző nézetek, nézeteltérések vannak. Ennek azonban a tartalmi síkon kellene maradnia, amikor is ütköztethetjük a nézeteinket. Mindezt jó esetben zárt ajtók mögött kellene tennünk, de az is rendben van, ha nyilvánosan beszélünk ezekről. Ugyanakkor nem szabadna ennek átmennie személyes támadások formájába, a gyűlölködés területére. Mikor valakit például családellenesnek titulálnak. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amikor a Meciar- vagy a Fico-kormány a kritikusait, a demokratikus ellenzék tagjait „szlovákellenesnek” vagy „antiszociálisnak” titulálta. Nekünk nem így kellene egymással beszélnünk. Nem elfogadható, hogy a legerősebb kormánypárt elnöke így beszéljen a koalíciós partnereiről. A kormánykoalíció problémáinak túlnyomó többsége ebből fakad. Az SaS-ről azt is mondják, hogy egy lábbal már kint van a koalícióból. Mit gondol, kilép a másik lábával is? Én nem látom, hogy miért lenne az SaS egy lábbal kint a koalícióból. A párt a koalíció tagja, ott vannak a kormányban a miniszterei, kötelezőnek érzi magára nézve a kormányprogramot. Az SaS nem tervez kilépni a koalícióból. Annyi történt, hogy Igor Matovic viselkedése miatt a párt úgy döntött, nem vesz részt a koalíciós tanácsokon addig, amíg meg nem nyugszik a helyzet. Ahogy azt lapunk feltárta, a D4/ R7 autópálya alatti értékes telkek konfiskációját az állam a Benes-dekrétumokra hivatkozva akarja bevégezni. Az ön felettese, Mária Kolíková igazságügyi miniszter (SaS) a parlamentben arról beszélt, hogy az állam ebben az esetben csupán helyrehozza az egykori adminisztratív tévedéseket. Mi önnek a véleménye arról, hogy az állam akár bírósági úton is igyekszik érvényesíteni a kollektív bűnösség elvére épülő konfiskációkat? A válaszomat két részre osztanám. Az első a konkrét ügyek témája, amelyekről én talán akkor tudnék nyilatkozni, ha minden bizonyítékot, jogi körülményt ismernék. Azt is tudni kellene, hogy a hasonló esetekben hogyan döntöttek a bíróságok, hogyan határozott az Emberi Jogok Európai Bírósága. Ezek hiányában én a konkrét ügyekről nem tudok nyilatkozni, ahogy az igazságügyi minisztérium nevében és az SaS, illetve az OKS nevében sem tudok nyilatkozni. Ugyanakkor elmondhatom a Benes-dekrétumokról a személyes,véleményemet. Ezeket a rendeleteket a második világháború után a németekre és a magyarokra, a kollektív bűnösség elve alapján adták ki. A kollektív bűnösség elvének alkalmazása azonban elfogadhatatlan egy demokratikus társadalomban, amely tiszteletben tartja polgárai emberi jogait. Elképzelhető, hogy megértéssel fordulunk aziránt, hogy közvetlenül a második világháború szörnyűségei után egy ilyen jogi szabályozás jött létre. Másrészt nem lehetséges az, hogy ezt ma elfogadhatónak tartsuk, vagyis az, hogy az állam a polgáraival szemben a kollektív bűnösség elvét érvényesítse. A Benes-dekrétumok a történelmünk és a jogrendünk része, de ezek a rendeletek szerintem ma semmilyen körülmények között nem okozhatnak új jogkövetkezményeket. Tehát ha az történt, hogy egy adott földterületet konfiskálni akartak, de ez nem történt meg, és az eredeti tulajdonosok birtokában maradt, akkor azt gondolom, ma nem kellene az illetőtől elvenni a tulajdonát a Benes-dekrétumokra hivatkozva. A jelen időt pedig úgy értem, hogy az 1989. novemberi rendszerváltástól kezdve. A teljes beszélgetést a www.ujszo.com oldalunkon olvashatják. Ondrej Dostál, az igazságügyi minisztérium államtitkára (Somogyi Tibor felvétele)
