Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-31 / 125. szám

www.ujszo.coml 2022. május 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Üdvözlet a színfalak mögül „A színfalak mögött még vannak színfalak, De azok már a színfalaktól sosem látszanak" (Zorán) SZÁZ ILDIKÓ R ingató, fülledt félho­mályban vagyok, de jó emberekkel, kedves kollégákkal lapulunk a színfalak mögött. A Petőfi-Tompa Országos Seregszemle eredmény­­hirdető gáláján vagyunk, zsúfo­lásig megtelt a nézőtér, gyerekek, diákok, felkészítő tanárok, roko­nok fészkelődnek, elöl a meghí­vott vendégek eszmét cserélnek. Valaki megnyitja az oldalsó ajtót, hogy friss levegőhöz jussanak a lenti és a fenti helyeken ülők és a falat támasztok. A széles, fekete, tűzálló oldalfüggöny kényelmes takarásában minden lüktetőbb, sej­telmesebb. Csendes társunk egy szárnyas zongora, mígnem kide­rül, hogy be akarnak tolni még egy asztalt is, mert kell a citerások­­nak, de akkor már csak azon fér­nénk el. Megkönyörülnek rajtunk a szervezők, átcipelik a bútorda­rabot a másik oldalra. Fotószünet­ben le lehet ülni a zongoraszékre, de csak megfeszített derékkal, mert különben tarkón vág a kottatartó, amire óvatosan ráteszem a dikta­font. Vágni lehet a feszültséget a színpadon, hiába tűzálló az a bizo­nyos oldalfüggöny, izzik a levegő, amikor eredményhirdetésre sora­koznak fel a versenyzők. Ha most kinyújtanám a mutatóujjamat, épp elérném Mokos Attila vállát, aki adja át a díjakat. Aztán jön Bárdos Ági, szintén zsűritag, látja a fényké­pezőgépet a kezemben, felém mu­tatja a köszönőlevelet. De rég lát­tam Csanaky Nórát, vagy Peternai Zsuzsannát, semmit sem változtak! Megcsillan a fényben a Csémy Éva alkotta üvegmandala. Amikor átad­ja a különdíjat, a színpad túloldalá­ról is villant egyet a fotós, mintha párbajoznánk. Az egyik díjnyertes szavaló Fekete István A szél és az erdő című írásából eleveníti meg a fák párbeszédét, szinte hallatszanak a felhőket szétziláló ostorcsapások. Később felhangzanak Karinthy Fri­gyes Barrabás című művének sú­lyos sorai. „És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság”. Csendes révületem­ből arra eszmélek, hogy kigördítik mellőlem a zongorát, viszik a szé­ket is, meg a kottatartót, amiről az utolsó pillanatban sikerül lekap­nom a diktafont. A szervezők szi­gorú angyalokként el-elsuhannak mellettem, minden lépésük ki van számítva, pontos forgatókönyvet követ. Nézem két fiiggönycsík kö­zött az újabb díjkiosztóra felsora­­kozókat, pödrik, gyömöszölik az emléklap szélét, míg várják az első három helyezett nevét. Egyik-má­sik akkorát sóhajt, hogy vitorlává változik a takarófüggönyöm. A leg­kisebb királyfit úgy kell kipenderí­teni a díjért, mert izgalmában meg sem hallja, hogy szólítják. Hangos üdvrivalgás tör ki a nézőtéren egy kamaszlány nevének az említése­kor, aki előbb elsápad, majd zavar­tan elpirul. Mindenki győzött, mon­dogatom magamban a rendezvény vége felé, de nem azért, mert már annyiszor elhangzott a nap folya­mán. A közvetlen közelemben meg­fordulók mozdulataiból folyamato­san éreztem, hogy az arcvédő(men­­tes) szabadság, az együttlét, a közös ünneplés öröme mámorítóan hat mindenkire. Üzenem a színfalak mögül mindazoknak, akiktől csak karnyújtásnyira voltam, akiket két év kényszerszünet után újra láthat­tam, hogy jó volt a közelükben, jó volt velük! Elmondhattam volna ne­kik mindezt később a fogadáson, de akkor sosem készült volna el sem a tudósítás, sem ez a jegyzet. Eredményhirdetésre várva - a színfalak mögött is érezni lehetett a teremben kialakult feszültséget (Száz Ildikó felvétele) r Átmenetileg lassul a globalizáció A gazdasági globalizáció hoz­zájárult a folyamatos növe­kedés 30 óves időszakához, amely több mint 1 milliárd ember életszínvonalát emelte - hangzott el a davosi Világ­­gazdasági Fórum Kongresz­­szusi Központjában megren­dezett panelbeszélgetésen. A nagyvállalatok vezetői figyel­meztettek: a globális ellátási lánc megszakadása és a geopolitikai fe­szültségek befektetési stratégiáik új­­rakalibrációjához vezethetnek. Az orosz-ukrajnai háború széles körű következményei, a világgazdasá­gi kilátások borúsabbá válása és a globális ellátási láncokban a koro­navírus-járvány okozta zavarok ar­ra késztetik a vállalatokat, hogy új­raértékeljék globális lábnyomstraté­giáikat. „Most még fontosabbá vált az el­látási lánc költségeinek és rugalmas­ságának figyelembe vétele. A koráb­binál regionálisabb ellátási láncot keresünk” - mondta Loic Tassel, a P&G európai elnöke. A tengeri kon­ténerszállítás jelentős fennakadásai - különösen Kína legnagyobb kikö­tőjéből, Sanghajból, amely továbbra is zárva van a Covid-19-fertőzések közelmúltbeli megugrása miatt - fel­gyorsították a vállalatok azon terveit, hogy régióssá tegyék ellátási láncu­kat. A P&G célja, hogy az általa Eu­rópában értékesített termékek több mint 90%-át a kontinensen belül ál­lítsa elő. Tassel ugyanakkor üdvözölte a globalizációt, mondván: enélkül fo­gyasztók milliárdjai nem juthattak volna hozzá kiváló minőségű, meg­bízható és innovatív termékekhez. A jelenlegi klímát figyelembe véve azonban elmondta, hogy a globa­lizáció átmenetileg megtorpanhat, és a vezetők felelőssége továbbra is annak biztosítása, hogy a globali­záció a fogyasztók alapvető érde­keként folytatódjon. Ugyanakkor Tassel szerint a fenntarthatóság szempontjából nagyon fontos, ha a fogyasztás közelebb kerül a terme­léshez, ami jelentősen kisebb szén­lábnyomot jelent. (24.hu) Digitális szegények JUHÁSZ KATALIN F ura szókapcsolat ez, tudom, de vélhetően kitalálják a je­lentését alaposabb magyarázat vagy „ráguglizás” nélkül is - bár ez utóbbira pont az érintetteknek nincs lehetőségük. Nekik szól az informatizációért (is) felelős szaktárca új kezdeményezése, melyre talán a tabletsegély a megfelelő szó, ha már nyelvújítunk. Összesen 172 ezer nyugdíjast szeretnének megtanítani az online kommunikációra, hivatali ügyintézésre, banki műveletek végzésére, vásárlásra, információkeresésre. Kezdetben kb. 60 településen indíta­nak kurzusokat, melyek elvégzése után a szépkorúak megtarthatják az elején kiosztott „szenior táblagépeket”. Nyilván valami lebutított esz­közről van szó, csak a legszükségesebb attribútumokkal - mobilinter­net viszont lesz benne. Ez tulajdonképpen zseniális projekt, ha késtek is vele vagy tizenöt évet. Remélhetőleg nem szúrják el, például nem online kell majd je­lentkezni (azt ígérik, telefonon is lehet), és ki tudják szűrni az ügyes­kedőket, akik csak ingyen tabletet szeretnének. Áz első ezer jelentke­ző iskolázását már a héten megkezdik - őket a Szlovákiai Nyugdíja­sok Egyesülete közreműködésével verbuválták, vagyis aki nem tagja ennek a klubnak, nyilván nem is hallott még a lehetőségről. Annak is pechje van, aki magyarul szeretne digitális ismereteket szerezni, mert hadilábon áll a szlovák nyelvvel. A minisztérium illetékesei valami olyasmit válaszoltak az ezt firtató kérdésre, hogy amennyiben a kísér­leti szakaszban igény mutatkozik más nyelvű képzésekre, foglalkozni fognak a kérdéssel. Úgyhogy arra bátorítanám önöket, kedves magyar nemzetiségű digitális szegények, tessenek csak zaklatni (telefonon vagy szemé­lyesen) az önkormányzatokat ez ügyben - mivel a tervek szerint ők is részt vesznek a program koordinációjában. Minél több ilyen udva­rias, ám határozott kérés érkezik hozzájuk, annál nagyobb eséllyel történik előrelépés. Az állam 70 millió eurót kíván költeni erre a programra az uniós helyreállítási alapból, ebbe talán belefér né­hány magyar oktató is. Az ötlet a koronavírus-járvány alatt szökkent szárba, akkor döb­bent rá az állam, hogy polgárainak egy jelentős része nem rendelke­zik semmilyen digitális eszközzel. Márpedig manapság enélkül szin­te lehetetlen boldogulni a mindennapokban - jelentette ki Veronika Remisová miniszter asszony, mintha £ Föld gömbölyüségét sikerült volna kimutatnia egy bonyolult kísérlet során. Az idősek halmozot­tan hátrányos helyzetbe kerülhetnek, ha minden befizetendő csekkel a postán kell sorakozniuk, vagy a rossz lábukkal fel kell kaptatniuk a másodikra ügyintézni. Persze van egy digitális szempontból rendkívül jómódú nyugdíjas réteg is, akiket a gyerekeik, unokáik mára alaposan kiiskoláztak. Kö­zülük kerülnek ki a megtévesztett Facebook-kommentelők, akik az egész napos szörfözés közepette olyan álhíroldalakra keveredtek, ahol marhaságokkal etetik őket. Nos, a minisztérium oktatóprogramjának céljai között szerepel az is, hogy megtanítják az időseket felismerni a komoly sajtóorgánumokat. (Az említett kommentelőket persze már „elveszítették”, hiszen ők nem jelentkeznek tabletsegélyért). Ezekre a tanórákra vagyok a legkíváncsibb, szívesen besurrannék valamelyik osztályterembe. De inkább majd kikérdezek egy-két digi­tálisan gazdagodó személyt... FIGYELŐ Cukorhegyek az óceánok mélyón Egy új kutatás szerint az óceánok hatalmas cukortartalékkal ren­delkeznek, ezek koncentrációja pedig döbbenetesen magas - szá­moltak be a Max Planck Tenge­ri Mikrobiológiai Intézet kutatói. Korábbi kutatások csak való­színűsítették, hogy a világ óce­ánjaiban, illetve az azokban lévő tengerifűmezők alatt hatalmas cukortartalék van elrejtve, szak­értők nemrég azonban be is bizo­nyították - írta a Yahoo News. A napfény lehetővé teszi a növé­nyek számára, hogy szén-dioxi­­dot vegyenek fel a vízből, és azt szénből, hidrogénből és oxigén­ből álló cukormolekulákká ala­kítsák át. Azonban a kora délutá­ni vagy a nyári időszakban a nö­vények több cukrot (szacharózt) termelnek, mint amennyire szük­ségük van, ezt a felesleget pedig a gyökereik körül, a tengerfené­ken tárolják. A kutatócsoport a Nature Eco­logy & Evolution című folyóirat­ban számolt be részletesen fel­fedezéséről. Számításaik szerint a tengeri cukor koncentrációja nyolcvanszor magasabb. Ösz­­szességében pedig akár 1,3 millió tonna is lehet a víz alatt lévő cu­kor mennyisége, főként szacha­róz formájában - ez nagyjából 32 milliárd doboz kólához elegendő cukrot jelent. A kutatók kitértek arra is, hogy a növények gyökerei körül élő bak­tériumok fogyasztják ezt a cukrot, amiből energiát merítenek. Ekko­ra mennyiséget viszont képtelen­ség felélni, de a cukorfogyasztást a különféle (például fenolos) ve­­gyületek is akadályozzák, mivel ezeket sok mikroorganizmus nem képes megemészteni. A kutatás szerint, ha a mikro­organizmusok elfogyasztanák a tengerifű gyökerei által tárolt szacharózt, azzal legalább 1,54 millió tonna szén-dioxid kerülne a légkörbe. Ez mintegy 330 ezer autó egyévnyi szén-dioxid-kibo­­csátásának felel meg. Az intézet szerint mára a globális tengerifű-állomány akár 33 szá­zaléka is elveszhetett. (hvg)

Next

/
Oldalképek
Tartalom