Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-30 / 124. szám
8 I KULTÚRA 2022. május 30. | www.ujszo.com Elment egy legendás színész A ragyogó tehetségű, sokoldalú Haumann Péter egyformán komolyan vette drámai és vígjátéki szerepeit JUHÁSZ KATALIN marad egy színészből” - fejtette ki Haumann Péter. Orvosnak készült, ám az egyik tanára a Toldy Ferenc Gimnázium színjátszó körében felfigyelt rá, és a színi pálya felé irányította. 1973-ban került a Madách Színházhoz, ahol számos jelentős szerepet játszott, és a társulat vezető művésze lett. 1988-ban aNemzeti Színházhoz, majd az Arizona Színházhoz, egy évre a Radnóti Színházhoz szerződött, 1994-től 2016-ig a Katona József Színház tagja volt, majd szabadúszó lett. A Katonában szerepelt többek között Harpagonként Moliére A fösvényében, Ibsen Hedda Gablerében és a norvég író A vadkacsájában, Shakespeare Macbethjében, Goethe Faustjában, Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk és Borbély Szilárd Az olaszliszkai című darabjában. Több filmben és számos tévéjátékban is maradandót alkotott, köztük Jellegzetes orgánuma miatt a szinkronrendezők is nagy előszeretettel foglalkoztatták, összesen 136 filmben szinkronizált olyan színészeket, mint például Anthony Hopkins, Gene Hackman, Peter Sellers vagy Louis de Funes. De ő volt Szende a Hamupipőke című rajzfilmben, Safranek a Macskafogóban, és A legkisebb ugrifülest is főleg miatta szerettük gyerekkorunkban. Utolsó interjúját múlt év végén adta. Ebben azt üzente: „Az emberi gyűlölködés és gáncsoskodás elszomorít. Drukkolok a gyerekeimnek és a fiataloknak!” Haumann Péter művészi munkásságát 1970-ben és 1972-ben Jászai Mari-díjjal, 1980-ban Érdemes Művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A Halhatatlanok Társaságának 1997-ben lett tagja, 2006-ban megkapta a Magyar Köz-Kútvölgyi Erzsébettel a Magyar Rádióban 1975-ben volt az Egészséges erotika, a Forró vizet a kopaszra, a Fekete gyémántok, a BÚÉK, a Hajnali háztetők, az Anna filmje, a Hippolyt, a Magyar vándor, A hídember, a Szabadság, szerelem és a Kalandorok. (Fotó: Fortepan) társasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben a Príma Primissima díjat, 2010-ben a nemzet színészévé választották. Három gyermeke közül Petra és Máté is a színészi hivatást választotta. (Fotó: MTI) Haumann Péter egy korábbi interjúban arról beszélt, hány szituációt tud felidézni a pályájáról, amivel elégedett: „Emlékezetes volt az Állítsátok meg Arturo Uit címszerepe, a Sok hűhó semmiért Benedekje, a Hamlet Claudiusa és a Szókratész védőbeszéde, amit 29 évesen adtam elő és gyakorlatilag végigkísérte a pályámat. A színészet legértékesebb részének a csend lélektanát tartom. Én hiszem, hogy a szünetnek ereje és értéke van, és ez a szünet csak akkor él, ha aznap jó vagyok, felkészült, kondicionált. A nézőben pedig megmaradhat egy-egy ilyen katartikus színházi élmény emléke, a tudata mélyén nyomot hagyhat, és ettől talán változhat is. Erről jut eszembe, múltkor megállított egy férfi az utcán, közben rám mutatott az ujjával. »Ne segítsen! Várjon, tudom ki maga. Hogy is hívják?« »Haumann!” - feleltem. »Jaj, tudtam! Nagyon szeretjük magát a feleségemmel, mindig mondom neki, hogy jöjjön be a konyhából, mert itt a Haumann. Múltkor is bejött valami ajtón, és sírtam a röhögéstől.« »De miben látott?« - kérdeztem. »Várjon, azt már nem tudom. De ahogy megállt!« Ha több nem is, de ennyi szerintem megmaradt belőlem ebben az emberben. Ennyi Harpagon szerepében A fösvényben (Fotó: Katona József Színház) A legsokoldalúbb magyar színészek egyike volt. Shakespeare III. Richárdja mellett az Indul a bakterház Patása is halhatatlanná tette, de ő volt Hókuszpók magyar hangja is a Hupikék törpikékben. Haumann Péter 81 évesen hunyt el, szinte pontosan egy évvel azután, hogy bejelentette: a pandémia után nem lép többé színpadra. A meglepő döntést tavaly júniusban, az ATV Húzós című beszélgetős műsorában közölte, ugyanott árulta el azt is, hogy a Katona József Színházban töltött utolsó éveiben nem volt boldog. Nem a teátrummal kapcsolatban voltak kifogásai, de úgy érezte, vele „nem tudtak igazán gazdálkodni”, pedig volt még benne erő. Színpadon szeptemberben, a Macskák 1500. előadásán lát-Haumann Péter (1941-2022) háttá őt utoljára a közönség. A Webber-musicalben több mint háromszáz alkalommal játszotta el Tus, az öreg színházi macska szerepét. A képernyőn az Apatigris című sorozat második évadában szerepelt utoljára. Polgárpukkasztó svéd vígjáték vitte el az Arany Pálmát A mindössze 90 perces, gördülékeny díjátadó gála is azt bizonyítja, hogy Cannes-ban a filmekre helyezik a hangsúlyt, nem a körítésre. Európa egyik legfontosabb filmfesztiválján több meglepetés született, de valamennyi kellemes. Ruben Östlund svéd rendező szereti alaposan kifejteni véleményét társadalmunkról. Előző filmje, A négyzet (2017) két és fél órában figurázta ki a galériák körül nyüzsgő sznobok világát, olyan szellemesen, hogy Arany Pálmát kapott érte Cannes-ban. Most is övé lett a fesztivál fődíja egy hasonló hosszúságú és hasonlóan kritikus hangú szatíráért, amelyben valamennyi társadalmi réteg megkapja a magáét. A Triangle of Sadness (A szomorúság háromszöge) egy luxusjachton játszódik, ahol együtt utazik az influenszer és a modellfiú az alkoholista orosz oligarchával és egy dúsgazdag brit nyugdíjas házaspárral, akik taposóaknák és kézigránátok eladásából szerezték vagyonukat. A hajó felborul egy viharban, a túlélők egy szigeten kötnek ki, ahol a köztük lévő korábbi viszonyrendszer felborul, és kiélesedik a konfliktus a szegények és gazdagok, a nők és férfiak, a feketék és fehérek között. A zsűri a második legjelentősebb díjat, a Nagydíjat megosztva ítélte oda egy belga és egy francia filmnek. A Close című belga alkotás két kamaszfiú életre-halálra szóló barátságának története, és a hivatalos program legfiatalabb rendezője, a 31 éves Lukas Dhont rendezte. A másik díjazott, a francia Claire Denis angolul forgatott Stars at Noon (Csillagok délben) című Nicaraguában játszódó romantikus thrillere. A legjobb rendezés díját a dél-koreai Pák Csan Voknak ítélte a zsűri Decision to leave (Döntés a távozásról) című filmjéért. A rendező 2004-ben robbant be a filmes világba az Oldboy című drámával, amelyért Nagydíjat kapott Cannes-ban. Ézúttal egy humoros momentumokban is bővelkedő krimivel érkezett, egy nyomozó és az áldozat özvegye közti vonzalomról, illetve manipulativ csábításról szól a film. A legjobb forgatókönyv díját Tarik Saleh vehette át a Boy from Heaven (Fiú a mennyből) történetéért. Az egyiptomi apától és svéd anyától Stockholmban született filmes egy politikai-vallási krimit forgatott, amely leleplezi Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök rendszerének a vallással kapcsolatos viszszaéléseit, és az iszlám többségi, szunnita világán belüli doktrínákba vezeti be a nézőt. A legfontosabb szunnita intézmény, a kairói Al-Azhar mecset imámjának kiválasztási folyamatán keresztül - amelybe a titkosszolgálatok az egyik fi iák beszervezésével beavatkoznak - belülről mutatja meg a film ezt a konfliktusokkal teli világot. A rendező nem forgathatott Egyiptomban, a film Törökországban készült. A legjobb férfi alakítás díját a koreai Kang-ho Song kapta, akit az Élősködőkben ismert meg a világ. Ezúttal Koreeda Hirokazu japán rendező Broker című filmjében alakít egy gyermekekkel kereskedő bűnözőt. Zár Amir Ebrahimi, Párizsban élő iráni színésznő érdemelte ki a legjobb női alakítás díját, ami azért meglepetés, mert magát a filmet, amelyben játszott (Ali Abbasi iráni-dán rendező Holy Spider című alkotását) nem igazán dicsérték a kritikusok. A Vincent Lindon francia színész által vezetett zsűri díját megosztva kapta egy belga rendezőpáros, Charlotte Vandermeersch és Felix van Groeningen a Nyolc hegyért, valamint a lengyel Jerzy Skolimowski IÁ című kíséreti filmje, Robert Bresson 1966-as Vétlen Balthazárjának feldolgozása. (MTI, juk) Ruben Östlund rendező a fődíjjal (Fotó: TASR/AP)
