Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-25 / 120. szám

www.ujszo.coml 2022. május 25. KULTÚRA 111 Az anyai szeretet mintaképét hozza Molnár Xénia Örkény István Tóték című drámájának Mariskája lesz a Komáromi Jókai Színház készülő előadásában SZABÓ G. LÁSZLÓ Két próbaidőszakot is elveszí­tett Molnár Xénia a Komáromi Jókai Színházban, míg harma­dik nekifutásra végül közön­ség elé állhatott. Hetekkel ez­előtt újabb bemutatója volt: A beszélő köntös Mikszáth Kál­mán regénye nyomán készült. Csendesen tért vissza 2020 augusz­tusában a színház kötelékébe. Főis­kolai csoporttársa, Gál Tamás állt a társulat élére, tőle kapott szerződési ajánlatot. Évekig tartó kihagyás után Tadeusz Slobodzianek darabjában, A mi osztályunkban lépett volna újra szinpadra, ám a koronavírus okozta rengeteg megszorítás után a színház vezetősége végül elállt a bemutató­tól. Schwechtje Mihály darabjából, Az örökségből, amelyben egy drogos roma asszonyt játszott volna, egészsé­gi okokból maradt ki. „Öt hetet végigpróbáltam - me­séli nehéz szívvel -, amikor belob­bant a derekam. Elő kellett kapnom a botot, de az sem segitett rajtam. A premier előtt egy héttel Holocsy Krisztina vette át a szerepet. Fájt a szívem érte, de el kellett engednem. Tragédiát, mint ahogy másból sem, ebből sem csináltam. Sem a dereka­mat, sem előtte a Covidot nem tud­tam irányítani. Előre nézek. Nem rá­gódom olyan dolgokon, amelyek raj­tam kívül álló okok miatt hiúsulnak meg. Mindig a következő feladatra összpontosítok. Akár a teniszjáté­kos. Ha az egyik adogatást elrontja, mindent megtesz, hogy a másikkal pontot szerezzen. Amikor leálltunk A mi osztályunkkal, mivel a Covid csak kisebb létszámú darab próbáit engedélyezte, Mokos Attilával felújí­tottuk Spiró György színpadi müvét, a Prahot. 2010-ben volt a bemutatója, azóta is örömmel játsszuk, sokat tá­joltunk vele, és mivel a közönség is szereti, felkerült a Jókai Színház mű­sorára. Aztán jött Pirandello darabja, a Hat szerep szerzőt keres. Abban zárt jelenetem volt. A tapsrendnél Szabó Viktor állt a jobbomon, balról pedig Bernáth Tamás. Ők voltak a tartóoszlopaim. Nehéz próbaidőszak volt az is. Egyedül járni sem bírtam. Segítségre szorultam. Lement a be­mutató és minden bérletes előadás, aztán irány a kórház! Injekciók és kezelések, hogy lábra tudjak állni. Tizenegy éves korom óta így élek, egy réges-régi baleset miatt. Néha bedurran a hátgerincem.” A Mikszáth Kálmán regénye nyo­mán született zenés-táncos darabban Fábián Pálnét, a nagyszájú, kéjsóvár kecskeméti özvegyasszonyt játssza, aki korát meghazudtolóan rajong a férfiakért, és a város ügyes-bajos dol­gaiból is ki akarja még venni a részét. De még a szultán udvarába is szeretne eljutni - háremhölgyként. „Igazi csapatmunka teszi széppé, értékessé, szórakoztatóvá a darabot. Lakatos Robi írta a zenét, Laboda Ró­bert a dalszövegeket, Demcsák Ottó, a Győri Balett egykor vezető táncosa készítette a koreográfiát, és Gál Ta­más rendezett bennünket. A tánco­sokkal együtt harmincán vagyunk a színpadon. Tamás mellett soha nincs bennem félelem a próbákon. Tizen­kilenc éves korától ismerem. Baráti viszony van köztünk. Mindent meg tudunk beszélni. Ha kell, még a pró­bán, ha nem ott, akkor négyszem­közt. Fábián Pálné benne van a ha­bitusomban. Nem is én formáltam a szerepet, hanem a szerep formált en­gem. Szókimondó vagyok én is, mint ő, ami a szívemen, az a számon. Ő még álszent is, ami viszont rám nem jellemző. Csak a végén buggyan ki belőle, hogy templom ide, szentmise oda, neki bizony szüksége van még a férfiakra. Nem tudja és nem is akar­ja legyűrni a vágyait. Özvegy létére szívesen lenne a szultán örömforrá­sa. Nem törődik mások véleményével. Na, ebben is hasonlítunk egymásra! Söprögessen mindenki a saját háza táján, szoktam mondani.” A próbaidőszakot itt sem vette zök­,.Felnagyítom a hiányosságaimat..." kenőmentesen. Covidos lett. Egy hét­re kiesett a produkcióból. „Betegen ápoltam a még nálam is betegebb fiamat. Egy héttel a be­mutató előtt álltam vissza a készülő előadásba. A színész rémálma ez. Fel­mentem a színpadra, és nem tudtam, mi zajlik körülöttem. A rendező és a kollégák türelme segített vissza abba, amiből kiestem. A szereppel nem volt gondom. Már az olvasópróbán megé­­reztem, hogy Mikszáth ezt nekem ír­ta. Ami viszont most is óriási kihívást jelentett, az a tánc, ami már főiskolás koromban sem ment csettintésre. Egy zenés darabban nekem mindig tízszer többet kell produkálnom, mint a töb­bieknek. Az örökségben is a sok moz­(Talabér Tamás felvétele) gás tett tönkre. Rátáncoltam a hátge­rincemre. A sok apró lépés merény­let volt a testem ellen. Nekem az nem megy olyan könnyen.” Az éneklés sem az erőssége, vall­ja be töredelmesen. Rémtörténetként idézi fel a főiskolai felvételijét, amely a végén aztán fényes fordulatot vett. „Túl voltam a harmadik rostán, ne­kem legalábbis úgy tűnt. Azt hittem, megúsztam a dalt. Elhangzott, hogy köszönjük szépen, el is indultam rög­tön az ajtó felé, amikor a bizottság egyik tagja, a későbbi mozgástanár­nőm utánam szólt, hogy egy pillanat, jöjjön csak vissza, énekeljen valamit! Édes jó Istenem, most segíts! - sza­ladt ki a számon. Kínomban lerúg­tam a cipőmet, vettem egy nagy lé­legzetet, lehunytam egy másodpercre a szememet, és arra gondoltam, lesz, ami lesz. Ott álltam mezítláb, és ki kell hogy mondjam: zavaromat lep­lezve oltári ordenáré módon daloltam. Nem az Éj királynőjébe kezdtem bele, azt meghagytam Miklósa Erikának, akinek szuper hangja van, hanem rá­zendítettem a Magas szárú csizmára, egy jó kis cigány nótára. Felvállaltam, hogy ennyi van a tarsolyomban, sem­mivel sem több, mert az éneklés nem az erősségem. És felvettek. Sikerült megnevettetnem a felvételi bizott­ság tagjait. Úgy mentem ki a terem­ből, mint aki jól végezte dolgát. Ilyen helyzetben egyszerűen felerősödik az öniróniám. Nem palástolom azt, ami nem megy. Inkább rálapátolok, de a szememben azért ott van, hogy ne kövezzetek meg azért, hogy ebben gyenge vagyok.” Önismeretből, szakmai és emberi téren egyaránt jól áll. A fiát is erre tanítja. Ismerd meg magadat, ebből csak hasznod lesz, károd semmi. „Vállalom, hogy nem kaptam az égiektől csodálatos énekhangot. Nem is tolakszom zenés produkciókba. Ami másnak csak úgy feltör a torká­ból, nekem azért keményen meg kell dolgoznom. Holott még Dés László is izgalmasnak találta a hangszíne­met. A Világszámot forgattuk Koltai Róbert rendezésében, ő volt a film ze­neszerzője. Amint meghallott, rögtön megkérdezte: - Ugye, énekelsz? - Én meg, hogy nem, egyáltalán, nincs is benne a tízéves tervemben. Nekem már az is hatalmas kihívás, ha csak egyetlen sort kell énekelnem. A ko­reográfiába is az esendőségemet pa­kolom bele. Valamit mindig kitalálok, hogy a lehető legjobban jöjjek ki belő­le. Felnagyítom a hiányosságaimat.” Az évad végéig még egy szerep vár rá. Örkény István Tóték című drámá­jának Mariskája, az anyai szeretet mintaképe, az odaadó feleség, a szol­galelkű asszony. Bele fog olvadni a figurába. Kétség nem férhet hozzá. A szerző a Vasárnap munkatársa All a bál az orosz DJ körül (Képarchívum) Nádas Péter új regénye a növekvő agresszióról szól Három nyári fesztivál is visz­­szamondta Nina Kraviz fellé­pését, mivel az elektronikus zenei színtér több szereplő­je szerint a világhírű orosz DJ ás énekes nem határolódott el eléggé az Ukrajna ellen indí­tott háborútól. Kraviznak korábban volt néhány Putyin-párti gesztusa, a háború kitö­rése óta viszont feltűnően csendben van. A sok kíváncsiskodásra így re­agált: „Zenész vagyok, és soha nem vettem részt politikusok vagy poli­tikai pártok támogatásában. Ezt a jövőben'sem tervezem. Nem értek a politikához és az általa létrehozott tár­sadalmi folyamatokhoz. Szóval nem hiszem, hogy helyes lenne erről be­szélnem a közösségi médiában.” Ezek után a dortmundi PollerWi­­esen, a hágai The Crave és a det­roiti Movement Fesztivál közölte, hogy nem látják szívesen az előadót. Ugyanakkor más fontos fesztivá­lok, mint a manchesteri Parklife, a barcelonai Primavera Sound és a madridi MadCool nem törölték őt a programjukból. A Sziget Fesztivál szervezői szin­Nina Kraviz nehéz helyzetbe került tén úgy vélik, a művészetet kár ösz­­szekeverni a politikával. „Nem hi­szünk a kulturális embargóban, fesztiválunk több mint 50 ország­ból érkező fellépői között lesz szá­mos orosz és ukrán művész, így Ni­na Kraviz is” - válaszolták a 444.hu portál kérdésére. Mindemellett azt is leszögezték, hogy kiállnak az uk­rán nép mellett, hiszen részt vettek a #StopWar nemzetközi koncertma­­raton lebonyolításában, és a fesztivál ideje alatt a Music Saves Ukraine kampányhoz is csatlakoznak. A Time magazin szerint Kraviz egy korábbi Instagram-posztjára fi­zetett rá. 2014-ben - azután, hogy Oroszország megszállta a Krímet - posztolt egy képet a Coachella Fesz­tiválról, amelyen Putyin kartonból kivágott fotójával pózol. Kraviz me­nedzsmentje szerint a képet maga a fesztivál biztosította, és a helyszínen sokan mások is fotózkodtak vele. (juk) A 2005-ös Párhuzamos tör­ténetek óta először jelentke­zett regénnyel Nádas Péter. A Rémtörténetek május 19- án érkezett a magyarországi könyvesboltokba, és a szerző 80. születésnapjára időzítve, októberben németül is olvas­ható lesz. A 464 oldalon át hömpölygő történet egy vízparti településen játszódik. Szereplői gazdák és napszámosok, a katolikus pap és a református lelkész, egy szellemi­leg sérült fiatal nő, aki többszörös leányanya, a tanító és egy hetven éve megesett öregasszony, aki azó­ta sem szerezte vissza a becsületét, egy ördögtől megszállott péksegéd és egy lenyűgöző diáklány, kitele­pített arisztokraták és nyaraló úri­asszonyok. Kulcskérdései pedig az izoláció, az emberek közti egyen­lőtlenség, a kirekesztés és a növek­vő agresszió, ami Nádas Péter sze­rint szétzúzza az ember karakterét. Az elbeszélés látszólag ráérősen, egyre újabb szereplőket felvonul­tatva, széles ívekben kanyarog, miközben ellenállhatatlanul sod­ródunk a közös végzet felé. „A néhány napot átfogó cselek­ményben az elesettség, kiszolgál­tatottság, függőség és az erőszak újabb és újabb változatait ismer­jük meg, amelyeket a szenvedők a saját egyetlen életükként érzékel­nek. Céline és Móricz, Csehov és Borbély Szilárd, Csalog Zsolt és Tompa Andrea világához kapcso­lódó univerzumban járunk, ahol a nyelv a beszédképtelenséggel érintkezik, ahol nemcsak a nyers önérdek és az ösztönös önzetlen­ség tör utat magának, hanem kao­tikus és démonikus erők sodorják ismeretlen irányokba a szereplőket és az eseményeket” - áll a kiadó ismertetőjében. A regény megjelenésének elő­estéjén érkezett a Jelenkor Kiadó­ba a hír, hogy Nádas Péter öt év­vel ezelőtt megjelent memoárja, a Világló részletek svéd kiadása el­nyerte a Berman Irodalmi Díjat, Svédország legnagyobb irodalmi elismerését. (juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom