Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-24 / 119. szám
www.ujszo.coml 2022. május 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kommentkultúra A szabad szó kincs, ha a kimondója vagy leírója képes vele bánni VATAŐŐIN PÉTER A egyetemes emfTm béri kultúrtör/ ■ M ténet réges-régi JL M m i tanulsága, hogy az újítások, az innovációk jó esélylyel némi gonddal is járnak. Hogy a kerék feltalálásánál ez így volt-e, azt források híján nem tudhatjuk, ám az emberi faj mindenkori jellemzőit elnézve, akkoriban sem mehetett minden csont nélkül. Ma viszont a digitális forradalmak zajában élve többé-kevésbé elég jól tisztában lehetünk azzal, hogy már pusztán az okostelefonok megjelenése mekkora kihivást jelent kis életünkre nézve. Eszközök, felületek, gyakorlatok egész sora szakadt ránk szinte egyik pillanatról a másikra, nem csoda, hogy nem egészen vagyunk képesek jól bánni velük. Természetesen számos csúnyaságért a profitéhes cégeket kérhetjük számon (lásd erről a csaknem két héttel ezelőtti komáromi beszélgetést Pető Péterrel és Gazdag Józseffel a Kikötő - Polgári Szalonban), ám nehéz lenne elvitatni az egyének felelősségét, határozza meg bármennyire is a kereteket a kapitalista realizmus. Ha valaminél, hát akkor a beszédkultúránál legalábbis jó eséllyel tételezhetjük fel a személyes felelősséget. Kollégáimmal nap mint nap találkozunk azzal, hogy például a kommentárszekciók „elszabadulnak”, s a gyümölcsöző diskurzusok helyébe valami nagyon más lép. Szólhatna utóbbiról is a történet, mégis inkább az előbbi dominál. Jelen cikk nem az első, s bizonyára nem is az utolsó szöveg a témában, ami - mint ki-ki kiskertjéből a kiirthatatlan gyom - újra és újra előbukkan. A kommentkultúra uralkodó viszonyai különösen történeti perspektívában festenek rondán. Minden más ívású, főként pszichológiai magyarázat alapján jobban érthető, hogy sokan miért viselkednek úgy, ahogy a kommentszekciókban vagy az idővonalukon- a történeti szempont azonban különös szomorúságot ad a problémának. „K-Európában” élve, s visszatekintve annak elmúlt 100 évére ugyanis elég gyorsan beláthatjuk: a szabad szó nagy kegy. A még élő legidősebbjeink közül sokan tudnának kényelmetlen történeteket mesélni - hál’ istennek, mesélnek is - arról, hogy főleg a 20. század közepén összetorlódott kegyetlen rezsimek mit is műveltek a szabad szóval. Szinte turkálhatunk a sötét tónusú metaforák között, annyi válaszlehetőség adódik. Úgy tűnhetne, a gondoknak 1989 környékén végük szakadt- miközben nem is! Manapság a rendszerváltások után (!) született s a mindennapjait már felnőttként tengető generáció is tudhatja, hogy a mégannyira pontos, őszinte és helytálló nyilvános vélemények is visszaüthetnek. Mert „rossz” helyre ment a lájk. Mert a komment „megbántotta” a pártelnököt, a miniszterelnököt vagy bárki mást a tótumfaktumok közül. És így tovább. Kicsiny országainkban is van erre példa bőven, de hogy mást ne mondjak, a jelen Oroszországában egészen biztosan a súlyosan aktuális jelenségek közé sorolható. Vigyázat: nem a bizonyos „szint alatti” hozzászólásokról beszélünk most, hanem azokról a gondolatokról, amelyek a fűszerként szolgáló irónia vagy esetleg cinizmus mellett a király mindenkori meztelenségét leplezik le, egyúttal termékennyé teszik a vitákat, a társadalom szekerét pedig előbbre taszajtják. Egy szó mint száz: ahogyan a szabad szó kincs volt például az 50-es években, úgy kincs ma is - feltéve, hogy a kimondója vagy leírója képes vele bánni. A digitális világ felületei minden ellentmondásosságuk ellenére egyértelmű lehetőséget jelentenek, vagyis egy olyan szellemi mozgásteret, amelyről korábban sokan még csak nem is álmodhattak. A profitéhes, adathalász, ne adj’ isten titkosszolgálati körítést, illetve az újítás jelentette csapdákat persze egy pillanatra sem szabad figyelmen kívül hagyni - ám hogy a nevezett lehetőséget hogyan használjuk ki, azért kivételesen mindenki saját maga felel. A NATO-bővítés támogatására ösztönözhetné Ankarát, ha az USA-tól F-16-os vadászrepülőgépeket kapna (Shutterstock-felvétel) Erdogan csak blöfföl a vétóval? Törökország azért fenyegetőzik a NATO-bővítés megvétézásával, hogy engedményeket csikarjon ki Washingtonból, illetve Erdogan a nemzeti érdekeket határozottan képviselő államférfi képében akar tündökölni. A jövő nyári választás előtt ugyanis nagy szüksége van a szavazóbázisa növelésére. Recep Tayyip Erdogan török államfő kezdetben igen kategorikusan elutasította a NATO bővítését, mostanra azonban puhult az álláspontja: azt szabja a bővítés támogatásának feltételéül, hogy a két észak-európai ország adjon ki 33, Ankara szerint terrorszervezetekkel kapcsolatban álló személyt, és szüntessék meg a Törökországba irányuló fegyverexport embargóját. Ankara még azt is követelheti, hogy az EU növelje meg a 3,7 millió szíriai menekültet befogadó Törökország számára biztosított uniós pénzügyi támogatás összegét. Az EU helyett azonban leginkább Washington tehet azért, hogy Ankarát rávegyék a NATO-bővítés támogatására. Több elemző szerint Törökország engedményeket akar kicsikarni az USA-tól. Ankara egyik fő sérelme, hogy az USA 2019-ben kizárta Törökországot az F-35-ös vadászrepülőgép-programból, és már az is jelentős engedmény lenne, ha az F-35-ös programban való részvétel alternatívájaként Ankara új F-16- os vadászrepülőgépeket vásárolhatna az USA-tól. A Biden-kormányzat eddigi megnyilvánulásai alapján ez ügyben elképzelhető előrelépés. A Nyugattól kicsikart engedmények bezsebelése mellett Erdogan a nemzetközi színtéren a török érdekek mellett határozottan fellépő államférfi képét alakíthatja ki a hazai közvéleményben, amivel szélesítheti szavazóbázisát a 2023 júniusában tartandó elnök- illetve parlamenti választásra. (portfoiio.hu) Csökkenőben a lúzerek száma JUHÁSZ KATALIN E gyre gyakoribb jelenség, hogy környezete baleknak tartja a becsületes embert. Nem értik, miért hőköl vissza, ha minimális munkával sok pénzhez juthatna, vagy tisztességtelen módon jelentős előnyhöz. Miért nem puskázik, ha nem figyel a tanár? Miért adja le a rendőrségen az utcán talált pénztárcát? Azt mondják, mindenki úgy segít magán, ahogy tud. Aki nem ragadja meg a kínálkozó alkalmat a rendszer kijátszására, nem csúszik be a kiskapukon, az egyszerűen lúzer. Tudtuk ezt eddig is, mi, lúzerek, így talán nem lepődünk meg a most következő számok láttán. A Focus közvélemény-kutató ügynökség friss felmérésének sokkoló eredményeit olvasgatom. Valamivel több mint ezer embert kérdeztek meg, és ez alapján kiderült, hogy a lakosság 48%-a, azaz közel fele szerint nem éri meg becsületesnek lenni Szlovákiában. Az iskolai csalásokra fókuszáltak, mert szerintük ott van a későbbi korrupció melegágya. A válaszadók 13%-a egyáltalán nem tartja problémásnak, ha valaki puskázik dolgozatíráskor, egyharmaduk pedig csak „kis problémának” tartja. Az utóbbi csoport 86%-a szerint felesleges ilyen bagatell dologgal foglalkozni. Az iskolai csalás normalizálása és a becsületes magatartásról való lemondás a felmérés résztvevőinek felénél jelent meg, ráadásul elsősorban a fiatalabb korosztálynál. Vagyis kirajzolódni látszik az ország jövője. Aki tizenöt éves korában csaláshoz folyamodik a suliban (ez volt a felmérés alsó korhatára), az később sem érez lelkiismeret-furdalást, amikor diplomamunkát vásárol magának, és mondjuk sebész lesz, vagy hídépítő mérnök - hogy csak az emberéletre veszélyes kóklereket említsük. A politikusokat nem is kellene említenem, de azért megteszem, hiszen ezek a fiatalok az utóbbi években egyenesen a tévéhíradóból értesülhettek arról, hogy a plagizáló csúcspolitikusoknak hajuk szála sem görbül. Mert ebben az országban maga az oktatási miniszter is másolta a diplomamunkáját. Aki azt bírta mondani a leleplezést követően, hogy itt az idő tisztázni és egységesíteni, mi számít plágiumnak, mert szegény diákok nem tudják, mikor lopnak és mikor nem. Nyilván emlékeznek még a 2020 márciusában pozícióba került miniszterelnök plágiumbotrányára is, akinek eszébe se volt lemondani emiatt, inkább a Facebookon kért elnézést minden tisztességes diáktól - burkoltan lesajnálva őket -, midőn elismerte, hogy diákként bizonyos dolgokat tényleg lemásolt, amiért valószínűleg el kellene venni tőle a titulusát. A kormányfői posztról viszont csak akkor mond le, ha teljesítette valamennyi választási ígéretét. A parlament elnöke szintén másolni volt kénytelen annak érdekében, hogy diplomát kapjon, őt ráadásul az a tanár védte, akinek a tanulmányát szóról szóra „átemelte”. És sorolhatnám még az eseteket, melyek azt bizonyítják, hogy az ügyeskedők jobban boldogulnak, mint a tisztességes emberek, hogy a papír a fontos, nem a mögötte lévő tudás. A felmérésből az is kiderül, hogy jellemzően az idősebbeknél számít még a becsület. Szóval lassan megtanulunk egy olyan világban élni, amelyben a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. De persze optimista végszót is találhatnék, ha politikus lennék. Hölgyeim és uraim, egyre kevesebb nálunk a lúzer. FIGYELŐ Az olajembargó legyen Budapest nélkül! Az olajembargót Magyarország nélkül kell kezdeményezniük az uniós tagállamoknak, mondta Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke. A Deutschlandfunknak adott interjújában kifejtette: Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt mindenki tudja, hogy Orbán rendszere korrupt, ezért nem szabad több pénzt adni Magyarországnak. Az Európai Bizottság teljes importtilalmat javasolna az orosz olajra - jelentette be május 4-én Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Szijjártó Péter ezután 15-18 milliárd eurót követelt, amelyre Budapestnek szerinte szüksége van a károk enyhítésére. Barley elismerte: az embargó Magyarország nélkül nem lenne optimális, Orbánt azonban csak sok pénzzel lehetne rávenni, hogy beleegyezzen egy olajembargóba, és ezt a pénzt aztán Orbán urambátyámrendszerében osztanák szét. Robert Habeck német alkancellár is egyetért az EP alelnökével, hogy az embargót „26-an, Magyarország nélkül is meg lehet csinálni”. (telex, MTI) Garri Kaszparov külföldi ügynök? Garri Kaszparov és Mihail Hodorkovszkij is felkerült a külföldi ügynökök listájára az orosz igazságügyi minisztérium honlapján. Az orosz vezetés szerint úgy politizáltak Oroszország ellen, hogy közben segítséget kaptak Ukrajnától és az USA-tól - írta az orosz Interfax ügynökség. Mihail Hodorkovszkij a Jukosz vállalat vezetője, 2005-ben egy orosz bíróság bűnösnek találta csalás és más bűncselekmény vádjában, amiért 9 év börtönbüntetést kapott. 2011- ben újra bíróság elé állították, akkor 14 évre ítélték. Vlagyimir Putyin orosz elnöktől 2013-ban kapott kegyelmet, majd elhagyta Oroszországot. Garri Kaszparov világhírű sakkvilágbajnok, orosz ellenzéki politikus, 2013-ban hagyta el Oroszországot, jelenleg New Yorkban él. (hvg.hu)
