Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-21 / 117. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2022. MÁJUS 21. RIPORT A járvány kezdete óta jelentősen megugrott a családon belüli erőszak eseteinek száma nálunk és a szomszédos országokban. Pontos adatok azonban nincsenek, mert az áldozatok és sokszor a szemtanúk is félnek jelenteni a bántalmazást, így a statisztikák nem mindig mutatják a valós tényeket. A kijárási korlátozás sokak számára valós életveszélyt teremtett, az összezártság idején az áldozatok nem merték a bántalmazok előtt hívni a segélyvonalakat, a rendőröket, s a krízisközpontok vezetői, a témával foglalkozó szakemberek egyértelműen arról számoltak be, hogy rosszabbodott a helyzet. És nőtt a brutalitás. Szilvia története „Öt éve vagyunk házasok, van egy négyéves kisfiúnk. A férjemmel véletlenül ismerkedtem meg, épp egy hosszabb kapcsolat után egyedül maradtam. Jól éreztük magunkat együtt, megértettük egymást, s hamarosan rájöttünk, hogy szerelmesek vagyunk, szeretnénk együtt leélni az életet. A párom hirtelen haragú volt, hamar kiborult, de ezt annak tudtam be, hogy bár gazdagok voltak a szülei, korán elváltak, és nem nagyon törődtek vele. Az anyukája ivott, kábítószerezett, szórakozni járt, s ha becsípve hazament, jól elverte. Az apja nem tudott, vagy nem akart tudni arról, mi történik a fiával. Bár nem volt eminens tanuló, elvégezte a főiskolát, s amikor megismerkedtünk, már dolgozott. Menedzserként. Egy évvel az esküvő után született a fiunk, s a férjem egyre féltékenyebb lett. Ö egész nap munkában volt, én otthon a gyerekkel. Ha hazajött, azzal vádolt, hogy szeretőt tartok, semmit nem csinálok. Az anyukájánál laktunk vidéken, ami kész pokol volt, sikerült rábeszélnem, hogy költözzünk a fővárosba, ahol dolgozott. Bele is egyezett, s rövid ideig úgy tűnt, hogy minden rendbe jön, megnyugszik, de hamarosan beütött a járvány. Későn járt haza, s ha megjött, egyre többször arra lettem figyelmes, hogy ittas, aztán már a marihuánát sem átallotta elővenni. Leültettem, próbáltam beszélni vele, s megígérte, hogy abbahagyja, én pedig elhittem. Próbáltam türelmes leírni, egészségügyi nővérként tisztában voltam vele, mit jelent a függőség, próbáltam segítségére lenni, nem veszekedni, provokálni. Ügy tűnt, hogy menni fog, de amint beütött a világjárvány Miről árulkodik a segélyvonal? Interjú Mária Vítekovával, a bántalmazott nők számára fenntartott segélyvonal igazgatójával A pandémia alatt megnőtt a családon belüli erőszak, bár a rendőrségi statisztikák nem ezt tükrözik. Igazolható az a tény, hogy a telefonvonalunkhoz forduló, erőszakot tavaly először megélt nők száma nőtt. Az először hívók száma 48 százalékkal volt magasabb, mint 2019-ben, azaz a pandémia előtt, a 2020-2021 közötti hívások 8, az adott évben már előbb is segélykéneké 31 százalékkal. Sok olyan nő fordult hozzánk, akik már előzőleg, 2015-2020 között is kértek segítséget. A családon belüli erőszakos cselekmények nagy része ma sem jut el a hatóságokhoz, még mindig magánügynek tekintik a zárt ajtók mögött történő eseményeket, az áldozatoknak minden okuk megvan arra, hogy tartsanak a bántalmazó bosszújától. (Fotók: Shutterstock, magánarchívum) Félelem nélkül élni miatti zárlat, azt mondta, hogy otthonról fog dolgozni. Am megtudtam, hogy elveszítette az állását. Ettől még idegesebb lett, hiszen az életünk azzal is bonyolódott, hogy anyagilag nem álltunk jól. Egyre kevesebb volt a pénz. Felhívtam a kórházat, ahol dolgoztam, s mivel orvosokra, nővérekre nagy szükség volt, az igazgató főorvos megengedte, hogy éjjeli ügyeleteket vállalhassak. Gondoltam, ha reggel hazamegyek, tudok egy kicsit aludni, aztán megfőzök, takarítok, s mivel a férjem úgyis otthon van, ellátja a gyereket. Csakhogy ebben is tévedtem... Előbb szóban támadt rám, nem akarom megismételni, miket vágott a fejemhez, k....a és mi minden voltam, szerinte csak azért vettek vissza, hogy szerető kellett az orvosoknak. Hazaérve az éjszakai ügyeletből nem engedte, hogy legalább egy órácskára lefekhessek. »Itt a fiad, gondoskodj róla« - nyomta a kezembe a kicsit. S ha csak ez lett volna! Egyre jobban felemelte a hangját, ordítozott, ivott, s már a tertlegességtől sem riadt vissza. A hajamnál fogva ráncigáit, fojtogatott, megvert. Dühében tört-zúzott. A témában érintett intézmények már tavaly megkongatták a vészharangot, mert nemcsak az erőszakos cselekedetek száma, hanem azok brutalitása is megugrott. Az országos segélyhívó számra érkezett bejelentések alapján vészjelzőként kezeljük a helyzetet, több férfi bántalmazó a lelki terror még több formáját bevetette, a szidalmazás, a fenyegetések még intenzívebbek lettek, a támadások brutalitása, a testi sértés súlyosabb. Jelentősen megnőtt a családtagok által elkövetett gyilkosságok száma. Hiába szóltam a családjának, a testvéreinek, senki nem hitte, hogy igazat mondok. »0 nem ilyen ember!« kaptam a választ. Egyedül az egyik lány unokatestvére hitt nekem, s felajánlotta, költözzek hozzá, legalább egy időre, úgyis egyedül Adriana Havasová igazgató és pszichológus lakik, hátha közben észhez tér a férjem. Persze, nem tért, sőt... Utánunk jött, megfenyegetett, hogy ne próbáljak rendőrt hívni, menjek haza a gyerekkel, mert ha nem, megöl. Féltem. Nagyon féltem, mert átéltem, milyen, amikor szinte magán kívül volt. De mégis úgy ,, a *i integrált . I mentőszolgálat <s c egészségügyi X33 mentőszolgálat 158 rendőrség döntöttem, hazamegyek. Amikor a járványintézkedések megengedték, a kisfiámat óvodába vittem, s bár a férjem ellene volt, én a kórházban nappal kezdtem dolgozni. Valamiből élnünk kellett. Pár napig jól viselkedett, de aztán újra elkapta a gépszíj, s néhány héten belül megint pokol lett az életem. Üjra rátalált a piás és drogos barátokra, a keresetem javát erőszakkal elvette tőlem, s mindenért engem hibáztatott, mert nem vagyok jó feleség, sem anya. Odáig fejűit a helyzet, hogy teljes roncs lettem, testileglelkileg. Ha hozzám ért, sírtam. Mindentől megfosztott, elvette az önbecsülésemet, a büszkeségemet, s veszélybe sodorta az életem. Még az érintésétől is féltem. S még inkább attól, hogy a gyerekünket is bántalmazni fogja, mert részegen és bedrogozva sokszor vágta a fejemhez, hogy nem is az ő fia. A barátaimnak se mertem elmondani, miben élek, mert szégyelltem. Az én családom a fővárostól meszsze él, de a legközelebbiek látták, hiszen árnyéka voltam önmagámnak, lefogytam, bulimiás lettem. Próbáltam ugyan elrejteni az ütések nyomait, de nem mindig sikerült. munkahelyi problémák, a munka elvesztése miatti feszültség és a kiszolgáltatottság is rontotta a bántalmazottak helyzetét. A szociális elszigeteltségben sok nő és gyermek maradt bezárva az agresszorral, ez még jobban növelte az erőszak intenzitását, megugrott a brutális támadások száma. A munkáját elvesztő, frusztrált férfi egyre többet nyúlt a pohárhoz, sőt, kábítószerhez, hogy elnyomja a belső feszültséget, viszont az alkohol hatására a bántalmazó még brutálisabb lesz. Az ok tehát több tényező kombinációjában keresendő. Észrevették, féltettek, s próbáltak rávenni, hogy váljak el. De ez sem volt egyszerű, mert megfenyegetett, hogy ha beadom a válópert, a gazdag szülei elintézik, hogy a gyerekemet elvegyék tőlem, mert nem vagyok képes gondoskodni róla. Pszichológushoz kezdtem járni, s próbálok szabadulni a betegségemtől, de igen lassacskán megy. Teljesen padlóra kerültem, nehezen tudok újra felállni, de minden erőmmel azon vagyok, hogy sikerüljön. A szüleimnek végre elmondtam, mi a valóság, s ők azon nyomban azt akarták, hogy költözzek haza a gyerekkel együtt. De ez nem ilyen egyszerű! Most zajlik a válás, s a férjem folyton fenyeget. Én meg félek. De talán sikerül ezt is legyőznöm, s megtanulni félelem nélkül élni...” Védett házak Több krízisközpontot felhívtam, az ott dolgozók készségesen nyilatkoztak, de a kliensek elzárkóztak. Azelőtt mindig akadt, aki hajlandó volt beszélni élete buktatóiról, most még névtelenül sem akartak kötélnek állni. Szilvia esetében, vele egyeztetve, is változtattunk a helyszínen, természetesen a neve is más. Olyan erősen él benne a félelem, hogy a férje ráismer, nem mer kockáztatni. Egy-két áldozattal elbeszélgettünk, de kikötötték, nem jelenhet meg semmi a lapban. A családon belüli erőszakos cselekmények nagy része ma sem jut el a hatóságokhoz, még mindig magánügynek tekintik a zárt ajtók mögött történő eseményeket, az áldozatoknak minden okuk megvan arra, hogy tartsanak a bántalmazó boszszújától. A bántalmazottakra nagy nyomás nehezedik, egyrészt szégyellik a történteket, másrészt félnek a bántalmazás ismédődésétől. A Remény segélyközpont a Pozsonyi, s idén részben a Nagyszombati kerületet öleli fel, kliensei azon családokból kerülnek ki, ahol a távoltartásról szóló törvény alapján büntetőeljárásban kitiltották az agresszort. Adriana Havasová igazgató és pszichológus elmondta:, ők a veszélyeztetetteknek nyújtanak segítséget az anyagi lehetőségeik keretében: „Pszichológiai tanácsadással, szociális és jogi szolgáltatással, amire a bántalmazottnak épp szüksége van, hogy visszailleszkedhessen a társadalomba, önálló életet kezdhessen. Titkos védett házaink állnak a rendelkezésükre, ezek mindig foglaltak. A távoltartás, amely megelőző intézkedés, kötelezi az elköve-Mária Vítekovával, a bántalmazott nők számára fenntartott segélyvonal igazgatójával (Fotó: magánarchívum) A járvány tovább növelte a nemek közti egyenlőtlenségeket, és rontott az erőszaknak kitett nők helyzetén. Mi a brutalitás még nagyobb méretű megnyilvánulásának oka? A járványintézkedések miatt sokan otthon maradtak, az összezártság 0800 212 212 a szociális ügyi tárca által működtetett ingyenes segélykérő vonal mellett a társadalmi és gazdasági változások, az egyre rosszabbodó szociális helyzet, az esetleges A statisztikák szerte a világon, így az EU-országokban is azt mutatják, hogy a legtöbb erőszak a családokon belül történik, s a bántalmazó a férj, illetve a partner. A segélyhívó vonalon leggyakrabban a nők kértek segítséget, a férj, a partner, vagy a volt férj, volt partner bántalmazta őket. A kimutatások szerint 55 százalékban a férj volt a támadó, 25-ben a partner, 20-ban a volt férj, illetve partner. Tavaly 211 olyan ember is hívott a segélyvonalra, akiket nem a partner veszélyeztetett, hanem valaki más a családon belül. A szülők, a gyermekek, a testvér, szomszéd tőt a közös otthona elhagyására, és megtiltja az abba való belépést, neki magának pedig a megadott címen kell tartózkodnia. Ha megszegi a távoltartási végzést, a rendőrség letartóztathatja, de néha ez sem rettenti el az agresszort. A távoltartás 14 nap, ezután a kitiltott személy visszatérhet az otthonába. Ez az idő fontos a bántalmazott számára, hogy próbálja elérni a kitiltás bírósági meghosszabbítását. Ebben segédkezünk mi, hogy továbbra is védve legyen. Természetesen, az intézkedés sem mindig védi meg az áldozatot, mert néha az agreszszor semmilyen bűncselekménytől nem riad vissza. Igyekszünk ugyan ezt megakadályozni, de néha leheteden. Ezért fontos a védettházhálózat működése, itt találhatnak menedéket a bántalmazott nők.” A családon belüli erőszak sok esetben nemcsak a nőket, hanem a gyerekeket is érinti. Adriana Havasová szerint minden eset egyéni. „Ha a gyermek tanúja az anyja ellen elkövetett erőszaknak, már őrá is áldozatként tekint a törvény, mert a következményeket ő is viseli.” A Remény a pandémia alatt sem zárta be kapuit. ,A két évvel ezelőtt tavasszal kezdődött első hullám idején átcsoportosult a kliensek száma. Általában a leggyengébbek a nyári hónapok, a tavasziak és az ősziek a legsűrűbbek, akkor a nyári hónapokban fordultak hozzánk segítségért a legtöbben, azután, hogy feloldották a kijárási korlátozásokat. főleg harmadik személyek hívtak bennünket, rokonok, ismerősök, akik sejtették, hogy a családban mi történik, s megijedtek, hogy rosszabbodhat, sőt tragédiába fúlhat a helyzet. A segélykérők száma nem emelkedett, sőt, inkább fordítva, mert a bezártság idején a veszélyeztetett személyek nem tudtak kontaktusba lépni velünk. Egyesek akkor próbálkoztak, amikor kimentek a gyerekekkel, vagy vásárolni voltak, s használhatták a telefont. Tapasztalatom szerint közülük többen olyan stratégiát építettek, hogy minél jobban megőrizzék a nyugalmat, ne provokálják az agresszort, próbálják átvészelni ezt a nehéz időszakot. Más segélyközpontban dolgozó kolléganőkkel is beszélgettem, ők is úgy vélik, hogy a bezártság alatt nőtt az erőszak, a legtöbb esetben a férj volt az agresszor. Karanténban az áldozatok állandó felügyelet alatt vannak, s elképzelhetetlen számukra, hogy segítséget hívjanak, például a segélyszolgálatot vagy a rendőrséget.” Urban Klára stb. Több hívás valamelyik rokon szexuális zaklatása, vagy a részéről fenyegető testi erőszak miatt fordult hozzánk. Erőszakos anyákról, apákról, testvérekről, anyósokról, felnőtt gyermekekről volt szó. A bezártság idején az agreszszor a kontroll érdekében még jobban elszigetelte partnerét a társas kapcsolatoktól, munkalehetőségtől. Szinte börtönben tartotta... A pandémia lecsengésével jobbra fordulhat a helyzet, vagy majd később mutatkozik meg teljes mértékben a valóság? Már most tudjuk, hogy az elzártság alatt kevesebb volt a segélykérés, ahogy oldódott a tilalom, úgy emelkedett a szám. A valós következmények idővel nyilvánulnak meg, sok nő még mindig nem szedte össze a bátorságát, hogy felfedje, mi történik otthon a zárt ajtók mögött. Urbán Klára
