Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-21 / 117. szám
www.ujszo.coml 2022. május 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A finn modell Az elmúlt három évtizedben nem közeledtünk a skandináv példához A rendszerváltozás óta mantrázzuk, hogy nálunk is mennyire fontos lenne bevezetni a finn modellt. Nézzük Gröhling és Matovic vitáját! Az utóbbi három évtizedben nem közeledtünk a sokat emlegetett skandináv példához, hanem attól is egyre távolabbra sodródtunk, amit a mi viszonyaink közepette az iskolarendszerből ki lehetett volna hozni. Ha szakmai oldalról nézzük, az elmúlt évtizedekben oktatásügyi reform címen folyó, következetlen, nemegyszer ellentmondásos kísérletezgetés miatt jut sehová az oktatásügy. A gyakori kormány- és kurzusváltások, minisztercserék miatt jobbára csak papíron maradó hókuszpókuszokba már belefáradt a pedagógustársadalom. Pénzügyi oldalról nézve pedig az alulfinanszírozottság, az oktatásügyben dolgozók szerényebb bérezése demotiváló. Harmadik tényezőként ott van a társadalmi megbecsültség hiánya. Mindenki illetékesnek gondolja magát, hogy az iskolát kioktassa. Sokan vicsorognak, ha a közszférában dolgozók (köztük az iskolaügyi alkalmazottak) bérét némileg növelik, nem tudatosítva, hogy ez igenis állami feladat. Az érettségin épphogy átsegített, de az iskolát ezerrel kritizáló szülőből, az oktatásügyet mind-Antony Blinken amerikai külügyminiszter szerint Oroszország fegyverként használja az élelmiszert Ukrajnában, „túszként tartva" az élelmiszer-ellátást világszerte milliók számára, akik az ukrán exportra támaszkodnak - írja a Reuters. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt felszólalva Blinken felszólította Oroszországot: hagyjon fel az ukrán kikötőle blokádjával! „Az orosz kormány az élelmiszer fegyverként való felhasználásával akarja elérni azt, amit az invázióval nem tudott: megtörni az ukrán nép lelkét - mondta. -untalan megregulázni akaró helyi potentátokból és országos politikusokból is bőven akad. Utóbbi speciális fajtája az a kisebbségi kiskirály, aki egy lélegzetvétellel mondja el kéretlen ünnepi beszédében, hogy mennyire fontos az anyanyelvű alma mater, s persze annak tanítója is, aki a nemzet fáklyavivője a magyarság valamelyik végvárában. S miközben a színpadon betanított szavaiéval rebegtetik el, hogy a templomot és az iskolát nem adjuk, iménti szónokunk a kultúrházi kulisszák mögött már konkrét tanárokat ócsárol. Főbb vonalakban ilyen az az állóvíz, amibe most belecsobbant az oktatásügyi dolgozók béremelésének a kérdése. Az a vita, hogy három vagy tíz százalékkal növeljék-e a fizetéseket. A vállalkozóból és bukott miniszterelnökből pénzügyminiszterré vedlett Igor Matovic háromszázalékos növelést tart elfogadhatónak, a fodrászból oktatásügyi tárcavezetővé lett Branislav Gröhling tízszázalékos emelést követel. Az Oktatásügyi és Tudományos Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége utóbbit tartja méltányosabbnak, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ez is épphogy csak követné az egyre nagyobb inflációt. Egészen alpári vita kerekedett ebből. A hatásvadász politizálástól nem idegenkedő kormánytagok ott akarnak lenni a pedagógusok június 15-re tervezett pozsonyi nagygyűlésén. Matovic szerint a tüntetőknek az oktatásügyi minisztérium elé kellene vonulniuk, Gröhling szerint a pénzügyminisztérium elé. Szinte már leplezetlenül áll Az ukránok millióinak és világszerte további millióknak az élelmiszerellátását az orosz hadsereg szó szerint túszul ejtette”. Oroszország és Ukrajna a világ búzakészleteinek közel egyharmadát adja. Ukrajna a kukorica, az árpa, a napraforgóolaj és a repceolaj jelentős exportőre is, míg Oroszország és Fehéroroszország a növényi tápanyag, a kálium globális exportjának több mint 40%-át adja. Blinken elutasította, hogy a Moszkva ellen bevezetett nyugati szankciók táplálják az élelmiszerválságot. „ Az orosz kormány intézkedései következtében mintegy 20 előttünk, hogy az ő jelzett részvételük nem is annyira a pedagógusbér-emelés melletti kiállás lenne, hanem a másik elleni tiltakozás. A másik bírálata azért, mert Matovic méltánytalanul keveset akar hozzátoldani a tanítók, tanárok és más iskolai alkalmazottak fizetéséhez, Gröhling meg az ország jelenlegi gazdasági helyzetéhez mérten állítólag túl sokat. Különösen Matovic érvelése tragikomikus, ha arra gondolunk, mennyi pénzt osztogatott el értelmetlenül a 2020-as választás óta. A legnagyobb baj az, hogy ebbe az alacsony szintű marakodásba nemcsak a pedagógusok, pedellusok, szakács- és takarítónők untak már bele, hanem azok is, akik fenntartásokkal viszonyulnak az iskolákhoz. A két legerősebb kormánypárt más területen is olyan látványpékséget működtet, mint az oktatásügy és annak finanszírozása terén. Mindenkinek lejön már, hogy a politikai kultúra finn modelljétől is egyre távolabb kerültünk. Európa zökkenőmentesebb részeiben elképzelhetetlen lenne, hogy két plágiumgyanúba keveredett politikus miniszterként vitázhasson a javarészt diplomásokat foglalkoztató oktatásügyről. Ha azonban a két miniszter tényleg megjelenik a tiltakozó nagygyűlésen, remélhetőleg lesz a tüntetőkben annyi civil kurázsi, hogy kis feliratokat, táblákat emeljenek mellettük a magasba, amelyeken a plágiumügyeikre hívják fel a gyorsan felejtő társadalom figyelmét. Azét a társadalomét, amely szintén nagyon messze van a finn modelltől. millió tonna gabona áll kihasználatlanul az ukrán silókban, miközben a globális élelmiszer-kínálat csökken, az árak az egekbe szöknek, és világszerte egyre többen tapasztalják meg az élelmezési bizonytalanságot” - tette hozzá Blinken. Antonio Guterres ENSZ-főtitkár olyan „ csomagmegállapodást” próbál közvetíteni, amely lehetővé teszi Ukrajnának, hogy újraindítsa az élelmiszerexportot a Fekete-tengeren keresztül. „ A világon mindenki számára van elegendő élelmiszer. A kérdés az elosztás, és ez mélyen összefügg az ukrajnai háborúval” - mondta Guterres. (portfolio) Az amerikai külügyminiszter szerint Putyin most az élelmiszert használja fegyverként (Shutterstock-felvétel) Oroszország kiéhezteti a világot Nincs bocsánat RONALD l2lP A szlovák közgazdászok a fejüket fogták, amikor a legutóbbi választás előtt a szociáldemokraták gyorsan és hatástanulmányok nélkül futószalagon fogadták el a szociális csomagokat. Szinte mindenki kritizálta őket, hiszen az újabb adósságok tovább rontották a közpénzeket. A politikusok akkor úgy tettek, mintha az olyan katasztrófák, mint a Covid, nálunk soha nem bukkanhatnának fel. Csakhogy a Covid itt is megjelent, s vele együtt az új kormány. Azzal pedig fel kellett volna számolni az adóssággerjesztési praktikákat, a szavazatvásárlásokat és a legiszlatív tornádókat. Mindenki meglepetésére ennek az ellenkezője történt. Igor Matovic vezetése alatt a szociális csomagok értéke elkezdett sokszorozódni, a törvényalkotási folyamat kutyafuttában zajlik, és a választók megvásárlása eddig elképzelhetetlen méreteket öltött. Már nem százmilliókról, hanem milliárdokról van szó, melyekből a pénzügyminiszter a saját marketingterveit akarja finanszírozni. De ha a közpénzek felelőtlen szórása nem segített Robert Ficónak, Matovicnak sem fog. A reformok helyett egy csomó adósság és számtalan tarthatatlan szociális program marad majd utána a kormányban. A jelenlegi kormánypártok a választás előtt kritizálták Szlovákia magas államadósságát, és azok most a harmadával magasabbak, mint voltak, de ez senkit nem izgat. Az országnak azonban nem az adósság a legnagyobb problémája, hanem az, hogy lerombolták egy működő állam alapjait. Sokkolva érzi magát az, aki az északi országokban jár. Ott az emberek nemcsak önként fizetnek adót, hanem még dicsekednek is vele! Az óriási adóterheket a társadalmi összefogás támogatásának tartják. De akkor mitől olyan gazdagok a skandinávok? A pénztől? Aligha. A kulcsszó a kultúrájuk, mely a mások rovására individuális érdekek előnybe helyezésével szöges ellentétben álló szolidaritáson alapul. De éppen erről szól a kelet-európai korrupció. Ha Szlovákia sikeres országgá akar válni, meg kell szabadulnia a korrupciós üledékektől. És éppen ez volt a legutóbbi választás üzenete. Tudni, mi a probléma, és mégis oldani azt - két különböző dolog. A szlovák kabinet Igor Matovic közvetett vezetése alatt mindenkit üldözőbe vett, aki a korrupció árnyékába került. Mindegy, hogy jogosan vagy jogtalanul. Önmagában a gyanú is elég ahhoz, hogy beinduljon az állami gépezet, a cél: elítélni és megbüntetni. A törvényesség és a jogállamiság védelme a háttérbe szorult. Nemcsak azok minősülnek rossznak, aki korrumpálhattak, hanem mindenki, aki vállalkozik és haszonra tesz szert. Az ugyanis az uralkodó dogma szerint nem normális. A vállalkozói haszon a korrupció és a csalás szinonimájává kezd válni. És sorra alkotják a terveket, hogyan büntessék mindazokat, akik keresnek, ideális esetben Szlovákia összes nagyobb cégét sikerül megbüntetniük. Valójában a magas haszon nem oka, hanem tünete a problémáknak. Annak a ténynek a vetülete, hogy a termelés nem képes kielégíteni a keresletet. A haszon jutalom azok számára, akik alkotnak, miközben befektetésre és a termelési kapacitások növelésére ösztönöz. Csakis így lehet többet és olcsóbban produkálni. A jelenlegi kabinet üzenete a vállalkozói szektornak az, hogy nem kívánatos. Csak az lehet a célja, hogy a pénzügyminiszter fejőstehenévé váljon a politikai céljai elérésére. Szlovákiában minden fordítva van. Törvényekbe foglalt üldözéssel akarnak javítani a gazdaságon, és így akarják kiirtani a korrupciót is. A legjobb, ha egy jogszabály kedden megszületik valakinek a fejében, szerdán már jóvá is hagyja a kormány, csütörtökön pedig a parlament. Mi értelme a szakmai párbeszédnek, az esetleges következmények és kockázatok elemzésének? Amíg Szlovákiának ott van Igor Matovic, addig az országnak másra nincs is szüksége. Egy működőképes ország építése és a korrupcióellenes harc nem a korruptak fejbe ütögetéséről, hanem a társadalmi bizalom kialakításáról és arról szól, hogy a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak. És hogy jó minőségű törvényeket alkotnak, melyekre lehet támaszkodni. A társadalom és a vállalkozók pedig biztosak lehetnek benne, hogy a dolgok működnek, és nem változnak egy-egy politikus szája íze szerint, hanem a társadalmi igényekre reagálnak. Szlovákiában ennek az ellenkezőjét látjuk. A lakosok szeme láttára rombolják le az államot, a társadalmat és a gazdaságot, amire nincs bocsánat. A szerző a Trend főszerkesztője FIGYELŐ Zelenszkijtől van gyereke Putyinának Jekatyerina Tyihonova, az orosz elnök sokáig titkolt lánya kapcsolatba lépett Zelenszkijjel, és közös lányuk van - írta a Szevodnyja című ukrán hírportál a Spiegel német magazinra hivatkozva. Nem az ukrán elnökről, hanem bizonyos Igor Zelenszkijről, egy sokáig Berlinben élő és alkotó, 52 éves művészről, a Bajor Állami Balett egykori művészeti igazgatójáról van szó. Zelenszkijt 2016-ban nevezték ki a müncheni posztra, és a Putyin-lány két év alatt 50-szer járt a bajor fővárosban. A magazin szerint 2019-ben oda is akart költözni. Van egy 2017-ben született lányuk, akinek apai neve Igorjevna. Tyihonova ugyan megvált a Putyina vezetéknévtől, külföldön sikeres akrobatikus rock and roll táncosként is ismerik, de apjától nem idegenedett el, amire több kinevezése is Utal. (infostart.hu)
