Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-13 / 110. szám

www.ujszo.coml 2022. május 13. KULTÚRA 9 Film egy feledésbe merült robbantásról JUHÁSZ KATALIN Hollywoodban ölni tudnának egy ilyen sztoriért, bírósági drámába oltott akciófilm ké­szülne belőle. Tornaiján vi­szont nem emlékeznek már Hancsovszky Bélára, aki grá­nátot dobott be a rendőrőrs ablakán 1945-ben, a magya­rokat ért megtorlások ellen tiltakozva. A19 éves fiút ha­lálra ítélték. Történetét a Fó­rum Kisebbségtudományi In­tézet filmesíti meg. A műfaj invesztigatív dokumen­tumfilm, amelyben a történészek kutatásait játékfilmes elemekkel színezik, hazai magyar színészek közreműködésével. A korhű ruhák, kellékek költségeire azonban nem elég a támogatás, ezért közösségi fi­nanszírozásból szeretnék biztosítani ezeket. Harminc napon át bárki hoz­zájárulhat a film sikeréhez, amely­nek rendezőjével, Laczkó Sándorral beszélgettünk. Mióta dolgoznak ezen a témán, és mikor döntötték el, hogy nem hagyományos értelemben vett do­­kumentumfilmet csinálnak? Négy évvel ezelőtt Simon Attila történész ötlete volt, hogy a felhal­mozott tudásanyagot a nyilvánosság elé tárjuk, közérthető módon. Két és fél éve sikeresen pályáztunk a film előkészületeire, így be tudtuk fejez­ni a levéltári kutatást, és elkészült a forgatókönyv. A forma magától érthetődő volt számunkra, abból ki­folyólag, hogy Tornaiján ma erről senki nem tud beszélni. Egyetlen embert találtunk, aki érintett volt a történetben, akinek az édesapját a statárium ideje alatt fogva tartották, és ő gyerekként édesanyjával élel­met hordott neki. A robbantás után sok családot kiutasítottak Tornai­járól, akik pedig beköltöztek, azok nem hallhattak róla, mert a kommu­nizmus alatt ez tabutéma volt. Szemtől Május 22-én és 23-én mu­tatják be az Astorka Korzo Színház A2 Stúdiószínpadén a Szemtől szemben / Zoöi voői című kétnyelvű színpadi előadást, melynek szerzői és közreműködői: Kilo Kriszti­na és Derzsi Réka. Pozsony. Női vonal a történel­mi múltból kiindulva és a mába ha­ladva, majd a napjainkban kikötve és lehorgonyozva. S ezen az úton női szemmel, női érzelmekkel, női szemszögből át- és megélve nemze­déki súrlódások, generációs ellenté­tek. Elemezve közben, hogy mi az, ami átmenthető egyik nemzedékről a másikra, mi az, ami valamiért ki­pereg a fejlődésrostán: kikopik és nem öröklődik át, csak emlékezet­ként marad fenn és él tovább, amíg van, aki tovább vigye és adja. Fel­mutatva a mi életünket (a mai nő­két) az ő életükkel (az elődökével) szemben. S ebben a felmutatásban - ha már női vonal - nem lehet nem érinteni az egyenjogúsítási törek­véseket, az emancipációs fejlődést. Nagyvonalakban ezek a témakörök, ezek a motívumok, végső soron az identitáskérdések bukkannak fel és Ilyenkor lépnek színre a ténye­ket és összefüggéseket kutató tör­ténészek, akik szintén szerepelnek a filmben, viszont egy fiktív ka­rakter kérdezgeti őket, egy lelkes fiatal kutató. Ez a karakter, aki maga is ala­posan belebonyolódik a történet­ben, nem teljesen fiktív. Egy kicsit minket, alkotókat is megtestesít. És mindazokat, akik érdeklődnek a helytörténet iránt, szeretnének többet tudni saját közösségük múlt­járól. Amikor az előző filmjeinket vetítettük országszerte, rengeteg ilyen emberrel találkoztam. A já­tékfilmes rész inkább szubjektív szempontból mutatja be az egyéni sorsokat. Fontos tudatosítani, hogy nem értelmezhetünk mindent mai Laczkó Sándor, a film rendezője (Képarchívum) szemmel. 1945-ben, miután átvonult a front Tornaiján, teljesen más volt például a gyerekek helyzete. Sok fiú apa nélkül maradt, hirtelen ők let­tek a férfiak a családban. A város és környéke tele volt hátrahagyott robbanóanyagokkal, fegyverekkel, A felvétel az események rendőri rekonstruálásakor készült és senki nem lepődött meg azon, ha például egy csapat tizenéves fiú az erdőben puskákkal lövöldözött. Fél évvel ezelőtt ezt sokkal nehezebb lett volna elképzelnünk, mint mos­tanában, amikor a szomszédunkban zajló háború sokkal közelebb hoz­za ezt a történetet is. A játékfilmes rész karakterei nyilván tipizáltak, hiszen hetvenhét év távlatából kell megidézni őket. Ugyanakkor van­nak olyan univerzális érzések, mint félelem, a szeretet, a bizonyítási vágy, amelyek minden korban mű­ködnek. A szinopszisban akad pár női karakter is, akik mellékszerep­lők ugyan, de gyakran ők mozgatják a történetet. A forgatókönyvet Var­ga Emesével írtuk, és egy idő után rájöttünk, hogy forditva kell gon­dolkodnunk: a karakterek szemé­lyiségét a helyzetből adódóan kell megalkotnunk. Azaz rávetítettük az adott szereplőkre a helyzetet, az akkori és a mostani konfliktusokat. Mert a filmnek az objektív történel­mi szál és a múltban játszódó szál mellett van egy harmadik szála is, ami a jelenben játszódik. A fiatal történész barátnője, Csilla például a jelenben van, míg a címszereplő barátnője, Anna a múltban. De ha­sonlóak a konfliktushelyzeteik, és mindketten mozgatják a történetet. A tornaijai robbantás, amely­ben egyébként senki sem sérült meg, ma is kihívás elé állít min­ket, hiszen sok a tisztázatlan rész­let. Miután összeszedik a 12-65 év közötti fiúkat, férfiakat, egy fiú magára vállal valamit, amit talán nem is követett el... így van. A bíróság megvádolja őt, de a tanúk nem ismerik fel. Van ali­bije arra az éjszakára, amit többen igazoltak, mégis azt mondta mások­nak, hogy ő robbantotta fel az épü­letet. Szóval sok az ellentmondás, és ezeket a kérdéseket a mi fiatal kutatónk fogalmazza meg a film­ben. Hancsovszky Bélának volt süt­­nivalója, hiszen meg tudott szökni a rimaszombati börtönből, lefegy­verezve az őröket. Átjutott Magyar­­országra, ahol szintén megszökött a börtönből, kétszer is. A hatalom pél­dát akart statuálni, illetve bizonyíta­ni akarta, hogy a Magyarországról érkező fasiszta eszmék befolyásol­ják az itteni magyar fiatalokat. Vagyis Hancsovszky ártott a tornaijai magyaroknak lázadá­sával? Az ügynek nyugaton nem volt visszhangja, nem sikerült felhív­ni a világ figyelmét a magyarokkal szembeni megtorlásokra. A média magyarellenes propagandára hasz­nálta fel, később pedig sikerült úgy eltussolni az ügyet, hogy ma már senki sem tud róla. A filmben sze­repel Gustáv Husák, az akkori bel­ügyi népbiztos is, aki ezt az ügyet is felhasználja a magyar lakosság kiutasítására. Azt mondják, Husák Tornaiján mondta el legkeményebb magyarellenes beszédét. A film nem igazságot akar szolgáltatni, hanem azt a kérdést teszi fel, hogy meddig lehet, és meddig érdemes elmenni, ha az egyén szabadsága veszélybe kerül. Mikor kezdődik a forgatás? Mindenképp szeretnénk még idén elkezdeni, de ez attól is függ, mi­korra sikerül biztosítani az anyagi hátteret. A projekt egy részét önerő­ből finanszírozzuk, másik részét pá­lyázati támogatásból, a harmadikat pedig közösségi adakozásból. Ez utóbbi azért fontos, mert a játékfil­mes részben minél valósághübben szeretnénk megidézni a kort, és nem könnyű akkori öltözékeket, kato­naládákat, járműveket biztosítani. Vagyis minél több pénzt sikerül ösz­­szegyűjteni a https://www.donio.sk/ hancsovszky címen, annál látványo­sabb lesz a film, amely nemcsak egy halálra ítélt fiú sorsát, hanem közös­ségünk múltját ia kutatja. szemben, női kérdésekkel nak a tervét: „Darabot fogunk ír­ni az örökölt traumáinkról, férfi és nő viszonyáról, a kétnyelvűségről. Mindkettőnk nagymamája nagyon idős már, előbb velük beszélgetünk el bizonyos kérdésekről, egyebek mellett az emancipációról, vagy ar­ról, hogy az ő fiatalkorukban mit jelentett nőnek lenni, Szlovákiában nemzeti kisebbségként élni. Ez lesz az alap, erre fogunk építeni, a tőlük hallottakat vetítjük majd rá a mai életünkre.” így született meg a nagymamák elbeszéléseire is támaszkodva a szövegkönyv, amely olyan alapként szolgál csupán a színpadi narráci­­óhoz, amit a próbafoíyamat során árnyalni lehet. „Minden érdekelt bennünket, amit nagyanyáink át­éltek. Abból is mindenekelőtt az, hogy hogyan élték meg belsőleg, lelkileg, érzelmileg azt, ami nőként megtörtént velük. Nem tükröt aka­runk felmutatni, hanem egy eman­cipációs fejlődésvonalat megrajzolni a szlovákiai magyar környezetből” - mondta már a próbák tapasztalatá­ból is kiindulva Derzsi Réka. A különleges előadás díszletét Németh Krisztián, kosztüméit Mar­tin Hrca tervezi. (tébé) Szarka Gyula 60 - életműkoncert Nádszeg. „Úgy gondoltam, a születésnapomat azzal ünnep­lem, amit a legjobban szeretek: zenével, családdal, barátokkal és a közönségünkkel. Eljátsszuk a kedvenc dalaimat az elmúlt évtizedekből, és egy jó nagyot zenélünk” - a Kossuth-díjas Szarka Gyula ezekkel a szavak­kal invitálja jubileumi koncert­jére a közönséget a Facebookon. Az életműkoncert első helyszí­ne a Nádszegi Kultúrház lesz. A koncerten, mely május 14-én, szombaton 19 órakor kezdődik, a következő zenészek lesznek Szarka Gyula társai a színpa­don: Varga Bori - szoprán sza­xofon, Jelasity Péter - altszaxo­fon, Nagy Szabolcs - billentyűs hangszerek, Bese Csaba - basz­­szusgitár, Varjú Attila - dobok ésGsiba Juli - ének. Az este fo­lyamán vendégművészként Kis­faludy Zsófia, Vadkerti Imre és Pelsőczy László is színpadra lép. A belépés díjtalan. A Ghymes együttes alapító tagja szólókarriert is épít a zene­karral párhuzamosan, és színda­rabokhoz is ír zenét. Legutóbbi szólóalbuma tavaly jelent meg Ének a konyhából címmel. (k) Kilo Krisztina és Derzsi Réka törnek előtérbe a Szemtől szemben / Zoci voci című kétnyelvű színpa­di előadásban, melyről összegezve elmondható: sajátos színpadi nyel­ven közölt nemzedéki vallomás a (Ján Dobrlk felvétele) nemzeti kisebbségben megélt női sorsról. Kilo Krisztina egy lapunkban megjelent korábbi interjúban így fogalmazta meg ennek az előadás-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom