Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-11 / 108. szám

141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2022. május 11. | www.ujszo.com A deepfake-technológiák az évek során olyan kifinomulttá és felismer­­hetetlenné váltak, hogy segítségükkel teljes győzelmet lehet aratni a valóság felett (Shutterstock) Miért veszélyes a hamis valóság, azaz a deepfake? A valóságtorzítás napjainkban nemcsak a szomszédban zajló há­ború miatt, hanem a biztonságos in­ternethasználat szempontokból is kiemelkedően fontos. Egy 2019-es kutatás során 19 000 online elér­hető deepfake-videót találtak, ez a szám azóta valószínűleg megsok­szorozódott. A deepfake egy olyan technoló­gia, amellyel némi hozzáértéssel egyszerűen készíthető akár egy ár­tatlan profilképből kompromittáló tartalom, azaz arcunkat bármilyen képre, videóra rá tudják élethűen illeszteni, akár videóazonosítást is lehet általa hamisítani. Mestersé­ges intelligencia segítségével ké­szül, és mesterséges intelligencia segíthet a kiszűrésében is. Gya­kori, hogy humorforrásként alkal­mazzák a módszert, azonban nem ritka a pornográf tartalmak előál­lítása sem. A szó maga a deep learning (gépi tanulás) és a fake (nem valóságos) összetételéből keletkezett. A tech­nológia ebből következően mes­terséges intelligencián és tanuló algoritmusok működésén alapul - lehetővé téve, hogy alternatív való­ságokat kreáljunk. A veszélye abban rejlik, hogy a hétköznapi szemlélő nem veszi ész­re a csalást, kivéve, ha az teljesen nyilvánvaló. A technológia a kiber­­hadviselés során is bevetésre kerül - ez most jól látható az orosz-ukrán konfliktus kapcsán - hiszen olyan, valóságosnak ható üzeneteket és álhireket lehet segítségével elter­jeszteni, amelyek országok közöt­ti konfliktusok elmérgesedéséhez vezethetnek, emberéleteket tehet­nek tönkre. A dezinformáció régóta a hideg- és forró háborús stratégiák részét képezi, mára a technológiai inno­váció ezt a módszert a teljes megté­vesztésig fejlesztette. Hiteles, valós információforrásokat lehet hitelte­lenné tenni, a deepfake-megoldá­­sokkal pedig elérhető, hogy az in­formációt fogyasztó váljon bizony­talanná. Szerencsére a mesterséges intelligencia nemcsak a támadók kezében válik fegyverré, megfelelő helyen a védekezést is hatékonyan tudja segítheti. A Microsoft a közelmúltban széles körű lépéseket tett a dez­információ csökkentéséért, az in­formációfogyasztó közönség tájé­koztatásáért, és további partneri kapcsolatokat épít ki a megelőzés és a felhasználói edukáció érdekében. „Ugyan a deepfake nagyon ko­moly eszköz a dezinformációs és közvélemény-befolyásolásra alkal­mas kiberháborúban, a digitális transzformációnak köszönhetően közel sem ez az egyetlen lehető­ség. A Trusted News Initiative és a Microsoft globális célja az, hogy a legmodernebb technológiákat be­vetve harcoljon a hiteles médiumo­kért, és gátat vessen az álhírek és következményeik terjedésének” - mondta Földesi László, a System­farmer ügyvezető igazgatója, (szí) A kutyák felismerik az emberi és a kutyahangokat ÖSSZEFOGLALÓ A kutyák agya eltérő módon dolgozza fel a saját fajtársaik­tól ás az emberektől szárma­zó hangokat, illetve a hangok érzelmi töltésére is reagál - derült ki az MTA-ELTE Osz­­szehasonlító Etológiái Kuta­tócsoport legújabb kutatásá­ból, amelynek során a kutatók EEG segítségével vizsgálták a kutyák agyi folyamatait. A kutatócsoport eredményei a Royal Society Open Science című folyóiratban jelentek meg - közölte az ELTE. A kutatók a humán neuro­lógiai vizsgálatokban használt mód­szer mintájára kifejlesztett nem in­vazív EEG-vel vizsgálták a kutyák akusztikus feldolgozásának agyi fo­lyamatait, és először sikerült ezzel a módszerrel különbséget kimutatni az emberi és a kutyahangokra adott agyi válaszok között. „Különféle emberi és kutyahango­kat játszottunk le mozdulatlanul fek­vő, éber kutyáknak, miközben nem invazív EEG segítségével rögzítet­tük az agyi folyamataikat” - idéz­te fel a vizsgálatot Bálint Anna, az MTA-ELTE Összehasonlitó Etológi­ái Kutatócsoport munkatársa. A vizsgálatban 17 kutya vett részt, akiket a kutatók játékos helyzetben, kizárólag pozitív visszajelzésekkel (jutalomfalat, dicséret) ösztönöztek. A vizsgálat során elektródákat illesz­tettek a kutyák fejének meghatáro­zott pontjaira, és különféle érzelmi töltettel bíró, nem verbális emberi és kutyahangokat játszottak le nekik. Emberi hangok esetében a nevetés­től (pozitív) az ásításon át a köhö­gésig (semleges) terjedt a skála, míg a kutyák esetében játékos vakkan­­tások (pozitív) valamint lihegések, morrantások (semleges) szerepeltek a lejátszott hangok között. „A felvett EEG-jel elemzése azt mutatta, hogy a kutyaagy eltérően dolgozza fel a két fajtól származó hangokat. Ezt most sikerült először ilyen formában kimutatni kutyák esetében” - magyarázta a közle­ményben Eleőd Huba, az Etológia Tanszék doktorandusza. A kutató hozzátette azt is, hogy ez a hatás már nagyon hamar, 250 millisze­­kundumnál jelentkezett, ez alapján a kutyák agyi szinten már egy ne­gyed másodperccel a hang kezdetét követően elkezdik felismerni a faji hovatartozást. „Egy másik fontos eredményünk, hogy különbséget találtunk a pozitív és a semleges hangokra adott agyi válaszok között annak függvényé­ben, hogy milyen fajtól származott a hang” - tette hozzá Gácsi Márta, az MTA-ELTE Összehasonlító Eto­lógiái Kutatócsoport munkatársa, a kutatás vezetője. „Tehát sikerült azt is kimutatni, hogy a kutyák agyi feldolgozása re­agál a hallott hangok érzelmi tölteté­re is” - közölte Gácsi Márta. (ELTE) A vizsgálatban 17 kutya vett részt, akiket a kutatók játékos helyzetben, kizárólag pozitív visszajelzésekkel (jutalom­falat, dicséret) ösztönöztek (Shutterstock) Óriási mennyiségű vizet fedeztek fel az Antarktisz jege alatt Az Antarktisz nyugati rászán a jégtakaró alatti üledékek­ben hatalmas mennyiségű vizet mutattak ki a kutatók - írta a BBC hírportálja. A vizet, amelynek mennyisége egy több száz méter mély víztározó víz­készletével ér fel, a Whillans-jégfo­­lyam alatt észlelték, de valószínűleg máshol is lehet még víz a fehér kon­tinens alatt. A felfedezésről a kutatók a Science című tudományos lapban számoltak be a múlt héten. A gleccserek és jégfolyamok alatt található víz általában a gleccserek mozgásának „megolajozására” szol­gál. A víz be- és kiáramlása képes lehet akár lassítani, akár gyorsítani a jég áramlását. A kutatók szerint a felfedezés azért is fontos, mert a jö­vőbeli éghajlati hatásokat szimuláló modelleknek mostantól ezt a tényezőt is figyelembe kell venniük. A vizet a San Diegó-i Scripps Oce­anográfiai Intézet kutatócsoport­ja észlelte az Antarktisz térségében. A csoportot vezető Chloe Gustafson magyarázata szerint a mély üledék ősi óceáni iszapból és homokból áll, amely több ezer évvel ezelőtt telítő­dött sós tengervizzel, amikor a nyu­gat-antarktiszi jégtakaró még sokkal kisebb kiterjedésű volt, mint ma. Gustafson szerint ez az üledék olyan, mint egy óriási szivacs. „Ha az összes vizet kipréselnénk és a fel­színen összegyüjtenénk, a viz mélysé­ge 220 métertől egészen 820 méterig terjedne” - tette hozzá. A kutatók a magnetotelluriká­­nak nevezett technikát alkalmazták, amely a Föld természetes elektromág­neses mezejének változásait rögzíti, és amelynek segítségével meg lehet határozni a mélyen fekvő anyagok tu­lajdonságait, legyen szó kőzetről, üle­dékről, jégről vagy vízről. Helen Fricker, a Scripps glacioló­­giaprofesszora a 2000-es években műholdas megfigyelések segítségé­vel írta le a Whillans alatti dinamikus hidrológiai rendszert. A jég felszíné­nek emelkedéséből és süllyedéséből megállapította, hogy közben olvadék­­folyók töltötték fel és vezették le a vi­zet a tavakból, amelyek közvetlenül a jég alatt, az üledékkel való találkozá­sánál helyezkedtek el. A most felfedezett talajvíz lejjebb található, a jégfolyam és az alapkőzet közé szorult 500-2000 méter mély ősi iszapba és homokba ágyazva. A Scripps kutatócsoportja az Antar­ktisz más területein is el akarja vé­gezni a vizsgálatot. Többek között a Thwaites gleccsernél akarnak ku­tatni, amely jóval nagyobb, mint a Whillans jégfolyam. A Thwaitest gyors olvadása miatt jelenleg is in­tenzíven tanulmányozzák amerikai és brit kutatók. Az eddigi adatok arra utalnak, hogy a Thwaites alatt nagy üledék­medencék vannak, amelyekben óriási mennyiségű talajvíz található, ugyan­akkor egyes területeken a gleccser je­ge közvetlenül érintkezik az alapkő­zettel. A Scripps kutatói tehát való­színűleg vegyes képet fognak találni, ha folytatják a vizsgálatot. (MTI) Ha az összes vizet kipréselnénk és a felszínen összegyüjtenénk, a víz mély­sége 220 métertől egészen 820 méterig terjedne (Shutterstock)

Next

/
Oldalképek
Tartalom