Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-11 / 108. szám

KULTÚRA www.ujszo.coml 2022. május 11. Ill Fényes szelek és tűzpiros helikopter Jancsó Miklós 100. születésnapjára jelent meg Szekfű András interjúkötete az ikonikus magyar rendezőről SZABÓ G. LÁSZLÓ A Fényes szelek ügyelőjekónt került Jenesé Miklós közelé­be Szekfű András, msjd há­rom elkelommel többórás in­terjút készített s rendezővel. Monográfiát már 1974-ben publikált róls. Jancsó és köre címmel megjelent kötetében most s rendező cssládtsgjsit, barátait és egykori munkatár­sait szólaltatta meg. Visszaemlékezések, eleven történe­tek, érzések lebilincselően színes fü­zére a könyv, amely a Magyar Művé­szeti Akadémia gondozásában jelent meg az így filmeztünk sorozatban. Jancsó Miklós életéről, művészeté­ről, bonyolult egyéniségéről, filmjei­ről és környezetéről szól csaknem öt­száz oldalon. „Az életmű, az alkotó ember meg­­idézésén túl egyfajta családregény is kiolvasható belőíe - írja a könyv Előszavában Gelencsér Gábor. - Inti­mitások akár, ám ezek az életesemé­nyek - s ez Jancsó szellemiségéből és személyéből következik - elválaszt­hatatlanok a műtől.” Szekfű András neves filmtörté­nész, a Nemzeti Filmintézet - Film­archívum munkatársa, habitált cím­zetes egyetemi tanár. Salzburgban, Bécsben és Marosvásárhelyen is ta­nított. Angol, német, orosz és len­gyel nyelven is megjelentek pub­likációi. Nemrég napvilágot látott Jancsó és köre című kötetének leg­régebbi interjúja 1968-ban készült, a legutóbbiak 2020-ban. Idevágó be­szélgetéseinek zöme nyomtatásban itt és most jelent meg először. Beve­zetőjében felidézi: forgatókönyvvel a kezében szaladgált Jancsó Miklós körül a Fényes szelek forgatásán, de a filmben is feltűnik. Kispapként rendezte bele Jancsó. Rangját a csa­patban Kende János operatőr fogal­mazta meg. Szekfű András valaki volt a filmesek között azon a nyáron. A „valaki hozzon egy kávét”. Ma már hangzatos megnevezéssel illet­nék: best boy. Ő az, aki a rendező óhajait lesi. A stábba úgy került be, hogy a hatvanas évek első felében, az Egyetemi Színpadon zajló be­szélgetés után Jancsó Miklós köze­lébe sodródott, majd újságíró-gya­kornokként interjút készített vele. Diplomamunkájában már külön fe­jezet szólt a rendező filmjeiről. Az egyetem elvégzése után munkatárs­ként kapott helyet a Fényes szelek forgatócsoportjában. „Barátja voltam-e Jancsó Miklós­nak? - teszi fel a kérdést az interjú­kötet elején. - Nem szeretném, ha rólam is szólna a gúnyos közmon­dás: A zseni sírján dudva és bará­tok teremnek. Könyvem címe Jancsó és köre - de magam nem tartoztam Jancsó körébe. Barátságos kapcsola­tunk ötven éven át tartott, de közben voltak hosszú évek, amikor nem is találkoztunk. Igazi hosszú beszélge­téseink pedig azok voltak, amelyeket ebben a könyvben most közreadok. Igen, barátja voltam, boldogan válla­lom, de tudom, hogy a nyitott lelkű és barátságos Jancsó Miklósnak sok olyan barátja volt, mint én.” Szegénylegények, Fényes szelek... Jancsó Miklós első nagy, „forra­dalmi” alkotásai. A cannes-i siker, Olaszország... ám ahogy Mészáros Márta meséli a könyvben: „Olasz­országban akkor rengeteg jó rende­ző volt. Fellini, Visconti, Pasolini, nem is lehet felsorolni, annyi volt, és egyik jobb film, mint a másik, a francnak kellett nekik egy magyar! Udvariasságból, barátságból, de nem volt ez. Párizsban imádták Miklóst, ha akar, elmegy Párizsba,- ott biztos csinál filmeket. Az angolok és a fran­ciák jobban szerették.” Három asszonnyal volt szoros em­beri és szakmai kapcsolata. Csákány Zsuzsával, aki több mint tíz filmjét vágta, 1981-ben kötött házasságot. Előtte Mészáros Mártával élt. Ő nyi­latkozza Csákány Zsuzsáról, hogy: „Amit az utolsó években csinált Miklósért, hogy még éljen, hőstett volt. Én sem tudtam volna azt meg­csinálni, amit ő, hogy meghosszab­bítsa az életét, és ez nagyszerű, de hát nagyon magányos volt Miklós. Az is volt a baj, hogy sokan meg­haltak körülötte... De boldog volt, hogy a gyerekek és az unokák jártak hozzá... imádta, könnyes szemmel nézte őket.” Csákány Zsuzsa a Fényes sze­lek idején ismerkedett meg Jancsó­­val, aztán elvesztették egymást tíz évre. Megnézte az akkor Olaszor­szágban tartózkodó rendező Szerel­mem, Elektra című filmjét, amiről azt mondja: „Elképesztő látvány volt, de a piros helikopter a végén rettentően bosszantott, mert valaki nekem Olasz­országból ne mondja azt, hogy majd SZEKFŰ ANDRÁS ÍGY FILMEZTÜNK J eljön a Kánaán! Ezt aztán később el is mondtam neki, amikor jól el is küldött a francba. Fogalmam nincs a világról, mondta.” Szó esik az interjúban Jan­csó naplójáról is, amelyet most Csá­kány Zsuzsa rendez. „Rettentő sok az intim információ benne, amit én most, akár elítélnek engem, akár nem, megszüntetek. Egyszerűen kihúzom, kisatírozom, hogy ha majd egyszer valaki a kezébe kapja, az se tudja el­olvasni. Én elolvastam, tudom, hogy mi van ott. Nem tartozik senkire. A többit közreadom majd, ha elké­szül. De ez körülbelül a 105. születés­napjára fog elkészülni.” A harmadik asszony: Giovanna Gagliardo olasz forgatókönyvíró, do­kumentumfilmes. Öt filmet jegyez Jancsó Miklóssal. „Nekünk mindig úgy mesélt Giovannáról, mint mun­katársáról - mondja Grunwalsky Fe­renc, akinek még a kisujja is összefor­rott Jancsó Miklóssal. - Hogy köztük mi történt, nem tudom. Hogy Giovan­na ki volt, nem tudom. Azt tudom, hogy nagyon utálta a magyarokat. És sznob volt. Mikivel nem voltak szno­bok, de az a nő az volt. Tényleg nem találtam Miklós barátai között senkit, aki összebarátkozott volna, vagy jó­ban lett volna Giovannával. Nem volt buta nő, csak valami iszonyú bizonyí­tási kényszer volt benne.” Jancsó egész életében balolda­li érzelmű ember volt. Ahogy Szék­it! András írja a könyvben: „De ez a baloldaliság az ő számára a szegé­nyek melletti kiállást jelentette. Ez vé­gighúzódik az egész életén, az egész művészetén. Ehhez haláláig hűséges maradt.” Ikonikus alkotások sora, a magyar filmnyelv megújítása és a hosszú snittes technika tette világhírűvé Jan­csó Miklóst. Személyiségének vará­zsa alól kevesen tudták kivonni ma­gukat. Születésének 100. évforduló­jára készült a könyv. Minden benne van, amit tudni kell róla. A szerző a Vasárnap munkatársa Optimista hiphop némi funkyval Sokállomásos európai turnéja keretiben szombaton érkezik Pozsonyba az Arrested Deve­lopment. Ez a név talán nem sokat mond a mai fiataloknak, ám a kilencvenes években szo­cializálódé generáció bizonyá­ra emlékszik rájuk, hiszen tele volt velük a Music Television. Az atlantai hiphopalakulat azzal keltett feltűnést az amerikai szín­téren, hogy szembe ment az akkori trendekkel. Főleg a gangsta-rap el­len voltak kifogásaik, mert szerintük ez az együgyű, hamis klisékre épü­lő stílus rontotta a feketék megítélé­sét. Ezért tudatosan olyan új témákat igyekeztek behozni a műfajba, mint az egyenlőség, a szeretet, béke, a sze­génység felszámolása, a tehetséggon­dozás. És az a felismerés, amellyel a kilencvenes évek elején jócskán meg­előzték korukat: hogy a feketéknek a közéletben is biztosítani kell az érvé­nyesülés lehetőségét. Az ehhez kapcsolódó zene a mono­ton old-school hiphop helyett színes funkyelemekkel operált, Tennessee című első nagy slágerük fő hangmin­tája például egy Prince-számból szár­mazott. Ezért a dalért Grammy-díjat kaptak 1993.-ban, illetve övék lett a legjobb új előadó díja is. A csapat szóvivője, Todd Thomas a beszédes Speech művésznevet vá­lasztotta magának még 1988-ban, amikor az atlantai művészeti iskolá­ban retorikát tanult. Ott találkozott Baba Oje nevű zenei mentorával és életvezetési tanácsadójával, valamint a kütyümágus Timothy Barnwellel (alias Headliner). Megalapították az Arrested Developmentet, amelyből Headliner hamar kiszállt, és a felál­lás később is folyamatosan változott Speech körül (Baba Oje 2009-ig volt tag, és 2018-ban halt meg, 89 évesen) de a zenekar máig aktív. Tavaly és tavalyelőtt is albumot adtak ki, akik pedig pár éve ott voltak első pozsonyi koncertjükön, állítják, hogy nagy él­mény élőben látni őket. Érdekesség, hogy ismét az MMC klubban lépnek fel, szombaton 20 órától, a Danube Music Day kereté­ben. Ez az új koncertsorozat olyan előadókat mutat be, akik meghatá­rozták egy-egy műfaj fejlődését, de vagy nem jártak még nálunk, vagy rég láttuk őket. (juk) Az Arrested Developmentnek még van mondanivalója (Forrás: AD Promo) Ez a művész egyik legismertebb képe (Fotó: TASR/AP) Warhol a 20. század legdrágább képzőművésze Andy Warhol egy Marilyn Mon­­roe-t ábrázoló híres 1964-es portréja 195 millió dollárért kelt el egy New York-i aukción. Ezzel a szitanyomat lett a legdrágább 20. századi műal­kotás, amelyet nyilvános árverésen adtak el. A Shot Sage Blue Marilyn című kép a tragikus sorsú filmcsil­lag egy 1953-ban készült fotóján ala­pul, és Warhol egyik legismertebb műve. A várakozásoknak megfelelő áron, négy perc alatt talált gazdára a Christie's manhattani székházá­nak zsúfolásig megtelt termében. Az ikonikus képet a zürichi Tho­mas és Doris Ammann Alapítvány bocsátotta áruba, amely a teljes bevételt jótékony célokra fordít­ja. A vásárlót nem nevezték meg. Az eddigi 20. századi rekordot Pab­lo Picasso Les femmes d'Alger (Al­gériai nők) című festménye tartotta, amely 179,4 millió dollárért kelt el 2015-ben. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom