Új Szó, 2022. május (75. évfolyam, 100-125. szám)
2022-05-07 / 105. szám
www.ujszo.coml 2022. május 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 A számlák rabszolgái Szlovákiában a lakosság 12,3 százaléka él a szegénységi küszöb alatt NYERGES CSABA A ember kimegy a M |TTpr postaládájához, La és mit talál benne A. JBl örökkön örökké? Számlákat. Felszólítást közüzemi díjak befizetésére, különféle megrendeléseink költségeinek átutalására, szolgáltatások ellentételezésére. Nem nagyon emlékszem arra, hogy valaha is pénzesutalványt dobott volna be a postás ezektől a cégektől: „Gyerekek, most jól ment a bolt, visszacsöpögtethetünk valamit nektek is?” Az ember úgy érzi, az egész élete arról szól, azért gályázik, hogy a számolatlanul érkező számlákat rendezni tudja. Az energia- és az élelmiszerárak drasztikus emelkedése mellett egyre gyorsabban tempózik, mégis mind nehezebben tartja magát a víz fölött. Az Európai Unió legfrissebb jövedelmi felméréséből kiderült, a szlovák lakosság 12,3 százaléka, vagyis nagyjából minden nyolcadik ember szegénynek minősül. 660 ezer ember él a szegénységi küszöb alatt, csaknem ötvenezerrel többen, mint két évvel ezelőtt. Tegyük hozzá, hogy a szegénységi küszöböt meghatározó összeg egy négyfős család esetében a felmérés idején 890 euró volt havonta. Mit lehet kapni ennyi pénzért? Napról napra egyre kevesebbet. Pedig az lenne az egyik legfontosabb feladatunk itt a Földön, hogy a szegények, a rászoruló családok arányát a minimálisra csökkentsük. Mégis, ennek éppen az ellenkezője történik. A klímaváltozás óhatatlan velejárója az ivó- és édesvízkészletek csökkenése, az elsivatagosodás, ami közvetlenül hozzájárul az éhínség növekedéséhez. A fogyasztói társadalomnak pedig, amiben élünk, minden egyes alkotóeleme a klímaváltozást élteti. Erre van bekódolva, és egyszerűen átprogramozhatatlan. Ehhez adódnak a háborúk hatásai, amik tovább növelik a szegénységet. Láthatjuk a sok-sók szenvedésen, pusztuláson túl, hogyan nőnek az egekig most is az árak. Kesergünk, és hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra a jövőnket illetően, de ahogy a fogyasztói társadalom neve is mutatja, a léte függ attól, hogy a fogyasztók merre is mozgatják. Vagyis ránk van utalva, élősködik rajtunk, nélkülünk nem létezhet. Senki más nem fog, nem tud ezen a világon változtatni, csak az átlagember. A profitban érdekelt cégek biztosan nem fognak. A politikusok nem fognak. így hát megint magunkra maradtunk. Mi döntjük el, hogy a számlák rabszolgáiként tengődünk-e tovább, vagy veszünk egy porfürdőt, mint a madarak, lerázzuk tollasodó hátunkról a sok kis parazitát, és megpróbálunk máshogyan élni. Például kidobhatjuk az életünkből mindazt, ami nem kell a valódi boldogsághoz. Jó hosszú listát írhat mindenki. Infláció, szegénység, munkanélküliség Megugrott azok aránya, akik aggódnak az infláció miatt - derül ki az Ipsos jelentéséből. A világ 27 országában készült felmérés szerint az emberek 32%-át aggasztja az infláció, 31%-át a szegénység és 29%át a munkanélküliség. A bűnözés ás a korrupció miatt az emberek negyede aggódik. A jelentés szerint 2014 áprilisa óta az infláció az emberek számára messze a legkevésbé aggasztó probléma volt, még a 15%-os arányt sem közelítette meg, ám 2022 áprilisára kilőtt. Nem alaptalanul, hiszen a világon most mindenütt problémát okoz az infláció, és egyelőre azt sem látni, hol fog megállni. A megkérdezetteknek átlagosan a 63%-a mondta azt, hogy rossz irányba haladnak a dolgok. A legoptimistábbak a szaúd-arábiaiak, ahol mindössze 8% gondolta ezt, a legpesszimistábbak pedig a peruiak, közülük 93% látja úgy, hogy rossz a helyzet. A magyarok 64%-a ugyancsak így vélekedik, de a lengyelek még jobban aggódnak: ott 75% volt a „rossz irány” aránya. Szlovákia lakosságát nem kérdezték meg. Noha az emberek általánosságban az infláció miatt aggódnak a legjobban, az értékek országonként nagy eltérést mutatnak. Magyarországon 10-ből 4 embert aggaszt az infláció, egy kicsivel többen félnek a szegénységtől, a legtöbb említést azonban a korrupció kapta. A szegénységtől való félelem Peruban a legerősebb, míg a munkanélküliség veszélyét az olaszok és a dél-afrikaiak becsülik a legmagasabbra - ebben a kategóriában Magyarországon mérték a legnagyobb emelkedést (6 százalékpont) egy hónap alatt. A bűnözés és az erőszak Mexikóban, Chilében és Svédországban kapta a legtöbb említést, a pénzügyi-politikai korrupció pedig Dél-Afrikában, Peruban és Malajziában. A munkanélküliségtől való félelem csökkenése globális jelenség, és köze lehet a járvány visszahúzódásához: a pandémia korai szakaszában globálisan 42%-os volt az arány, jelenleg 29%. A nemzetközi katonai konfliktus miatti félelem aránya a 27 országot tekintve nem túl magas - 14 százalék -, de ez inkább annak köszönhető, hogy nagy a szórás. Lengyelországban például 38 százalékot, Németországban 35 százalékot, Svédországban pedig 30 százalékot kapott, míg a lista végén 1-2 százalékkal áll Dél-Afrika, Törökország és Argentína. (24.hu, MTI) Nem volt mindig szabadidő LAMPLZSUZSANNA TA "T olc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. 17 Talán fel sem merül bennünk, micsoda hatalmas 1 ^ W fejlődés következménye ez az időbeosztás, s az, hogy egyáltalán van szabadidőnk. Mert szerencsére van. Egy 2014-es felmérésem szerint a felnőtt korú szlovákiai magyarok több mint 95 százalékának volt hétközben és hétvégén is szabadideje. Hétköznap átlagosan 4,41 óra (legtöbbjüknek 2 óra), hétvégén pedig 7,18 óra (legtöbbjüknek 5 óra). A történelem során egészen a 20. századig csak nagyon kevesek osztályrésze a mai értelemben vett szabadidő, mert az emberek többségének nem volt rá módja, hogy „felszabadítsa” az idejét a megélhetést biztosító tevékenységek kötelezettsége, vagyis a munka alól. Az agrártársadalmakban a munkaidő és a munkán kívüli idő még egybefolyt. Csak a kapitalizmus kezdetén kerül sor a munkaidő és a szabadidő éles elkülönülésére, amikor a háztartás és a munkahely is elkülönül egymástól. Gyakran halljuk, hogy a szabadidő mennyisége elsődlegesen a rendelkezésre álló technikai eszköztár függvénye, vagyis minél modernebb eszközeink vannak, annál több az emberek szabadideje. Ez ma biztosan így van, hiszen ha csak a háztartást vesszük, egy mosógép, robotporszívó használata sok szabadidővel ajándékoz meg. De az ipari forradalom, a kezdődő kapitalizmus időszakában, az emberi munkát megtakarító gépek bevezetése ellenére nemhogy csökkent, hanem napi 15 órára nőtt az angol gyári munkások - férfiak, nők, gyermekek - munkaideje. Ezt nevezi klasszikusnak számító művében, A tőkében Marx kizsákmányolásnak, s erről írja a munkafelügyelők jelentéseire hivatkozva, hogy a kiskorúakat is egész nap vagy egész éjjel, illetve tetszés szerint így is, úgy is dolgoztatták. Csak az 1833-as első munkástörvény csökkentette napi 12 órára a gyerekek és a nők munkaidejét. A későbbi fokozatos munkaidő-csökkenésnek sem a tőkések emberségessége volt az oka, hanem azok a munkásmegmozdulások, amelyeket elsődlegesen a biológiai tönkremenetel elleni védekezés motivált. A fáziskésésben iparosodó Magyarországon az 1872-ben született első ipartörvény 16 órában szabta meg a munkaidő felső határát, és ezen az 1884-es második ipartörvény sem változtatott. A századforduló idején, amikor több nyugat-európai országban már a 8 órás munkaidőért küzdöttek a munkások, Magyarországon a vasárnapi munkaszünet kivívásáért és a 10 órás munkaidőért. A munkások zöme még az első világháború idején is napi 10-12 órát dolgozott. El tudjuk képzelni, fel tudjuk fogni, hogy gyermekeinkkel, unokáinkkal egykorú emberkéket is kegyetlen módon, látástól vakulásig dolgoztattak? Aztán már „csak” 12 órát? Hogy milyen élet lehetett ez? Egyébként a fejlődő országokban most is több millió gyermeket kényszerítenek robotolásra gyárakban, bányákban. Ebben a hamis világban persze mindezt kollektive elítéljük, aztán, mint aki jól végezte a dolgát, hátat fordítunk. Inkább fegyverekre költjük a pénzt. Az elegáns, tiszta dolog, ahhoz nem tapad vér. FIGYELŐ Az európaiak támogatják a szankciókat Az Európai Unió közvéleménykutató intézete, az Eurobarométer legújabb gyorsfelmérése szerint az európai polgárok többsége egyetért az Ukrajna elleni orosz támadásra adott uniós válaszokkal. Az Eurobarométer a felmérést április 13. és 20. között 27 tagállamban, több mint 26 ezer uniós polgár megkérdezésével készítette. Az eredményekből az derül ki, hogy a válaszadók többsége támogatja az Ukrajna és az ukrán nép melletti szilárd elkötelezettséget, s 93 százalékuk egyetért azzal, hogy humanitárius segítséget kell nyújtani a háború által érintetteknek. Az európaiak 88 százaléka támogatja azt az elképzelést, hogy az Európai Uniónak be kell fogadnia a háború elől menekülőket. A válaszadók 80 százaléka helyeseli az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatást, 66 százaléka szerint Ukrajna csatlakozhat az EU-hoz, „amikor készen áll”. A megkérdezettek 80 százaléka az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciók mellett foglal állást, 79 százaléka pedig egyetért az orosz oligarchák elleni szankciókkal. Az európaiak kétharmada egyetért azzal, hogy az Európai Unió anyagilag támogatja az Ukrajnába irányuló katonai felszerelések beszerzését és szállítását. Emellett a válaszadók 75 százaléka szerint az ukrajnai háború azt mutatja, hogy fokozottabb katonai együttműködésre van szükség az unión belül. A felmérés szerint a megkérdezettek 86 százaléka támogatja a gáztárolók feltöltését az unióban a következő telet érintő esetleges földgázhiány kockázatának elkerülése érdekében. A válaszadók 85 százaléka hasznosnak tartja az épületek, a közlekedés és az áruk energiahatékonyságának növelését célzó uniós intézkedéseket, valamint a megújuló energiákba történő beruházásokat. A megkérdezett európaiak 90 százaléka egyetért azzal, hogy európai szintű intézkedéseket kell hozni az emelkedő energiaárak fogyasztókra és vállalkozásokra gyakorolt hatásának korlátozására. Az európai válaszadók 86 százaléka vélekedik úgy, hogy az emelkedő energiaáraknak jelentős hatásuk van a vásárlóerőre. (MTI)
