Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)

2022-04-28 / 97. szám

A countryzene legkeményebb asszonya 2022. április 28., csütörtök, 15. évfolyam, 17. szám Illatkiállítást kreáltak az idősebb Jan Brueghel (1568-1625) és Peter Paul Rubens (1577-1640) kö­zösen készített, A szaglás című festménye köré a híres spa­nyol Prado Múzeumban. A madridi Villanueva épület 83- as termében látható az Egy fest­mény esszenciája című illatkiál­lítás, amelynek id. Jan Brueghel és Peter Paul Rubens munkája, az El Olfato (A szaglás) a főszereplő­je. A kiállítás kurátora Alejandro Vergara, a Prado Nemzeti Múzeum flamand festészetének és északi is­koláinak konzerválási részlegének vezetője, valamint Gregorio Sola, a Púig vezető parfiimésze. A buja növényzetű, több mint 80 külön­böző virágot, növényt felvonultató kertet ábrázoló alkotás 10 elemét választották ki, hogy megalkossák az elképzelt illatmintákat, amelyek kiegészítik a tárlat látogatóinak ér­zékszerveire ható élményét. A festmény mellett érintőképer­nyős diffuzorokat állítottak fel a kiállítóteremben, amelyek a megje­sák eltarthatóságát a bőrön vagy egy tárgyon. Illata erős, állatias, szinte ürülékszerű. A 17. századi illatszergyártók virág-, fa-, fííszer- és balzsamesszenciákkal finomí­tották. A cibet jelenleg szintetikus változatban készül. Több épület látható a festményen, baka az előtérben egy parfumfőzdét fedezhetünk fel, a jobboldali épület érdekessége pedig a homlokzati dombormű, amely Jézus betániai felkenésének evangéliumokban elbeszélt epizódját ábrázolja: „Má­ria ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jé­zus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával.” Az evangéliumban említett nárdus egy Indiából származó, meglehe­tősen drága, aromás gyógynövény, ennek esszenciája a tizedik illatmin- * ta a festményről. Egy-egy illatanyag előállításának módjáról és a parfiimtörténeti ér­dekességekről rövid tájékoztató szövegek olvashatók a Prado mind­össze egyeden termébe összponto­sított kiállításán. De a fő művön, A madridi Prado Múzeumban illatkiállítást kreáltak Egy festmény esszenciája lölt virágokat, tárgyakat kiválasztva illatot bocsátanak ki magukból. A látogató pedig nemcsak láthatja, hanem érezheti is az egyes tárgyak illatát, és ily módon is felfedezheti a festmény egyes elemeit. A nárcisz, rózsa, liliom mellett a parfümök világához kapcsolódó különféle tárgyak, például illatosított kesztyű, illatosítóanyagokat tartalmazó tar­tályok illata érezhető. Sőt néhány állat — vadászkutya, cibetmacska - szintén szerepel „az illadistán”, ahogy Allegória néven megtalálha­tó annak a virágcsokornak is az illa­ta, amelyet a festmény Rubens által festett nőalakja tart a kezében. A kis csokorban rózsa, jázmin és szegfű bújik meg, ezeknek a virágoknak az illatkombinációja alkotja Sola egyik parfümjét. Egy további növény, a fügefaillatát is kifejlesztette Sola, aki a fa nedves növényi, frissítő illatát adja vissza parfümjében. A fügefa évszázadok óta spontán módon nő a Földközi­tenger környékén. A Jan Brueghel festményén megidézett brüsszeli udvar kontextusában azonban ér­tékes növény, mivel megszokott klímáján kívül is előfordul. Cserép­be ültetik (mint a képen látható), hogy napsütéses napokon ki lehes­sen vinni a szabadba. Érdekes a cibetmacska „illata”. A múltban ezt a macskát gyakran tartották végbélmirigye váladé­káért, a gyantaszerű anyagért, a cibetért (civetért), amelyet koráb­ban az illatszeriparban használtak. Megfelelő hígításban parfümalap­anyag volt, amelyet fixálószerként használtak más illatanyagokkal kombinálva, hogy meghosszabbít-A szaglás című kép részletei: O Cibetmacska ® Fügefa © Allegória néven megtalálható annak a virágcsokornak is az illata, amelyet a festmény Rubens által festett nőalakja tart a kezében (Fotók: © Museo Nációnál del Prado) A szaglás című festményen kívül további négy kép - A látás, A ta­pintás, A hallás és Az ízlelés - is látható, hiszen elválaszthatada­­nul összetartoznak: mind az ötöt, vagyis az Öt érzék című sorozatot a jó barátságban levő két nagysze­rű flamand festő készítette 1617 és 1618 között. Rubens festette meg az allegorikus nőalakokat egy puttó vagy egy szárnyas Amor, illetve egy szatír kíséretében, Brueghel pedig megteremtette a pazar környezetet, amelyek Isabella Clara Eugenia és férje, Ausztriai Alben, Spanyol-Né­metalföldi kormányzó udvarának pompáját idézi. A látásban a női alak virágok között ül egy kertben, amely állítólag Isabel Clara Eugenia és a férje által a 17. század elején alapított brüsszeli fák és növények kertjét idézi. Alejandro Vergara kurátor szerint azonban nem tud­ni biztosan, hogy a képen látható növények mindegyike létezett-e, előfordult-e az említett kertben. .Akkoriban általános volt, hogy a művészek azt festették egy gyűjtő­nek, amit az akart” - mutat rá. Az egész sorozatot valószínűleg Isabella Clara Eugenia és férje ren­delte meg, akiknek Brueghel udvari festőként dolgozott. Brueghel kar­rierjének nagy részét Brüsszelben és Antwerpenben töltötte. Ö volt az egyik első virágfestő szakember. Egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy időt szakított a festményei el­készítésére, mert olyan fajokat tar­talmaztak, amelyek az év különbö­ző időszakaiban virágoztak. A július 3-ig látható tárlat a Prado flamand gyűjteményét bemutató állandó tárlathoz kapcsolódik. (MTI, ug)

Next

/
Oldalképek
Tartalom