Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)

2022-04-28 / 97. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.coml 2022. április 28. I 7 Ideológiagyártás és a valódi problémák Akik a vesztes csoportokra építik saját győzelmüket FELEDY BOTOND A globalizáció vesztese­inek nincs színe. Arra gondolok, hogy nem csupán egyetlen ideoló­gia mögé sorakoznak fel azok a tö­megek, amelyek az elmúlt 2-3 évtizedben lemaradtak az elit gaz­dasági fejlődésétől - relatíve rosz­­szabbul élnek, vagy stagnál az anyagi helyzetük. Ez annyiban jó hír, hogy van lehetőség a párbe­szédre, van lehetőség a politikai al­ternatívák kikutatására. Ez látszik legalábbis a francia elnökválasztás eredményén. Nem annyira a második fordulón, mint az elsőn: kiderült, hogy a globali­záció nyertesei, a nagyvárosok la­kói, és 43 százalékban az idősebbek választották meg Macront. Ehhez képest a kisebb települések, a vidék lakói Marine Le Pent és Jean-Luc Mélenchont preferálták. A radikális bal és jobb egyaránt a globalizáció veszteseire hajtott, mindkettő a ma­ga módján ígért megoldást. Le Pen már nem is a migrációt helyezte kampánya középpontjába, hanem a vásárlóerő fogalmát. A munkahelyeket folyamatosan ve­szítő francia vidék lakossága a ti­pikus szavazója, amely egykor túl­nyomó részben a munkások pártjait választotta. Most ez a tábor élesen kettévált. Mélenchon egy alkotmá­nyos reformtervvel fogta meg azo­kat, akik lehet, hogy akár őt ma­gát nem is kedvelik. Az elitellenes megszólalásai lényegében egy új politikai rendszert ígértek, még ha más úton is, mint Le Pen. Igény van rá, hogy újragondoljuk a társadalmi igazságosságot. A glo­balizáció okozta botrányos vagyoni egyenlőtlenségek minden pénzügyi válságban csak tovább fokozód­tak. Az emberek most sem akarnak mást, mint kiszámíthatóságot és megbecsülést. A mesterségesen is szított polarizációból lassan min­denkinek elege lesz, kivéve azokat, akik ebből élnek vagy a hatalmuk éppen erre épül. Két nagy politikai mozgalom is milliós számban tudta tehát meg­szólítani a gazdaságilag lemara­dó társadalmi csoportokat. Ez a tény a többi uniós tagállamban is fontos üzenet: nemcsak az ideo­lógia számít - nyilván ez is fon­tos az identitáspolitika korában -, hanem az is, hogy mi a szándék a fennálló társadalmi igazságtalan­ságok leküzdésére. Hiteles-e ahhoz egy adott politikai szereplő, hogy ezek ellen fellépjen? Kormányzati idejében mit tett, hogyan gazda­godott, csökkentette vagy növel­te az oligarchiát? Mi alapján tör­tént az adókból való újraosztás? Nem is csak pénzben mérhető ez, hanem intézményszervezésben, esélyteremtésben, megbecsülés­ben. Közoktatás? Kitörési lehető­ségek? Társadalmi mobilitás? Ezek nem ideológiai kérdések, hanem a társadalom alapvető működésének részei. Ezt nagyon jól tudják és ér­zik az emberek is, és úgy tűnik, Franciaországban sokak szavazatát ilyen „földhözragadt” kérdések be­folyásolták. Az identitáspolitikát sokszor arra használják (fűtik túl!), hogy elfedje a valódi politikai tevékenységet. Ez a választók félrevezetésére alkal­mas, ezeréves probléma. A dezin­­formáció és információs zaj korá­ban nehéz a tájékozódás. Ugyan­akkor ne legyünk saját magunk ellenségei, nézzük azt, mi a jó a he­lyi közösségnek, mi nem oszt meg minket, mi nem sajátít ki és húz de­markációs vonalat? Ki foglalkozik a jövőnk valódi kérdéseivel...? Ki az, aki a tennivalókkal foglalkozik az ideológiai felhők aránytalan hiz­lalása helyett? Bárhonnan érkezhet alkalmas politikus, csak tartsa meg autonómiáját ahhoz, hogy a helyi közösségét szolgálni tudja. (Kötrhaj „ugrott át” az emberre Újabb vírus A világon először fertőzött meg embert bizonyítottan az influenza H3N8-as, elsősor­ban madarak, lovak és kutyák közt teijedő törzse. A fertőzést egy négyéves fiúnál di­agnosztizálták a közép-kínai Honan tartományban. Április elején láz és az influenza egyéb tünetei jelentkeztek ná­la, közölte az állami Nemzeti Egészség­­ügyi Bizottság. A gyerek madarakkal kerülhetett kapcsolatba, családja ugyan­is tyúkokat és selyemtyúkokat tart, a környéken pedig vadkacsák élnek. A fertőzöttel kapcsolatba kerülő emberek kivizsgálása során semmi­lyen rendellenességet nem észleltek, így a szakértők előzetes értékelése szerint az eset elszigetelt, közvetle­nül madárról emberre átterjedő ví­rusfertőzés okozta, emberről ember­re eddig nem terjedt tovább, járvány kialakulásának kockázata rendkívül alacsony. Mindazonáltal ismét fel­hívták a figyelmet, hogy az embe­reknek kerülniük kell az érintkezést a betegség miatt elhullott madarak­kal, a közvetlen érintkezést az élő madarakkal, és étkezésnél szigorú­an külön kell választani a nyers és a kész baromfihúst. A vírus más törzsei szórványosan okoznak hasonló fertőzéseket Kíná­ban, jellemzően a baromfival köz­vetlenül kapcsolatba kerülő embe­rek közt. Tavaly júniusban Csiangszu tartományból jelentettek egy esetet, melyben a világon elsőként fertőző­dött meg a H10N3 madárinfluenza-ví­­russal egy férfi. Egy 2016 és 2017 között az országon végigsöprő járvány, amelyet a vírus H7N9-es törzse okozott, mintegy há­romszáz ember halálát követelte. (MTI) SZABÓ LACI A propaganda mára megtanította, nincs az a tény, aminek ne lehetne az ellenkezőjét állítani. Meneküljetek! Atlantisz mindjárt elsüllyed! - kiáltja a tömeg­nek egy fazon. „Ez a tények tudatos meghamisítása. Atlan­tisz szigete elsüllyeszthetetlen, mint a Titanic!” - vágja rá a vezér. Közben egyre magasabban lépked a még meglévő lépcsőn, a víz mindent elborít. Már csak néhány fej látszik ki a vízből, de ők kórusban éneklik, nem sül­lyedünk, nem süllyedünk. Aztán persze eltűnnek a vízben... A jelenet a Monty Python csapat Erik, a viking című filmjéből való - a bő kétperces jeleneten, ahogy a filmen is, sokat lehet mosolyogni. Ám nevetés közben bevillan, hogy napjainkban pontosan ugyanezt éljük át, a korábban viccnek szánt mondatok a napi valóságot jelentik. Korábban azt gondoltuk, hogy a valóságot nem lehet tagadni, de az egyre erősödő propaganda mára megtanította, nincs az a tény, aminek ne lehetne az ellenkezőjét állítani. Van, amikor csak a szavakkal játsza­nak, a háborút speciális katonai műveletnek, a menekültet a negatívab­ban csengő migránsnak, a bombázást, gyilkolást, erőszakot és a józan ésszel felfoghatatlan kegyetlenséget felszabadító műveletnek nevezik. De olyan is van, amikor az egyértelmű tényeket kérdőjelezik meg, hiá­ba a számos felvétel, bizonyíték - az nem úgy volt, vagy meg se történt, színészek játszották el, esetleg a valódi áldozat követte el maga ellen, hogy besározza - napjainkban az orosz-ukrán háborúval kapcsolat­ban - az oroszok becsületét. És olyanok is akadnak, akik szentül hiszik, hogy az ukrán hadsereg gyilkolja a saját állampolgárait, majd ezt az oroszokra fogja, hogy ezzel is rontsa Oroszország, jó hírét”. Számos elemzés született már, amely megállapította, hogy az álhí­rek, dezinformációk, hoaxok melegágya elsősorban a Facebook, de a többi közösségi média is sikeresen terjeszti a propagandát. Mivel ez­zel azok is tisztában vannak, akik minél több emberrel szeretnék el­hitetni az alternatív valóságot, ezért rendkívül intenzíven, szinte egy újabb online háborút folytatva terítik az éppen aktuális narratívát. Á közösségi média pedig véleménybuborékba zárja az embereket, akik sokszor csak és kizárólag ezeken felületeken olvasnak, gyakran ál­híreket, vagyis álprofilokat, trollok és fizetett propagandisták hozzá­szólásait. így nem meglepő, hogy egyre többen dőlnek be ezeknek, és kérdőjelezik meg például a bucsai mészárlást, a tömegsírokat, a többi kegyetlenkedést, háborús bűnt. A halott gyerekekről, emberekről szó­ló híreket mosolygós szmájlival kommentálják, hiszen ők tudják, mi az „igazság”... Megfigyelhető, hogy akik az összeesküvés-elméletekben hisznek, igaznak vélik az álhíreket, könnyen manipulálhatók, sokukkal szinte lehetetlen értelmes vitát folytatni, hiába mutatják nekik a valós felvé­teleket, ők továbbra is az ezerszer megcáfolt, a propaganda által tálalt alternatív valóságnak hisznek. Szinte vallásosan, szektaszerűen. Szá­mukra a napi „hírfogyasztás” már az igével ér fel. És egyre agresszí­vebbek (ezt már az oltásellenességnél is megfigyelhettük), olyannyira, hogy az utóbbi időben egyre többször a családi békét, de még gyakran az évtizedes barátokságokat is feláldozzák... Nem kell messzire men­ni, mindenki ismer ilyet a környezetében. Bár egyre több uniós terv van, amely tiltaná és büntetné az álhírek ter­jesztését, ám lehet, hogy már késő. Korábban azt hittük, hogy a tényekkel nem lehet vitatkozni, ha más nem, a felvételek meggyőzik a kétkedőket. Hiába zengi a kórus, hogy nem süllyedünk, nem süllyedünk, a józanság is úgy jár, mint Atlantisz. Csak nincs hova menekülni... FIGYELŐ 80 év a várható élettartam az EU-ban Az előző évhez képest kismér­tékben, 0,9 évvel csökkent, 81,3- ról 80,4 évre a születéskor várha­tó átlagos élettartam az Európai Unióban, a visszaesés összefügg a halálozási arány koronavírus miatti hirtelen növekedésével — közölte az EU statisztikai hivata­la (Eurostat). A nőknél 83,2 év, a férfiaknál 77,5. Az EU 27 tagál­lamából 23-ban csökkent, kivétel Dánia, Észtország, Finnország és Ciprus. A legnagyobb csökke­nést Spanyolországban regiszt­rálták (1,5 év), majd Belgiumban és Bulgáriában (1,3 év), illet­ve Olaszországban, Lengyelor­szágban és Romániában (1,2 év). 2020-ban 5 millió 184 ezer em­ber halt meg az unióban, szem­ben a 2019-es 4,6 millióval. A növekedés oka a járvány. A születéskor várható legmaga­sabb élettartammal rendelkező uniós régiók Franciaországban, Spanyolországban, Olaszország­ban és Görögországban vannak. A sor elején a francia Korzika szigete található (84,0 év), majd a spanyolországi Baleár-szige­­tek (83,9 év) és a görögországi Epirusz régió (83,8). A legalacso­nyabb, 72,8 éves várható élettar­tammal rendelkező uniós régiók mind Bulgáriában vannak. A nők várható élettartama szintén Korzika szigetén a legmagasabb (87,0 év), majd a spanyol Galícia régióban (86,7 év). A Loire és Mi­­di-Pyrénées francia régiókban, a finn Aland-szigeteken és a görög­­országi Epirusz régióban egyaránt 86,4 év várható átlagos élettarta­mot regisztráltak. A férfiak szüle­téskor várható élettartamának leg­magasabb szintjét (81,4) a görög Epirusz régióban, az olasz Umb­ria régióban és a spanyol Bale­­ár-szigeteken állapították meg. Magyarországon a születéskor várható élettartam az 1980-ban regisztrált 69,1-ről 75,7-re emel­kedett 2020-ra, azonban 2019- ben 76,5 év volt. (MTI) Minden és annak ellenkezője

Next

/
Oldalképek
Tartalom