Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-13 / 86. szám
Bartalos Tóth Iveta tárcája a Szalonban 17. oldal 2022. április 13., szerda, 16. évfolyam, 15. szám elég időm, és/vagy elég vendégem, akkor elkészítem; röpke 8-10 óra alatt el is készül. Kétféle hüvelyes alkotja az étel gerincét, a fekete lencse (urad dal) és a vesebab. Ehhez is sokféle fűszerre van szükség, de indiai boltokban ma már szinte minden beszerezhető. A paradicsom és tejszín a fűszerek és a lassú (8 órás) főzés sütőben, 100 fokon, csodát művel az alapanyagokkal. Önmagában is teljes értékű fogás, acharral, naannal, friss zöld chilivel, korianderzölddel és lila hagymával pedig egyenesen a nirvánába repít. Az acharról már írtam, csak annyit jegyeznék meg, hogy itt lime achart kínáltak, ami nagyon jól illett ezekhez az ízekhez. Mind a birkahúshoz, mind a dal makhanihoz. A tandoori bárány is, amit Nanxi rendelt, rendkívül ízletes volt. Itt a bárány pácolása volt a domináns, és a kemencében sütés jellegzetes ízt adott a joghurtos-paprikásgörögszénás páchoz. Ehhez is külön kis tégely friss zöldfílszeres joghurtos szósz járt, amibe a naant is mártogatni lehetett. A hetedik mennyországban vagy inkább a nirvánában éreztük magunkat. Gyömbérsör koronázta meg az ebédünket. Boldogan vágtunk neki az újabb kihívásoknak, és szinte biztosan tudtam, hogy találunk megoldást arra, hogyan jussunk el Agrából Delhibe, amik körülbelül 230 kilométerre fekszenek egymástól. Taxival. Egyértelmű. Indiában vagyunk. Olcsóbb megoldásnak bizonyult, mint a busz, és csak kicsivel volt drágább, mint a vonat. Nem is értettem, hogyan éri meg w Kulináris élményeknek hódolni mindig jóleső érzés, képes feltölteni energiával, és minden érzékszervemet lefoglalja egy időre. nekik, de ez legyen az ő gondjuk. Egészen biztosan nem jártak roszszul. Mielőtt elhagynánk Agrát, még egy fontos dolog várt ránk. A Tádzs Mahal. Hiszen ezért jöttünk ide! Korán reggel beálltunk a sorba, hogy időben bejussunk, de így is vagy másfél órát sorakoztunk. Szigorú ellenőrzés volt a bejáratnál. Szinte semmit sem lehetett bevinni. Ott kellett hagynunk a kis hátizsákunkat, és csak a kameráinkat vihettük be. Már a bejáratnál is külön sor volt a nem indiai látogatóknak. Ez végig jellemző volt Indiában. A külföldiekre más szabályok és más árak vonatkoznak. A különbség óriási. Az indiaiak ötven rúpiát fizettek (kb. ötven cent), a külföldiek ezer rúpiát (kb. tizenkét euró). Nekünk még így sem drága, és nem is ezért problémás a kettős mérce, hanem azért, mert lefoglalni a vonatjegyet két nappal későbbre, vissza Delhibe. De a balszerencsék sora sajnos folytatódott. Minden jegy minden osztályra, minden tömegközlekedési eszközre elkelt Agrából Delhibe. Erre nem számítottunk. Mondjuk, arra sem, hogy naponta tízezrek látogatják meg a mauzóleumot. A belépőjegyet másnapra sikerült gond nélkül megvennünk, és már az első utazási iroda is azt ajánlotta, hogy taxival menjünk Agrából Delhibe, de ez akkora őrültségnek tűnt, hogy eleinte komolyabban nem is foglalkoztunk vele. Pedig kellett volna! A pechsorozatnak csak nem akart vége szakadni. Már bőven belefutottunk a délutánba, és kezdtünk nagyon megéhezni. Az a tapasztalatom, ilyenkor le kell ülni, és teljesen mással kell foglalkozni, valami olyasmivel, ami örömet szerez. Aztán vissza lehet térni az eredeti akadályhoz, amit ilyenkor már könnyebben ugrik át az ember, így hát beültünk egy előkelő helyre ebédelni. Kulináris élményeknek hódolni mindig jóleső érzés, képes feltölA lehető legjobbkor futottunk be Agrába. Még nem érkezett meg vagy csak nem ébredt fel a turisták hada, de a reggelizőhelyek már kezdtek pislákolni. Miután a szállásunk körül egy kis keveredés volt, átvittek minket egy magasabb kategóriájú szállodába, ahol ugyanazt a szolgáltatás kaptuk, amit eredetileg rendeltünk, és nem mellékesen ki is fizettünk. A szokásos finom zuhany és tiszta ruha után nekivágtunk egy újabb kalandnak. Azt már megtanultuk Intliában, hogy az árak ugyanazért a szolgáltatásért vagy ámért akár ötvenszeresek is lehetnek. így nem a szállodában reggeliztünk, hanem a Tádzs Mahalhoz vezető úton kerestünk egy elfogadható vendéglőt. Vöröslencse-cuny, ghees naan (vajas lepénykenyér) és chai. Klasszikus indiai reggeli. Ezután elindultunk a Tádzs Mahalhoz. Egyre több ember tartott abba az irányba. Megteltek az utak. Motoros tuk-tuk, biciklis riksa, taxi, gyalogosok, szikek, muszlimok, dzsainák, buddhisták, hinduk, keresztények, ateisták, mindenfele nemzet mindenféle vallású embere tartott egy hatalmas mauzóleumhoz. Ha csak pusztán a tényeket nézzük, mondjuk a Beteigeuze egyik bolygójáról elég furcsának tűnne, hogy naponta tízezrek zarándokolnak ide megnézni két hullát. Beálltunk mi is a sorba, de viszonylag hamar, három-négy óra múlva kiderült, hogy aznap még a Tádzs Mahal hatalmas területére sem jutunk be, nemhogy a mauzóleumba. így hát visszamentünk a városba újabb kulináris élményeket gyűjteni, utazási irodát keresni, hogy másnap egyszerűbben és főleg gyorsabban jussunk be, valamint A mauzóleum két oldalán két vörös homokkő épület található, amelyek egymás tükörképei, és a mauzóleum oldalai felé néznek. A nyugati épület egy mecset, a másik pedig a jawab (válasz), amelyről úgy gondolják, hogy az építészeti egyensúly miatt épült. Mérete 296 x 296 méter. A mauzóleum épülete belefoglalható lenne egy 56,4 méter élű kockába, de mivel a függőleges éleit lecsapták, így alaprajza nyolcszögű lett. Könnycsepp alakú, kétrétegű kupolája 25,6 méter magas és 17,7 méter átmérőjű. (a szerző felvételei) Tádzs Mahal teni energiával, és minden érzékszervemet lefoglalja egy időre. Az igazi kulináris élmény minden érzékszervedet kielégíti. Igaz, hogy Bengaluruban, Kalkuttában és részben Khadzsúráhóban már sok mindent sikerült végigkóstolni, de az indiai konyha rendkívül gazdag, így nagy reményekkel léptünk be a Pinch of Spice vendéglőbe. A palak paneert - mi azt mondanánk, spenótfőzelék - indiai sajtkockával már elég jól ismertük Kalkuttából, a biryanit pedig szinte mindenhonnan. Valami másra vágytunk. Az én választásom a mutton rogan joshra esett, ami birkahús kasmíri chilipaprikás mártásban. Fokhagymás naan kenyeret kértem hozzá, Nanxi pedig tandoori kemencében sült bárányt rendelt. Szerettem volna megkóstolni a dal makhanit is, amiről már sokat hallottam, úgyhogy rendeltünk abból is egy adagot, amit elfeleztünk. Errefelé alapból kínálnak achart az ételekhez. Olyan ez, mint Mexikóban a zöldparadicsomszósz, ami minden vendéglőben az asztalon van. Vagy mint mondjuk nálunk a savanyúság, ami minden édapon szerepel. A birkahús kasmíri chilipaprikás szószban rendkívül ízletes, valószínűleg rengeteg fűszerrel készül. Ránézésre iszonyatosan csípősnek tűnt, de szerencsére a paprika főleg a színét adta ennek az ételnek. A kicsit édeskés, illatos, de azért kellően csípős szósz enyhén emlékeztetett a mi birkapörköltünkre, de annál sokkal fűszeresebb és főleg illatosabb volt. A naan a tandoori kemence oldalán sütött lepénykenyér. Az egyik kedvencem lett, és azóta is, ha tehetem, rendelek belőle. Indiai vendéglő sokfelé van a világban, és naan kenyér szerintem mindegyikben akad. A másik ilyen alapétel a dal makhani, amit azóta megtanultam elkészíteni, és ha van
