Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-12 / 85. szám
www.ujszo.coml 2022. április 12. KULTÚRA 113 Nagy kalandok kisregénye Benyovszky Mánya Ágnes nemcsak iskoláskorúakhoz szól meseregényében, hanem érdeklődő felnőttekhez is CSANDAGÁBOR Az embernek először is az jut eszébe, ha egy tinédzserkorú lány a dédijével együtt Pöstyénben nyaral, s miközben a dédi sorra veszi a kezeléseket, a kislány magára marad a városban, sőt kifejezetten barangolásra buzdítják, akkor ez a lány eltéved, bajba jut, elveszik stb. Nati azonban talpraesett teremtés, nem kell őt félteni, a dádinek viszont rögtön az elején elveszik az értékes gyűrűje. S ezzel adott is az alaphelyzet: amíg a dédi a procedúrákat járja, Nati a gyűrű keresésére indul. S elsőként hol másutt is keresse, mint a Pöstyénben híres gyógyhatású iszapban, Nati első kalandja tehát, hogy konyákig a trutyiban turkál. Aztán persze a 10. fejezetben mégis megvan a baj, bár szerencsére nem nagy: elesik, és alaposan lehorzsolja a térdét. Ekkor (amikor egy szlovák férfi a segítségére siet és egy gyanús patikába, pontosabban egy nagyon gyanús patikamúzeumba tereli) Natiban is felmerül, hogy ebből akár detektívregény is lehetne: „Már látom, mivel lesz tele holnap az internet: fényes nappal, a nyílt utcáról raboltak el egy fiatal lányt Pöstyénben. Reszketek, mint a nyárfalevél.” Amúgy persze Pöstyén maga a béke szigete, itt aztán tényleg jókat lehet sétálni, s van mit nézni olyanoknak is, akik egyébként nem hívei a turizmusnak. Natival még az is előfordul, hogy elalszik egy pádon, ráadásul a fürdőszigetre vezető fedett, forgalmas híd egyik padján, szóval itt még a szabadban szundikálás is természetes és biztonságos. (Most tekintsünk el attól, hogy egy mérges és hangos - történetesen magyarországi - családfő ébreszti őt fel álmából... Hiszen nem bántja. Amúgy pedig ennek az ismeretségnek köszönhetően a történet végén Nati gyorsabban jut haza Érsekújvárba.) A patika üvegajtajára egyébként az van kiírva magyarul, németül és szlovákul, hogy Vizeletvizsgálat. Bárki utánajárhat, Pöstyénben vagy Benyovszky Mánya Ágnes könyvében, bár szerintem a kettőnek egyben van a legjobb hatása: aki gyermekkel megy a világhírű fürdővárosba, feltétlen vigye magával a könyvet is, mert nem csak iskoláskorúaknak szól, hanem érdeklődő felnőtteknek is. Amilyen kedvesen közvetlen és szellemes ebben a meseregényben a főhős, annyira megnyerő mindaz, amit az ő szemével látunk. A könyv egyik érdeme ugyanis, hogy fürdőtörténeti kalauznak is beillik, a címébe emelt vezetéknév pedig nagyon találó, hiszen nemcsak Pöstyént ismerjük meg, hanem legalább ennyire alapítóit, a Winter családot, s elsősorban felvirágoztatóját, a fáradhatatlan Winter Lajost. A regénybeli történet és a város fürdőjének valóságos történelme szépen és finoman egészíti ki egymást. Natiban okos és nyitott meséiére találunk, s ez nagy szerencse, hiszen végtére az ő érdeklődése és talpraesettsége révén ismerkedhetünk meg azzal, amit Pöstyénről dióhéjban tudni illik. Az is szerencse, hogy nem szégyenlős j vagy hallgatag: rögtön a regény elején hozzásegíti - dédijéből s annak barátnőjéből álló - csapatát egy kvíz megnyeréséhez. Szóval, Natival nyert ügyünk van, igen jó nyomozónak és i vezetőnek bizonyul, felnőtteket megszégyenítő mértéktartással. Közben látjuk, mire jó az okostelefon: fényképezni, adatokat kikeresni, telefonálni. A tanárnőjének is ezzel küldi Sisi mellszobrának fényképeit - vagyis azt látjuk, hogy a jó tanár és a jó diák a nyári szünetben is gondol egymásra, na meg ugye, milyen jól jön, hogy a mellszoborról hiányzó fényképet most Nati, aki a helyszínen jár, beszerezheti. Előbb persze meg kell keresni, mert nagyon fold- és épületközeiben van, de megtalálja, természetesen. Na és persze a dédi értékes (de még mennyire különleges, mint kiderül) gyűrűje is megkerül. Sőt, kettő is van belőle. A tudnivalók, éppen Nati-Natália szemszögéből adódóan nagyon finoman vannak adagolva, és szerencsésen: ahol például a lány megbotlik, az éppen egy botlatókőnél történik, épp ezért is veszi észre az aranyszínű utcakövet, melyet menten lefényképez (benne a kép a könyvben), s mely hírül adja, hogy ott lakott Winter Lajos lánya, Schulz Mária, akit 38 éves korában onnan hurcoltak el, majd a koncentrációs táborban meggyilkolták. Winterék ugyanis zsidók voltak. Ebből is kitűnik, hogy a könyv nem felszínes ismereteket közvetít, hanem okosan vannak benne tálalva a tények. Nagyon többet nem való elárulni ebből a hasznos és érdekes ifjúsági irodalomból, mely a QR-kódjainak köszönhetően Pöstyénről és a Winterékről további információkat közöl, ami megint az annyit kárhoztatott telefon mellett szól. Ä megnyerő színes képek (illusztráció és borítóterv: Apa Eszter) korabeliekkel váltakoznak; mint a könyvből is kiderül, ezeket a pöstyéni Winter Imre Balneológiái Múzeum bocsátotta a szerző rendelkezésére. Hasznos a kötet végén a fényképek forrásának megjelölése a képeken láthatók leírásával, valamint az ezt megelőző kislexikon is, mely a könyvben szereplő személyek, idegen vagy kevésbé ismert kifejezések magyarázatával szolgál. Szellemes a cím (Winter-vakáció) és az alcím (Nyári kaland Pöstyénben) kapcsolata, a Winter németül telet jelent. Hajói beosztjuk a művet, mondjuk esténként egy fejezetet olvasunk fel belőle az érdeklődő gyermeknek, akkor tizenkilenc estére megvan a szórakozás, a mese és a kaland. Persze, nehéz megállni, az ember akaratlanul is előrelapoz, mert a cselekmény magával ragadja. Egy színes és elmés ifjúsági kisregénytől nem is várhatnánk el ennél többet. Benyovszky Mánya Agnes: Winter-vakáció. Nyári kaland Pöstyénben. Apa Eszter illusztrációival. Vágsellye, SÍK, 2021, 144 oldal Elhunyt Görgey Gábor író Tegnap otthonában elhunyt Görgey Gábor Kossuth-díjas költő, próza- ás drámaíró, műfordító, dramaturg, rendező, a Magyar PEN Club elnöke. Kilencvenhárom ávet ált. Görgey Arthur néven született, az 1848-49-es szabadságharc honvédseregének főparancsnoka apai dédnagybátyja volt. Már gimnazista korában a Vigíliában jelentek meg versei és recenziói. Nevét a lap főszerkesztőjének, Sík Sándornak a tanácsára változtatta Gáborra. 1948-ban beiratkozott a pesti tudományegyetem német-angol szakára, de egy év után meg kellett szakítania tanulmányait. Ezután statisztaként dolgozott színházakban és filmekben, közben továbbra is írt. 1951-ben családjával együtt kitelepítették a Heves megyei Csány községbe, majd munkaszolgálatra vitték. 1954-ben került haza, 1956. október elején jelent meg első verseskötete, a Füst és fény. 1959-től a magyar sajtó első állandó tévékritikusa lett, saját készüléke nem lévén a műsorokat a szomszédoknál tudta csak megnézni. A 70- es évektől elsősorban tárcákat írt a Magyar Nemzetbe, amelynek 1994- ig volt munkatársa, közben volt dramaturg a Pannónia Filmstúdiónál és irodalmi vezető a Szegedi Nemzeti Görgey Gábor (1929-2022) (Fotó: Somogyi Tibor) Színháznál. 1994-től a Magyar Televízió művészeti vezetője volt 1996-os nyugdíjazásáig. 2002 májusában közéleti szerepet vállalt, a Medgyessy-kormány kulturális minisztere lett, tisztségéről 2003 márciusában mondott le. 1992- ben részt vett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalapításában és a Magyar írószövetség elnökségi tagja lett. A szervezetből 2004 márciusában lépett ki, Döbrentei Kornél költő január 11-én a Tilos Rádió előtti tüntetésen elmondott beszéde miatti tiltakozásul. írói munkássága rendkívül sokrétű: a klasszicizáló versektől eljutott az abszurd drámáig. A műfordítások is komoly helyet foglalnak el életművében. Első színdarabját, a Komámasszony, hol a stukker? címűt folyamatosan játsszák Magyarországon és külföldön, nálunk is láthatták a nézők szlovák nyelven is. Összesen 25 színdarabot írt. Több közülük önéletrajzi ihletésű, a Galopp a Vérmezőn például a kitelepítés emlékeit dolgozza fel. 2011-ben megjelent Öt arckép című könyvében közeli barátaira, mentoraira, Kosáry Domokosra, Vas Istvánra, Pilinszky Jánosra, Darvas Ivánra és Mensáros Lászlóra emlékezik, 2015- ös A kivégzés éjszakája című regényben az elmulasztott történelmi szembenézésről és a 20. századi magyar történelem sorsfordulóiról ír. 2014 szeptemberében, a magyar dráma napján mutatták be Görgey című drámáját, amelynek fő alakja az idős Görgei Artúr, a meghurcolt és rehabilitált, hol árulónak, hol kitűnő katonai stratégának nevezett tábornok, aki halála előtt felidézi életének fontos szereplőit. Ezt a művet nálunk már a következő év decemberében bemutatta a Teátrum Színházi Polgári Társulás, Dráfi Mátyás rendezésében és főszereplésével, később sok helyre elvitték Dél-Szlovákiában. (juk) Hetvenéves Oszvald Marika operettszubrett Ma ünnepli 70. születésnapját Oszvald Marika Kossuth-díjas színművésznő, operettszubrett. Művészcsaládban nőtt fel, anyja Halasi Marika szubrett, apja Oszvald Gyula bonviván. Apró gyermekkorától a színház világában élt, bejárt a debreceni Csokonai Színházba, ahol apja operaénekesként kezdte pályáját. Négyévesen lépett először színpadra a Bánk bánban. Tanult zongorázni, énekversenyeket nyert, kipróbálta a balettot, a szteppet, az akrobatikát, a szertornát és a műugrást, toronyugrásban országos ifjúsági bajnokságot nyer. Nyolcéves volt, amikor a család Budapestre költözött, mert szülei a Fővárosi Operettszínházhoz szerződtek. A színművészeti főiskolán 1974-ben végzett operett-musical szakon, osztálytársai között volt későbbi férje, Hídvégi Miklós, akitől lánya született. A Fővárosi Operettszínházban már elsőéves hallgatóként rábízták a szobalány szerepét A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabban, a róla megjelent első kritika így szólt: „Színpadra született eleven tehetség”. Másodévesként A mosoly országa operettben rá osztották Szu Csöng testvére, Mi szerepét - úgy, hogy édesapja játszotta Szu Csongot. Friss diplomával a zsebében szerződött az Operettszínházhoz, amelynek azóta is elismert tagja, első főszerepét a János vitézben játszotta. Bejárta a világot, fellépett többek közt az USA-ban, Izraelben, Ausztráliában, Japánban. Az operettirodalom valamennyi jelentős szubrettszerepét eljátszotta. Sokszínű tehetségét prózai feladatokban is bizonyította, például 2015-ben az Átrium Film-Színházban Csehov Sirály című drámájában. Számos tévéjátékban szerepelt, a szinkronizálásba is belekóstolt, leghíresebb szinkronszerepe Walt Disney A kis hableány című rajzfilmjében Ariel. Még nem tervezi a visszavonulását, de egészsége érdekében már kihagyja az ikonikus cigánykerekeit és híres mutatványát, amelyben könnyedén felkapta nála két fejjel magasabh férfipartnereit. Szerinte a sikerhez a tehetség mellett szorgalom, kitartás és a kritika elviselése is szükséges, no meg persze szerencse. (MTI)
