Új Szó, 2022. április (75. évfolyam, 76-99. szám)
2022-04-08 / 82. szám
www.ujszo.coml 2022. április 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mit nekünk egy népirtás Miért a dezinformációs propaganda indul be egyesek agyában olyan képek láttán, amiktől a gyomruknak kellene osszeszorulni? SZABÓ LACI S osem láttam még enynyi halottat - mondta az Associated Press fotóriportere, Rodrigo Abd és kollégája, Vadim Ghirda, akik elsőként érkeztek a Kijev melletti, ukránok által felszabadított Bucsába, az orosz mészárlás egyik helyszínére. „Civilek holttestei hevertek mindenfelé az utcákon, sokuknak hátul össze volt kötözve a keze” - írták. Az internetet ellepték a képek, az embertelenség, a háborús bűnök bizonyítékai. És ez csak az, amit látunk, amit dokumentáltak. A fájdalom, a rettegés, az egyre több nemi erőszak, a kegyetlenség minden percben jelen van. Szívszorító minden egyes hír, felvétel, nincsenek szavak, amikkel leírhatnánk a mészárlást. Történik mindez a határ túloldalán, pár száz kilométerre tőlünk, Európában. A népirtás miatt még nagyobb fokozatra kapcsolt az orosz dezinformációs gépezet, a propaganda, a trolifarmok ellepték a szlovákiai Facebook-felhasználók posztjait, az együttérző kommentek alatt megjelentek az olyan „kommentek”, amelyeket már korábban is bevetettek, csak most még nagyobb „lelkesedéssel” hányják velük tele a felhasználók posztjait. Mégpedig arról, hogy ez csak az ukránok provokációja, hamisak a felvételek, a képeken színészek vannak, megrendezettjelenetekről van szó, így akarják hitelteleníteni az oroszok felszabadító, „nácitlanító” műveletét. Továbbá, hogy ha az amerikaiaknak szabad háborúzni, akkor az oroszoknak is. Ilyen és hasonló mondatok lepték el az internetes felületeket, a közösségi médiát. Nem csak Szlovákiában. A trollfarmok és a Kreml-propaganda tevékenysége miatt már a szlovák rendőrség is figyelmeztetést adott ki, hogy felhívja a lakosság figyelmét: amit lát, olvas, az nem más, mint manipulációs kísérlet, senki ne dőljön be ennek. Sajnos azonban a szlovákiai Facebook-felhasználók (mert nálunk elsősorban ez jelenti a közösségi médiát) egy jelentős része elhiszi a dezinformációt, sőt terjeszti. Pontosan ugyanazokat az „érveket” ismételgetik, amiket a propaganda kínált, és mivel a Facebook algoritmusa véleménybuborékba zárja őket, azt gondolják, ez az igazság. A propaganda ugyanis pontosan ezt kínálja: „elmagyarázza” az eseményeket, bemutatja az „igazságot”. A felhasználó véleményét úgy alakítja át, mintha az eleve a saját álláspontjuk lett volna. Nem kell gondolkozni, nem kell több forrásból tájékozódni. Sajnos ez működik, nagyon hatásos, és az oroszukrán háború csak felerősítette, tökéletesebbre csiszolta a manipulációt, amit már a járvány alatt és az oltásellenes őrületben is láttunk. Odajutottunk, hogy a demokratikus, szabad világ legnagyobb ellensége a propaganda, pusztít, mint egy bomba, csak nem épületeket dönt romba, hanem a józan gondolkodást. Innen már csak egy lépés volt, hogy valaki a halott gyerekek, nők, asszonyok és férfiak, síró emberek, a kegyetlenségek láttán is a dezinformációs paneleket visszhangozza. Zuckerbergék számára nincs tabu, az üzlet, a haszon az elsődleges, éppen ezért nemcsak teret adnak a propagandának, de terjesztik is, figyelmen kívül hagyva mindent, ami még emberi, átgázolva mindenen, ha kell, a halottakon is... Mintha csak egy véres filmben lennénk. Az Európai Unió számos eljárást indított a Facebook ellen, általában az adatkezelés és piaci fölény miatt. Lassan elérkezünk oda, hogy a puszta jelenléte miatt kell fellépni ellene. Hiszen a propaganda csak azért tud ilyen sikeres és hatékony lenni, mert van felület, ahol ezt terjesztheti. Ez lehet az első lépés, ha egy emberibb világban szeretnénk élni. Ahol a háborús felvételek láttán mindenkinek összeszorul a gyomra, és nem ad felmentést a gyilkosnak. A korrupció ideológiája FELEDY BOTOND A Európai Bizottság elindítja az uniós kifizetések korlá^ f~m tozásával fenyegető eljárást Magyarországgal szemben. / A M Ez nem a választásra adott reakció: 2021 óta folyama- X m A tosan történtek lépések ebbe az irányba, amelyet a választási kampány hajrájában felfüggesztettek. Részben épp azért, hogy még a látszatát is elkerülje Ursula von der Leyen annak, hogy beavatkozik egy tagállam parlamenti választásába. Másrészt már tavaly ősszel elindult az a levélváltás, amelyben a Bizottság tájékoztatást kért Magyarországtól a turizmus terén elköltött különféle uniós pénzekről és a kedvezményezettek köréről. Ezt előzte meg, hogy Magyarország - a lengyelekkel együtt - megtámadta az eljárás alapjául szolgáló jogszabályt, de ezt ősszel elutasította a luxemburgi bíróság. Egyáltalán nem lehet meglepő fordulatról beszélni az eljárás megindítása kapcsán. Az Európai Bizottság a felelős hatóság azért, hogy a Tanács - tehát a tagállamok miniszterei - és a Parlament által elfogadott költségvetések kapcsán a kifizetéseket végrehajtsa és egyben ellenőrizze, minden területen. Ez évtizedek óta a Bizottság hatásköre, nem Varsó és Budapest miatt került oda. Az OLAF nevű felderítő szerv pedig kifejezetten a pénzügyi visszaélésekkel foglalkozik, és mindenféle csemegét feltárt már az összes tagállamban, ingatlanpanamától gyanús csődeljárásokig. Bárki, aki pénzt ad egy közös kasszába, joggal kérheti, hogy valaki feleljen a tiszta elköltésért és az ellenőrzésért. Ez lépett újabb szintet, amikor jogszabályba fektették két éve az ún. kondicionalitási eljárást, amire sokszor jogállamisági eljárásként hivatkoznak. Ennek lényege, hogy ha az uniós kifizetéseket egy-egy tagállamban súlyosan veszélyezteti például az üldözetlenül maradó korrupció, a politikailag befolyásolt igazságszolgáltatás, vagy az OLAF által kiszúrt ügy, melynek aktáit a tagállami hatóságok félretolták, akkor legyen egy vészfék. Ez az a vészfék, amelynek behúzását a Bizottság javasolhatja a Tanácsnak. Tehát itt sem csupán eurokratákkal küzd az eljárásba vont tagállam, hanem végső soron a társminiszterekkel (pénzügyminiszteri tanács), akik meghozzák a kifizetések felfüggesztéséről szóló döntést. A pénzt nem veszik el. Nem örökre. Addig nem jár a kifizetés az adott területen, amíg a Bizottság által kért garanciákat a tagállam ki nem építi. Akár évente is felülvizsgálják, vagy az adott tagállam kérésére is újra előveszik a kérdést, tehát az egész párbeszédre épül. Az unió közössége szempontjából nem a büntetés a központi elem, hanem az, hogy a közös pénz elköltése a közösség által elképzelt és elvárt garanciák alapján történjen. Ha majd egy szép napon Budapest, Pozsony és a közép-európai tag nettó befizető lesz (tehát többet tesznek a közös kasszába, mint amennyit kivesznek), akkor ez a szempont hirtelen a mi térségünkben is fontos lesz. Nettó haszonélvezőként viszont ez máshogy fest. Miközben tény, hogy rengeteg politikai vita és feszültség van Budapest és egyes európai politikai szereplők közt, de ez a vita jogi útra terelt vita, konkrét ügyek és konkrét kifizetések mentén. Míg az egyik fél érdeke az, hogy a legmegfoghatóbb szintre hozza ezt a vitát (Bizottság), addig a másik fél kommunikációs érdeke, hogy absztraktabb, ha úgy tetszik, ideológiai szintre terelje, és a saját választói előtt ne a számonkért korrupciógyanús ügyekben védekezzen. Ez a vita logikája, nem is várható más. Az Európai Ügyészség az a szerv, amelyhez eljuthatnak még ezek az ügyek, de Magyarország, Lengyelország, illetve a svédek még nem csatlakoztak hozzá, huszonkét tagállam már igen. Varsó és Budapest viszont politikai ügyet lát ebben is, ez pedig egyre inkább öngerjesztő folyamat. Minél több értelmezési vita lesz az immár ötödik Orbán-kabinet és egyes uniós vezetők közt, annál nehezebb lesz kiszűrni a sok füstben, hogy hol van valódi tűz. Egyre több lesz a kommunikáció a különböző célközönségek felé, és félő, hogy egyre kevésbé lesz érdek a valódi és gyors megoldás, hiszen maguk az ellenségeskedő narratívák mindkét fél egyéb politikai szempontjait képesek szolgálni. Itt tartunk most, a magyar parlamenti választás után, amikor a magyar gazdaság számára fontos a devizában érkező uniós pénz, és a kondicionalitási eljárás ezt veszélybe sodorja. Itt vagy technikai szinten születhet megoldás (egy nagyobb csomag magyar jogszabály kezeli a bizottság által felvetett kérdésköröket), vagy olyan politikai szintre eszkalál Budapest, ahol csak nagypolitikai megoldás lehetséges, mint korábban például az uniós költségvetési vétóval való fenyegetés. Előre eltervezett népirtást hajtanak végre az oroszok Nem egyszeri, elszigetelt esetekről van szó, hanem az orosz katonai stratégia része a vérengzés és az ukrán polgári lakosság megtizedeláse. A német szövetségi hirszerző szolgálat (BND) fogott el erről egy rádióüzenetet. A Der Spiegel hírmagazin beszámolója szerint a külföldi hírszerzéssel foglalkozó nemzetbiztonsági szolgálat a Kijev melletti Bucsát február végétől április elejéig megszállva tartó orosz erők olyan rádióadásait rögzítette, amelyekben civilek meggyilkolásáról volt szó. Az üzenetek egy része közvetlen kapcsolatban áll az oroszok visszaszorítása után a településen talált holttestekkel. így például elfogtak egy adást, amelyben egy katona arról beszél a másiknak, hogy ő és társai lelőttek egy kerékpározó embert - írta a Der Spiegel, rámutatva, hogy bejárta a világsajtót egy felvétel, amelyen éppen egy kerékpár mellett fekvő holttestet látni. A lap hozzátette: a német hírszerzés adatai teljes mértékben cáfolják a Kreml állítását, hogy nem az orosz csapatok felelősek a Bucsában civilek ellen elkövetett háborús bűncselekményekért. Számos más hiteles cáfolat mellett (műholdas felvétel) a németek szintén kizárják azokat a dezinformációkat, hogy nem is vérengzés, hanem színjáték zajlott, méghozzá az ukrán vezetés rendezésében. A megdöbbentő részleteket tartalmazó felvételeket már ismertették a szövetségi parlament (Bundestag) illetékeseivel. Az anyagokból az is kiderül, hogy katonák mellett zsoldosok, például a Szíriában és egyes afrikai országokban aktív, kegyetlenkedéseiről hírhedt Wagner orosz biztonsági magánvállalkozás emberei is részt vettek a gyilkosságokban. A BND értékelése szerint az elfogott rádióadások arra utalnak, hogy nem véletlenszerű esetekről, és nem is fékevesztett katonák kilengéseiről van szó, hanem tudatos, világos stratégiáról. Ezt jelzi az is, hogy a katonák úgy számoltak be egymásnak az atrocitásokról, mintha a mindennapi életükről beszélnének. A véres módszer azt szolgálja, hogy a félelem, a terror legyen úrrá a polgári lakosságon, és ne legyen ellenállás a megszállókkal szemben. A Der Spiegel szerint további, nehezen lokalizálható orosz rádióüzeneteket is elemzett a német hírszerzés, amelyek nagy aggodalmat keltenek, mert arra utalnak, hogy az oroszok nem csak Bucsában tizedelték meg a polgári lakosságot. Hasonló bűncselekményekre utaló jeleket tártak fel az ostromlott és nagyrészt már lerombolt dél-ukrajnai nagyváros, Mariupol térségéből. (MTI, úsz)
