Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)

2022-03-30 / 74. szám

www.ujszo.coml 2022. március 30. KULTÚRA 111 Könyvében sem hallgat el semmit Marina Abramovic, a világhírű performer is az emberiség elleni támadásnak tekinti Ukrajna orosz megszállását SZABÓ G. LÁSZLÓ Ő sem hallgatja el a vélemé­nyét az orosz-ukrán háború­ról. Marina Abramovié, a világ egyik legmegosztóbb művé­szeként ismert szerb perfor­mer a teljes szolidaritás hang­ján írja: „Minden egyes tá­madás Ukrajna ellen az egész emberiség elleni támadásnak minősül, amelyet meg kell ál­lítani.” Abramovic, a performance nagy­anyja, ahogy világszerte emlege- - tik, Susan Sontag amerikai írónak, emberi jogi aktivistának és Lou Re­­ednek, a The Velvet Underground híres énekesének és gitárosának a bizalmas barátnője volt. Ma Lady Gagával és James Francóval ápol szoros kapcsolatot. Balkán barokk című produkcióját (a boszniai há­ború borzalmaira utalva drótkefé­vel mosott tisztára véres tehéncson­tokat) Arany Oroszlánnal tüntették ki az 1997-es Velencei Biennálén. New Yorkban, a Modern Művésze­tek Múzeumában hetvenöt napig ki­állítási tárgyként szerepelt. Napi hét órán át vörös ruhában, rezzenéste­len arccal ült egy asztalnál. Marina Abramovic élete és halála címmel Robert Wilson, korunk egyik leg­nagyobb színházi gondolkodója és rendezője operát írt róla. Múzsája hetvenöt éves, és még mindig meg­szállottja hivatásának. Aki átment a falon címmel Nagy Ágnes kiváló fordításában most megjelent önélet­rajzát egyszerre ajánlja barátainak és ellenségeinek. Hogy az utóbbiak­ból sincs kevés, abban e mérhetet­lenül izgalmas és felkavaró könyv elolvasása után egy pillanatig sem kételkedhetünk. Performance-aival, a legtöbbször hátborzongató mutat­ványaival, azzal, ahogy a testével, művészetének tárgyával, vagy a szó szoros értelmében a vérével bánik, sokak tűrés- és ízléshatárát átlépi. Élet és művészet nála egyre megy. Hajmeresztő ötleteiről soha senki nem tudta és ma sem képes eltán­torítani. Saját testével kísérletezve olyan előadásokat hoz létre, amelyek nem egy esetben hideglelős élmény­nyel bombázzák a nézőt. Volt, hogy borotvával vágott ötágú csillagot a hasára. Máskor hetvenkét tárgyat tett az asztalra, mezítelenre vetkőzött a nézők előtt, és arra biztatta őket, hogy bármit megtehetnek vele. Vol­tak, akik meg is sebezték. Nem tilta­kozott. Nem kérte ki magának. Épp ellenkezőleg! Hálás volt érte. A lélek legsötétebb bugyraiból feltörő moz­dulatok, pokoli vágyak kereszttüzé­be állította csupasz testét, csak hogy megmutassa, mire képes az ember. Pályáján nem a nagyanyja mel­lett gyerekként megélt belső nyuga­lomból, hanem szülei bátorságából, akaraterejéből merít. Apja és anyja háborús hősök voltak. Ä jugoszláv partizánokkal, Tito kommunistáival harcoltak a fasiszták ellen. „Az apám családja szegény volt, vi­szont csupa katonai hősből állt. Apai dédapám vezérőrnagy volt a hadse­regben, apámat pedig már a háború előtt börtönbe zárták kommunista eszméiért - írja a könyv első fejeze­tében. - Anyám számára a kommu­nizmus elvont fogalom volt, olyasmi, amelyről a svájci iskolában tanult, miközben Marxot és Engelst tanul­mányozta. Partizánnak állni számára egy eszményi választás volt, sőt akko­riban divatos is. Apámnak ez volt az egyetlen út, mert szegény és harcos családból származott. Ő igazi kom­munista volt. Úgy vélte, a kommuniz­mus az egyetlen út, amelyen keresztül az osztályrendszer megváltozhat. A szüleim házassága olyan volt, akár egy háború: soha nem láttam, hogy megölelték vagy megcsókolták volna egymást, vagy valamilyen mó­don kifejezték volna érzelmeiket a másik iránt. Meglehet, a partizánidők­ből való szokás volt, de mindketten úgy aludtak, hogy csőre töltött pisz­toly hevert az éjjeliszekrényükön.” Tizennegyedik születésnapjára pisztolyt kapott az apjától. Igazit. Elefántcsont fogantyúval és vésett ezüsttárral. Az erdőben tanult meg lőni véle, de rögtön azután el is vesz­tette. Tizenhatodik születésnapján kórházba került. Boldogtalanságában felvágta az ereit. Négy öltéssel varr­ták össze a sebet. Az otthoni poklot, a katonai diktatúrát anyja képvisel­te. Tizenhét éves a lány, amikor apja elköltözik tőlük. Képtelen elviselni felesége viselkedését. Jól ír, izgalmasan mesél Marina Abramovié. Ártatlansága elveszté­sébe (vagy inkább elvetésébe) is úgy vonja be az olvasót, mintha csak egy Tarantino-filmről mesélne. Részle­tesen beszél a belgrádi Képzőművé­szeti Akadémián töltött éveiről, ott­honi lázadásairól, a hatvannyolcas jugoszláviai diáktüntetésekről, az abortuszairól, első darabjairól, kiál­lításairól, őrült ötleteiről, vakmerő vállalkozásairól. Volt, hogy addig korbácsolta magát, amíg nem szűnt meg a fájdalomérzete. Harminc per­cig jégtömbökből készített kereszten feküdt. Nemegyszer üres térben kí­sérletezett a meztelen testével. Meg­­rázóan ír mind az öt évről, amikor egy kéz alól vett furgonnal járta Eu­rópa fesztiváljait. Házasságát és vá­lását sem ugorja át, vagy titkos kap­csolatát és a Szardínia szigetén töltött hét hónapot, amikor minden reggel hajnali ötkor kecskéket és juhokat fejt kenyérért, kolbászért, sajtért és gyapjúért cserébe. A hetvenes évek végén már Ameri­kába is eljutott. Aztán Mikronéziába, Ausztráliába, a Nagy-Viktória-siva­­tagba és Brazíliába, a sámánok föld­jére. Tőlük tanult meg hosszasan nem mozogni, nem enni és nem beszélni. Történet történet hátán, kalandok és fontos találkozások végtelen so­ra, India és Kína. Élete manifesztu­­mát is megírta: „Egy művész nem hazudhat sem saját magának, sem másoknak. Egy művész nem lophat ötleteket más művészektől. Egy mű­vész sosem alkudhat meg saját ma­ga vagy a művészeti piac érdekében. Egy művész nem ölhet meg emberi lényeket. Egy művész nem teremthet önmagából kultusztárgyat. Egy mű­vésznek időt kell szakítania a hosz­­szan tartó magányra. Egy művész­nek sokáig kell néznie a tenger és az ég találkozásának horizontját. Egy művésznek sokáig kell nézegetnie az éjszakai égbolt csillagait.” Ez ő: Marina Abramovié, aki, ha kell, le tudja termi a világot. A szerző a Vasárnap munkatársa Warren Beatty 85 éves lett A kamera előtt és mögött is sikeres Warren Beatty (Fotó: Tasr/ap) Lesznek következményei Will Smith pofonjának Ma ünnepli 85. születésnap­ját Warren Beatty Oscar-dí­­jas amerikai színész, rendező, producer, forgatókönyvíró. Henry Warren Beaty (a második t betűt később toldotta nevéhez) ki­váló eredményeket ért el a sportban is, de végül nővére (a szintén Os­­car-díjas Shirley MacLaine) példáját követve a színészet felé fordult. Él­­ső szerepeit tévésorozatokban kapta. A sármos fiatalembernek hamaro­san a Broadwayn is szerepet aján­lottak, és csak 22 éves volt, amikor Tony-díjra jelölték. Első jelentősebb filmszerepét 1961-ben kapta, az Elia Kazan ren­dezte Ragyogás a fűben című drá­mában Natalie Wood partnere lehe­tett. Honoráriumából a producerség­­gel is megpróbálkozott, így szerezte meg a híres gengszterpár, Bonnie és Clyde történetét feldolgozó forgató­­könyvet. A férfi főszerepet állítólag Bob Dylannek is felajánlotta, de vé­gül úgy döntött, saját magára osztja. A film bombasiker lett, a befekte­tett pénzt többszörösen visszahoz­ta, Beattyt pedig első alkalommal jelölték Oscar-díjra. Ezután a színészek, a rendezők, a forgatókönyvírók és a producerek között is feltűnt a neve, 1978-ban például mind a négy kategóriában Oscar-díjra jelölték az Ép testben épp, hogy élek című filmért. A szob­rocskát csak 1981-ben szoríthatta magához a Vörösök című politikai dráma rendezőjeként, amelyben a főszerepet is ő alakította. A 80-as években csak egyetlen fil­met vállalt, ez az emlékezetes bu­kást produkáló Ishtar volt. A csorbát 1990-ben a képregény sikert feldol­gozó Dick Tracyvel köszörülte ki, majd jött a gengszter vezér Bugsy Sí­­egeiről szóló Bugsy című film, ame­lyet tíz Oscarra jelöltek, és amelyben felesége, Annette Bening játszotta a női főszerepet. Mindig is érdekelte a politika, több demokrata párti elnökjelölt kampányát támogatta, 1968-ban a meggyilkolt Robert Kennedy vá­lasztási kampányának egyik arca volt. 2000-ben komolyan fontolgat­ta, hogy megpályázza a demokraták elnökjelöltségét. (MTI) Will Smith hétfőn bocsána­tot kért Chris Rocktól, akit a 94. Oscar-díj-átadó cere­mónián megütött. Az ame­rikai filmakadémia azonban vizsgálatot indít az ügyben. Will Smith megkapta a legjobb színész Oscar-díját a Richard király főszerepéért, pár perccel korábban azonban a gála legbotrányosabb pil­lanatait okozta. Az egyik díjat átadó Chris Rock komikust pofon ütöt­te, mert az a felesége, Jada Pinkett Smith rovására sütött el egy ízléste­len viccet. Ezután káromkodva fel­kiabált neki a színpadra. Smith, aki az Oscart átvéve már bocsánatot kért tettéért, hétfőn az Instagramon adott hangot megbáná­sának. , Az erőszak minden formája mérgező és pusztító” - fogalmazott, hangsúlyozva, hogy a díjátadón ta­núsított magatartása „elfogadha­tatlan és megbocsáthatatlan” volt. Durvaságát azzal magyarázta, hogy míg róla tréfálkoznak, azt munkája részének könyveli el, és el kell visel­nie, de az, hogy felesége egészség­­ügyi problémájából csinált valaki vicccet, már túl sok volt számára. „Szeretnék nyilvánosan bocsánatot kérni tőled, Chris. Átléptem egy ha­tárt, tévedtem. Szégyellem magam, és a tettem nem azt az embert mu­tatja, aki lenni szeretnék. A szere­tet és a kedvesség világában nincs helye az erőszaknak” - írta az 53 éves színész. A Los Angeles-i rendőrség már vasárnap közölte, hogy mivel Chris Rock nem tett feljelentést, nem in­dítanak eljárást az ügyben. A filma­kadémia több tagja, köztük Whoopi Goldberg színésznő azonban hétfőn arról beszélt, hogy következményei lesznek Smith cselekedetének. Ázt azonban leszögezték, hogy nem ve­szik el az Oscar-díját emiatt. A holy­­lywoodi színészcéh (SAG) szintén elfogadhatatlannak tartja a történ­teket, és kapcsolatba lépett a filma­kadémiával és az ABC csatornával. A díjátadó Smith akciójáig köny­­nyed hangulatban folyt, a produ­cernek sikerült feltornásznia a ta­valyi 10 millió alatti nézőszámot 15,36 millióra. Azonban a több mint 50 százalékos növekedés is csak az Oscar-történet második legalacsonyabb nézőszámához volt elég. (MTI, juk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom