Új Szó, 2022. március (75. évfolyam, 49-75. szám)
2022-03-08 / 55. szám
www.ujszo.coml 2022. március 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Hasszán, a kis hős Pár perc öröm, amíg elér minket a következő tragikus hír JUHÁSZ KATALIN em vagyok elfogult, egyáltalán, de a vasárnap esti híradóban volt szerencsém látni Európa második legszebb kisfiúját. (Az első helyezett itt él Pozsony-külsőn, szőke és 10 éves). Gyönyörű fekete szemek, nyílt tekintet, kerek arcocska, barátságos mosoly, nagy nyugalom, és a kézfejére írt telefonszám - így érkezett meg teljesen egyedül a szlovák-ukrán határra. Az önkéntes segítők majd megzabálták. Hősként bántak vele, ez látszott a fotókon és a videókon, amelyek bejárták a hazai sajtót. A tizenegy éves kissrác négy napon át utazott vonattal Zaporizszsja városából, két átszállással. Az anyukája nem tudott vele jönni, mert nem hagyhatta sorsára a 84 éves mozgásképtelen nagymamát. Hasszán jelenleg Pozsonyban van egyetemista bátyjánál, Zakariánál, aki itt tanul, és aki folyamatosan telefonon tartotta vele a kapcsolatot a hosszú út során. „Két nővérem és három fivérem van, és Szíriából származom - mondja a mikrofonba angolul, magabiztosan, csillogó szemekkel. Zakaria hozzáteszi, hogy ő tizenkét éves volt, amikor a család Ukrajnába menekült az oroszok elől, édesanyjuk rokonaihoz. Szír édesapját lelőtték. És a kisöcscse most tizenegy évesen ismét az oroszok elől volt kénytelen menekülni. „Nagyon szép itt” - mondja búcsúzóul Hasszán a riporternek, ahogy indul befelé a szocreál panelesztétikát árasztó kollégiumba. Engedélyezték neki, hogy beköltözzön a bátyja szobájába kis narancssárga hátizsákjával. Ezt nagyon köszöni. Az anyukája videóüzenetben szintén köszöni, és közben igyekszik nem elsírni magát. Mindenki, akinek van gyereke ebben az országban, vagy akinek nincs, de szeretne, vagy szeretett volna, igyekszik nem elsírni magát. Hasszán, a bátor kissrác, aki egyedül célba ért, pár óra alatt szimbólum lett. Bizonyítéka annak, hogy van menekvés, hogy sikerülhet életben maradni abban a káoszban, amit nap nap után láthatunk, szinte egyenes adásban, és amit ennek ellenére nehezünkre esik elhinni - nemcsak nekünk, hanem a hadi szakértőknek is. Ezekben a nehéz időkben kellenek a pozitív történetek, hogy tudjunk örülni valaminek, legalább néhány percig, amíg el nem ér minket a következő tragikus hír. Hasszán ezt a parányi sikert demonstrálta angyali lényével. De ne feledjük, mindössze tizenegy éves, és ilyenkor az emberkének még szüksége van a mamára. Szeretne hozzábújni esténként, szeretné fogni a kezét napközben. Ki tudja, mikor találkozhatnak? 1300 kilométer választja el őket egymástól. Az asszony egy ostromlott városban van, és ha nem ülteti fel Hasszánt arra a vonatra, megfosztotta volna őt a túlélés esélyétől. Egy kicsit olyan ez, mint amikor tavaly augusztusban afgán szülők átdobálták a gyerekeiket az amerikai katonáknak a kabuli reptér kerítésén. Mindegy, velünk mi lesz, csak a gyerekek éljék túl... Akkor még senki sem gondolta, hogy 2022 tavaszán egy európai államban is megismétlődnek ezek a szívszorító jelenetek. Négy nap és bő ezer kilométer után szlovákiai önkéntesek között a határon (A belügyminisztérium felvétele) Moldova is félhet az orosz hódítástól Moldova lehet az Ukrajna ellen múlt héten elindított orosz háború következő célpontja. A litván elnök szerint Putyin nem fog megállni Ukrajnánál, hacsak nem állítják meg. Moldova sebezhetőségéről beszélt a CNN-nek David Petraeus tábornok, a CIA korábbi vezetője és az amerikai hadsereg Központi Parancsnokságának exparancsnoka. Amikor arról kérdezték, van-e ország a környéken, ami Ukrajnánál könnyebben áldozatául eshet az orosz agressziónak, Moldovát nevezte meg. Ghanas Nauseda litván elnök szerint az orosz agresszió ismét bebizonyította: hosszú távú kockázatot jelent Európa számára. Nauseda szerint Putyin nem fog megállni Ukrajnában, hacsak nem állítják meg. „Közös kötelességünk minden eszközzel segíteni az ukránokat. Amikor azt mondom, minden eszközzel, azt szó szerint értem, ha el akarjuk kerülni a harmadik világháborút.” Több vezető európai politikus is utalt arra: ha Putyin elnököt nem állítják meg Ukrajnában, akkor az EU-hoz közeledni, az orosz befolyás alól pedig távolodni kívánó Moldova lehet a következő célpont. Kisinyovban azért is figyelik kiemelt aggodalommal a történéseket, mert az országtól a Kreml támogatásával de facto elszakadt Transznisztriában jelenleg is orosz erők állomásoznak, és e szakadár köztársaságban van Kelet-Európa legnagyobb fegyverraktárra. Tévéfelvételek szerint a Kreml hű szövetségese, Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök egy hadászati térkép előtt állva vázolta fel a belarusz nemzetbiztonsági tanács ülésén az orosz csapatok már megvalósított és tervezett ukrajnai előrenyomulásának irányait. A térképen jól kivehető, hogy a dél-ukrajnai Odesszából - amelynek térségében most kezdtek nagyobb akcióba az orosz erők - egy nyíl mutat az Ukrajnával szomszédos Moldovába. Elképzelhető, a nyíl csak azt mutatja, hogy a tervek szerint az Odessza felől érkező orosz seregek a Moldovától - Moszkva támogatásával -1992-ben elszakadt Transznisztriába (más néven a Dnyeszter-melléki Köztársaságba) vonulnak be, ahol 1992 óta eleve 1500-2000 orosz katona állomásozik. A transznisztriai orosz bevonulás vagy akár a közvetlenül Moldova ellen irányuló támadás lehetőségét erősitheti, hogy az 1991-ben függetlenné vált volt szovjet tagköztársaság kormánya és államfője támogatja a 2,7 milliós Moldova európai integrációját, és az ország feletti orosz befolyás gyengítését. Elemzők szerint a Dnyeszter folyó és az ukrán határ között elterülő Transznisztriában állomásozó orosz katonákat Moszkva könynyedén mozgósíthatja az Ukrajna 3. legnagyobb városa, a Transznisztria központjától, Tiraszpoltól 100 kmre levő Odessza elleni műveletekben is. A GDP-jének alig 0,35%-át védelmi kiadásokra fordító Moldova hadseregének létszáma csupán 6 ezer fő. Ezzel szemben a Transznisztriában állomásozó orosz erőkön kívül a tiraszpoli szakadár kormányzathoz hű erők létszáma mintegy 10 ezer. (Portf., 444) Ez nem sprint, hanem maraton HEGEDŰS NORBERT E mlékeznek még az egészségügyi dolgozókra? A járvány elején a fél ország tapsolt nekik az ablakokból, másfél évvel később pedig csak rendőri kísérettel mehettek be néhány településre. Reméljük, nem ez lesz az ukrajnai menekültek sorsa is. Megható látni, hogy fogott össze a szlovákiai (de talán azt is írhatjuk: az európai) társadalom az Ukrajnából érkező menekültek megsegítésére. Aki teheti, segít: adománnyal, pénzzel, szállással, fuvarral, ahogy tud. Tényleg jó látni, hogy a facebookos hőbörgők mellett még rendes emberek is vannak ebben az országban, nem is kevesen. Reméljük, a lendület kitart, mert ez a krízis sajnos valószínűleg maraton lesz, nem pedig egy sprint. El kell kerülnünk, hogy megismétlődjön, ami az egészségügyi dolgozókkal esett meg, akik a kezdeti tapsolás után ki lettek szolgáltatva az oltásellenesek támadásainak. Itt is jönnek majd a háborgók, ahogy drágul a benzin, ahogy egyre több menekült érkezik, el fog kezdődni - valójában már el is kezdődött - a mutogatás. Minek jönnek ide, miért nem adták meg magukat, mi közünk nekünk ehhez? Ez az utolsó a kulcskérdés, mert sajnos elég sok közünk van hozzá. Még nem fogtuk fel igazán, de az Ukrajna elleni orosz támadás napján egy új világba léptünk, és most dől el, hogy a jövőben milyen világban fogunk élni. Bármilyen patetikusan is hangzik, Ukrajna a saját léte mellett a mi szabadságunkért is küzd, mert Oroszország nekünk is diktálni akar. így jelenleg a legtöbb, amit tehetünk, hogy gazdaságilag és adományokkal segítjük őket, és titokban, szégyenkezve reménykedhetünk abban, hogy ennél többre nem lesz szükség. Ha Ukrajnán segítünk, azzal a kárpátaljai magyarokon is segítünk. Ez egy igen összetett, sérelmekkel teli helyzet, a helyszíni riportokból azonban az derül ki, hogy a kárpátaljai magyarok ebben a konfliktusban Ukrajna és a szülőföldjük mellett állnak. Az ukránok már most pikkelnek a magyarokra, mert Orbán Viktor kormánya nem volt képes egyértelműen elítélni az orosz agressziót - erről szinte minden magyar újságíró beszámolt, aki megfordult az elmúlt napokban Ukrajnában. Ehhez vegyük hozzá azt, hogy Kárpátalja nemzetiségi összetétele az elmúlt napokban (és feltehetően hosszú távon is) elég komolyan megváltozott: keletről rengeteg ukrán menekült érkezett, a helyiek közül sokan Magyarországra menekültek, a külföldön dolgozó fiatalok nem tudnak hazamenni. A kárpátaljai magyarság még inkább kisebbségbe szorult, egy olyan ukrán nemzettel körülvéve, melyben a háború erősen felszította a nacionalizmust. A helyzeten csak súlyosbít az orosz információs háború. Már az első napokban megjelent egy álhír, hogy Kárpátalján referendum készül, hogy a magyarok függetlenedni akarnak, illetve már olyan konteót is hallottam, amely szerint Putyin felajánlotta Orbánnak Kárpátalját. Lehet, hogy mi csak legyintünk az efféle sületlenségek hallatán, de az ukránok per pillanat nincsenek vicces kedvükben és senkinek nem hiányzik, hogy a kárpátaljai magyarokon vezessék le a háborús feszültséget, akik tényleg nem akarnak semmi mást, csak békében élni a szülőföldjükön. Mert ennek a háborúnak egyszer vége lesz, a kárpátaljai magyarok pedig a helyükön maradnak, traumatizált és feltehetően bosszúszomjas ukránokkal körülvéve. Akik - efelől egy percig se legyenek kétségeink - soha nem fogják elfelejteni, hogy a veszély óráiban ki hogyan viszonyult hozzájuk. A többségük meg fogja érteni, hogy a kárpátaljai magyarok velük együtt harcoltak és szenvedtek, de köztük is lesznek néhányan - hasonlóan a mi fotelrevizionistáinkhoz akik saját népük felemelkedését kizárólag egy másik nép kárára tudják elképzelni. Őket nem fogja érdekelni, hogy a szomszédjuknak semmi köze ahhoz a külföldi politikushoz, aki nem volt képes kiejteni a száján az „agresszió” szót. Ne legyen így, de tudatosítsuk: szavainknak és tetteinknek következményei vannak, és sokszor az ártatlanok fizetik meg a hatalmasok ostobaságának árát. És ez csak egy a sok időzített bomba közül, amit ez az ostoba háború okozhat. FIGYELŐ Moszkva szír utcai harcosokat toboroz Utcai harcokban jártas szíriaiakat toboroz Oroszország, hogy bevesse őket Ukrajnában - írta amerikai tisztviselőkre hivatkozva a Wall Street Journal. Mivel az oroszok próbálnak egyre mélyebben bejutni a városokba, ezért Moszkva olyan harcosok „szakértelmében” bízhat, akikkel képes lehet bevenni Kijevet. A lap megjegyzi, míg a Szíriái harcosok közel egy évtizedes tapasztalattal bírnak a városi környezetben folytatott hadviselést illetően, addig az orosz erők híján vannak ennek. A négy meg nem nevezett tisztviselő szerint ezzel akarnak az oroszok „megsemmisítő csapást” mérni az ukrán kormányra, a lépéssel pedig tovább eszkalálhatják az orosz-ukrán háborút. Egyelőre nem tudni, hány harcost sikerült toborozni az orosz oldalon Szíriából, viszont az egyik tisztviselő szerint néhányan már érkeztek, és nemsokára bevethetik őket a harcokban. A Wall Street Journalnek nyilatkozó tisztviselők nem akartak több információt megosztani arról, mit lehet tudni még az Ukrajnába készülő Szíriái harcosokról és a toborzás állapotáról. Azonban a lap szerint egy kiadvány a szíriai Deir-ez-Zórból arról írt, hogy az oroszok 200 és 300 dollár között) összeget ajánlottak fel a helyieknek hat hónapra, hogy „Ukrajnába menjenek védelmi feladatok elvégzésére”. (Tx, Npsz)
