Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-04 / 28. szám
www.ujszo.coml 2022. február 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Idegen üstökben Azt hiszik, valami virtuális játék lenne a háború, drónokkal, robotokkal? V an egy fénykép, amelyen a szeder látható, pici rügyállapotától kezdve a kicsattanó virágon keresztül az érett, sötét bogyóig. Egy élet állomásai, ez jutott eszembe, és lírai hangulatban elméláztam a teremtés és a természet tökéletességén. Pusztán csak ezen az egyszerű szépségen gondolkodtam, illetve hagytam magam elragadtatni, amikor látom, hogy valaki azt írja a kép alá: „kimaradt a lekvár”. Ezután többen is feltöltötték fotóikat, valaki a fazékban fortyogó masszáról, más a ,jam”, illetve „dzsem” címkével ellátott takaros üvegekről, s nekem elszorult a szívem, pedig tudom, hogy a szedernek, mint minden gyümölcsnek végső soron az a küldetése, hogy - a méhektől az emberig - élőlényeket tápláljon. Itt abba is hagytam az elmélkedést, mert ugye, csak két lehetőség van: vagy eszünk, vagy nem. Gyümölcsevés tekintetében aránylag könnyű a döntés. De van, amikor az embertől elveszik a döntés lehetőségét. Néha elsétálunk a Slavínra. Azon fiatalok kedvéért, akik nem tudják: ez temető, ahol az a 6845 szovjet - nem ugyanaz, mint az orosz - katona van eltemetve 6 tömegsírban és 278 egyéni sírban, akik Pozsony felszabadításánál, 1945 áprilisában haltak meg. Iskolás koromban sokat jártunk ide koszorúzni, aminek akkoriban természetesen ideológiai oka is volt, de számomra ez nem fedte el, és ma sem fedi el azt a szörnyű valóságot, hogy akik itt feküsznek, távol a hazájuktól - a legtöbben névtelen sírban, mintha sosem léteztek volna -, valakinek a fiai, apái voltak, valakiknek örökké hiányoztak. Ugyanezt éreztem a Hair című filmben a Vietnámban elesettek sírjai láttán, csak ez a Slavín azért több tekintetben más. Ezek a férfiak nem az én városom ellen, hanem az én városomért harcoltak. Nem érdemlik meg, hogy a ma uralkodó ideológia szellemében ki legyenek radírozva az emlékezetből. Nos, a Slavínon vagyunk, s egy fiatal családtag megjegyzi, milyen borzalmas, hogy valamikor nem volt az emberéletnek semmi értéke. Ez most sincs másképp, mondom, mire ő, hogy dehogynem, ma már nem a harctereken harcolnak. Egyébként ez nem csak az ő véleménye. Diákjaim is elmondták egyszer, hogy ha lenne is újabb világháború, ami szerintük tök biztos nem lesz, abban már csak drónok, robotok és ilyesmik harcolnának, az emberi élet meg lenne kímélve. Az ő elképzelésük, elmondásuk szerint ez az egész „konfliktus” - folyamatosan ezt a szót használták - valami virtuális játékhoz lenne hasonló, lenne is, de valójában nem, mert tőlünk távol, rajtunk kívül, mintegy „emberüres” térben zajlana. Természetesen tudom, hogy létezik hibrid háború, méghozzá nemcsak egyoldalú, ahogy ezt nálunk is sokan igyekeznek bemagyarázni, méghozzá olyan hévvel, hogy az már szinte háborús propaganda, de még nem hallottam olyan mai háborúról, de még konfliktusról sem, ahol ne halt volna meg egy csomó ember. S nem a saját döntésük következtében. Ezért én „békefil” vagyok. Nem „ruszofil”, nem „USAfil”, s végképp nem „NATOfil”. Nem akarom, hogy lekvárként végezzük. Idegen üstökben. IÖE ELFELEJTETTEK MŰHAVAT HOZNI! (Kotrha) Kivéreztetés - vérontás nélkül FELEDY BOTOND Sokat finomult az elmúlt 48 órában az amerikai retorika az ukrán-orosz háborús helyzettel kapcsolatban. Közölték például, hogy a kijevi partner iránti tiszteletből nem fogják azt ismételgetni, hogy azonnal bekövetkezhet az orosz katonai invázió. Másfelől az is elhangzott, hogy akár még hónapokig sorakozhatnak az orosz katonák a határnál, állandó fenyegetést jelentve, anélkül, hogy agresszió történne. De önmagában a fenyegető orosz jelenlétnek is katasztrofális következményei vannak. Az ukrajnai befektetők nyilván eddig se örültek, hogy katonai konfliktus robbanhat ki. Ez például azzal járhat, hogy az ukrán állam kénytelen szükségállapotot hirdetni és lefoglalja a készleteiket, helységeiket. Meg persze egy orosz támadás miatt összeomlik az ipar, vagy egy-egy ágazat. Nem ez a megfelelő befektetői hangulat garanciája. Mindemellett a biztosítási piac is verejtékezik, mert hogyan lehet bármit biztosítani háborús veszély árnyékában? Érdemes-e? Erre a világon már alig pár cég vállalkozik a Foreign Policy által idézett elemzés szerint. Nem szólva arról, hogy a Fekete-tengeren zajló katonai aktivitás szintén visszavetheti az ukrán kikötők kereskedelmét, főleg ha GPS-ek zavarását nagyobb mértékben beindítják, erre már volt példa korábban is. Ne felejtsük el, hogy itt már brit és orosz hadihajók kergetőztek, és ukrán hajót is megállítottak az orosz járőrök. Az a kétmillió ukrán, aki eddig Lengyelországba menekült, alighanem most kezd el tartósan berendezkedni, mert nincs kilátás a hazatérésre az orosz fenyegetés árnyékában. Hacsak nem úgy térnek haza, hogy a sereghez csatlakoznak. További milliók tűnhetnek el az ukrajnai munkaképes korosztályból a következő években, akkor is, ha most nem tör ki háború. Az ukrán társadalom és gazdaság kivéreztethető csak azzal, ha folyamatosan bevethető haditechnika tornyosul az ország határain. Jól tudja ezt Moszkva, és Kijev ezzel szemben teljesen tehetetlen. NATO-garanciákat nem fog kapni, sőt. A világgazdasági versenyben az ilyen területekről kisebb bizonytalanság miatt is hamar kivonulnak, hiszen van elegendő más helyszín a befektetéseknek. Egy dolog európai és orosz szempontból még izgalmas - természetesen a tranzitvezetékek mellett -, ez pedig a gabonamezők jövője. Itt terül el a világ egyik meghatározó gabonavidéke, és a mezőgazdasági szektor visszaesése, egy háború, az amúgy is érezhető klímaváltozás hatással lesz a termésátlagra. Ennek pedig akár globális következményei lehetnek a gabonaárakra. Moszkva talán már ezt is beszámította - még tavaly ősszel gabonaexport-tilalmat rendelt el. Oroszország rendkívül ügyesen használja fel a katonai fenyegetést politikai céljai érvényesítésére - anélkül, hogy vérontásba kezdene. FIGYELŐ Olimpia, olimpiai hangulat nólkül A járvány miatt nyoma sincs olimpiai hangulatnak Pekingben, mindenhol csak hivatalos személyek, újságírók és sportolók láthatók maszkban, tisztes távolságot tartva egymástól. A helyi munkások fehér védőruhában, maszkban dolgoznak. A helyszínek között csak olimpiai járművel lehet közlekedni. A séta is tilos, hiába van közel egymáshoz két csarnok, várni kell a menetrend szerint járó buszokra. A szállodát sem szabad elhagyni, csak a parkolóban levő tesztelőpontra lehet kimenni. Mindent kerítés vesz körül: van biztonsági szöges kerítés, és van egy másik, ami a buborékrendszer határát jelzi. Ennek megsértése karantént és pénzbüntetést vonhat maga után, az akkreditációt is elvehetik. Mivel a versenyzők és újságírók nem érintkeznek helyiekkel, tulajdonképpen nincs is szükség biztonsági ellenőrzésre. A nyakba akasztott akkreditációs kártyát már pár méterről leolvassa a biztonsági kamera és kinyílnak az ajtók. A maszkot csak étkezéshez lehet levenni. A médiaközpontban vannak olyan éttermek, ahol robotok készítik az ételt, és az asztalokhoz távirányítással, a mennyezetről belógatva küldik ki a vendégnek. Minden asztalon üvegfal választja el az egymástól a 1,5-2 méterre ülőket. A vegyes zónában is tartani kell a sportolóktól is a közel kétméteres távolságot. (MTI) Az eddigi helyszínek közül csak egy helyen lehetne téli olimpia A téli olimpiát eddig rendező 21 város közül időjárási szempontból most csak egy helyen lehetne megtartani a játékokat. Az insidethegames.biz oldalon ismertetett friss tanulmány kiemeli, hogy a helyzet csupán akkor változhat jó irányba, ha megfelelően kezelik a klímaváltozás okozta gondokat. A kanadai Waterloo Egyetem kutatói kimutatták, hogy a globális károsanyag-kibocsátás csökkentésének eddigi kudarca miatt a korábbi rendező városok közül csak egyben megfelelőek a klimatikus viszonyok egy téli olimpia lebonyolításához - ez pedig a japán Szapporo, amely 1972-ben volt a házigazda. A kanadai, osztrák és egyesült államokbeli kutatók bevonásával készült tanulmány arra figyelmeztetett, hogy az éghajlatváltozás különösen az északi féltekén korlátozza a játékok megrendezését. Márpedig téli olimpia eddig csak az északi féltekén volt, hiszen hagyományosan februárban rendezik. Azonban ha sikerülne elérni a párizsi klímaegyezmény céljait, akkor a megbízható házigazdák száma a globális felmelegedés világszintű mérséklésével nyolcra emelkedne. A 2015-ben 194 ország által aláírt nemzetközi megállapodásban fő célként fogalmazták meg a károsanyag-kibocsátás csökkentését, és a globális hőmérséklet-emelkedés visszaszorítását, vagyis annak elérését, hogy a Föld légkörének felmelegedését ebben az évszázadban 2 Celsius-fok alatt tartsák. A tanulmány szerint a fogadó városok februári átlagos nappali hőmérséklete folyamatosan emelkedett. A téli olimpiák helyszínén az 1920-as és 1950-es évek között 0,4 Celsius-fok volt az átlaghőmérséklet, míg az 1960-as és 1990-es évek között ez az érték 3,1 fokra emelkedett. A 21. században már átlagosan 6,3 fokot mértek. Alkalmatlanná vált például a téli olimpia megrendezésére a francia Chamonix, Grenoble és Albertville, a svájci St. Moritz, az amerikai Lake Piacid és Salt Lake City, a német Garmisch-Partenkirchen, a norvégiai Oslo és Lillehammer, az olasz Cortina dAmpezzo és Torino, az ausztriai Innsbruck, a ma már boszniai Szarajevó, a kanadai Calgary és Vancouver, az oroszországi Szocsi és a dél-koreai Pjongcsang. (MTI)
