Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)

2022-02-28 / 48. szám

www.ujszo.coml 2022. február 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Mit tehet az írástudó a háborúval szemben? Aki a háború mellett áll, az mindig a rossz oldalon áll Ha visszatekintünk a háborúk történe­tére és előtörté­netére, láthatjuk, hogy az írók, az írástudók gyakran feltették maguknak ezt a kérdést, de a véleményük néha diametrálisan el­térő volt. Főként amikor a háború ki­törése előtt elmélkedtek róla. Mit tegyen az író a háborúval szemben címmel Babits Mihály in­tézett felhívást az írókhoz a Nyugat című folyóirat lapjain a második vi­lágháború kitörése előtt. „Szörnyű katasztrófa fenyegeti a világot. Ami küszöbön áll, az emberi kultúra öngyilkossága. De fizikai­lag is, gyász, halál s alig elképzelhe­tő rettenet mindnyájunknak. Orszá­gunk, népünk napok alatt semmivé lehet. S mégis ha korunk irodalmát olvassa valaki, azt hiheti hogy mind­ez egy csöppetse komoly.” Ez a felhívás Szenes Piroskát, a Nyugat köréhez tartozó, később a szlovákiai magyar irodalom szerzője­­ként ismert írónőt is véleménye meg­fogalmazására késztette. írásában megemlíti, hogy éppen a nőemanci­páció kérdésével foglalkozva találta meg őt ez a felhívás, így a két témát összekapcsolva fogalmazza meg a véleményét, amely regényeihez és más írásaihoz hasonlóan határozott hangvételű, pontos. íróként, nőként, de elsősorban józan gondolkodá­sú és intelligens emberként áll ki a háborút dicsőítő, védelmező írókkal szemben. „Kosztolányi azt mondja, a háború a természetünkben van. En azt mon­dom, ez a világ, amelynek most ad absurdumához jutottunk, férfivilág. Férfierények alkották és férfibűnök készülnek tönkretenni. (...) A há­ború föltétlen megvetése épannyira ész, érzelem és erkölcsi erőkből te­vődik össze, mint amennyire az élet és építés princípiumán áll; tehát né­hány fokkal mégis csak magasabb és mélyebb erő, mint a harci fúror, az »erzbetrügerin und landzerstörerin Courage«. És ha ezt a lelkigörcsben szenvedő férfiasság nem képes belát­ni, akkor minden erényének elisme­rése mellett, ki kell ütni kezéből az öngyilkos fegyvert, ki kell kénysze­ríteni minden eszközzel, hogy a bé­ke és háború fölött való döntés a nők kezébe kerüljön. Ez az, amit az író­nőnek külön kötelessége férfi és nő elé tárni minden percben, békében és -mentsmegisten! - háborúban.” A háború sajnos akkor kitört, és világháború lett belőle. Szenes ha­tározott véleménye a férfiuralomról szinte ma is megállná a helyét. Itt ter­mészetesen nem a férfiak kárhoztatá­­sáról van szó, hanem arról a patriar­chális hatalmi rendszerről, amely az erőt, az erőszakos hatalmat, a világ leigázását helyezi a középpontba, és i amely ugyanolyan káros a férfiakra j nézve is, mint a nőkre. Elég végig­nézni azon a pusztításon, amit a múlt század két világháborúja okozott. Aki a háború mellett áll, az mindig a í rossz oldalon áll. Sokan meg vannak győződve ar­ról, hogy a társadalmi változásokat csak harccal lehet elérni. Ez igaz, ha a harcot nem feltétlenül emberéletek kioltásával hozzuk összefüggésbe. Hiszen volt egy bársonyos forradal­munk, ahol vérontás nélkül változ­tattuk meg a társadalmi rendszert. És j eszünkbe juthat Mahatma Gandhi, I aki szintén nem háborúzott, mégis el­­; érte, hogy országa szabad legyen. Az erőszakmentesség elvét alkalmazta, az erőszakmentes ellenállás, az igaz­ság melletti kitartás filozófiája segít­ségével vezette el Indiát a független- i séghez. Ezek a példák a szabadság eléré­sének példái (milyen nehéz nem harci kifejezéseket használni a cé­lok elérésével kapcsolatban!), a mostani háború pedig a sok előtte vívottal együtt egy agresszor indo­kolatlan erőszakos támadása, amely i megbocsáthatatlan és semmilyen magyarázattal nem indokolható, i Igazságtalan! „Kedves Putyin! Ugorjunk előre ahhoz a részhez, amikor öngyilkos leszel a bunkerben." Üzenet Moszkvába egy ber­lini tüntetésről. (Fotó: Twitter) Putyin gyorsabb lerohanást tervezett A Politico c. lap szerint logisz­tikai problémákkal küzdenek az oroszok Ukrajnában, ás a NATO-országok gyors tem­póban szállítanak fegyvert. A heves ellenállás szertefoszlatta Moszkva reményeit, hogy gyorsan és kevés áldozattal elfoglalja a fontos po­zíciókat, a Javelin páncéltörő rakéták­kal felfegyverzett ukrán csapatok le­lassították őket. Valóban vannak arra utaló jelek, hogy az invázió lassabb, ebben az ukrán elnök Volodimir Ze­­lenszkijnek is szerepe van, aki nem hagyta el az országot. Az amerikai hír­szerzés szerint ez volt Putyin eredeti terve: Az első 12 órában légi domi­nancia, 36 óra alatt megsemmisíteni Ukrajna katonai kommunikációs rend­szerét, megkerülni a főbb városi terü­letet, bekeríteni Kijevet, 48 órán belül menekülésre bírni a kormányt, 72 órán belül bábkormányt felállítani, (telex) Aggodalom BRAUNSTEINER KRISTÓF Bekövetkezett, amire azt mondták, nem fog megtörténni. „Á, ez csak retorika. Csak blöfföl. Nem meri. Csak Donbaszt akaija.” Hát tessék! Lehet, hogy mi, a hidegháború utáni generáció már túl nagy jólétben és biztonságban nőttünk fel, és naivan lenyeltük azt a narratívát, amit tanítottak nekünk, hogy háború Európában nem lesz, már csak a tankönyvekben olvashatunk róla, a világ évről évre biztonságosabb, már csak fejlődés következik, és lépésről lépésre mind demokratikusabbak­­ká válnak még az autokrata rezsimek is. Ezért megdöbbentő most a teljes invázió. Pedig az elmúlt hónapokban történtek után várható volt. Talán csak próbáltam elhitetni magammal, hogy Putyin nem mer ki­kezdeni a NATO-val. De úgy látszik, őt is megviselte a két éve tartó vi­lágjárvány. Teljesen izolálta magát, a vele közvetlen kapcsolatban levő személyek már amúgy is szűk körét tovább zsugorította, és az oligarchá­kat öreg generálisokra cserélte. Cárista orosz hatalomról és birodalom­ról álmodik. Valami beteg módon arra a következtetésre jutott: nincs más választása, támadni kell. Az utóbbi napokban elhangzott beszédeiben egy olyan Putyin jelent meg, akinek a szemében látni lehetett, hogy nem akaija diplomáciai úton megoldani a helyzetet. És abban sem lehet bízni, hogy megáll Ukrajnánál. Aggódom, mert a támadás meglepte a Nyugatot. Aggódom, mert a NATO-tagállamok szankciókról beszélnek, az oroszok meg lőnek. És nagyon aggódom azért, amit az utóbbi napokban a közösségi oldalakon láttam. Hogy konkrétan mit? Kezdjük a sok ruszofil Putyin-csicskával, akik a,.Nyugat invázióra kényszerítette Oroszországot” szöveget nyomják. Akik megtagadják Ukrajnától a létezés jogát. Akik azt várják, hogy min­ket is szabadítsanak fel az „amerikai elnyomás alól”. Akik hazaárulás­sal vádolják azokat a politikusokat, akik aláírták a védelmi szerződést az USA-val. Remélem, az ilyenek nagy része (és itt szeretném megjegyez­ni, hogy nem csak szlávok, magyarok is vannak köztük elegen) felocsú­dik és rájön, hogy az oroszok nem szórakoznak. Aki pedig nem, annak teljesüljenek az álmai, és menjen harcolni az oroszokért. És az opportunista-populista politikusok, mint Blaha, Fico? Nekik is ott lenne a helyük. Vagy legalábbis felelniük kellene a társadalom bom­­lasztása és hazugságok terjesztése miatt. Más aggasztó megnyilvánulások is vannak, például a magyar közössé­gi oldalakon. Hogy nem Donbasz az egyetlen terület, ami elméletileg nem Ukrajna. Hisz ott van Kárpátalja is. Bizony a magyarok közül is megmu­tatják jó páran, milyen fából faragták őket. Arról beszélnek, hogy akkor már jó lenne visszacsatolni Kárpátalját. Remélem, ezek csak szélsőséges vélemények, és Orbánék most igazat mondanak, amikor azt mondják, ki­állnak Ukrajna mellett. De a mindenkori magyar kormányok mindig is haj­lamosak voltak a rossz oldalra állni. Elég egy ajánlat:„ha kollaboráltok, visszakapjátok elcsatolt területeiteket”. Még egyszer kimondom: nem bí­zom Orbánban, Szijjártóban, és attól tartok, ha kiterjed a háború, elárulják az EU-t és a NATO-t. Nagyon remélem, hogy tévedek. Aggódom, mert Putyin kijelentette, ha ők nem nyerhetnek, senki sem fog nyerni. Vegyük ezt nukleáris fenyegetésnek? Mert Putyin teljesen ki­számíthatatlan. Viszont remélem, a NATO és az EU tud segíteni Ukrajnának, és ha kell, magunkat is meg tudjuk védeni. Remélem, a tagállamokon belüli és közötti szakadások nem olyan mélyek, mint érzékelem. De sajnos jöhetnek még meglepetések. Kína vajon mit fog tenni? Ki­használja a helyzetet és bevonul Tajvanba? Háborúban hogyan alakul a világjárvány? FIGYELŐ Tilos használni a támadás szót Az orosz tömegtájékoztatási és távközlési felügyelet (Roszkom­­nadzor) figyelmeztette az orosz mé­diát, hogy az „ukrajnai különleges hadművelettel összefüggésben” ne használjon bizonyos szavakat. Ti­los azt közölni, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Emellett csakis „hiteles forrásokból” lehet információt közölni, ami a Kreml propagandáját jelenti. A Roszkomnadzor utasítása sze­rint tilos a „támadás”, „behatolás” vagy a „hadüzenet” szó haszná­lata. Emellett a média ne adjon ki „hiteles közlésnek tűnő, de a va­lóságnak nem megfelelő anyago­kat” ukrán városok kivetéséről és békés ukrán lakosok haláláról az orosz hadsereg akcióinak követ­keztében. Tehát a Kreml szerint nem lövik az ukrán városokat és nem halnak meg civilek. A Roszkomnadzor az orosz fő­ügyészségre hivatkozott, amely a nem hiteles információkhoz történő hozzáférés korlátozására szólított fel. .Aláhúzzuk, hogy csakis a hi­vatalos orosz források rendelkez­nek aktuális és megbízható infor­mációkkal” - olvasható a médiafel­ügyelet közleményében. A felügyelet megnevezett né­hány médiumot is: köztük van a Nobel-békedíjas Dmitrij Mura­tov által irányított, Kreml-kriti­­kus Novaja Gazeta című újság, a Dozsgy internetes hírportál és az Eho Moszkvi rádióadó is. Ezek, a felügyeleti hatóság szerint, hamis információkat közölnek. A Rosz­komnadzor felhívta a figyelmet, hogy vizsgálatot indít a hamis hí­rekkel kapcsolatban, és a vétkesek 5 millió rubelig terjedő pénzbírsá­got kaphatnak, vagy korlátozzák a tevékenységüket - vagyis betilt­ják, bezárják őket. A sajtóanya­gokban kerülendő még az „offen­­zíva” és az „invázió” is. (mti, úsz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom