Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-26 / 47. szám
SZOMBATI VENDÉG Csendben síró, rendes asszony Kiss Mari: „A világ legdrámaibb dolgait keil nagy természetességgel előadni. Nem is eljátszani, hanem átadni..." A tanár Saroltájaként különleges színfoltja a sorozatnak SZABÓ G. LÁSZLÓ Jót akar, csak éppen roszszul. Akarva-akaratlanul uralkodik a lánya felett. Aggódó anya, ki-kibukkanó sárkánylélekkel. Ez ő, Kiss Mari A tanár című életteli sorozatban. Lilla anyja, a konfliktust ós humort egyszerre csiholó Sarolta. Három szezont, három nyarat forgatott a sorozat csapatával. Négy-öt napot az elsőben, valamivel többet a következőben, a harmadik nyár pedig már a Covid-időszak volt, ami a forgatás idejére épp lecsillapodott. Szerette ezt a szélsőséges karaktert, ezt a minden helyzetben kiszámíthatatlanul viselkedő, az érzelmeit kordában tartani képtelen anyát? Nagyon. Jópofának találtam. Nem volt unalmas, azt külön értékeltem benne. A jelmeztervezők azt is jól kitalálták, hogy mikor mit visel. Nem akarom hangsúlyozni, hogy én nem ez a típus vagyok, de mint színésznő kedvelem az ilyen öntörvényű karaktert. Bementem a boltba valamelyik nap, ahol régi ismerősöm a pénztárosnő. Azt mondja: „Nahát, hogy beszélt a lányával!” Neheztelt rám. Pedig az életben ezeregy ilyen anya van. Nem tudott leválasztani a figuráról. Talán gonosznak tartott. Mondhatta volna azt is, hogy nahát, nem fiatal egy kicsit az igazgató úr, akivel összeszűrte a levet? Igen, kicsit fiatalabb. Ezt hozta az élet. Láttunk már ilyet. Egyébként én sem tudtam előre, hogy ez lesz. Ez adott finom kis pikantériát a történetnek. Hogy Sarolta szabad utat engedett az érzelmeinek. A szenvedélyes csókot hogyan élte meg? Ilyen instrukciót többnyire fiatalon kap az ember. De nem okozott gondot. Anger Zsolt, az én drága kollégám finom úriember. Az én szakmámhoz pedig ez is hozzátartozik. Az intimitás. Az orvosnál is le kell vetkőzni. így állok hozzá az ilyen jelenethez. Ezt úgy hozzák össze a rendezők, hogy a két karakter stimmeljen. Hogy meglegyen köztük a kémia. A kollégám pedig tényleg nagyon tehetséges színész. Filmen nyilván többet is kellett már mutatnia. Ezen a téren. Erotikailag. Maár Gyula filmjében, a Felhőjátékban Jirí Menzel mellett feküdtem az ágyban. A néző persze nem látta, hogy neglizsében. Meztelenül soha nem voltam. Ott is már csak az aktus végéről volt szó. Amíg fiatal az ember, addig ennek bája van. Csak éppen elvárod, hogy a kolléga vonzó legyen. És ápolt, illatos, gusztusos. És ha lehet, ne egyen előtte se halat, se hagymát, se pörköltet. Tiltakoznék, ha ilyennel találkoznék. Szerencsére nem leselkedett rám ez a veszély. És van az ún. színpadi csók. Tanultuk a főiskolán. A tanárban pedig az volt, hogy egyikünk se legyen covidos. Ha valaki színész lesz, és ez a lelke közepe, akkor a csók nem lehet kérdés. Nyilván nem a valós szexuális attak. Az tiltott. Az rém kellemetlen lenne. Ha viszont elkerülhetetlen, és nem vállalod, ott a testdublőr. A legtöbbször Cserhalmi Gyurival kerültem ágyba. Rá mindig számíthattam. O igazi úriember. Akkor nincs is rossz emléke e téren. De van! Egyszer egy nagy nevű kollégám taszított le az ágyra úgy, hogy nem kaptam levegőt. Valósággal küzdöttem az életemért. Egész testével rám nehezedett, szinte belenyomott az ágyba, és majdnem megfulladtam. A másik eset házastársi kapcsolat volt, amelyben a férj megerőszakolja a feleségét. Nem állítom, hogy jó volt. Ilyenkor mindig számítok a kolléga diszkréciójára. Az elsőnél, bár rajongtam a kollégáért, soha nem mertem megkérdezni, hogy miért csinálta ezt? Fiatal voltam, szégyelltem magam. Felfogni nem tudtam, hogy tehette meg velem. És ez így maradt meg bennem. Visszatérve még A tanárra... .. .gazdag lehetőséget láttam a figurában. Úgy gondoltam, színfolt lesz a sorozatban. Az is lett. Szórakoztató. Nagyon jó színészek társaságát élvezhettem. Nagy Ervin és Trokán Nóra is jó színészek. Rengeteg szeretetet, figyelmességet kaptam tőlük, akárcsak a stáb többi tagjától. Ervinnel csak a lovakról beszéltünk. O is megszállottja a lovassportnak, akárcsak Nóra és én. Mikor ült legutóbb lovon? Öt-hat éve. Nem hiányzik? Nyeregbe szállni, vágtázni egy jót valahol a víz mellett, erdőben? Nálunk a lovak szinte családtagok voltak. Valaki más lovára felülni? Erre egyáltalán nem vágyom. Én mindennap készültem a lovaglásra, edzésterv szerint. A férjem versenyzett egykor. Országos bajnok volt, olimpiai kerettag, lovas kaszkadőr. Nagyon nagy tudású ember ezen a téren. Ebben a sportban az a szép, hogy egyszer csak közös nyelvet beszélsz a lóval. Ő ért téged, te érted őt. De hogy két órára bérbe vegyek egyet, kölcsönzőm, felülök rá, és nem tudom, mire hogyan reagál? Számomra ez elképzelhetetlen. Az én koromban már mindent meg kell gondolni. A lovaglást is. Én már sokat estem. Hatvan felett pedig gyorsabban törik és lassabban forr össze az ember csontja. De mondanék még valamit A tanárral kapcsolatban. Amiért fontosnak tartom ezt a sorozatot: a diákok életéről szól, és nem tesz gúny tárgyává senkit. Inkább segíteni próbál, létező problémákkal foglalkozik. Ezt nagyra értékelem benne. Kisiskolásként, majd a gimnáziumban milyen tanárok formálták? Mindenütt jó tanáraim voltak. A nyékládházi általános iskola még nem volt annyira erős az én időmben. Bizonyos szakokon hiányoztak a tanítók. Helyettesítések voltak. Ebből adódóan Miskolc, a gimnázium volt a nehezebb falat, a matematika miatt. Hiába voltam kitűnő tanuló az általánosban, a számtannal gondjaim voltak. Anyukám aggódott is eleget, hogy mi lesz velem. Angol tagozatra jártam a gimnáziumban, erős osztályba. A matematikatanámőnk a miskolci Műszaki Egyetemen tanított. Jó fej volt. Amikor negyedikben kiderült, hogy a színművészeti főiskolára jelentkeztem, és fel is vettek, megkérdezte, megelégszem-e a hármassal? Onnantól kezdve verseket mondtam matematikaórákon. Nem gyötört, nem kínzott. Tudta, hogy fényévnyire vagyok a számok és a műveletek birodalmától, és hogy engem a költészet, a művészet érdekel. A bátyám mérnök, műszaki egyetemet végzett. A lányom közgazdász. Az érettségit úgy úsztam meg, hogy kávézott a bizottsági elnök, amikor a szóbelit oldottam meg. Nagyvonalúak voltak velem a tanárok, az az igazság. Gyakorlati éveit a Madách Színházban töltötte, majd oda is szerződött. Vendégként most a Vígszínház Házi Színpadán játszik a Durica Katarina regényéből készült A rendes lányok csendben sírnak című, telt házzal futó előadásban, amely a kilencvenes évek dunaszerdahelyi történéseit, Európa egyik sötét maffiasztoriját tálalja három nő „szétlőtt” sorsa tükrében. Erzsi, akit a lehető legfinomabb eszközökkel formál meg, a tévésorozatok hamis világát követve az alkoholban keres menedéket, és nem hajlandó elfogadni, hogy a fiából bűnöző lett. Fél évvel a bemutató után lelkileg hogyan viszonyul most a darabhoz? Igyekszem mindig frissen tartani a szívemben. Fontos előadásnak tartom Paczolay Béla rendezését, amelyben Kovács Krisztina dramaturg is komoly részt vállalt. A világ legdrámaibb dolgait kell nagy természetességgel előadni. Nem is eljátszani, hanem átadni. Minden alkalommal arra összpontosítok, hogy hiteles legyek. Balázsovits Edittel és Márkus Lucával előadás előtt összemondjuk a szöveget, hogy belekerüljünk a történetbe. Rá kell feküdnünk erre a vonalra. Lelkileg is pontosan ott kell lennünk, ahol ez a három nő van. És utána? Mennyire telepszik a lelkére ez a szörnyű tragédia? Ha útban hazafelé azt érzem, hogy maximálisan átnyújtottam a nézőnek ezt a drámai sorsot, akkor az igazi felszabadulás. Ebben az esetben nem viszem haza a figurát. Akkor marad velem a szerep, ha valamit elrontottam. Olyankor napokig szenvedek tőle. De ha sikerült a nézq vállára helyezni a tragédiát, az sikerélmény. A fájdalmat ő viszi magával, a saját otthonába. Neki kell ezt feldolgoznia. Én már feldolgoztam. A szerző a Vasárnap munkatársa Még valami... Derűs, életigenlő ember, aki minden pillanatot megél, és nem csak a jót, a rosszat is. Szüleitől hozott jó tulajdonsága: haraggal a szívében sosem megy aludni. Mindenben az örömöt keresi. Erdő mellett lakik, kertje van, minden reggel fut, tavasztól pedig a veteményeivel bíbelődik. A rendes lányok csendben sírnak című előadásban Márkus Lucával (Talabér Tamás felvételei) www.ujszo.coml 2022. február 26.
