Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-24 / 45. szám
www.ujszo.coml 2022. február 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Rend a lelke Mitől döglik a fogyasztói társadalom és más kapitalista tanácsok? VERES ISTVÁN , ppen kifutott a kávé, ami- I i ' kor Bandika és Ervin megtudták, hogy SzlováTM kia ratifikálta az Amerikai Egyesült Államokkal megkötött védelmi szerződést. Pontosabban nem is tudták meg, csak bemondta a rádió, utána pedig egyből jött egy Neoton-sláger, a Kétszázhúsz felett. Ha még egyszer kifut a kávé, átértékelem magamban a világot - nyúlt idegesen a sárga alapon kék kockás konyharuháért Bandika, hozzátéve, hogy a kávéfőzőt mindig rendesen összecsavaija, és arra is ügyel, hogy ne maradjanak kávéőrlemény-darabok az alumíniumbetét peremén, amelyek akadályoznák az alsó és a felső rész illeszkedését. Ki kellene cserélni a tömítőgumit, ezt mondom négy éve - mondta Ervin, és kinézett az esőbe. Bandika eltávolította a foltot a tűzhelyről, és közölte, hogy nem hajlandó egy háromeurós tömítőgumit Olaszországból rendelni, mert többe fog kerülni a szállítás, mint maga az áru. Akkor rendeljen még hozzá valamit, és úgy már megéri - javasolta Ervin, és még mindig az esőt nézte. Maga aztán tudja, mitől döglik a fogyasztói társadalom - ült le a kávéja mellé Bandika. Kávét is tudok fózni, meg spórolni is szeretnék, de maga szerint rendeljek valamit pluszban csak azért, hogy megérje a szállítás. Köszönöm a kapitalista tanácsát, kedves kuzin. Konyhán meg Szliácson is landolhatnak mostantól az amerikai gépek, most mondta a rádió - nézte Ervin az esőt kitartóan. Bandika cukrot szórt a kávéba, és nem bírta abbahagyni a kevergetést, amely a fém kiskanál jellegzetes csörömpölésével járt. Szliács nem érdekel, de a konyhámba azért jó lenne, ha nem landolna semmilyen helikopter. Sem Apache, sem Mil-Mi26-os. Miért nem? - érdeklődött Ervin. Bandika percekig kereste a választ, a rádióban már az Éjjel érkezem szólt, abból is az a rész, hogy „ha akartam valaki lenni, csak érted volt”. Ebbe a rendetlenségbe? - felelt kérdéssel Bandika. Hát tiszta morzsa az asztal! Vagy akkor szóljanak legalább előtte, hogy lepakoljam a pultot. Rend a lelke mindennek, nem igaz? De igaz, felelte Ervin, és a változatosság kedvéért most is az esőt nézte. Mondjuk el tudok képzelni olyanokat, akik beengednek a konyhájukba egy apacsot. Olyan konyhákban jártam én már, barátom, hogy annak a fele sem tréfa. Egy időben laktam is konyhában, hol egyedül, hol többedmagammal. Szép idők voltak, még cédélejátszónk is volt, egy kiszuperált CD-ROM volt összekötve egy régi, magas fényű drapp Tesla rádióval, utóbbi volt a hangfal. Szólt, mint a hajderménkő. Vagy szokjon le a kávéról, és akkor a kotyogóba sem kell új tömítést rendelni - javasolta Ervin. Ez is csak egy szokás, mint a körömrágás, a fejvakarás, vagy a lóverseny. Hát, ezt megfontolom - hörpintette ki a csésze aljáról a maradékot Bandika, majd az ablakhoz lépett, és már ketten nézték az esőt. A szerző a Vasárnap munkatársa (Kotrha) Gyenge, de nehezen sebezhető medve Az elemzésekből úgy tűnhet, Oroszország erős globális hatalom és hatékony ellenpólust képez Európában a nyugati renddel szemben. Ám amilyen nagy fenyegetést jelent Oroszország katonailag, anynyira elhanyagolható a globális gazdasági súlya. Oroszország területét és népességét tekintve is a legnagyobb Európában, de gazdasága csak az ötödik. Az európai kontinensen négy erőteljesebb gazdaságot is találunk: a német, a francia, a brit és az olasz hazai össztermék (GDP) is nagyobb (csak a német közel 2,5-szeresen haladja meg az oroszt). Spanyolország már némileg elmarad mögötte. Oroszország gazdaságilag tehát nem elég erős ahhoz, hogy kibírjon egy elhúzódó konfliktust, amelybe a NÁTO is belekeveredik. Mivel azonban a nyugati országok állampolgárai a háború gondolatától is irtóznak, ezért politikusaik - az erőteljes háborús retorika sorai közé csempészve - deklarálták, hogy katonailag semmiképp sem kívánnak beavatkozni az ukrán válságba, akkor sem, ha az oroszok teljes haderejükkel lerohannák Ukrajnát. A Fehér Ház is harcias ugyan a jelenlegi helyzetben, de még a kelet-európai háború árnyékában is fél szemmel inkább Kínára figyel, így a nyugati vezetők a katonai lépésektől ódzkodva gazdasági szankciókkal riogatnak, és azt ígérik, hogy padlóra küldik az orosz gazdaságot. Ugyanakkor az USA-nak nincs jelentős külgazdasági kapcsolatrendszere Oroszországgal, az EU viszont minden csepp földgázra rá van szorulva, amelyet leginkább az oroszok tudnak szállítani. A külföldi számlák befagyasztásán, exportkorlátozásokon és a tőkepiaci korlátozásokon túl tehát a nyugati országok lényegében eszköztelenek Oroszországgal szemben. Nem meglepő hát, hogy a gyenge gazdasági eredmények miatt nyomás alatt kormányzó Vlagyimir Putyin ki akarja használni a szokatlanul hideg tél és az energiaárak elszállása miatti együtthatást arra, hogy erőszakkal visszatolja a jelenleg csak Fehéroroszországra kiterjedő orosz befolyási övezetbe a nyugatra orientálódó Ukrajnát - ha ezt a lehetőséget elszalasztaná, talán hosszú évtizedekre meg kellene békéin ie vele, hogy országa nemzetközi mozgástere jobban beszűkült, mint korábban a történelem során bármikor. (Portf., ú) elmúlt három nap visszatérő kérdése, hogy vajon mit akar pontosan Vlagyimir Putyin. Tényleg a NÁTO-val van baja? Vagy Kijevtől és az ukrán fegyverkezéstől tartott? A soha komolyan nem vett ukrán NATO-tagságot csak Moszkva értette másképp? Végül Putyint is elérték a saját dezmformációi? Nemzetközi kapcsolatokban az a legnehezebb feladvány, hogy a másik fél mit is szűrt le valójában a közösen nézett eseményekből. Hogyan érti azt, - amit annyiféleképpen lehet érteni? Egyben lehetünk biztosak, a két fél sosem pontosan ugyanazt látja. Viszont a különbség mértéke meghatározó lehet, és most úgy tűnik, szakadék tátong az orosz és az euroatlanti szemlélet között. Persze ez nem annyira meglepő. Putyin a 22 évvel ezelőtti hatalomra kerülése óta folyamatosan egyre szemtelenebbül nyúl erőszakhoz. A csecsen háború önmagában is brutális volt, és ne felejtsük el, hogy feltehetőleg orosz álterroristák által elkövetett merényletek is szerepet kaptak annak idején. Aztán ott van a számtalan politikai gyilkosság. Anna Politkovszkaja újságírónő kivégzése, Borisz Nyemcov agyonlövése a Kreml közvetlen közelében, a plutóniumos teától a Novicsokig széles a skála - nem elfeledkezve a külföldön elkövetett merényletekről. Ide tartozik a Szkripalék ellen brit földön bevetett katonai idegméreg és a berlini Tiergartenben lelőtt ellenzéki aktivista. Ennél sokkal hosszabb a lista, szökött oligarchák és ellenzékeik holttestei szegélyezik az orosz hatalom útját. Grúzia, 2008: orosz katonai akció, amelyre a Nyugat érdemben nem válaszolt. 2014, a Krím félsziget elfoglalása: a Nyugat erre sem válaszolt érdemben, persze pár szankció bekerült a rendszerbe, de valljuk be, nem rettentették el a KGB ezredesét. 2016, az amerikai elnökválasztás befolyásolása: Obama végül orosz diplomaták kitiltásához folyamodott, nagyon-nagyon későn, a választás után, de még Trump beiktatása előtt. Arról még kevesebbet tudunk hivatalosan, hogy mekkora szerepet játszottak az oroszok a végül sikeres brexitnépszavazásban, de a feltárására létrejött bizottság jelentése még így is bőven betekintést engedett rengeteg gyanús mozzanatba. Ettől még Londonban sorra vásárolhatták a luxusingatlanokat, focicsapatokat és szinte bármit az orosz pénzemberek. Most pedig tegyük fel őszintén a kérdést. Ezek után miért gondolná Putyin, hogy majd éppen 2022-ben fog az euroatlanti tábor máshogy viselkedni? Hogy most ne néznék el neki Ukrajnát? Hogy lesz néhány újabb szankció, diplomáciai csörte, de majd a megfelelő nyugati jogi irodák lesznek az elsők, amelyek tanácsokat adnak a szankciók megkerülésére? Szépen magyarul mondva: Putyin röhöghet a markába. És azt sem állíthatjuk, hogy ne lenne racionalitás a viselkedésében, hiszen az euroatlanti ignorálás éppen erre kondicionálta. Gázt úgyis akar Európa, hát majd szépen elfelejti az ukránokat. Ám egyelőre ott tartunk, hogy még nem dőlt el, tényleg igaza lesz-e Putyinnak. De jó esély van rá. És még egy pici arra is, hogy a NATO-tábor végre megrázza magát és megérti, hogy most már muszáj erőt mutatnia, saját áldozatok árán is, mert egyébként nincs megállás. FIGYELŐ emelkedésével” - jegyzi meg a napilap. Jen Psaki, a Éehér Ház szóvivője szerint az amerikaiaknak fel kell készülniük erre. Moszkva emellett „igyekezett bővíteni kereskedelmi portfolióját, hogy exportbevételei kevésbé függjenek az EU-tól” - jegyzi meg a Wall Street Journal. Miközben az Európai Unió „mindeddig a legnagyobb kereskedelmi partnere maradt, Oroszország arra is törekszik, hogy bővítse kapcsolatait Pekinggel, nevezetesen úgy, hogy megnyit egy nagy gázvezetéket Kínába” - emlékeztet a pénzügyi napilap, amelynek vezércikke szerint az orosz invázióval új hidegháborúhoz érkezett a világ, viszont keményebb szankciókkal lehet csak Vlagyimir Putyint jobb belátásra bírni. A Nyugat ezúttal is túl gyengekezűnek bizonyult, pedig már jó tíz éve tanúja az orosz agressziónak. De a jelek szerint a Fehér Ház abban bízik, hogy ha csak visszafogottan reagál, akkor Moszkva visszatartja csapatait és nem veszi be Kijevet. Ám ilyen eszközzel soha nem lehetett hatni a Kremlre, és most is inkább a gyengeség jele. Ajobboldali lap leszögezi: márpedig az orosz elnök csak az erőből ért, pontosan itt van elhibázva az amerikai és európai stratégia. (hvg, Npsz) A Kreml máig csak az erőből ért A Washington Post szerint a szakértők úgy vélik, hogy ezek a nyugati szankciós intézkedések rövid távon nem fogják „megváltoztatni a Kreml urának számításait”, ehelyett „előkészítik az utat egy elhúzódó nyomásgyakorláshoz”. „A szankcióknak nem lesz azonnali elrettentő hatásuk”, bár a nyugati kormányok elegendő fegyverrel rendelkeznek, amelyek képesek „szélsőséges gazdasági következményeket” okozni - mondta Julia Friedlander kutató és volt fehér házi tanácsadó az amerikai napilapnak adott interjújában. „Még ha a nyugati kormányok a következő hetekben szigorúbb szankciókat is vezetnek be, hónapokba telhet, mire azok valóban jelentős hatást gyakorolnak az orosz oligarchákra és a gazdaságra” - mondta. A The New York Times szerint az amerikai tisztviselőknek is kockázatot kell vállalniuk. „Hetek óta attól tartanak, hogy az Oroszországgal szembeni kemény szankciók bevezetése az Egyesült Államokban is következményekkel járna, nevezetesen a gázárak
