Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-22 / 43. szám
10 PREMIER LEAGUE FOCITIPP ■ 2022. FEBRUAR 22. www.ujszo.com Harminc éve jött létre a Premier League - és vele a modern futball Harminc évvel ezelőtt, 1992. február 20-án az addig ismert futball végleg megváltozott. Az angol első osztályú csapatok ekkor döntöttek úgy, hogy az 1888-ban alapított angol Football League nemhogy nem szolgálja a sportág felemelkedését, de gátja a fejlődésnek, emiatt úgy döntöttek, hogy abból kilépve létrehozzák a Premier League-et, ami egy gazdaságilag fúggeden, a televíziós és marketingjogait önállóan értékesítő érdekvédelmi és érdekképviseleti szerv lesz. És így is lett. Az angol labdarúgás a 19. század elején-közepén kezdett éledezni, és szép lassan egységesedni. Az első áttörés A foci először az iskolákban lett először ismert, ám eleinte mindenhol az ott helyben kitalált szabályok szerint játszottak 1848-ban a Cambridge-i Egyetem diákjai létrehoztak egy egységes szabályzatot, melyet idővel egyre több helyen elfogadtak és alkalmaztak 1862-ben 12 labdarúgócsapat megpróbálkozott egy egységes rendszer megalapításával, ám ez akkor még nem jött létre. Hogy a törekvés később mégis sikerrel járt, abban nagy szerepet játszott Ebenezer Cobb Morley, aki az Angol Labdarúgó-szövetség egyik alapító tagja lett. 1862-ben a Bells Life című újságban tett rá javaslatot, hogy a kaotikus viszonyok rendezésére alakuljon egy sportági szövetség, amely az angol futballt egységesíti. Morley lett aztán a szervezet első főtitkára, majd később a második elnöknek is őt választották meg. Az 1880-as évekre aztán hasonló helyzet alakult ki, mint aztán száz évvel később: a fennálló rendszer gátolta a fejlődést, így a labdarúgó-szövetség évekig zajló tiltás és ellenállás után 1885 nyarán engedélyezte a profizmust az angol labdarúgásban. Már korábban is jellemző volt, hogy sok csapat is illegálisan adott fizetést a játékosainak, így motiválva őket, de a szövetség határozata után egyre több és több csapat vált profivá. A folyamatokat látva William McGregor, az Aston Villa elnöke vetette fel először az ödetet egy szervezett bajnokság létrehozására, ami végül hivatalosan 1888. április 17-én jött létre. Csapás csapás hátán Ha száz évet ugrunk az időben, akkor azt látjuk, hogy az angol futball újabb válaszúihoz érkezett: vagy megreformálja saját magát, vagy eltűnik a süllyesztőben. 1985-ben a bradfordi stadiontűzzel kerültek előtérbe először az igazán súlyos gondok, miután egy égő cigaretta miatt kigyulladt a falelátó. 56-an haltak meg a futótűzként terjedő lángok miatt, és az eset után betiltották a falelátók építését. Alig néhány héttel később jött a Heysel-katasztrófa, a Liverpoolszurkolók randalírozása a Juventus elleni BEK-döntőn, mely során a rendőrök és a hatóságok közös szerencsédenkedése, valamint a stadi-A PL első szezonját a Manchester United nyerte, összességében pedig 13 bajnoki címet szerzett, magasan megelőzve a második legeredményesebb Chelsea-t és ManCityt (5-5) on borzalmas állapota miatt 39-en haltak meg. Az egyre elharapódzó angol huliganizmus és a Heyselkatasztrófa miatt az angol klubokat öt évre kitiltották az európai kupákból. És a legrosszabb még hátra volt: az 1989. április 5-i sheffieldi Hillsborough-katasztrófában 96- an vesztették életüket, mert túl sok embert engedtek be a lelátókra a Liverpool és a Nottigham Forrest FA-kupa-elődöntőre. Fél órával a mérkőzés kezdete előtt több szektor már zsúfolásig megtelt, ám az utcán még mindig szurkolók ezrei várakoztak, hogy a forgóajtókon keresztül bejussanak, a fokozódó elégededenség miatt a rendőrség pedig megnyitotta a kapukat és a szurkolók beözön» A Premier League 22 alapító csapata • Arsenal • Aston Villa • Blackburn Rovers • Chelsea • Coventry City • Crystal Palace • Everton • Ipswich Town • Leeds United • Liverpool • Manchester City • Manchester United • Middlesbrough • Norwich City • Nottingham Forest • Oldham Athletic • Queens Park Rangers • Sheffield United • Sheffield Wednesday • Southampton • Tottenham Hotspur • Wimbledon lőttek az alagúton át a lelátók felé, ám azok ekkor már zsúfolásig tele voltak. Ahogy az újabb szurkolók benyomultak, az előttük állókat nekinyomták a pályát védő vasrácsnak. A bent lévők közül néhányan a rácson keresztül próbáltak átmászni az üres szektorokba, vagy le a pályára. Sokáig élt az a közhiedelem, hogy a tömeg halálra taposta az áldozatokat, de valójában sokan már előtte, a kerítésnek nyomva fulladtak meg. Az 1600 főre hitelesített szektorokban 3000-en is lehettek. 15 órakor elkezdődött a mérkőzés, ám nem sokkal később már halottak, sérültek és pániktól megzavarodott emberek tömege lepte el a játékteret, végül a játékvezető hat perc után lefújta a mérkőzést. A kapukat és menekülő útvonalakat már későn nyitották ki: a halottak száma 96, a sebesülteké 700 fölött volt. A Hillsborough-tragédiát követően Angliában vizsgálat kezdődött, a Lord Taylor vezette bizottság ajánlásokat fogalmazott meg a stadionok biztonságosabbá tételére és a fútballhuliganizmus visszaszorítására, így például fel kellett számolni az állóhelyeket. A klubok számára ez egy pénzügyi kataklizma volt, hiszen az átalakításokat jórészt önerőből kellett finanszírozniuk, másrészt csökkent a stadionok befogadóképessége, és azzal együtt a jegybevétel is. Eközben a versenyképtelenné váló angol Tocit a klasszisai is kezdték elhagyni: Chris Waddle, David Platt vagy Paul Gasciogne is külföldre távozott. Nagyon kell a pénz - de honnan? Az angol foci gazdaságilag is gyengén volt menedzselve. Akár tévéközvetítésekről, sportfogadásokról vagy sportszermárkákról volt is szó, a bennük rejlő pénzügyi lehetőségeket mindig más iparágak képviselői szúrták ki hamarabb, így például Rupert Murdoch médiamágnás volt az, aki a klubokat felkeresve javasolta, hogy műholdas tévéadókkal is kezdjenek tárgyalásokat, mert nekik sosem jutott volna eszükbe, hogy megkeressék őt. Sőt, a klubok gyakran kifejezetten küzdöttek bizonyos új pénzszerzési módszerek ellen, így például egészen 1982-ig mereven elutasították, hogy a tévé a bajnokság bármely mérkőzéséről élő közvetítést sugározzon - attól tartva, hogy hatására majd kevesebben fognak személyesen is kilátogatni a stadionba. Fel sem ödött bennük, hogy ezek a közvetítések ingyenbevételhez és ingyenreklámhoz segítik őket. Hosszú időbe telt, amire a klubok felismerték, hogy a közvetítések milyen sokat is érnek a tévétársaságoknak. Az 1980-as években Greg Dyke, a brit ITV sportcsatorna elnökeként 1-1 millió fontot ajánlott fel az öt nagy klubnak a közvetítési jogokért. E)yke, aki később az Angol labdarúgó-szövetség elnökeként is dolgozott, így emlékszik vissza a kezdetekre: „Ma már vicces ez az egész, látva, micsoda pénzek mozognak. De akkoriban ezek az emberek kocsányon lógó szemekkel, megrökönyödve néztek az ajánlat hallatára. Egyszerűen nem akarták elhinni...” Dyke végül 12 millió fontért az angol profi futball összes tévés közvetítési jogát megvásárolta. Aprópénz, de ezt kevesen értették akkoriban. A szakadás a jövő útja Közéjük tartozott David Dein, az Arsenal alelnöke, aki az amerikai sportok rajongója volt. Be is nyújtott a ligának egy javaslatot, amelyben három változtatást javasolt a meccsekre: 1. a félidőt hoszszabbítsák meg 10-ről 15 percre, így segítve a reklámozókat és a TV- társaságokat, 2. a meccsenkénti egy csere helyett minden edző kétszer változtathasson csapatán, 3. minden csapat névvel ellátott mezekben lépjen pályára, hogy könnyebb legyen azonosítani a játékosokat - és könnyebben lehessen személyes brandeket építeni. Minden ötletét lesöpörték az asztalról. Dein gyorsan rájött, hogy a Football League-ben nem azok kezében van a döntés joga, akik a legtöbb pénzt hozzák a szervezetnek, sőt, a liga igazából fúldoklik a saját érdekeiket védő kiscsapatok fogságában. Az első osztályú csapatok mindegyikének ugyanis másfél voksa volt a szavazásokon, a másodosztályú kluboknak egy, míg a harmadik, illetve a negyedik vonal képviselői együtt kaptak egyaránt nyolc-nyolc szavazatot. Világossá vált, hogy csak az elszakadás jelentheti a jövőt. Greg Dyke és David Dein gyorsan egymásra talált, különösen, miután Dyke azt állította, évente akár egymillió fontot is hajlandó lenne fizetni a liga összes csapatának a követítési jogokért - összehasonlításul: az Arsenalnak akkor évente 1,5 millió font volt az összforgalma. Deinnek gyorsan sikerült meggyőzni négy másik óriást, és az Arsenal mellé csadakozott a Manchester United, a Tottenham, a Liverpool és az Everton is, akik egy titkos megbeszélésen megállapodtak egymással, hogy mindenki beszervez még egy csapatot, így került a képbe az Aston Villa, a Newcasde, a Nottingham, a Sheffield Wednesday és a West Ham United is. A jövő kezdete Már csak az angol szövetség (FA) gátolhatta volna meg a nagy üzletet, de ők annyira utálták egymást a Football League-gel, hogy eszük ágában sem volt akadályozni az új liga kibontakozását, így nagyjából egy évvel a titkos találkozót követően elindulhatott a Premier League, melyet eredetileg 18 csapatosra terveztek, de végül 22-vel startol el a kiscsapatok tiltakozása miatt - és ami végül 1995-ben alakult át 20 csapatossá. Mondhatnánk, hogy mindenki jól járt, de ez nem igaz: bár Greg Dyke biztosra vette, hogy ő és az ITV lesz majd a liga közvetítési partnere, a dörzsölt Premier League licitháborút hirdetett az ITV, a BBC és a BSkyB között, melyet a Rupert Murdoch vezette Sky nyert meg, miután nagyjából 40 millió fonttal ajánlott többet a versenytársaknál. Az ITV azonban nem akart belenyugodni a helyzetbe, ami további licitáláshoz vezetett, de végül azt is megnyerte a BSkyB, amely 304 millió fontért kizárólagos jogot szerzett az 1992-1997-es időszakra. Az angol futballt elöntötte a pénzfolyam, ami az azóta eltelt harminc évben nemhogy csökkent volna, de sokszorosára emelkedett. Pincési László
