Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-22 / 43. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.coml 2022. február 22. I 7 Rokonok A Nobel-díjas rokonok és a gyémánt Tesla Bizonyos kor fölött az ember elfogadja az élete realitását, tudomásul veszi, hogy jobb esetben milyen lehetőségek állnak még nyitva előtte - és milyenek zárultak be nagyjából végérvényesen. Szembesülünk a megkerülhetetlen biológiai törvényszerűségekkel. Bizonyos „egyszer még...” kezdetű mondatokat zárójelbe teszünk és kihúzunk a bakancslistánkról. Megtanuljuk, hogy humán erőforrásként mennyi az értékünk. Ilyesmik. Azért kihívások mindig akadnak, például amikor el kell magyaráznunk egyszülöttünknek, miért is nem kap Teslát a 18. születésnapjára. Jobb pillanatokban az indoklás türelmes, egyben motiváló: tudod, ha tanulsz, aztán majd sokat dolgozol, használod az eszed meg a tehetséged, ez is összejöhet; és ha még akkor is fontosnak tartod, jó érzés lesz, hogy te magad tudtad elérni a célodat. De persze vannak olyan helyzetek, amikor utolsó mentsvárunk a szarkazmus: hát, szívem, jobban kéne imádkozni, hogy előkerüljön valahonnan egy távolba szakadt atyámfia, valami svájci bankár, svéd acélmágnás, amerikai babkonzervgyáros, és belefoglaljon a végrendeletébe... Ennek a valószínűsége, mondjuk ki őszintén, zéróval egyenlő. Az ember tehát azzal dolgozik, ami van - ha kell, töredékekkel. így lett a minap az asztal mellett családi téma, emlékezés tárgya Alexander Brody halálhíre. A gyermek (a ház ura) apai nagyapja nagyon szép kort megérve másfél éve hagyott itt minket. Ő még számontartotta a família ilyen-olyan ágait, egyebek mellett a Nobel-díjas rokonságot. Mint mesélte, szülei házasságkötésénél Berci bácsi volt a tanú. Berci bácsi a papa anyai nagyanyjának a testvére, egyéb minőségében pedig Gábor Dénes fizikus apja volt. Egy generációval feljebb egy Bródy lány is belépett a felmenők közé, így aztán a papa nem tolakodóan, nem kisajátítólag, de vallotta, hogy szövevényes családfáján magasan kvalifikált műszaki és humán értelmiségiek, jelentős művészek sora hajtott ki. Beleértve az író Bródy Sándort, Hunyady Sándort, Zerkowitz Bélát... és logikusan, az ő leszármazottaikat is. A világhírű reklámszakember, üzletember, író, világfi Alexander Brody pedig Bródy Sándor unokája volt. Lulu Lakatos tudomásom szerint nem rokon - de elvileg lehetne. Amúgy is, meggyőződéses demokrataként hiszem és vallom, hogy a világ Lakatosai ugyanúgy számítanak, és a sokszor barátságtalan közegben a Lakatosok egy kicsit mind tesók. A romániai születésű Lulu Lakatos egyébként még 2016 tavaszán egészen elképesztő, egyszerre primitív és zseniális trükkel emelt el hét különleges gyémántot egy londoni ékszerboltból, összesen 4,2 millió font (vagyis bő 5 millió euró) értékben. Az asszony és társai már börtönbüntetésüket töltik, ám az ékkövek máig nem kerültek elő. A friss hír az ügyben az, hogy a napokban a bíróság 293,57 euró kártérítés megfizetésére kötelezte Lulu Lakatost. Hosszas vizsgálódás után ugyanis arra jutott, hogy a 60 éves asszonynak valóban nincs egyebe, mint az a pénz, amit a letartóztatásakor nála találtak. Mit is mondhatnék mást öszszegzésül a gyermeknek? Tudod, a mi közép-európai genetikai keverésünk potenciálisan mindenféle csodás lehetőséget magában rejt. Megvan az esélyed arra a Teslára. Akár gyémántokkal kirakva. (Cartoonizer) Forgatókönyvek ukrán háborúra A Nyugat immár kétségtelennek tartja, hogy Vlagyimir Putyin elrendeli Ukrajna letámadásét, az a kérdés, hogy villémhéború és az ország elfoglalésa-e a cél, vagy egy kisebb betörés. Az amerikai titkosszolgálati körök a villámháborút tartják valószínűbbnek, ez azt jelenti, hogy ekkora fegyveres viszály a nácik kapitulációja óta nem volt Európában - írta a New York Times. Az orosz elnök alighanem úgy kalkulál, hogy a világ fokozatosan belenyugszik az orosz érdekszféra helyreállításába. lan Bremmer, az Eurázsia Csoport nevű washingtoni kockázatelemző intézet igazgatója viszont hajlik arra, hogy a Kreml nem kockáztat meg egy totális háborút, csak a két szakadár köztársaságot akarja elismertetni. Az amerikai kormányzat ugyanakkor azt latolgatja, mitévő legyen, ha az oroszok a kis lépések taktikájával megbénítják például az ukrán áramhálózatot és kommunikációs rendszert. Vagy ha félkatonai egységek törnek be és készítik elő az inváziót, amely az 56-os magyarországi, illetve a 68-os csehszlovákiai eseményeket idézi. Az utóbbi napok eseményei azt támasztják alá, hogy Putyin nagyban játszik, és Kijev a cél. A támadást egy-két hétig tartó rakétatűz vezetné be megrémítés céljával. Utána utcai harcok következnének, levadásznának mindenkit, aki támogatta a demokratikusan megválasztott ukrán kormányt. Előtte azonban megszakítanák az internetes összeköttetést a világgal, zavarnák a telefonbeszélgetéseket és lehetetlenné tennék a kapcsolattartást az ukrán hadsereg egységei között. Az elején 10-50 ezer között lenne az áldozatok száma, a harcok hetekig eltarthatnak, utána az ukránoknak csak a gerilla-hadviselés maradna. De az sem kizárt, hogy a főváros elfoglalása és egy bábkormány kinevezése után az oroszok visszavonulnak, mert el akarják kerülni a hosszas megszállással járó problémákat és egy felkelést. A Financial Times hozzáteszi, kiderül, hogy igaza volt-e Angela Merkelnek, amikor azt mondta 8 éve, a Krím elfoglalása után, hogy Putyin olyan vezető, aki 19. századi módszereket alkalmaz a 21. században. (nsz, úsz) A művészet temetése JUHÁSZ KATALIN Tisztában vagyok vele, hogy a következő mondat fura lesz, de meg tudom magyarázni. Szurkolok, hogy minél kevesebben osszák meg az alábbi eszmefuttatást. Mert így kevesebb esélylyel jut el a történet főszereplőjéhez, egykori harcostársamhoz, aki aprópénzre váltotta tehetségét. Az illető képzőművész kerámia szakon végzett, fantasztikus dolgokat csinált már huszonévesen. Annak idején együtt álmodoztunk a közízlés megreformálásáról, koncepciókat gyártottunk arról, hogyan lehetne megkedvelteim az utca emberével a kortárs festészetet, szobrászatot, irodalmat, zenét. Az a bizonyos szakadék már akkor is széles volt, humán szakos egyetemisták is lila ködös, öncélú kísérletezésnek tartották mindazt, ami művészet címén zajlott körülöttük. Vajon honnét eredhet ez, mit rontottak el a tanárok, a szülők (akiket szintén a tanárok tereltek rossz irányba), a média, országunk vezetői...? Megfogadtuk, hogy ha egyszer - bármilyen szinten - döntési helyzetbe kerülünk, mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kortárs művészet az emberek életének része legyen, hogy ne idegenkedjenek tőle. Ha például valamelyikünk boltvezető lesz, kidobálja a giccses agyagszobrocskákat a kirakatból. Optimisták voltunk, biztosra vettük, hogy sikerül tennünk valamit. Azóta sok festék lefolyt a lefolyón, sok összegyűrt papírlap végezte a kukában. Hosszú évek óta nem találkoztunk személyesen, tulajdonképpen azt sem tudtam, mivel foglalkozik mostanában egykori harcostársam, aki családfenntartóként sokakkal egyetemben igyekszik túlélni a következő hónapot. Nemrég még egy iskolában vezetett kerámiaszakkört, aztán leépítették, mint felesleges luxuskiadást. Tegnap viszont kitett egy hirdetést a Facebookra arról, hogy közeleg a húsvét, és ideje új lakásdíszekkel feldobni a nappalit. Eladásra kínál kisebb-nagyobb, különböző színű és díszítésű kerámiatojásokat. Ezek a tojások úgy néznek ki, mintha Disney-rajzfilmekből érkeztek volna: cikcakkosan ketté lettek törve, és kiscsibék kukucskálnak belőlük kifelé. Kedvesen mosolyognak is, hiszen most születtek, előttük az élet. Ne szépítsük: a termékek giccsesek. Erre egyszerűen nincs bocsánat - gondoltam, amikor megláttam őket. Aztán elolvastam a kommenteket, melyekben az emberek dicsérik ezeket a borzalmakat, gratulálnak az alkotónak, és biztosítják őt rendelési szándékukról. A fotókon látható portéka mennyiségéből ítélve nagyüzemben készülnek az asztaldíszek, vagyis ez lett a fő bevételi forrása annak az embernek, akit valaha egy párizsi szuvenírbögrével is ki lehetett kergetni a világból. Aztán elszégyelltem magam. Mert jól tudom, hová fejlődött a világ, hogy akik fontosnak tartják a művészetet, azoknak nincs pénzük rá, akiknek pedig lenne pénzük, azok nem érdeklődnek iránta, hanem pont az ilyen giccseket vásárolják. Hogy a megalkuvásra képtelen művészek nyomorognak, a családosoknak pedig még arra sincs joguk, hogy a nyomort válasszák. Sokan feladták céljaikat, a forradalmárokból mesteremberek lettek. Azt is tudom, hogy az illető (aki remélhetőleg sosem találkozik ezzel a cikkel) mit vágna a fejemhez. Azt, hogy én sem könyvek írásából élek, ahogy naiv egyetemistaként terveztem. Hiszen hivatásos írók, vagy hivatásos bármik csak azokból lehetnek, akik kiszolgálják a közízlést. Példa erre kis csapatunk harmadik tagja, aki gyerekkönyv-illusztrátor lett, de mivel a kiadó kezdetben mindent visszadobott, ami kicsit is elrugaszkodott a kliséktől, hamar megtanult alkalmazkodni, és ma már flegmán gyártja az egyen-karaktereket. Szóval, kérem önöket, ne osszák meg ezt a cikket. Mert nem szeretnék elveszíteni egy régi barátot. FIGYELŐ „A nyomorúságos olimpia!" A nemzetközi sajtó elsősorban politikai szempontból értékelte a véget ért pekingi téli olimpiát. Frankfurter Allgemeine Zeitung: A hideg játékok: Thomas Bach NOB-elnök békefelhívással zárta a politikailag rendkívül problémás sporteseményt. Ez kissé üresen hatott annak fényében, hogy két hete a megnyitón Vlagyimir Putyin volt a díszvendég.” Süddeutsche Zeitung:, A zárás megmutatta, hogy az olimpiai ceremóniamesterek hogyan rejtenek el minden kritikus kérdést. Bach szolidaritásról prédikált és úgy fogalmazott, hogy egymás mellett kell állnunk - ez a jól ismert, hidegen tálalt cinizmus, hiszen a kínai rezsim sokakat zaklat és elnyom.” The Telegraph:, A sohaviszontnemlátásra, minden idők legnyomorúságosabb olimpiája! Kína, ujgurok, Kamila Valijeva és Putyin: a téli sportok show-ja helyett botrányok sorozatát láttuk.” Le Monde:, A XXTV. téli olimpia, melyet egyes országok diplomáciailag bojkottáltak és sújtott a pandémia, nagyon kontrolláltan és simán lezajlott.” Neue Zürcher Zeitung: ,Az ötkarikás játékokat a hidegháború csúcsa óta nem támadták ilyen mértékben. A reformok elkerülhetetlenek.” The Washington Post: „Az olimpia véget ért anélkül, hogy a kínai rendszer megdőlt volna. A sportszakmai és technikai hozzáértés mellett kontrollálták az információt és elutasították a kritikát.” The Age (Ausztrália): „Az olimpiai mozgalom vezetőinek meg kell tanulniuk, hogy ha semmit nem tesznek, az nem semlegesség. Az beletörődés. Van egy ország, amelyet súlyos emberi jogi visszaélésekkel vádolnak, de kényelmesen élvezi a hazai pálya előnyét: egy platformot, amelyen azt mond és azt csinál, amit akar.” (MTI)
