Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-16 / 38. szám
101 KULTÚRA 2022. február 16. | www.ujszo.com A sárba hullott gyöngyszem Dokumentumfilm Björn Andrésenről, a Thomas Mann regénye nyomán forgatott Halál Velencében Tadziójáról kásos iskolából szökik haza a fiú. Nagymamája viszi el a válogatásra Viscontihoz, de ő sem megy haza üres kézzel. Nem kis örömére jut neki egy aprócska villanás a filmben. A tragédiák sora később folytatódik. A kirobbanó sikerű londoni, majd a nem kisebb ovációval kísért cannes-i bemutató után jön még egy nagy japán turné. Tokióban ugyanolyan ünneplés fogadja őt, mint a Beatles-fiúkat. Tinilányok manikűrollóval a kezükben közelednek felé, hogy egy aranyszínű hajtinccsel legyenek gazdagabbak. Amikor kiderül, hogy a fiú énekelni is tud, nem csak gitározni, dalokat írnak neki. Egy csokoládéreklám is az ő hangjával arat sikert. Mangahősként árusítják. Aztán elfogy a filmekért kapott pénz, jönnek a szűkösebb napok, és túl sokáig tartanak. Párizsba csalogatja egy gazdag francia, az ő vágyait szolgálja heti 500 frankért. Még mindig szép, de már nem az az ártatlan arc, mint Viscontinál. Megházasodik. Két gyermeke születik. Az alkoholnak akkortájt már könnyen megadja magát. Újszülött kisfia mellette hal meg az ágyban, bölcsőhalálban. Későn veszi észre, hogy baj van a gyerekkel, nem tudják újraéleszteni. Feleségét elhagyja. Zuhan egyre mélyebbre. Később a lánya is eltávolodik tőle. A filmesek újra és újra megtalálják. Vagy azért, hogy segítsenek rajta, vagy hogy eldicsekedhessenek, ők is dolgoztak Visconti színészével. 2018-ban a Fehér éjszakák című svéd-amerikai horrordrámában játszik, amelyet Budapesten forgatnak. Kocsi viszi őt a Szabadság hídon a Gellért fürdőbe. Derékig érő, dús, ősz haj, csontra fogyott test, elnyűtt arc. Riasztó látvány. Volt óvodai alkalmazott, börtönőr, bolti eladó, tanító. Ma: céltalanul bolyongó. Egy nosztalgikus záróakkord kedvéért elviszik őt a Lídóra. Oda, ahol annak idején Tadzióként fürdőzött, és elemi hatással volt a történetbeli Aschenbach báróra. Megáll a parti fövenyen. Kamaszkori önmagát látja a szelíd hullámok közt. És megússza a halált Velencében. Összetörve, elgyötörve, hatvanhat évesen. A szerző a Vasárnap munkatársa SZABÓ G. LÁSZLÓ Rövid, érthető instrukciókat kapott. „Indulj el!" „Áll meg!" „Fordulj vissza!" „Mosolyogj!" Björn Andráson tizenöt éves volt, amikor Luchino Visoontival forgatott. Szép testalkatú, szőke, göndör fürtös, stockholmi tinédzser. (Fotók: Filmeurope) vele arról, hogy a Halál Velencében után három évig senkivel nem forgathat. Hogy páratlan szépségét egyedül az ő filmje hordozhassa. Visconti féltékenysége nem ismert határokat. Ahogy a filmből kiderül: a stábban azt is elrendelte, senki nem felejtheti a szemét a páratlan varázsával mindenkit megbabonázó felfedezettjén, és repül, aki titokban megpróbálja elcsábítani. De mire idáig jutunk a történetben, addigra túl vagyunk a legnagyobb döbbenetén: az egykor angyalarcú kamasz ma egy stockholmi panelben lakik. Mint egy hajléktalan, akit előbb szalonképessé kell tenni, úgy néz ki. Ápolatlan, emberi roncs. Rettegnek a szomszédai, hogy az időnként bekapcsolva felejtett rezsójától mikor gyullad ki a lakás, amelyben minden a feje tetején áll, és a kosz, a szemét, a rothadás ünnepli diadalát. Mivé lesz az ember, ha elhagyja magát? Björn életében a hírnévre vágyó nagymama mellett Visconti volt a másik fénypont. Az erősebb. Apját nem ismerte. Anyja, mindkét kiskorú gyermekét magára hagyva, nyomtalanul eltűnt, holttestét egy évvel később találták meg a házuk közelében levő erdőben. Dániából, egy bentlarendkívüli szépségét, tálcán kínálta a fiút az olasz neorealizmus egyik legnevesebb mesterének. Visconti pedig olyan magasra lőtte őt a film világában, hogy annál magasabb csúcs talán nem is létezik. A fent maradáshoz azonban irgalmatlan nagy erő, tartás és kitartás, valamint magas intelligencia szükséges. És az sem árt, ha valaki ott áll az ember Olasz rendezője szemében a világ legszebb fiúja. Ézt a címet kapta a róla szóló, csaknem 100 perces dokumentumfilm, Kristina Lindström és Kristian Petri nagy erejű alkotása is, amelyet a skandináv filmek fesztiválján láthatott nemrég a közönség. Pontos az időzítés: a Thomas Mann regénye alapján készült Halál Velencében, amelyben a svéd kamasz a varázsos megjelenésű Tadziót testesíti meg, a dokumentumfilm tavalyi, Sundance fesztiváli bemutatója idején ötvenedik évében járt. Nem a „milyen volt és milyen lett?” fájó kérdését veti fel a svéd rendezőpáros, hiszen ahhoz két fotó is elég lett volna, ehelyett mindkettőjüket sokkal inkább az foglalkoztatja: hol siklott ki Björn Andrásén élete, és miért mért rá a sors annyi csapást? Hol rontott ő, ha rontott, és mennyiben volt hibás a nagyra vágyó nagymama, aki látva unokája Visconti filmjének forgatási szünetében Björn Andrésen a dokumentumfilm forgatásán, Velencében mögött, nehogy megcsússzon, vagy ami még ennél is rosszabb, magasról zuhanjon a mélybe. Tadzio tizenöt éves. Ahogy Thomas Mann írja: ártatlan, angyalian vonzó teremtés, akin mindenki rajta felejti a szemét, mert mindenki a vágy titokzatos tárgyát, az elérhetetlen szépséget látja benne.' Björn Andrésen Viscontira volt ugyanilyen hatással. Otthon, Olaszországban, majd a lengyeleknél és a finneknél hiábavalónak bizonyult minden erőfeszítése, Svédországba kellett utaznia, hogy megtalálja az eszményi Tadziót. Bele is szeretett első látásra. „Ez a világ legszebb fiúja” - súgta az asszisztensének, amikor meglátta a fiút a válogatáson. „Tegyél egy kört a szobában!” „Vesd le a pulóvered!” Zavarban volt a fiú, de még a nadrágját is levetette. Úgy állt az arisztokrata direttore előtt, mint a tenger mélyéről kiemelt görög márványszobor, amely a szemünk láttára válik élő testté. Visconti akkor már túl volt a Rocco és fivérei, valamint az Elátkozottak világsikerén. A lába előtt hevert Delon, az ágyában Helmut Berger. És most ott állt előtte egy érintetlen gyöngyszem, Bjöm Andrésen. Nem kis időre ki is sajátította. Szerződést kötött Március 12-én nyit a felújított budapesti Operaház Közel öt évadon át tartó épületfelújítást követően március 12-től ismét megnyitja kapuit a közönség előtt az Operaház Andrássy úti játszóhelye. Az újranyitást gálakoncerttel ünnepük olyan művészek részvételével, mint Plácido Domingo, MedveczkyÁdám vagy Kesselyák Gergely. Budapest. A legkorszerűbb technikával felszerelt épületben régen látott produkciók mellett az elmúlt évek sikeres előadásai is repertoárra kerülnek. Az Operaház ünnepi hangversennyel avatja fel az újjávarázsolt, Ybl Miklós által tervezett palotát, amelyen Plácido Domingo sztártenor is énekel majd, és Kesselyók Gergely, illetve Medveczky Ádám mellett Kocsár Balázs, az Opera főzeneigazgatója vezényel. Másnap, március 13-án a Hunyadi László című opera ősváltozatát - egyben Ókovács Szilveszter főigazgató rendezői debütálását - láthatják a nézők. Március 14-én a Magyar Nemzeti Balett is visszatér a dalszínházba Sir Kenneth MacMillan pazar kiállítású Mayerling című darabjában. Az évad további részében Almási-Tóth András színre viszi a Parsifalt, M. Tóth Géza pedig Richard Wagner operájával, Az istenek alkonyával befejezi 2015-ben útjára indított Ring-ciklusát. A repertoárprodukciók 2022 márciusa és júniusa között: Az árnyék nélküli asszony, Mefistofele, a Simon Boccanegra, a Porgy és Bess, a Don Carlos, a Figaro lakodalma, az Andrea Chénier, A Nyugat lánya, Az álarcosbál és A varázsfuvola mellett a Rómeó és Júlia, valamint az Anyegin című balettprodukciók láthatók az operaház színpadán. Visszatérnek Budapestre a nemzetközi operaélet legnagyobb sztárjai is. Erwin Schrott Mefistofele bőrébe bújik, Plácido Domingo a Simon Boccanegra, Matthew Polenzani a Don Carlos címszerepében lép színpadra, Sir Willard White pedig két előadásban is látható lesz: Porgyt és Kékszakállút alakítja. A világhírű karmesterek közül Stefan Soltész Az árnyék nélküli asszonyt vezényli, míg az egyik legelismertebb balettkarmester, Paul Connelly az Anyegin-produkcióban dolgozik együtt a társulattal. Az előadások mellett márciustól a vezetett épületlátogató túrák is visszatérnek az intézmény életébe. A felújítás a tervezettnél három évvel tovább tartott, és 14 helyett 50 milliárd forintba került, de rendkívül aprólékos restaurátori és építészi munka folyt, a világítás újragondolásától a a faburkolatok helyreállításán és a nézőtér teljes átrendezésén át a festmények megtisztításáig. A színpadi függöny például Angliában készült, mert ekkora textilt csak a világ néhány üzemében tudnak egy asztalra kiteríteni. Az elmúlt években a dalszínház az Erkel Színházban működött, tavaly pedig megnyílt az Opera új létesítménye, az Eiffel Mühelyház, egy multifunkcionális kulturális központ, amelyet továbbra is használni fognak - elsősorban különleges, kortárs művek bemutatására, teret adva a fiatal alkotóknak. (juk)
