Új Szó, 2022. február (75. évfolyam, 25-48. szám)
2022-02-05 / 29. szám
SZALON ■ 2022. FEBRUAR 5. www.ujszo.com tül egy külön bejárat. Azon közlekedtünk. Öt-tíz perces sétára volt onnan egy szélesebb utca, tele árusokkal. Az egyik oldalon disznóhúst árusítottak a hindu hentesek, a másik oldalon marhahúst a muszlint hentesek. A keresztények és ateisták meg ingáztak a két oldal között. Senkinek semmi baja nem volt a másikkal. Chait és finomabbnál finomabb édességeket mindenhol árusítottak. Gulab jamun, rasgulla, kaju katli, doodh peda, jalebi, kulfi. Nem győztük kóstolgatni őket. A gulab jamunt például hatalmas üstökből árusították az utcán; ez talán a legismertebb indiai édesség. Még világnapja is van: október 10. Azóta már megtanultam elkészíteni is, egy Kalkuttában megismert, akkor éppen Budapesten élő bengáli lánytól, Payeltől, de inkább megveszem, mint hogy hozzálássak ennek Láttam az embereket állni, mosakodni, megmártózni a Gangeszben. a tejből készülő finomságnak az elkészítéséhez. Volt a közelben egy vendéglő, ahol dél-indiai ételeket kínáltak, többnyire ott szoktunk ebédelni. Eleinte gondot okozott, hogy errefelé nem használnak evőeszközt, de miután megtanultuk a technikát, hogy kézzel szinte mindent meg lehetett enni, már nem foglalkoztunk ezzel. Szeretek alkalmazkodni a helyi szokásokhoz. Sok mindent segít jobban megérteni. Már azt is tudom, miért mondják azt, és gondolják komolyan, hogy a jobb kezeddel eszel, a ballal pedig a feneked törlőd. Fogtunk egy buszt és elindultunk északra. Riksával sose értünk volna oda. Amíg várakoztunk a kijelölt helyen (csak emlékeztetnék, hogy itt bal oldali közlekedés van), egy hatalmas szekrényre lettem figyelmes az egyik üzlet előtt, amely tele volt valami furcsa szürkésbarna lepénnyel. Egyszerűen ödetem sem volt, hogy mit árusítanak ott. Urna elárulta, hogy tehénlepényről van szó. Logikus. A tehén szent állat, nem bántják, főleg nem eszik meg. De a tehén eszik. Nem is keveset. És ami bemegy, az ugye egyszer ki is jön. Belepi a por, megszárad, már csak össze kell szedni. Kitűnő trágya és fűtőanyag. Egész nap sétáltunk, többször is kereszteztük a vasutat, megnéztük, hogy az árusok hogyan szedik öszsze portékájukat egy pillanat alatt, amikor jön a vonat, majd pakolnak vissza a sínekre. Megnéztük azt az utcát, pontosabban városrészt, Kumartulit, ahol a szentélyek és a Durga Púja fesztivál számára készítenek agyag-, kő- és papírszobrokat nagyon nagy számban. Minden tele van sokkezű, félmeztelen istenekkel. Sokat tanultunk a hinduizmusról. Például megtudtuk, hogy Kalkuttában nagyon komoly kultusza van Sivának, az egyik legfőbb istennek és tizenegy felesége közül kettőnek, Durgának és Kálinak. A legenda szerint Siva hajfonataiból ered a Gangesz folyó. Káli pedig a legharcosabb, legvéresebb istennő, egyebek között a halál istennője, de az újjászületésé is. Kalkuttát is róla nevezték el. Legismertebb temploma a Kalighat, ahol máig naponta egy kecskét áldoznak fel tiszteletére. Legtöbbször sötétkéken ábrázolják, tíz kezében fegyverekkel, nyakában emberi fejekkel és kilógó piros nyelvvel. A Gangesz melletti sétálóutcák tele vannak kisebb-nagyobb rögtönzött Káli-szentélyekkel. Nem csoda, hiszen a Gangesz nagyon fontos része a hindu mitológiának A Gangeszbe szórják az elhamvasztott halottakat. Vallási rituáléknak is fontos eleme a megmártózás a folyóban. A világ legnépesebb fesztiválja is a Gangeszhez kötődik 12 évente rendezik a Kumbh Méla fesztivált, amikor minden hívő bűnei megbocsátását várva megmártózik a Gangeszben. 2001-ben egyeden nap alatt Haridwarban 40 millióan mártóztak meg. A séta folyamán a legismertebb és legnagyobb hamvasztó mellett is elmentünk Belegondoltam, hogy a városban 15 millió ember él. Naponta meghal, mondjuk 300 ember - az óránként 12 hamvasztást jelent. Az mind megy a Gangeszba. Csak Kalkuttában. Haridwar a Himalájából kilépő Gangesz melletti város. A kettő közön van 1700 kilométer, és néhány százmillió ember. Láttam az embereket állni, mosakodni, megmártózni a Gangeszben. Semmi kedvem sem volt belépni a folyóba. Amikor ezek a Kalkutta éjszaka (A szerző felvételei) rituálék megjelentek a hindu vallásban, az egész világon nem élt annyi ember, mint ma a Gangesz mellen. Vajon mennyien betegednek meg a megtisztulást hozó Gangesz vizétől ma? És holnap? Végignéztük a naplementét a Gangesz lépőcsőin ülve, aztán hajóra szálltunk, és szépen lassan visszacsorogtunk a már ismert egyetem bejárata melletti törzshelyre. Juhász R. József (Részlet a Milligram Kiadónál tavasszal megjelenő Egy performer élete című könyvből) VISSZAJELZÉS Fánk Amióta Laci barátnője kávézót nyitón, az egész iroda a fánkjait teszteli. Reggelente hat ember lesi az érkezését. Egy kis zacskócsörgés, és tizenkét kéz ujjai merevednek meg a billentyűzet fölön. Még melegen, egyenesen a zacskóból kerül a péksütemény a mohó ajkak közé. Bezzeg nekem már a cukormáz látványától is felfordul a gyomrom! Laci elém áll. Alacsony, pocakos, az arca jelentéktelen. Egy darabig méreget, de végül mindig ugyanazt a hülye viccet süti el:- Hercegnő, ma milyen fánkot nem ennél? Szánalmas idióta, de a nője fánkját rajtam kívül mindenki szereti. A kollégák felé fordul, sorolja a napi kínálatot, egymást túlkiabálva licitálnak rá. A legújabb - most éppen pisztáciás - Nikol kiváltsága. Ahogy beleharap, folyik belőle a zöld krém. Megtartom magamnak, hogy mit juttat az eszembe. Érzékeny, mióta gyereket vár. Tömje csak magába a fánkokat és fogja a hormonokra, különleges élmény lesz egy négykilós csecsemőt kitolni magából. A zacskó ismét az asztalomon maradt. Dühösen nyúlok érte, hogy a kukába hajítsam. Meglep a súlya. Fintorogva nyitom szét, egy lyukas hasú figyel az alján. Két ujjam közé csippentem a papírt, megrázogatom, a fánk egészen a széléig araszol. Csoki illata van. Óvatosan veszem kézbe, körbenézek, az iroda üres, éppen dél, ebédszünet. Lassan a számhoz emelem, beleharapok. Elakad a lélegzetem. A puha tésztán a keserédes csoki: leírhatadan élmény. Még sosem voltam Laci nőjének kávézójában. Nem esik útba és messze van. A lány szőke, szép mosolyú, szeme mogyoróbarna. Nem illik Lacihoz. Téblábolok, nézelődöm, úgy teszek, mintha a választék érdekelne. Kerten állnak előttem, hamar sorra kerülök.- Mit adhatok? - kérdezi a szőke.- Fánkot kérek - suttogom szégyenkezve.- Milyet? - billenti oldalra a fejét.- Csokisat.- A pisztáciás is isteni - közli. - Vagy ez a cukormázas, nézd milyen csodás rózsaszín!- Csokisat! - erősítem meg.- Mennyit?- Né... hármat. Vagy... legyen inkább öt - sütöm le a szemem.- Csak három csokis van - sajnálkozik. - Tegyek mellé pisztáciát? Vagy a cukormázasat? Sárga is van meg kék, ha nem szereted a rózsaszínt.- Ne! - tázom a fejem. - Csak csokisat.- De csak három...- Nem baj! El sem teszem a zacskót, a kávézó kirakata előtt eszem meg az elsőt. A többit otthon, határozom el, de csak a lépcsőházig bírom. Gyalog megyek fel a lépcsőn, az ajtó előtt kapom be az utolsó falatot. A kulcs a táska mélyén, mire a lakásba jutok, megszólal a mobil a zsebemben. Fontos hívás, napok óta várom, felveszem. Sokáig tart, mire véget ér, elfelejtem Lacit, a nőjét és a fánkot. Megfőzöm a kávét, kiülök a teraszra, vacsorát főzök Ugyanolyan délután, mint a többi. Este tíz, mire a fánk ismét az eszembe jut. Nem a legalkalmasabb, győzködöm magam, késő van. Mégis megeszem. Hetek óta kerülőúton járok haza, mégis felszaladt pár kiló. Nikol végre megérti, miért utálom a fánkot. Gyömbéres kekszet hagy az asztalomon, az első trimeszteren - mikor még a fánk illatától is öklendezett -, őt is ez segítette át. Öt lyukas hasú kerül a zacskóba. Mindennap fogadkozom, hogy holnap már csak hármat viszek A szőke szerint a fánk boldoggá tesz. Ezért kísérletezik új ízekkel, hogy mindenki megtalálja a neki valót. Hogy az egész város boldog legyen. Esténként, az utolsó fánkot majszolva azon gondolkodom, mitől vagyok mégis depressziós. Reggel nem kívánom a fánkot. Laci hiába zörgeti a papírzacskót, magabiztosan mondok nemet. Megkönnyíti a dolgomat, hogy csokisat sosem hoz. Azt mondja, a barátnője valami nőnek rakja félre. A függőség veszélyes dolog, jegyzem meg. Laci furcsa arckifejezéssel lép az irodába. Nyújtja a zacskót:- Hercegnő, ma milyet nem ennél? Hogy végre Laci is boldog legyen, belemegyek a játékba.- Pisztáciást, cukormázast, lekvárost, tejszínhabost - sorolom gúnyos mosollyal. Változadanul lengeti a zacskót az orrom előtt.- Na, ne kéresd már magad! - vigyorog. - Van közte csokis is! M. Kovács Melinda
