Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)

2022-01-07 / 4. szám

6 KULTÚRA 2022. január 7. | www.ujszo.com Az első könyv második fele is élvezetes Itt a Presser 2. Töredezett napló a Kossuth-díjas zeneszerző és az LGT életéből, mindarról, amiről eddig még nem esett szó SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem ott folytatja, ahol abba­hagyta. Első könyve utolsó ol­dalán két dal születési törté­netét írja meg, miközben Kern Andrésrél és a Jóistenről is ejt néhány szét. Mindkettő­jükkel jé viszonyban van. A folytatást így vezeti fel: „Azt mondták, a második sokkal nehe­zebb lesz. Az biztos. De én nem ijed­tem meg. Mert ez a könyv nem a má­sodik, hanem az első könyv második fele. Nem is ’ugyanolyan’. Ugyanaz. Csak egy évvel később lett kész.” Presser könyve 2. Pontosan egy esztendővel azután, hogy az elsőt útjára bocsátotta a Helikon Kiadó. Ugyanaz a formátum, ugyanaz a fo­tó a borítón, csak a terjedelem más. Plusz 90 oldal. Nem ott folytatja, ahol abbahagy­ta. Megyünk vissza a távoli múltba. 1966 tavasza, zenegimnáziumi érett­ségi. Matek, történelem, magyar iro­dalom, orosz. Ez utóbbi, neki, maga a pokol. Nyekraszov verse, a Volgán. Négyszer egymás után ugyanaz a versszak a bizottság előtt. A legelső. Csak hogy folyamatosan mozogjon a száj. Szerencsére megértő a tanár, így leérettségizik a diák. Kit zavart, hogy az inge, az atlétatrikója merő víz lett közben? Őt sem annyira. Hasonlóan az első kötethez, eb­ben sem időrendi sorrendben követik egymást az események. A történetek is egy-egy emlékezetes koncert közé illeszkednek be. Például a lemezgyá­ri életműdíj, a 20-22 centiméter ma­gas, kék, metszett, ajkai kristályváza leírása.„A fenekén kicsiny, de szabá­lyos árcédula, rajta áthúzva az ára, a 3790 Ft, alatta golyóstollal: 2490 Ft.” És már túl is lépünk egy újabb időzó­nán. Kiderül, amiről eddig kevesen tudtak, hogy Presser Gábor tizenöt évesen már diákszínjátszó volt. Bör­tönőrként szerepelt Sartre Temetetlen holtak című darabjában, de ugyanab­ban az előadásban inkább zongoris­taként tündökölt. LGT, kubai meghívás 1979-ben, madridi átszállással, ami az ő ese­tükben annyit jelent, a havannai gép éjszakai indulása előtt beruccanhat­tak a spanyol fővárosba. Kiváltságos helyzet volt ez akkortájt, keveseknek adatott meg a szocialista táborból. „Nem voltunk kishitüek, csak egy­szerűen nem tudtuk, nem gondoltuk, hogy ennyire ismerve, szeretve va­gyunk. .. A gyönyörűséges, pontosab­ban ájulásszép bemondónő háromszor jött be koncert közben, hogy nyuga­lomra intse a közönséget.” Es itt a tud­ni illik, hogy mi illik politikai arany­­szabálya is: „A szocialista országok működése, hangulatképe nem min­denben hasonlított egymásra, ha túl akartad élni az első meghívást, vagy­is elmenni másodszor is majd, hát ki kellett ismerned magad a helyi viszo­nyokon, beletanulni helyi szokásokba, amelyek sok mindenben különböz­tek a szomszédos szocialista országok belviszonyaitól.” Úgy ám! Történelmi lecke haladóknak. Ha pedig ott fent, az elvtársak közül valakinek valami nem tetszett, hirtelen véget ért a turné, jött a szilencium, és nem három hétre, hanem akár több hónapra! Elvirka mama, vagyis Presser Gá­bor szeretett édesanyja, aki bevallot­tan inkább a híres zongoraművészt, a nemzetközi koncertpianistát szeret­te volna látni kisfiában, mint a búvó­patak, hol fel-, hol eltűnik az oldala­kon. Alakja azonban több történetben megelevenedik, akárcsak az egyik ol­dalon Vásáry Tamásé, akivel a Mű­vészetek Palotájában négykezesezett Gáborunk 2010-ben. „Óriási élmény volt ezzel a tündéremberrel muzsikál­ni — számol be az estről —, érezni azt a hihetetlen mennyiségben kiszaka­dó energiát, amiből a zenélés minden elképzelhető dolgot megszüntet az őt körülvevő világból. Biztos, hogy a sú­lya a felét sem teszi ki az enyémnek, mégis a zenélés megtöbbszörözte a fizikai erejét, és tuti, hogy a tudtán kívül szorított ki a pad szélére.” Külön fejezet szól Szabó Tamás­ról, a csodás szájharmonikásról, az LGT-koncertek vendégművészéről és Oláh Ibolyáról, Rúzsa Magdiról. „Ha hallgatom Magdit, akár beszél, akár énekel, sejtem, miben hisz. S ha meg Ibolykát hallgatom, tudom, miben nem.” Vissza-visszatérő szereplői a könyvnek az LGT-s fiúk, de egészen közelről látjuk a Sztevanovity fivé­reket, Zoránt és Dusánt, Demjén Fe­rencet és Kóbor Jánost, Zalatnay Cinit és Kútvölgyi Zsikét, s hallani véljük a Gyöngyhajú lányt, a Titkos szobák szerelmét, a Voltam Ibojkát. Nem egy szerzeményt épp az ő előadásában. „Egy dallamnak nem csak jó vál­tozatai születhetnek, olyan is van, ami elsőre meghökkentő, vagy gyen­gébb, ne adj’isten, vacak. Hát iste­nem. Én halálra unnám újra és újra eljátszani ugyanazt a dalt tök ugyan­úgy. Egy dalnak van pillanatnyi álla­pota, tizenévesen már arról is üzen, ami a születésekor még nem is léte­zett - szól a magyarázat. - Ha a Rin­gasd el magadat játszom egyedül, a refrén dallamától, a felépítménytől és a harmóniai váztól eltekintve mindig egy aznap esti változat szól, nem kis részben a közönséggel való együtt­működés hatására.” Újabb fejezet a könyvben a Kanye West-féle bírósági meghallgatás New Yorkban, a Gyöngyhajú lány ügyé­ben. 9 óra és 21 perc. Ennyi ideig tar­tott az egész, de legalább a mi embe­rünk diadalával ért véget ez a három­éves háborúskodás. „Ha 10 lányom lenne, együtt nem okoznának annyi gondot, mint a gyöngyhajú egyedül” - hangzik a sommás megállapítás. A dal idegen nyelvű változatai között mindenesetre ott van a cseh verzió is, a Dívka s periami ve vlasech. Bekerül egy izgalmas, ötoldalas krimi is a könyvbe A nővérek, a ma­gánnyomozó meg én címmel - meg­történt események alapján. Tallinn, Sedalia, Krakkó, Varsó, plusz a ro­mán és a 82-es NDK-turné, sorom­pógörcsök és szívatások a határokon. Es az utolsó sorok... „Reggel a zon­goránál egy jó kezdés nagyon sokat ér, de nem ér fel az éjszakai szöszö­­léssel. Az egészen más. Még magát az éjszakát is lehet zongorán kísérni.” Ilyen a könyv is. Kísérő. Hol a dél­utánba, hol a kora estébe, hol az éj­szakába. Bármikor, bárhol felüthető, azon nyomban átemel egy másik vi­lágba, ahol elringat egy dal és jólesik a szó. Egy-két elfelejtett szó. A szerző a Vasárnap munkatársa RÖVIDEN Halasztják a Grammy-díj-átadót Nem büntetnek a csecsemőfotó miatt „A költészet öröm, de az örömöt meg kell tanulni” Nemes Nagy Ágnes 1922. január 3-án született (Képarchívum) A koronavirus omikron variánsá­nak gyors terjedése miatt határo­zatlan időre elhalasztották az idei Grammy-díj-átadó gálát. A show-t január 31-én tartották volna meg egy Los Angeles-i aré­nában, a CBS televízió pedig élő­ben közvetítette volna. A CBS és az amerikai lemezakadémia közös közleménye szerint a gála megren­dezése jelen körülmények között „túl kockázatos lenne”. Ajelöltek nevét novemberben je­lentették be. Jon Batiste amerikai dzsessz-, blues- és rockzenész kap­ta a legtöbb, 11 jelölést, őt Justin Bieber, Doja Cat és H.E.R követi nyolc-nyolc jelöléssel. Az elmúlt évben is elhalasztották a díját­adót a koronavírus-járvány miatt. Akkor január helyett márciusban tartották meg a gálát, amely előre felvett részekből és egy kisebb kö­zönség előtt, a távolságtartási sza­bályok betartása mellett megrende­zett fellépésekből állt. A szórakoz­tatóipar más eseményeit is törölték vagy elhalasztották, mások mellett a Sundance Filmfesztivált és a Cri­tics Choice Awards gáláját is. (MU) Egy kaliforniai bíró elvetette a Nirvana együttes ellen benyújtott keresetet, amelyben Spencer Élden kártérítést kért azért, amiért mez­telen csecsemőkori képét használ­ták fel a banda híres Nevermind című albumának borítóján. A nevezetes képen Eiden egy úszómedencében meztelenül lebeg a víz alatt. A baba előtt a vízben egy horogra akasztott egydolláros bankjegy úszik. A kompozíció az általános értelmezés szerint a kapi­talizmusra utal: a néző úgy érzi, a gyerek örömmel úszik a pénz felé. A most 30 éves Eiden kereseté­ben azt állította, hogy a híres fotó „rendkívüli és folyamatos érzelmi stresszt” okozott neki. Az ügyvé­dek rámutattak, hogy Eiden mind­eddig csak élvezhette azt a népsze­rűséget, amit az jelentett számára, hogy ő volt a „Nirvana-baba”: honoráriumért többször is újrafo­tózták vele a borítóképet, az album címét is a mellkasára tetováltatta, az eBay-en az album borítójának dedikált példányait árulja, és hír­nevét nőkkel való ismerkedésre is felhasználja. (MTI) Nemes Nagy Ágnes költő szü­letésének századik évforduló­ja alkalmából alkalmából egy 19 perces rövidfilmet készí­tett a Jelenkor Kiadó, mely a költő életművét gondozza. Az évforduló alkalmából egy iro­dalmi kampány is indul, és több idei rendezvény is fűző­dik majd a költő nevéhez. A 20. századi magyar költészet, esszéirodalom és fordítás egyik legje­lentősebb alakjáról készült kisfilmben archív felvételek szerepelnek, emel­lett Ferencz Győző, Kustos Júlia, La­tor László és Závada Péter mesélnek Nemes Nagy Ágnesről. „A költészet öröm, de az örömöt meg kell tanul­ni. Kell bele rakni egy kis munkát, hogy az ember megtalálja az örömöt” - mondja Nemes Nagy Ágnes egy ar­chív felvételben a kisfilmben, mely úgy jellemzi a költőt, mint akinek nagyszerű humora volt, mindamellett szigorú és pontos volt, és aki fegyel­mezett munkával rengeteget küzdött azért, hogy női költőként elfogadják. Nemes Nagy Ágnes 1922-ben született és 1991-ben hunyt el. Em­lékére indult az év elején a #nemes­­nagylOO nevű, 20 héten át tartó iro­dalmi kampány is, melynek keretén belül hétről hétre egy-egy kulcsszó köré rendezve kaphatunk bepillantást a költő életébe, életművébe. A Jelen­kor Kiadó oldalán is láthatunk még további betekintéseket az életműbe. A tavalyi Pilinszky 100 centenáriumi sorozatot követően a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Petőfi Irodalmi Mú­zeum is rendezvénysorozatot hirdetett Nemes Nagy Ágnes életművével kap­csolatban 2022-re. Irodalmi utazások, séták, estek és diákokat megszólító programok szerepelnek a program­ban, illetve egy irodalmi roadshow is, mellyel a határokon túlra is ter­veznek menni. A tervek szerint a Budai-hegység­ben pedig létrejön a Nemes Nagy Ág­nes meseösvény, amely a költőnő XII. kerületi, Böszörményi úton található egykori otthonától indul majd. (hk, mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom