Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)

2022-01-29 / 23. szám

4 RÉGIÓ 2022. január 29. | www.ujszo.com Kihívás a szaktanári utánpótlás biztosítása vataőöin Péter Ötödik ötéves ciklusát kezd­heti Vetter János a komáro­mi Gépipari ás Elektrotechni­kai Szakközépiskola álén. A gépészmérnöki végzettségű szaktanár 2002 februárja óta vezeti az intézményt, amely­ben 1988 óta dolgozik. A ré­gi-új igazgatóval a szakkép­zést övező változó viszonyok­ról beszélgettünk. KOMÁROM Milyen érzésekkel tekint vissza az elmúlt 20 évre, amelyet az iskola igazgatójaként töltött? Egyértelműen pozitívan. Azt hi­szem, egy 10-es skálán nyolcasra ér­tékelném, ez a pillanatnyi érzésem - de ezek mindig szubjektív dolgok, s annak függvényei, hogy épp abban a helyzetben milyen lelkiállapotban van az, aki értékel. Jól érzem magam ebben a pozícióban, az elmúlt 20 év javarészt pozitív emlékeket idéz fel bennem. Ebben a két évtizedben mennyi­ben változott az iskola helyzete, va­lamint mennyire kellett alkalmaz­kodniuk a változó társadalomhoz és az oktatásügyhöz? Az igazgatói pályázat meghallga­tására készítettem egy előadást. Ez az oktatás négy olyan aspektusát vette górcső alá, amelyekre két évtized el­teltével „alappillérként” gondolok. A négy aspektust kérdések formájában vetítettem ki sorban: „hol?”, „mivel?”, „kit?” és „ki?” Tehát hogy az oktatási folyamat milyen épületekben és mi­lyen taneszközökkel történik, majd következik a diákok, végül a tanárok aspektusa. Ez abból a szempontból válasz a kérdésre, hogy ha visszate­kintek a 20 igazgatói évre, akkor erre a négy területre szinte mindegyik idő­szakban más és más válaszokat lehe­tett adni. Amikor 2002-ben igazgató lettem, hogy a négy közül az épüle­AJÁNLÓ Interaktív kiállítás a vmk-ban Dunaszerdahely. Március végéig látogatható a Csapiár Benedek Városi Művelődési Központban rendezett interak­tív kiállítás, amelyen a Magyar­ság Háza tízéves történetével ismerkedhetnek meg a látoga­tók. 45 éve adták át a vmk-t Dunaszerdahelyen, ebből az alkalomból hirdettek jubileumi emlékévet, amelyen kiállításo­kat szerveznek, visszaemléke­zésekkel idézik fel az intéz­mény történetét. (béva) Téli érzések a Tiszti Pavilonban Komárom. Klasszikus zenei koncertet hallhat a közönség ma 18.30-tól a Tiszti Pavilonban. A „Winter Feelings” (Téli érzések) című koncerten közreműködik Éva Sykorová (fuvola), Becse Szabó Ilona (szoprán), Katari­na Cupková (karvezető), Ervin Romano Fűknek (vezényel), Bor­­sányi Boris (koncertmester), a Kantantína Női Kamarakórus és a Komáromi Kamarazenekar, (ú) tünk állaga volt problémás terület - hiszen akkor nagyon sok éven keresz­tül semmit sem újítottak fel az épület­­együttesen belül. Gondot jelentettek a didaktikai eszközök, a felszereltség is. Viszont nem volt probléma a diákság­gal, hiszen azokban az években érkez­tek az iskolákba abból a generációból való diákok, amelyik még népes volt. A Komáromi járásra levetítve 7-8 ezer gyerekről volt szó akkor, amikor ők születtek, ez a szám az utóbbi időben NÉMETI RÓBERT Míg a Szlovákia legkeletibb csücskében élők egy része egyre inkább tart az ukrán­orosz konfliktustól és a hábo­rú esetleges kirobbanásától, a határ túloldalán élő kárpátaljai magyarok szerint ők ugyanúgy élik a mindennapjaikat, mint korábban. UNGVÁR/CSAP Az ukrán-orosz konfliktus a hír­adások szerint egyre inkább kiéle­­ződöttnek tűnik, sokan azt állítják, hogy a keleti szomszédainknál már háborúra készülnek. Nem vitás, hogy az ukrán-orosz határon, konkrétan Donbaszban évek óta tartanak a fegy­veres konfliktusok, azonban mintegy 1400 kilométerrel nyugatra,,az uk­rán-szlovák határ mentén élő kárpát­aljaiak szerint sokkal nyugodtabb a helyzet, mint ahogy azt a világsajtó állítja. Martin Jurisinec, a beregszá­szi járásbeli Bátyú település egyik magyar ajkú lakosa az Új Szónak el­mondta, hogy bár a nagyszelmenci határátkelő közelében elterülő, mint­egy 3000 fős település valóban sok száz kilométerre van Ukrajna keleti lecsökkent 2000-re. Végül nem volt gond a tanárokkal sem, voltak érdek­lődők, tudtunk felvenni új pedagógu­sokat, ha valaki nyugdíjba ment. Ehhez képest valóban teljesen más helyzettel szembesülhetnek manapság. Az első két terület elindult egy fejlődés útján. Ami az épületet illeti, nagyon jól állunk például az energe­tikai mutatókat tekintve, kicseréltük a határától, a hírek őket is elérték. „Azt azért nem mondanám, hogy az átlag bármilyen típusú háborúra készül­ne. Mivel hazánk férfi lakosságának egy része továbbra is külföldön vál­lal munkát a jobb megélhetés remé­nyében, a csomagolás már január első napjaiban elkezdődött, de ehhez sem­mi köze a mostani napokban kialakult feszült helyzetnek. A helyiek inkább mesterségesen keltett pánikként ke­zelik a baljós híreket, mintsem féle­lemben élnék a napjaikat. Azt, hogy mi zajlik a keleti határon, innen nehéz lenne konkrétan meghatározni, de az ukrán sajtó leginkább a csapatok ösz­­szevonásától hangos. Kissé ellentétes­nek tartom azt a jelenséget, miszerint egyik részről orosz agresszióról szóló hírek terjednek Kijev felől, másrészt pedig arról beszélnek, hogy minden rendben van, és hogy aggodalomra semmi ok. Hála Istennek nem tudok róla, hogy bármilyen közeli vagy tá­voli ismerősöm a keleti harcmezőkön tartózkodna” - közölte lapunkkal a bátyúi fiatalember. Irány nyugat Jurisinec szerint az utazás legin­kább azok számára gördülékeny, akik valamilyen meggyőző indokból kel­nek útra Európa irányába (munka, nyílászárókat, leszigeteltük a falakat. Felújítottuk a sportpályát, a tanter­meket és még sorolhatnám. Nagyon jól állunk felszereltség tekintetében is, köszönhetően elsősorban a leg­utóbbi IROP-projektnek, amelynek segítségével 800 ezer eurót tudtunk felszereltségre fordítani. Mostanra szinte minden kívánságunk telje­sült, sőt, még olyan berendezéseket is vettünk, amelyek szerintem nem találhatóak meg a régió iskoláiban. Ezzel szemben a másik két területen negatív irányba indultak el a folya­matok. A diákság létszáma fokoza­tosan csökkent a demográfia miatt, s ennek függvényében kevesebbet is tudtunk felvenni. Amikor először igazgató lettem, hét osztályunk volt egy évfolyamban, ez ma már ötre csökkent. Ennél most megállapod­tunk, azonban még nem dőlhetünk hátra, mert már harmadik éve a mi­nisztérium határozza meg az egyes szakokra felvehető diákok számát. A meghallgatásomon megmutattam egy diagramon, hogy egészen 2019- ig párhuzamosan haladt a jelentkezők és a felvettek aránya, azóta viszont miközben az előbbiek száma elindult felfelé, az utóbbiaké lefelé tendál. Bí­zunk benne, hogy idővel megváltozik ez a rendszer, s a diáklétszám elin­dulhat felfelé. A negyedik területen a legrosszabb a helyzet, főleg a szak­tanárokat illetően. Más tantárgyaknál ez annyira nem jelentkezik, nyelvé­szeket, természettudományi oktató­kat fel tudunk venni. Elsősorban a villamos- és gépészmérnök kollégák­nál viszont most egy olyan időszak előtt állunk, amikor sokan érik el a nyugdíjkorhatárt. Itt aggaszt az, hogy mennyire sikerül majd biztosítanunk az utánpótlást. Ez tudvalevőleg egy országos probléma. Mennyire fenyeget az, hogy emiatt esetleg nem tudnak majd a szlovákiai szakközépisko­lák szakokat indítani? Nem tartom kizártnak, hogy gon­dokat fog okozni az iskoláknak a sza-Martin Jurisinec meglátása szerint Ukrajna Szlovákiához közeli részén nincs ok az aggodalomra (A szerző felvétele) életvitelszerű külföldi tartózkodás, egyéb hivatalos ügyek). Az Oroszor­szágba tartó utasokról és állapotokról nincs információja, elmondása sze­rint felőlük nem sokan utazgathak arrafelé. „A hivatalos hírközlés és az esetleges óvintézkedések kapcsán csak annyit tudok mondani, hogy az ukrán kulturális és információs mi­nisztérium kiadott egy kis brossúrát, ami azt a címet kapta, hogy »Tenni­kok indítása. Az előttünk álló öt év­ben nagyon bízom abban, hogy akik elérik a nyugdíjkorhatárt, azok nem vonulnak azonnal nyugdíjba, azaz kapunk még a kollégáktól egy kis ha­ladékot. Másrészt az utóbbi években valamilyen módon mindig eljött hoz­zánk egy jelentkező, aki segített raj­tunk. Nem arról van szó, hogy lenne egy alapbázisunk, akiket megszólít­hatunk, mert ilyen nincs, de valahogy mindig volt olyan, hogy bekopogott egy mérnök, elbeszélgettünk, meg­néztük, hogy mit tud, s utána felvet­tük. így sikerült biztosítani az oktatás folyamatosságát, és tartani a színvo­nalat. Most viszont az előttünk álló időszakban a nyugdíjazások miatt úgy néz ki, hogy több mérnöki végzett­ségű tanárra lenne szükség. A szeren­csében bízom, illetve abban, hogy az idősebb tanárok tovább maradnak, és esetleg a törvényt is módosítják. A szavaiból ítélve is arra nem nagyon számíthatunk, hogy tisz­tességesebb bért kapjanak a pe­dagógusok, mérnöki végzettség­gel ráadásul sokkal többet lehet keresni a versenyszférában. így van. Mindenképp a fizetések emelése lenne a megoldás, de attól tartok, hogy igazgatóként ezt én már nem fog megérni. Ez idáig minden kormány prioritásként kezelte az oktatásügyet a kormányprogram­jában. Felmerül a kérdés, hogy mi volna, ha egyszer nem prioritásként kezelné, hanem megoldaná a gon­dokat. Mindig a megoldás szorul háttérbe a kormányra kerülés után. Annak idején, 33 évvel ezelőtt kez­dő tanárként magasabb volt a fize­tésem, mint egy cégben dolgozó ba­rátomnak, akivel egyszerre végez­tünk az egyetemen. Ez úgy változott meg, hogy egy frissen végzett mér­nök egyértelműen többet kap egy cégben, mint az oktatásügyben, a lehetősége pedig nagyobb a fizetést illetően az évek múlásával, mint a táblázat keretei közé szorított pe­dagógusnak. valók rendkívüli helyzet vagy háború esetén«. Ezt én előrelépésnek tartom, mivel a civil lakosság körében sokan nem rendelkeznek hasznos tudniva­lókkal a témakörben. Kárpátalja-szer­­te nem tapasztalok különösebb han­gulatváltozást a magyar falvakban, városokban. Persze nyilván a közbe­széd témáinak egyike továbbra is a kelet-ukrajnai helyzet, azért az embe­rek ugyanúgy élik a mindennapi éle­tüket, mint ahogy eddig is” - mondta az Új Szónak Jurisinec. Túlzott nacionalizmus A fiatalember nyilatkozata sze­rint bár a távolság nagy közöttük és Kelet-Ukrajna között, a túlzott naci­onalizmusból eredő hátrányos tör­vényeket a magyar közösségek is jócskán megérzik. „Egyik ilyen a 2019 óta életben lévő, úgynevezett államnyelvtörvény, ami a magánbe­szélgetéseket és a vallási szertartá­sokat kivéve gyakorlatilag minden­hol kötelezővé teszi az ukrán nyelv használatát. Végül is Kárpátalja föld­rajzi adottságai révén szinte minden irányból EU-s, illetve NATO-tagor­­szágokkal határos. így az én meglá­tásom az, hogy a rémhírek ellenére az itt élőknek semmi oka az aggo­dalomra” - zárta Martin Jurisinec. Ukrajna: nincs ok a pánikra?

Next

/
Oldalképek
Tartalom