Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-27 / 21. szám
Ficsku Pál tárcája a Szalonban 2022. január 27., csütörtök, 16. évfolyam, 4. szám Nemzetiségek és a 2021-es szlovákiai népszámlálás: Jó hírek, rossz hírek és értelemzési lehetőségek A napokban megismerhettük a 2021-es népszámlálásnak az ország nemzetiségi összetételére vonatkozó eredményeit. A szlovákiai nemzetiségek számára az adatok tartogattak pozitív és negatív híreket is. A legfontosabb tény talán az, hogy miközben tíz éve mintegy 660 ezer ember jelölte be, hogy nemzetiségi közösséghez tartozik, tavaly ez a szám 100 ezerrel több volt. Azaz, az ország sokkal színesebb képet mutat, mint korábban. Ennek az egyik fő oka, hogy ezúttal, Szlovákia történetében először, lehetőség nyílt két nemzetiséget megjelölni. Ezzel a lehetőséggel 306 ezer ember élt, nagyjából minden tizennyolcadik szlovákiai állampolgár. Ez a nagy szám azt mutatja, hogy a második nemzetiség megjelölésének engedélyezése sokak számára jelentett lehetőséget arra, hogy pontosabban fejezze ki azt, kinek és minek érzi magát. A magyar közösség eredménye Nézzük sorra a nagyobb nemzetiségeket. A magyaroknál a népszámlálás végeredménye 456 ezer fő, ami csupán 2 ezerrel marad el a tíz évvel ezelőtti 458 ezertől. Ennek fő oka az, hogy miközben az első nemzetiségi kérdésben 36 ezerrel kevesebb (azaz 422 ezer) ember választotta a magyart, mint egy évtizede, ezt a veszteséget kompenzálta a második kérdésben megjelenő 34 ezer fő. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy azok, akik most a második kérdésben választották a magyar nemzetiséget, az első helyen nem jelölték volna meg; nem az első helyről vitték le a magyar nemzetiség fontosságát a másodikra, hanem egy mindig is létező második kötődésnek adhattak így hivatalos formát. Erre utalnak a népszámlálás előtti demográfiai becslések is, amelyek 420 ezer köré tették a magyar várható, első kérdésbeli számát (lásd pl. Gyurgyík László előrejelzését: „420 ezer lehet a magyarok száma", Új Szó, 2021. április 16.). Nem lehetünk ugyanilyen elégedettek a magyar anyanyelvűek számának alakulásával: 508 ezer helyett csak 462 ezer magyar anyanyelvű személyt tudtak kimutatni. Látható tehát, hogy a magyarok száma valóban apad, azonban nem olyan mértékben, ahogy attól tartottunk. Némileg óvnék azonban az anyanyelvi adatok automatikus összehasonlításától: itt is igaz, hogy változott a módszertan (három kérdés helyett csak egy maradt), és nemcsak a magyarok könyvelhettek el ekkora veszteségeket, hanem olyan csoportok is, amelyek egyébként a nemzetiség terén komolyabb erősödést mutattak. Vélhető tehát, hogy az anyanyelvi adatok ilyen mértékű romlása részben módszertani okú - hasonlóan, ahogy a nemzetiségi adatok aránylag jó száma is. A valóság valahol a két adat között lehet. Egyéb kisebbségek Szlovákia második legnagyobb nemzetiségi közössége változatlanul a roma. Sok aktivista fogadkozott a népszámlálás előtt, hogy ezúttal lekörözik a magyarokat is: ezt végül jócskán alulmúlta a 156 ezer fős eredmény. Ez a szám azonban így is rekord, másfélszerese a tíz évvel ezelőtti adatnak (105 ezer). A jó eredmény oka a második nemzetiség; többen jelölték a roma nemzetiséget a második, mint az első helyen. A 156 ezer fő azonban még így is jelentősen kevesebb a létező kutatási adatoknál: a Roma Közösségek Atlasza 2019 kutatásban például kollégáimmal azt láttuk, hogy az országban nagyjából 450 ezer roma élhet, ennek a népszámlálási adat csak a harmadát teszi ki. A településsoros adatokból jól látszik, hogy vannak olyan községek, ahol ugyan tudjuk (például az Atlaszból), hogy a lakosság zömét romák teszik ki, de a népszámlálásban szinte egyáltalán nem jelölték ezt a nemzetiséget. Ennek számos oka van, a roma nemzetiség stigmatizálásától kezdődően az érdektelenségig, mindenesetre a mostani növekedés jó irány, ha még messze van is a céltól. Érdemes röviden megállni a magyar romák kérdésénél. Idén először viszonylag jó adataink lesznek arról, hány olyan személy van, aki mindkét közösséghez tartozónak jelölte magát. Ezekre azonban még várni kell (a részletes adatok között fog szerepelni ez a bontás). Szemléltetésképpen hadd ismertessem három, zömében magyar ajkú romák által lakott település adatait Gömörből: Nemesradnót 90% magyar és 83% roma, Baraca 83% magyar és 60% roma, Cakó 79% magyar és 49% roma. Látható, hogy ezekben a falvakban nagy arányban kihasználták a kettős jelölés lehetőségét. A magyar romák kérdésére a részletes adatok ismeretében visszatérek. Szlovákia harmadik legnagyobb nemzetisége a ruszin. Ha szabad ilyet mondani, talán ők a mostani népszámlálási kör legnagyobb nyertesei. A 2011-es 33 ezer főből most 63 ezer lett, azaz több mint megduplázták számarányukat. A fő ok itt is a második nemzetiség- tavaly többen írtak csak a második helyen ruszint, mint tíz éve összesen! A ruszin közösség számára ez a nyelvi jogaik jelentős kiterjesztését hozza. Ma 68 településen van ruszin kétnyelvűség, mostantól 88 továbbin is, beleértve az egyik legfőbb ruszin várost, Svidníket (Vízköz). A kis kisebbségek gyakorlatilag kivétel nélkül jobb helyzetbe kerültek, mint korábban voltak: kiemelném a horvátokat (+96%), a németeket (+83%), a szerbeket (+167%), a zsidókat (+191%), akik nagyon komolyan megerősödtek. A kis közösségek számára a mostani népszámlálás örömhíreket hozott, a legtöbb esetben nagyrészt a második kérdés miatt. Az egyedüli szűkülő közösség a nagyon speciális helyzetben lévő morváké. Az értelmezés kérdése A népszámlálási adatok pozitív irányba mozdították el a legtöbb kisebbség helyzetét. Ebből egyedül VÁLTOZÁS 2011 ES 2021 KÖZÖTT: NEMZETISÉG, NYELV 200% 150% 100% 50% Magyarok Romák Ruszinok Csehek Ukránok Németek I Nemzetiség Nyelv a magyarság jelent kivételt, bár a 2 ezer fős veszteség ahhoz képest, hogy tíz éve a brutális 62 ezres számmal kellett szembenéznünk, jó eredménynek tekinthető. Nem lett tehát igazuk sem azoknak, akik a népszámlálás előtt azt mondták, hogy a második nemzetiség lehetősége veszélyforrás (mert jól látható hogy nem az első helyen írók számát csökkentette, hanem további lakossági rétegeket kapcsolt be); és azoknak sincs igazuk, akik ma azt mondják, hogy a magyarok elutasították a második nemzetiség lehetőségét. Második helyen 34 ezer ember jelölt magyart, és bár ma még nem tudjuk a fordított számot - azaz, hogy hány magyar jelölt mást a második helyen -, vélhetően az is hasonló nagyságrendű szám lesz. Ez egy 456 ezer fős kö zösségnél óriási tömeg. Az eredmények nyilvánosságra hozása után megindult az értelmezési harc. Vannak, akik kö vetkezetesen csak az első kérdésre adott válaszok eredményeit veszik figyelembe. Paradox módon nem a szlovák nacionalisták, hanem a magyar nemzetmentők(?). Ez nemcsak felesleges, de egyben önveszélyes megoldás is: ha direkt kihagyjuk a számításból azokat, akik a második kérdésnél jelölték be magyar származásukat, tulajdonképpen ellökjük őket magunktól, sőt, arra biztatjuk a szlovák államot, ne vegye figyelembe őket. Ezzel kívülről és belülről is gyengítjük a magyarságot. Teniszben szokták használni a nem kikényszerített hiba kifejezést: ez is az. Miért ne lehetnének azok, akik vegyes házasságból származnak, vagy magyar romák, vagy magyar gyökereiket tisztelő szlovákok, a magyar nemzet részei? Annak könnyű magyarnak lenni, akinek csak egy származása, egy identitása van. Annak nincs miről döntenie. Annál inkább tisztelni kell mindazokat, akik dönthetnének máshogy is, mégis a magyarság mellett (is) leteszik a voksukat, nem pedig kioktatni, ellökdösni őket a tiszta nemzet ideáljának jegyében. Végezetül térjünk ki arra, mi az adatok gyakorlati jelentősége. A népszámlálási adatok egyetlen közvetlen kihasználása a kétnyelvűség terén van. Itt a kormánynak kell aktualizálnia a kétnyelvű települések listáját, oda azok a települések kerülnek be, ahol 2011-ben és 2021-ben egyaránt 15 százalék felett volt egy adott kisebbség számaránya. Kikerülni a listából idén nem lehetett: azt csak úgy lehet „elérni”, ha egy település az említett két év után 2031-ben is 15 százalék alatti nemzetiségi arányt produkál. Az adatok közvetett módon, referenciaként használatosak még a kulturális támogatások vagy a nemzetiségi műsoridő meghatározásakor. Ezekben az esetekben is fontos, hogy a kormányzati szervek mindkét kérdésre adott választ egyenlő erővel vegyék figyelembe, azaz: egyszerűen adják össze azokat. Már a következő napokban ülésezik a Bukovszky László kormánybiztos által vezetett munkacsoport, amely ezzel kapcsolatban tesz ajánlásokat. Tavaly óta riogatnak egyesek azzal, hogy a második kérdést nem veszik majd figyelembe: ma már látszik, hogy nincs egyetlen olyan állami szerv, szakember vagy kisebbségi érdekképviseleti szerv, amely ezt ajánlaná vagy szeretné. Paradox módon, az egyedüli csapat, amely folyamatosan az első kérdésre fókuszál csak, azoké a nacionalistáké, akik utána azzal riogatnak, hogy csak az első kérdés számít. Ez engem kicsit a maffiamódszerekre emlékeztet: valaki előbb létrehozza a veszélyt, utána pedig felajánlja ellene a védelmet. Mármint saját magától. A 2021-es népszámlálás végül erősödést hozott Szlovákia legtöbb nemzetisége számára, a magyaroknak pedig legalább tízévnyi szünetet a nemzethalál víziójától. Rajtunk múlik, hogy ezt az időt hogyan használjuk ki: hogy ismét a „ki a jó magyar” káderőrületét visszük tovább, vagy pedig megértjük a tízezrek által kimondott üzenetet: a magyarság színes, változó szövetű közösség, amely akkor lesz erős, ha mindenkivel együtt tud dolgozni, aki kötődik hozzá. Ha a következő tíz év magyarságképe a nacionalista szólamokról, a nemzethalálról és a hűség retorikájáról szól, már most borítékolható a 2031-es rossz eredmény (ha egyáltalán lesz még akkor népszámlálás). A 2021-es eredmény lehetőséget ad egy másik, inkluzívabb, pozitívabb, szolidárisabb magyarkép kiépítésére. Éljünk a lehetőséggel! Ravasz Ábel A szerző a Bél Mátyás Intézet elnöke
