Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-27 / 21. szám
www.ujszo.com | 2022. január TI. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Mit tud kezdeni a politika az inflációval? A populista ígéreteket sosem mérik szűkmarkúan ZUZANAKULLOVÁ S enki sem tud annyit adni, amennyit a politikusok ígérni. A régi igazság most is érvényes. 2015-ben az ellenzéki OLaNO, illetve Igor Matovic azzal állt elő, hogy a kormány azonnal csökkentse az élelmiszerek áfáját 20-ról 10 százalékra. Hogy közelítsünk a nyugati életszínvonalhoz. Emellett az emberek több élelmiszert vásárolnának, nem járnának a határon túlra bevásárlóturizmusra, több hazai fogyna... stb., stb., magyarázta. Persze a Fico-kormány az adóbevételek kiesése miatt akkor nem csökkentette az áfát. Csak négy évvel később, populista fogásként, az élelmiszerek nagyon szűk körénél. Persze Matoviéék áfacsökkentő kedve a kormányra kerüléssel hirtelen lelohadt. Azóta nem is került szóba, és már nem zavarja őket, hogy a jelenlegi 20 százalékos áfát immár 11 éve fogadták el - ideiglenesjelleggel. Emellett már harmadik éve nyakunkon ül a járvány, most meg már a kilenc éve nem látott mértékű infláció is. De a Heger-kormány most nem tartja jó ötletnek az áfacsökkentést. Valóban, megígérni bármit meg lehet a választónak. Sok ország, környékbeli is, eközben áfacsökkentésre szánta magát, jóllehet, legtöbbjük csak ideiglenes intézkedésként. Erre itt is lenne lehetőség, de Igor Matovic pénzügyminiszter mindjárt a rá jellemző „valamit valamiért” módszerrel rukkolt elő. Belemenne például, hogy a gasztroszektorban ideiglenesen 10 százalékos áfa legyen, de minden étkezde kínáljon gyerekmenüt is, ökomenüt, meg adjon egy kancsó vizet a vendégnek. És meg kell adóztatni a borravalót. A többi V4-es országban sem mérik szűkmarkúan a populista ígéreteket a politikusok, ráadásul néhányat át is ültettek a gyakorlatba. A távozó Babis-kormány Csehországban a választás előtt két hónapra 0 százalékos áfát vezetett be a gázra és a villanyra. Az új kormányfő, Petr Fiala elutasítja az intézkedés meghoszszabbítását. Magyarországon Orbán Viktor kormánya az áprilisi választás előtt hatósági árat vezetett be hat alapélelmiszernél, és megszabta az üzemanyag és az energia maximális árát. A lengyelek fél évre csökkentették az üzemanyag és az energia áfáját, és egyes élelmiszereknél nullás áfát vezettek be. Persze, a politikusok mindig versengeni fognak abban, hogy elhitessék, jobbak, mint a másik, ellenben pont olyanok, mint az egyszerű választó, és így keressék a kegyeiket. Az igazság azonban az, hogy az így bevezetett intézkedések még veszélyesebbek lehetnek, mint az infláció. Például ha felesleges regulációkkal terhelik a gazdaságot, a mértéktelen, populista pénzszórásról nem is beszélve. A másik oldalon a szlovák kormány meg egyelőre csak legyint a drágulásra. Hasznos, átgondolt reformokat elképzelés szintjén sem látni, így maradnak az üres ígéretek és a drága populizmus. A szerző a Trend kommentátora Infláció (Kotrha) Ukrajna, másképp FELEDY BOTOND A mikor az oroszok 2014-ben megpróbálták Viktor Janukovics volt elnökkel együtt egész Ukrajnát megvenni, az akció végérvényesen nyugatbarát pályára kényszerítette Kijevet. A megbukott orosz-ukrán közeledés végül - a moszkvai szándékokkal épp ellentétesen - a NATO-tagság emlegetéséig jutott (hivatalos tagjelöltségig sosem!), továbbá az ukrán haderőnek a luhanszki lázadókkal szembeni folyamatos felszereléséig, megerősítéséig. Az ukrán hadiipar korábban sem volt jelentéktelen, viszont oroszellenes pályára állítva hosszú távon Moszkva számára már kritikus veszélyt jelenthet. Az összes külföldi fegyver-segélyszállítmánynyal, kiképzőtiszttel és minden mással egyetemben - katonai kihívás Moszkva számára. Hét év alatt próbáltak a Kreml emberei közeledni, Volodimir Zelenszkij elnökkel volt egy rövid, barátibb periódus, ez azonban 2021 nyarára megszakadt. Vlagyimir Putyin személyes barátját, Viktor Medvedcsuk ukrán politikust házi őrizetbe helyezték, hazaárulással gyanúsítják; az oroszbarát tévécsatornákból több sugárzását betiltották, a nagyobb orosz újságok elérhetőséget blokkolják az interneten. Nem csoda, hogy Putyin lépéskényszerben érzi magát. Az euroatlanti tábor, sikerrel hozta közelebb magához Ukrajnát, míg az oroszok ügyetlenkedése inkább elidegenítette az ukrán politikai elit egy részét, bár messze nem az egészet. A gazdasági lehetőségek viszont éppen Ukrajna miatt egészen máshogy alakultak: az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók még az oligarchák egy részét is nyugati üzletek, befektetések felé terelték. Az orosz biztonságpolitikai felfogás szerint az ukrán határ túlságosan közel van Moszkvához, így az országot minimum semlegesnek akarja tudni - de semmiképpen sem NATO-közelinek. A közelmúltban először történt meg, hogy volt szovjet területeken idegen hatalom (ráadásul NATO-tag) nyújtott katonai segítséget: Törökország az azerieknek, az örményekkel szemben. Akkor újabb idegszál pattanhatott el a Kremlben. Ezért a 2021-ben kezdődött orosz katonai felépitkezés Ukrajnával szemben magában hordozza a háborús kockázatot. Főleg azért, mert sok elemző szerint az orosz egyenlet úgy fest, hogy a tétlenség ára hosszú távon nagyobb lesz, mint egy esetleges gyors katonai akcióé. Magyarul: ha Kijev tovább bőitől a Nyugattal, még olyan eszközöket is kaphat, amelyek megváltoztatják az orosz erőfölényt és egyensúlyt teremthetnek Ukrajnával. A fő kérdés igazából az, hogy egy orosz katonai akció mire lenne elég: bábkormány felállítására? Erőfitogtatás és üzenet más országoknak a környéken, és egyúttal a NATO-tagoknak, hogy Moszkva újra a régi? A NATO-tagok számára megmutatni, hogy Washington azért nem töri a kezét-lábát, hogy a régióba jöjjön, ha baj van? (Legalábbis biztos, hogy így kommunikálnák.) Katonai eszközökkel csak mérsékelt politikai eredményeket lehet elérni, viszont - sajnos - Moszkva számára már egy kisebb politikai koncesszió kicsikarása is több, mint amit az elmúlt hét évben hozni tudott. A legfélelmetesebb, hogy az orosz költségek, a diplomáciai nyilatkozatok és a hétéves tehetetlenség miatt a Kreml olyan pozícióba navigálta magát, amiből nehéz arcvesztés nélkül kijönni. Másképpen fogalmazva: egyre nehezebb megúszni az eszkalációt. Az Egyesült Államok számára végeredményben az európai szövetségesi rendszer bizalmi szintje, működtetése az alapvető érdek; Moszkva pedig befolyást akar a szomszédságában. Ukrajna ennek könnyen áldozatául eshet, a „senki földjén”, és ekkor mindkét oldal még mindig úgy érezheti a legjobb forgatókönyv megvalósulása esetén is, hogy (túl) nagy kompromisszumot kötött. Ha meg nem kötött ilyet, akkor durva fordulat lesz Európa életében újra konvencionális háborút megélni. Energiaárak, ingatlanárak, kelet-nyugati beruházási egyensúly és ki tudja még, mi minden borulna, nem szólva az ukrán gabonatermelő vidékekről és az ukrajnai kivándorlásról. Magyar vagyok, ki több nálam? Hát a székely Vita robbant ki az erdélyi magyarság körében a közelgő népszámlálás kapcsán, mert az íveken nem lehet bejelölni a székelyt a magyar nemzetiség alkategóriájaként. Ugyanis a székelyeket később esetleg nem a magyarokhoz számolnák, és így csökkenne a magyar kisebbség száma. „Székely vagyok, apám, anyám székely, Székelyföldön születtem, de magyarnak vallom magam a népszámláláskor. Mindenkit arra kérünk, hogy a regionális identitását ápolja, de ezt nem a népszámláláskor kell demonstrálni” - mondta Kelemen Hunor, a kormányon levő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke arra a kérdésre, hogy a népszámlálási íveken miért nem szerepel a székely. Székelykedés „Felrobbant a Facebook. Hogy ez fölháborító, ez lázító, ez sumákolás, ez pofátlanság. A székely autonómia aláásása. A székelyek jogainak eltiprása stb., stb. Holott csak arra tett sikeres próbálkozás, hogy elnyomják annak a kommunista kísérletnek a folytatását, amely igyekezett megosztani az erdélyi magyarságot székelyekre és magyarokra. A statisztikákban rögzített fele annyi székely és fele annyi magyar könnyebben megfosztható jogaitól, ráadásul demokratikusnak tűnő, népességi adatokkal alátámasztható törvényekkel”- írta a helyzet kapcsán az erdélyi Magyar Szó című lap. „A magyarok és a székelyek közös célja a magyar nyelv elismertetése hivatalos regionális nyelvként. Az ősi székely törvényt emlegetők nemes egyszerűséggel elsétálnak a tény mellett, hogy a székely nemzet rendi nemzet volt, nem külön etnikum. Attól is eltekintenek, hogy rendi kiváltságairól a székelység 1848-ban önként mondott le, betagolódva a születendő magyar polgári nemzetbe” - folytatja a lap kommentárja. Emlékeztet, hogy erre hivatkozott a Magyar Tudományos Akadémia is, amikor elutasította a magyarországi székelyek külön etnikumként való meghatározását, mert a székelység történelmi, néprajzi és nyelvészeti szempontból is a magyar nemzet része. Ezt viszont azzal utasítják el a székelyek, hogy a Magyar Tudományos Akadémia fogalmazta meg, nem pedig a Székely Tudományos Akadémia. Fontos és veszélyes Az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) álláspontja szerint fontos, hogy mindenki megválaszthassa székely vagy csángó identitását, de jogos félelem, hogy ha választható lesz a székely és a csángó, azt az erdélyi magyarság jogainak megvonására használják fel. Ä vita miatt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök bejelentette, hogy mégis kezdeményezi a székely identitás feltüntetését a kérdőíven, úgy, hogy ez a magyar nemzetiség alkategóriájaként szerepeljen. A „legmagyarabb törzs" A magyar identitás vállalására buzdított Izsák Balázs is, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke. „Á székelység mindig tudatában volt annak, hogy ő a legmagyarabb törzse a magyarságnak. Mi, székelyek, ennek megfelelően fogjuk magyarnak vallani magunkat” - fogalmazott. Viszont a közösségi portálokon éles támadások érték emiatt. Székelyföldi véleményformálók egy csoportja állásfoglalásban szögezte le: a székelység nem azonos a magyar néppel, ezért követelik, hogy a magyar etnikum alkategóriájaként tüntessék fel a székelyt. (MTI, maszol, úsz)
