Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)

2022-01-24 / 18. szám

8 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2022. január 24. | www.ujszo.com Te kit választanál? MOLNÁR IVÁN A orosz-ukrán konfl iktus egyre riasztóbb fej leményeit és ^ y~W az Egyesült Államokkal kötendő védelmi megállapodá­/..M M sunkat övező hisztériát figyelve időnként meg kell csíp- JL Ykt M J nem magam, hogy nem álmodom-e. Úgy tűnik, Szlo­vákia lakosságának egy része még mindig képtelen elfogadni az 1989-es rendszerváltást. E sorok írója ahhoz a generációhoz tartozik, amely megtapasztalhatta az előző rendszer, az orosz katonai megszállással fűszerezett kommunis­ta diktatúra „áldásait”, épp ezért őszintén örült annak, amikor 1991-ben az országot elhagyta a Csehszlovákiát hosszú ideig megszállás alatt tar­tó orosz hadsereg több mint 73 ezer katonája. 2004-ben aztán beléptünk az Európai Unióba, és ugyanabban az évben az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a NATO is felvett minket a tagországai közé, így joggal biza­kodhattunk abban, hogy Szlovákia nyugati orientációja már nem lesz vita tárgya. Több mint 32 évvel a rendszerváltást követően azonban újra válaszút elé érkeztünk. Aki figyelemmel követi az orosz-ukrán konfliktus fejle­ményeit, az tudhatja, hogy már korántsem csupán Ukrajna jövője a tét. Az oroszok Washingtonnak átnyújtott követelései között szerepel az is, hogy a NATO vonuljon vissza a volt szocialista országokból. Vlagyimir Putyin orosz elnök a volt szovjet érdekszférát szeretné visszaépíteni, és ha siker­rel jár, régiónk országainak a sorsáról újra Moszkvában döntenek majd, amit a legnagyobb ellenségeinknek sem kívánhatunk. Mindezt figyelembe véve azt gondolhatnánk, hogy felháborodott em­berek tízezrei vonulnak Moszkva pozsonyi nagykövetsége elé, hogy az orosz gyarmatosítási tervek ellen tüntessenek. Nos, tüntetés valóban volt, azonban nem az orosz, hanem az amerikai nagykövetség előtt. Ezen a tüntetők azt rótták fel az amerikaiaknak, hogy - a rendkívül lanyhán re­agáló nagyobb uniós tagországokkal szemben - veszik a bátorságot, és megpróbálnak az orosz agresszióval szemben hatékony védőernyőt vonni a NÄTO keleti szárnyának tagországai fölé. Igen, ennek része az Ameri­kai Egyesült Államok és Szlovákia közötti, az elmúlt napokban hatalmas belpolitikai vihart kavaró védelmi együttműködési megállapodás is, hi­szen, akár tetszik nekünk, akár nem, pillanatnyilag az Egyesült Államok az egyedüli olyan NATO-tagország, amelynek a hadserege elrettentő erő­vel bír Putyin orosz birodalmi törekvéseivel szemben. George Friedman magyar származású amerikai geostratéga már évek­kel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy Szlovákia lehet az egyik leg­gyengébb láncszem az oroszokkal vívott harcban, a ruszofília itt ugyanis a történelmi hagyományok szerves részét képezi, így az orosz propaganda termékeny talajra hull. A szlovák szélsőjobboldali pártok mellett az orosz érdekek legnagyobb élharcosa ma a Smer elnöke, Robert Fico, aki koráb­ban azzal büszkélkedett, hogy észre sem vette az 1989-es rendszerváltást. Tőle mást így nem is várhatunk. Az igazán megdöbbentő azonban az, hogy ma már az amerikaiak pozitív szerepét és Szlovákia nyugati orien­tációját elismerő politikusok, közöttük Zuzana Caputová államfő is kínos magyarázkodásba kezdett a védelmi megállapodással kapcsolatban, olyan értelmező nyilatkozattal bővítve ki azt, amely „az amerikai hadsereg szlovákiai jelenlétével kapcsolatos aggályokat” próbálja meg eloszlatni. Mi van? Nyakunkon az oroszok, és mi a régiónkat az oroszoktól megvé­deni akaró amerikai hadseregtől rettegünk? El kellene végre döntenünk, hogy mit szeretnénk. Ha az Egyesült Államok kivonulna Európából, a he­lyét pillanatok alatt az oroszok vennék át, amit egyszer már átéltünk, és talán sokak nevében mondhatom, hogy nem szeretnénk megismételni. FIGYELŐ Csak kampányhoz nem kell oltás Franciaországban csak az áprilisi elnökválasztást megelőző kam­pány nagygyűlésein nem kérhetik el az oltottsági igazolást, szinte mindenhol máshol fel kell mutatni. A politikai rendezvényeken az in­doklás szerint azért nem kérhető el az oltási igazolás, mert „a törvény nem határozza meg eléggé, hogy milyen járvány szintnél alkalma­zandó”. Egyébként mától kötelező bemu­tatni az igazolást az 50 főnél több embert fogadó nyilvános helyeken, sportlétesítményekben, kulturá­lis intézményekben, mozikban, színházakban, koncerttermekben, vendéglátóhelyeken, hotelekben, vonatokon, távolsági buszokon, belföldi repülőjáratokon. Aki nincs háromszor beoltva, az nem jut be, illetve nem utazik. Negatív teszt nem elég a nyilvános helyekre való belépéshez, kivéve az egészség­­ügyi intézményeket. A törvény július végéig írja elő az oltottsági igazolás használatát, elképzelhető a határidő előre hozása, de ennek feltételei nincsenek pontosítva. A felmérések szerint a franciák 62 százaléka támogatja az oltott­sági igazolás bevezetését, de 71 százalékuk azt szeretné, ha az au­tomatikusan megszűnne a járvány­helyzet javulásával. (MTI) Pfizer: Jobb lenne az évenkénti oltás Albert Bourla, a Pfizer vezérigaz­gatója azt mondta, hogy a járvány elleni küzdelemben az éves vakcina előnyösebb lenne a gyakoribb em­lékeztető oltásoknál. Sok kormány ugyanis a megbetegedések számá­nak növekedése miatt lerövidítette az oltások közötti időt. „Ez nem lesz jó forgatókönyv. Amit remélek, hogy lesz olyan vakcina, amit éven­te egyszer kell beadatni. Évente egyszer könnyebb meggyőzni az embereket, hogy oltassák be magu­kat” - mondta Bourla. (hvg, Reuters) Biden egy éve A demokrácia mint a társadalom szakítópróbája BRAUNSTEINER ÁRON Joe Biden beiktatása után feltettem a kérdést, sikerül­­het-e az új elnöknek a nem­zet egyesítése, amit beikta­tási beszédében meghirdetett. A válasz egy év után: nem. Biden az utóbbi hónapokban nemhogy az országban, a saját párt­jában sem tudott egységet terem­teni. Joe Manchin nyugat-virginiai szenátor akadályozta meg az elnök eddigi legnagyobb törvényjavas­latát, a Build Back Better (Építsük vissza jobban) tervet, amely az el­képzelés szerint például a családok helyzetén javítana, illetve segíte­ne megoldani az infrastrukturális problémákat és az inflációval járó nehézségeket. Egy évvel a beiktatása után az amerikai elnökök közül csak Do­nald Trump népszerűségi mutatója volt alacsonyabb, és az övé se sok­kal. Biden népszerűsége az augusz­tusi afganisztáni kivonulás óta 50 százalék alatt van, és egyre csök­ken. Kamala Harris alelnök még kevésbé népszerű. A 79 éves elnök, akit Sleepy Joe-nak, azaz Álmos Joe-nak csúfolnak, ritkán nyilatko­zik a sajtónak, és ezzel is azt a be­nyomást kelti, hogy nem ért el sem­mit. Pártolói is belátják, hogy még akkor sem hatékony a kommuni­kációs stratégiája, amikor egy-egy törvényjavaslatot sikerül elfogadtat­nia, mert a választók nem is tudnak róla. Én is meglepődve láttam, hogy Biden több elnöki rendeletet hozott az első évben, mint Trump. Nem sok ideje van Bidennek, hogy tegyen valamit a helyzet javítá­sáért, hiszen novemberben új kong­resszusi választások jönnek. Mos­tani imázsával a demokraták szinte biztos elveszítik a kongresszus irá­nyítását, és ezzel azt, hogy a hátrale­vő két év alatt bármit is elérjenek. De ne csak Bident hibáztassuk a megosztottságért. Nehéz elképzel­ni, hogy ennyi idő alatt bárki más jobban egyesíteni tudná azt az or­szágot, ahol a politikai polarizáció a 2000-es évek óta egyre gyorsabban növekszik. Trump elnöksége végén még sok demokrata politikus, köz­tük Kamala Harris is megkérdője­lezte az oltásokat, mondván: nem bízna a „Trump-oltásban”. Most teljesen más a véleményük, pedig ugyanarról az oltásról van szó. A társadalom szétszakadása nemcsak az Egyesült Államokban megkerülhetetlen téma, hanem a nyugati világban általában. Töké­letes példa erre a jelenlegi ukrán ügy. Biden ugyan úgy véli, hogy „keserves árat” fizetne Oroszor­szág, ha bevonulna Ukrajnába, de a NATO-országok megosztottságát is megemlítette, pedig ebben a kér­désben a Nyugat egységét kellene felmutatni. Ám nehéz az egységes koordi­náció, amikor a Nyugat összes or­szágában hasonló törésvonalak lát­hatók. Éppen ez az, amit Kína és Oroszország kihasznál, amikor a demokratikus rendszer gyengesége­iről beszél. Hogyan lehetne egysé­ges irány, ha a társadalom minden kérdésben kétfelé húz? Nem hiszem, hogy sokan van­nak, akik örülnének egy kínai rendszernek, amelyben az egyéni szabadságjogok elnyomása az ára az egységes, erős állam létrehozá­sának. így aztán az a nagy kérdés, sikerül-e élnünk a demokráciával, anélkül, hogy szétszakítanánk a társadalmunkat, vagy visszatérünk az autokráciához. Nincs az az el­nök, aki helyettünk tudna egyesí­teni bennünket. Az a diktátorok módszere. (Kotrha) Ünnepel a szesztestvériség „Ha sikerülne hivatalosan be­jegyeztetni az egyházunkat, az ötödik legnagyobb feleke­zet lennénk Szlovákiában" - hirdeti honlapján a Szesztest­vérek gyülekezete (Svedko­­via liehovovi) a népszámlálási eredményét ünnepelve. A 2021-es népszámlálás múlt hé­ten ismertetett adatai szerint 14 207- en válaszolták a vallási hovatarto­zásra vonatkozó kérdésre, hogy a szeszközösség tagjai. A szesztestvériség hozzáteszi, hogy ha sikerülne 50 ezer támo­gató aláírást összegyűjtenie, hiva­talosan is bejegyeztethetné magát, és 5,5 millió euró állami támogatás járna neki évente. Azt is leszöge­zi azonban, hogy a pénzt nem al­koholra fordítaná, hanem a „kul­turális élet támogatására, mert az illeti”. Az állam évente összesen 52 mil­lió euró támogatást folyósít a 18 el­ismert vallási felekezetnek. A szesztestvériségen kívül több mókaszekta és heccfelekezet is mű­ködik az országban, a népszámlá­láson 1389-en a jediizmus hívének vallották magukat, ők a Jedi Lova­gok Rendjébe tömörülnek, továbbá hivatalosan 590 tagot számlál a pas­­tafariánusok, vagyis a tésztafalók társasága. Emellett nőtt az országban a val­lás nélküliek aránya, a 2011-es 13,4 százalékról 23,8 százalékra, ez 1,3 millió ember, és a második legnépe­sebb csoport a katolikus hívek után (55 százalék). (úsz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom