Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-22 / 17. szám
[16 SZALON ■ 2022JANUAR 22. www.ujszo.com Mikszáth százhetvenötöse - egy új kiállítás lapszélére Hát valahogy nem lett országos emlékév Mikszáth százhetvenötöse. Sebaj! Pedig amúgy lehetett volna! Meg is érdemelte volna, de hát nem lett. Az a felsőbb anyaországi - és itt megkérdezem magamtól valóban az-e, valóban felsőbb-e - kultúrpolitikai szerv lencséje most nem erre fókuszál. Hogy kikre, mikre, kire s mire, az Mikszáth Kálmán tehetségével vetekedő újságíró tollán születő hosszú cikksorozatba sem férne el, el is tekintenék ettől. Gondolhat még erről a nem lett emlékévről az ember egyet vagy kettőt, cifrát is vagy csak olyat, aztán hagyja. Hogy talán jobb is így! Valahogy másképpen is alakult volna ez a mostani, január 15-i szklabonyai ünneplés, ha olyan hivataloskodó lett volna. Mert nem az lett, tán pont emiatt! Nem akkora hacacáréval, merevséggel, felesleges pompával történt, mint az megszokott egyegy államilag vagy „magas” kultúrpolitikailag szervezett eseménykor. Hanem lett családias, jó hangulatú, bensőséges, de szakmai és színvonalas. Ez az idei. Is. Idén Mikszáth szülőfalujában, Szklabonyán az író 175. születésnapján nem volt semmiféle merev protokoll, kivéve azt az egy érvényest, azt a fránya járványügyit! Az volt, mert annak lenni kellett, tehát lépés távolság, meg maszkviselés, meg ilyenek, de Mikszáth rajongóin nem fogott ki, nem foghat ki a tömegrendezvények létszámmaximalizálása! Az volt eddig a tapasztalatom, hogy eleve nem szoktak túl sokan lenni olyanok, akik hétvégéjüket feláldoznák arra, hogy eg)' néhai íróra emlékezzenek egy peremvidéki kistelepülésen. Újabban azonban erre a tapasztalásra rácáfolt a valóság. Egy új kiállítás Mióta a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a gazdája a szklabonyai Mikszáth kúriának, emlékmúzeumnak, az írót tisztelők, az őt és egyáltalán a magyar irodalmat olvasók, a művelődés és kultúra igazi emberei egyre nagyobb számban étzik fontosnak megjelenni ezen a rendezvényen, Mikszáth Kálmán születésnapján. Mert ez afféle kulturális évnyitója az Ipoly menti térségnek, Nógrádnak és Hornnak. Idén külön apropót adott a találkozásra egy kiváló alkalom, az új Mikszáth emlékkiállítás megnyitása, Szent Péter esernyője alatt címmel. Hozzá egy kellemes sétával jutottak el az adott napon az érdeklődők. Mesél a múzeum és vele együtt az egész falu, így van kitalálva Mikszáth Kálmán emlékmúzeuma, így kezdődött az idei év Szklabonyán. Az egykori 1968-ban elbontott szülőház helyén felavatott emlékkőnél indult, bejárta néhány helyszínét az író gyerekkorának, melyeket táblával jelöltek meg, s a táblákon rövid, jól érthető, érdekes információk vitték, terelgették tovább a látogatókat a múzeum épületéig. Ahol mostantól egy remek, interaktív kiállítás várja a kedves közönséget. Külön figyelve a gyerekekre, akik azon lepődhetnek meg, hogy itt nem érvényes a ne nyúlj hozzá, nem szabad utasítás. Sőt, ellenkezőleg! Ez a kiállítás a fogd meg, nyisd Kiállításmegnyitó előadás ki, csukd be, lapozz bele, ismerd fel, játszd el, nézd meg, hallgasd meg, itt ijedhetsz meg, itt bújtathatod elő Kossuth Lajost, most lökd le az ellenfeled, most mutasd meg milyen ügyes vagy felszólításokkal varázsolja el a legcsibészebb diákot is, akinek leköti minden fölös energiáját és huncutságát, aki, ha már lehet bátran csibésznek lenni, akkor megszeppen és hirtelen jó fiúvá változik! Ilyen ez a tárlat! Ezt a páratlanul izgalmas, lebilincselően kedves, játékos, játszva tanító, ismerteteket átadó kiállítást Jarábik Gabriella, Kovács Anna és Praznovszky Mihály áhította össze, méghozzá az elmúlt másfél év ugyancsak nehezített munkakörülményei közt. Megjelent hozzá a megnyitó napjára egy magyar nyelvű kiállítási kalauz is - ennek szlovák változata heteken belül érkezik - szakmai cikkel, irodalomtörténeti résszel, de van benne bábjáték szövegkönyv, Mikszáth meseországához térkép, eredeti Mikszáth szövegrészietek, túraútvonal kalauz, meg olyan sok érdekes tudás és olvasnivaló, hogy jól el lehet benne csemegézni! A kiállítási kalauz megírásában Praznovszky Mihály vállalt oroszlánrészt. Magában a múzeumi részben családfa, gazdag film- és hanganyag, mesék, holografikus íróasztal, Szent Péter háta mögé bújt Kossuth Lajos, népviselet, ablakfüggöny mögötti szellemhuhogás és mennyezeti kísértetjárás, a kiskertben rozmaring és rezeda, forgó bábok, térbeli játékok várják azt, hogy a nyitott, játszani is szerető látogató megismerkedjen ezzel a páratlanul izgalmas helylyel. Bátran mondhatom, hogy a szklabonyai Mikszáth Kálmán emlékház kiállítása a kor vívmányait rendkívül jól használó közösségi és múzeumpedagógiai térré változott. Minden korosztály igényét képes kielégíteni! Van itt egy titok S hogy mi az a titkos üzenet, amit ez a kiállítás sugall? Talán az, hogy olvassuk Mikszáth életművét! Akár csipegetve vagy nagy adagokban fogyasztva sem árt az meg! Néha ugyan megríkat, néha nagyon nevettet, vagy szelíden elringat, ahogy néha meg kifigurázza a dzsentrit, a butaságot, a babonát, vagy netán fanyar mosolyt húz az orr alá és kesernyés bólogatásra késztet, megállapítva, hogy ennek a Mikszáthnak milyen igaza! Különösen, ha a napi politizálásról szóló írásait lapozzuk fél. De ezt a politika dolgot hagyjuk azokra, akik művelni próbálják. Nem igen megy nekik, tán azért, mert nem olvasnak Mikszáthot. Nem olvasnak azok tán semmit se! (A szerző felvétele) Hozzátenném még, hogy az olyan politikus fajtákból csak egy-egy kivételnek számító valóban művelt, okos, ha nagy ritkán vagy esetleg elvétve jut el Szklabonyára. Már azt meg se kockáztatom megbecsülni, hányán olvasnak Mikszáthot. Hányán olvasnak egyáltalán? No, hagyjuk is ezt! Lelkűk rajta! Más legyen a végszó. Legyen arról, hogy mit üzen Mikszáth. Az író az ő igazi híveinek azt üzeni a kiállítási kalauzban: Jól tudom, hogy az íróknak külön kontraktusuk van a halállal: őnáluk a halál csak annyit jelent, hogy megszűnnek dolgozni, de könyveikben tovább élnek - hogy meddig az nem a haláltól függ már, hanem könyveiktől” Az igazi olvasó ezt megértve tudja, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy az a kontraktus, Mikszáth Kálmán külön kontraktusa érvényes legyen még sokáig! Szászi Zoltán Vasárnap-előzetes: Kik figyelnek meg bennünket? Megszoktuk, hogy lépten-nyomon térfigyelő kamerák követik mozgásunkat, az internet ismeri levelezésünket és érdeklődési körünket, a telefonunk alapján pedig bárhol megtalálnak. A technológia fejlődésével egyre többet veszítünk a magánszféránkból, és ennek egy részét hajlandóak is vagyunk beáldozni a biztonságunk érdekében. De vajon hol van a határa annak, amikor a mesterséges intelligencia még véd, és ahonnan már sérti a magánélet védelméhez való jogunkat? Bűnüldözés kontra személyi jogok: az Európai Bizottság tavaly áprilisban terjesztett be egy jogszabály-tervezetet a biometrikus, vagyis az arcfelismerő rendszerek használatáról — de mi is az az arcfelismerő rendszer, és mi vele a probléma? Mire kell vigyáznunk az online térben? Hogyan védjük meg a mobiltelefonban tárolt adatainkat? Mire ügyeljünk az elektronikus levelezés során? Megtudhatják Vrabec Mária cikkéből, amelyben egy kiberbiztonsági szakértő és egy pszichológus is hozott a totális kontroll világámegszólal a téma kapcsán. ban!” című esszéjében arról ír, Gazdag József pedig az „Isten hogy a nagy techcégek sokkal többet tudnak rólunk, mint amit a legtolakodóbb, diktatórikus hatalom valaha tudott az állampolgárairól: ismerik érdeklődési körünket, hírfogyasztási szokásainkat, baráti kapcsolataink hálózatát, ízlésünket, politikai preferenciáinkat, szexuális orientációnkat, üzeneteinket, családi fotóalbumunkat vagy bankkártyás fizetéseink adatait. Honnan ez a tudás? A digitális lábnyomainkból. Évek óta szisztematikusan gyűjtik a rólunk szóló adatokat, hogy minél részletesebb, minél pontosabb személyiségprofilt készítsenek rólunk. Aggályos' ez az adatgyűjtés? Az. Csakhogy nagyrészt a mi beleegyezésünkkel történik. Miért ingyenes a Facebook, az Instagram, a Google-kereső vagy az elektronikus posta? Vagy fizetnünk kell értük, csak nem pénzzel, hanem valami fontosabbal? A Nagy Testvér mindent lát - de mi vajon látjuk-e a Nagy Testvért? Tudjuk-e, kik rendelkeznek az adatainkkal? Mit jelent az a kifejezés, hogy „folyékony felügyelet”? Miért tökéletes börtönőr az okostelefon? Hogyan kell értenünk azt, hogy a hatalom ma már korbács helyett kockacukorral fegyelmezi az alattvalókat? Hogyan hatolt be a felügyelet a magánszféránk legintimebb zónáiba is? Ki lehet-e lépni - modernkori Robinsonként - a digitális világon kívülre? Miért hátborzongató a kínai hatóságok terve, a lakosság teljeskörű megfigyelésén alapuló társadalmi kreditrendszer? S mit jelent az, hogy a komfort, amit a digitális technológiák nyújtanak számunkra, a kísérleti nyúl komfortja? Vrabec Mária és Gazdag József tematikus összeállítása az állampolgárok megfigyeléséről, a digitális világ csapdáiról és a totális kontrollról a Vasárnap következő számában. Mindkét írást elolvashatják a Vasárnap keddtől (január 25.) kapható új számában!
