Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-04 / 2. szám
161 RÉGIÓSPORT 2022. január 4. | www.ujszo.com MMA-val kezdte, grapplingbajnok lett belőle OROSKYTAMÁS Képzeljünk el egy angyali nyugalommal beszélő fiatalt, akiről hangja és habitusa alapján nem tudnánk elképzelni, hogy bármikor is a minimálisnál feljebb szökik a vérnyomása. Aki a guillotine-fojtást olyan visszafogottan és illedelmesen írja körül, mintha csak laza jógagyakorlatokról lenne szó. Ó a komáromi Kiss Bence, a grappling szerb és néhány napja már bosnyák bajnoka is. A grappling tájainkon kevésbé ismert fogalom, így elsőként arról érdeklődtünk Kiss Bencénél, mi alapján lehet megkülönböztetni a többi küzdősporttól. „A dzsúdóból fejlődött ki a brazil jiu-jitsu, aminek két ága van, a Gi és a NoGi. Azaz a kimonóban és a kimonó nélkül zajló küzdelem. Utóbbiban sima rövidnadrágban és feszes pólóban versenyzünk. A grapplingot úgy kell elképzelni, mint egy szabadfogású birkózást, csak folytatódik a harc a földön is. Nyerni lehet pontozással vagy azzal is, hogy az ellenfelet feladásra kényszerítik, például egy fojtással vagy feszítéssel. Vagy azt is mondhatjuk, hogy a grappling olyan, mint a ketrecharc, csak ütések és rúgások nélkül. Ezeken kívül mindent szabad, amit az MMA-ban is” - ad alapos jellemzést a sportágról Kiss Bence. Irány a jobbak közé Mint a küzdősportokban általában, grapplingban is több (konkurens) világszervezet működik, az ADCC égisze alatt zajló versenyeken kezdő, haladó és profi kategóriában zajlanak a küzdelmek. „A haladóban, ahol versenyzek, egy meccs hatperces. Az első háromban nincs pontozás, ott csak feladásra kényszerítéssel lehet nyerni. A döntő pedig nyolcperces - magyarázza tovább a harcos, akinek a boszniai nemzetközi bajnokságon sikerült győznie még az ünnepek előtt a 76 kilósok között. - A tavalyi térdszalagmütétem után ez volt az első versenyem. Két éve még a kezdők között győztem a szerb bajnokságon. Még maradhattam is volna a kategóriában tovább, de úgy döntöttem, inkább megmérettetem magam a jobbakkal.” Minél több versenyre igyekezett eljutni a szomszédos országokban és Nagyon nehéz szabadulni Kiss Bence szorításából Konyári Dániel (balra) és Kiss Bence taroltak Boszniában a Balkánon is. A legmagasabb szinten Lengyelországban van a sportág, de jó harcosok már minden országban akadnak. Portugáliában például annak köszönhetően, hogy Brazíliából, a jiu jitsu hazájából sokan odaköltöznek. „Szlovákiában, Magyarországon még nem annyira ismerik a grapplinget, de Amerikában ebből meg lehet élni a pénzdíjas, meghívásos, nagy közönség előtt rendezett versenyekből. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az ADCC világbajnokságán megtelnek a több tízezres stadionok is” - jegyzi meg Kiss Bence. Megfontolt harcos A révkomáromi származású, jelenleg Dél-Komáromban élő 30 éves sportoló még egyetemistaként kezdett thai bokszolni. Később az MMA-val próbálkozott, de inkább elhagyta az ütéseket és rúgásokat, azaz a grapplingnél kötött ki. (Képarchívum) Utóbbiban az öt övből a második, kék színűnél tart, aztán jön a lila, a barna és végül a fekete (utóbbi kettő birtokosai indulnak általában a profik között). Átlagban két évet vesz igénybe szintet lépni, így több szervezetnél hosszabb időbe telne, míg a profikkal versenyezhetne. Az ADCC azonban nem eszerint jár el, így Kiss úgy számol, 3-4 újabb tornagyőzelem után kipróbálja magát ezen a szinten is. Addig pedig edz, egyrészt a komáromi Wolf Fight Clubban, másrészt Budapesten. „A lábfeszítéseket és a háromszögfojtásokat gyakorolom a legtöbbet a befejezések közül. De kedvelem a guillotine-fojtást is, amikor kézzel fogom az ellenfél fejét, a két nyaki ütőérrel a nyakon háromszöget zárnak be a kezeim. Ilyenkor az ellenfél agya nem kap elég vért, ezért arra kényszerül, hogy lekopogja a mérkőzést” — ecseteli Kiss Bence. Telefonon beszélgetünk, de így is olyan angyali nyugalom árad a szavaiból, mintha csak laza jógagyakorlatokról lenne szó. Hogy fér össze a küzdősport ezzel a habitussal, teszszük fel a logikus kérdést, Bence pedig nevetve válaszol, hogy már többeknek feltűnt ez: „Egy évvel ezelőtt inkább ideges voltam, mert nagyon izgulós típus vagyok, de az utóbbi versenyeken már jól kezelem ezt. Inkább megfontolt vagyok. Próbálom magam átszellemíteni, hogy harcos hangulatba kerüljek. Nyugtatom magam azzal, hogy mindent megtettem a jó eredményért. Próbálom irányítani a meccset, nem engedem meg az ellenfelemnek, hogy az ő játékát játssza, hanem rákényszeritem az enyémet.” A Covid miatt most ezen a téren is nehéz tervezni, egy ideje már edzeni sem tud rendesen. „Az ADCC-nél egyelőre még nincs kiírva semmilyen verseny. Egy másik világszervezetnek viszont Rómában lesz Európa-bajnoksága, ha lesz NoGi, akkor oda szeretnék eljutni” - teszi hozzá zárásként testnevelő-edző szakon végzett grapplinges. Konyári: Inkább MMA Kiss Bencével együtt a szintén komáromi illetőségű Konyári Dániel is megnyerte az említett boszniai nemzetközi grapplingbajnokságot a 70 kilósok között. Az ADCC szervezet égisze alatt neki eddig legfeljebb harmadik helyei voltak - azért is, mivel a 22 éves harcos egyből a haladók között kezdett el versenyezni, ráadásul elsősorban az MMA-t kedveli. „Birkózással kezdtem a küzdősportot, aztán 3-4 éve váltottam MMA-ra, illetve a jiu-jitsura, amit előbbiben is kihasználok. Szeretem a kihívásokat, a ketrecharc pedig a legnehezebb sportág” - vázolta fel eddigi karrierjét Konyári. Heti hat edzés mellett a Selye János Egyetem végzős informatikus hallgatója, de a jövőjét inkább a sportban képzeli el. „Minél többet szeretnék MMA-ban versenyezni. Ha sikerülne 3-4 mécsesét vívnom idén, elégedett lennék” - tette hozzá. Más vizeken halásztak a dunaszerdahelyiek J. MÉSZÁROS KÁROLY Szünetel a legmagasabb osztályú sakk-csapatbajnokság, az extraliga is. Tavalyelőtt törölték az egész évadot, a 2021/2022-es idényben eddig két fordulóig jutottak, aztán félbeszakadt a pontvadászat. Ki tudja, meddig. Mindenesetre - amint lehetséges lesz - a dunaszerdahelyiek játszani akarnak. Ezt már ősszel, a teljes lezárás előtt is szorgalmazták. „A higiéniai előírásoknak megfelelő játéktermünk van, fogadhatjuk ellenfeleinket, felajánlottuk már a szövetségnek, kluboknak, de a többség nem akart játszani” - vázolta fel a kialakult helyzetet Petényi György dunaszerdahelyi klubelnök. Némileg megváltozott a háromszoros bajnok és négyszeres ezüstérmes erősorrendjének összetétele. A távozók helyett másokat csalogattak a csallóközi klubba. „Mivel jelenlegi utánpótlásunk még nem érett az A kis Václav Fink, Csehország legnagyobb sakktehetsége a dunaszerdahelyi csapatban (Képarchívum) után nem lehet más cél a Csallóközben, mint újra visszajutni a legjobb három közé. Mindenképpen az élmezőnyben akarnak vitézkedni, húzta alá Petényi György, aki azt is elmondta, hogy duplán sújtja őket a koronavírusos kényszerszünet. Önmagában a halasztás se jó, besűríti a versenyprogramot, s mivel anyagi támogatást a várostól kapnak, ha nem játszottak, nem meríthetik ki a rá szánt pénzt, és vissza kell adniuk, mert azzal a naptári év végéig kell elszámolni. Az elhalasztott fordulók lejátszására szánt anyagi fedezet így hiányozni fog a klubkasszából, ugyanis nemcsak az élvonalbeli csapatuk érdekelt a különböző szintű bajnokságokban, hanem még további négy is. Találnak-e megoldást erre a faramuci helyzetre? élvonalra, máshol halásztunk, hogy tapasztalt, többnyire Magyarországról honositott sakkozóink mellett a fiatal feltörekvők jussanak szóhoz - folytatta a klubelnök. - Sikerült egy dupla fordulóra megszereznünk az amerikai-kínai Jushua Shenget, aki nemrégen teljesítette a harmadik nagymesteri normát. Még nála is érdekesebb a 11 éves cseh Václav Finek leigazolása. Már 2400 Élő-pontja van, és Csehországban a legnagyobb tehetségnek, a második David Navarának tartják. Nagyon ügyes libereci sakkozóról van szó, akihez az edzőjét, Michal Konopkát is elcsalogattuk csapatunkba. Már korábban bemutatkozott sorainkban a 16 éves Borhy Marcell magyar nagymester is.” S bár az utolsó lejátszott évadban leszorult a dobogóról a dunaszerdahelyi csapat, korábbi érmes helyezései Petényi Tamás éltáblás (jobbról) és társai a modoriak elleni bajnokin
