Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)

2022-01-04 / 2. szám

www.ujszo.coml 2022. január 4. KULTÚRA 113 A balatoni halászlétől a thai levesig A hévízi hajószakács című válogatáskötetben megszűnik mindennemű gasztronómiai hierarchia HAVRAN KATI Mit tudunk az étkezés kultú­rájáról, és annak történeté­ről? Hogyan készítették a ha­lászlevet elődeink, és mit vett át a magyar konyha a franciá­tól? Miért érdemesebb a thai­földi kifőzdék kínálatából vá­lasztanunk, mint az étterme­kéből? És mi köze mindehhez az irodalomnak? Ahogy azt az alcíme definiálja, A hévízi hajószakács egy kortárs gasztroirodalmi antológia. A Hajó­szakács a HÉVÍZ című irodalmi fo­lyóirat rovata, Magyarország egyet­len állandó gasztrokulturális rovata, melyben műfajilag változatos írások jelennek meg. Ahogy a mostani kötet szerkesztői, Csema-Szabó András és Fehér Renátó írják, jelentek itt meg „gasztrotörténeti dolgozatok, ínyes esszék, hasnovellák, tárcák, útiraj­zok, paródiák.” Az elmúlt kilenc év írásaiból remekül fűszerezett, íny­csiklandó válogatás készült. Maga az előétel, akarom mondani az előszó nagyszerűen vezeti be az ol­vasót abba az ízes műfaji, társadalmi és geográfiai változatosságba, mely a soron következő 25 írást jellemzi. Fe­hér Renátó értelmezésében a gasztro­nómia spektruma széles, beletartozik az éhezés kérdése, a kifőzdék tartal­ma, a vegetarianizmus, a fine dining, és a manapság a szociális médiákon népszerű #foodporn címke is, mely az ételek tetszetős prezentálásának műfaját jelöli. A szerző szerint az étel egyrészt összeköti a különböző társa­dalmi rétegeket, hiszen nélkülözhe­tetlen a léthez, az azonban, hogy ho­gyan és mit fogyasztunk, illetve hogy van-e mit ennünk, már nagyban jel­lemzi társadalmi hovatartozásunkat, árulkodhat a történelmi korról, mely­ben élünk és földrajzi hovatartozá­sunkról is. És hogyan jön mindebbe az irodalom? Egyrészt az olvasásnak és az ételekkel foglalkozó szövegek­nek „van közös nyelvi metszete: az The First Shots lesz a címe a sorozatnak, amit magyarra úgy fordíthatnánk, hogy Az első vakcinák. Az HBO készülő so­rozata Brendan Borell újság­író azonos című könyvén alapul majd, mely 2020 azon tudo­mányos és közéleti eseményeit tárja fel, melyek lehetővé tet­ték, hogy elkészüljön, és em­berek millióihoz jusson el a ko­ronavírus elleni oltóanyag. Brendan Borrell a vakcina fejlesz­tésének folyamatára szakosodott új­ságíró, aki a National Geographic és az amerikai Science Magazine szá­mára tudósított, előzőleg pedig rit­ka genetikai betegségekről írt a The New York Times számára. A soro­zat producere Adam McKay, aki a Netflix Ne nézz fel! című, év végé­re időzített filmjének a rendezőjeként lehet ismerős, és az Utódlás című sorozat executive producere is volt. A sztori középpontjában várhatóan azoknak a cégeknek a kutatómunká­ja áll, melyek a koronavírus elleni ol­ételt és a könyveket is faljuk” írja a szerző, természetesen, legfőképp „ha jó, és ha van egyáltalán.” Másrészt az irodalomnak széles a gasztronómiai tárháza: gondoljunk például Móricz Zsigmond Kis Jánosára, a paraszt­­ember tragédiájára, aki elhatározza, hogy kieszi a gazdát a vagyonából, a bibliai csodás kenyérszaporításra, vagy épp az Őfelsége pincére voltam mesés hrabali lakomájára. Tegyük hozzá, nem csupán neves írók mun­káival kapcsolatban beszélhetünk gasztoirodalomról. A szerző értelme­zésében mindannyian írhatjuk saját gasztrotörténetünket: emlékezzünk csak vissza nagyanyáink régi füze­teire, azok sárgás lapjain lejegyzett receptekre, ahol már félig kifakult a tinta. Ilyen formában közösségterem­tő szerepe is van a gasztroirodalom­­nak, hiszen „Az ízek emlékezete írja a családi legendáriumot, és világló receptekből áll össze számos család regénye.” Sőt, gasztrotörténeteink ter­mészetesen szájhagyomány útján is öröklődnek. A válogatásban szereplő 25 (a be­vezetővel együtt 26) írás spektruma pedig ezt a széles értelemben vett gasztrokultúrát tükrözi. Bár műfa­jilag sokszínű a felhozatal, kiemel­kedik az esszé, de találunk itt tárcát és paródiát is, mint ahogy a szerzők is sokféle háttérrel rendelkeznek: van köztük gasztrotörténész, kul­­túrantropológus, stand-upos, bor­kritikus és hivatásos vendéglátós. A gasztronómia történetének magyar írói közül természetesen nem hiá­nyozhat Váncsa István, akinek sza­kácskönyvei és Lakoma című könyv­­sorozata a magyar kortárs kulináris irodalom meghatározó művei. Az itt megjelent írásában az előétel funk­cióját elemzi Wildschwein úr szem­szögéből, akit leginkább a vendég­látós archetípusának tudhatunk be. A kötet egyik fő vonulata a magyar kulináris kultúrtörténetünk. Na de milyen az autentikus magyar étel? Ezen a ponton jól ismert mítoszokba botlunk. Egyes balatoni vendéglátó­sok szerint az „igazi” halászlé csu­tóanyag kifejlesztésének lehetőségeit vizsgálták, és azok a tudósok, akik a legnagyobb áttörést hozták ezen a téren. Kizzmekia Corbett és Sarah Gilbert kutatók mellett Karikó Kata­lin karaktere is fontos szerepet játszik majd a történetben. A tudósok mel­lett megjelenik majd néhány, kulcs­pán pontypatkóval készülhet, mások a passzírozott alapon készült sűrű lé­re esküsznek, fejtegeti Fehér Béla. Némileg mítoszromboló tény, hogy a Balaton környékén a halászlé csu­pán a hatvanas években válik iko­­nikus magyar nemzeti étellé, addig csupán a Tisza és a Balaton környéki halászok, szegényemberek étke volt. A meghatározó nemzeti ételek mar­gójára: a szerzők megegyeznek ab­ban, hogy a magyar konyha legin­szerepet játszó politikus és közéle­ti egyéniség is, köztük Dr. Anthony Fauci, Donald Trump elnök, veje és tanácsadója, Jared Kushner, a Pfizer vezérigazgatója, Albert Bourla és a Modema vezérigazgatója, Stéphane Bancel is. Állítólag folyik már a sze­replőválogatás is. (hk) kább a 19. században a francia, és még régebben a török megszállás idején, a török behatásnak köszönhe­tően vált magyar konyhává. Az előb­binek köszönhetjük a finomságot, az utóbbinak többek között a paprikát, írja a magyar vendéglátás legendás alakja, Gundel Károly. Gundel írása egy igazi gasztrotörténeti gyöngy­szem, hiszen 1931-ből származik, akkor egy francia lap számára írta, mindeddig csak franciául volt elérhe­RÖVIDEN Kevesebb nő rendez Hollywoodban A tavalyi száz legnagyobb be­vételű amerikai film rendezői között csak 12 százalék volt a nő, ami 4 százalékkal kevesebb, mint az előző évben - állapította meg egy új tanulmány. A The Hollywood Reporterben ismertetett tanulmány szerint a 2020-as kiugróan jó eredmé­nyek nem folytatódtak Ameriká­ban. A nők televíziós és filmes munkáit és képviseletét nyomon követő San Diegó-i Egyetem központjának elemzése azt mu­tatta, hogy míg 2020-ban a száz legnagyobb bevételű film rende­zői között 16 százalékban voltak nők, tavaly már csak 12 százalék volt az arányuk. Viszont amikor a merítést a 250 legnagyobb be­vételű filmre terjesztették ki, a női rendezők képviselete 17 szá­zalékra kúszott fel, ami ugyan­akkor még mindig elmaradt a 2020-as 18 százaléktól. Martha Lauzen, a központ ala­pítója és ügyvezető igazgatója Sorozat készül a koronavírus elleni vakcinák fejlesztéséről Karikó Katalinról is szól majd az HBO sorozata (Fotó: CzegiédiZsolt/MTi) tő, most Szederkényi Olga fordításá­ban olvashatjuk magyarul. A magyar gasztrokultúrát azon­ban a közelmúltban is sokan és sok­féleképpen formálták. Cserna-Sza­­bó András írja meg Mick Jagger el­jegyzési vacsorájának történetét (és receptsorát) a bécsi magyar étterem tulajdonosa, Papp Endre feljegyzé­sei alapján. Előadásában annak tör­ténete sem kevésbé izgalmas, hogy a walesi herceg, a későbbi VIII. Ed­ward kívánságára hogyan és miből készült az első „magyar koktél.” A kötet másik fontos vonulataként messzi vidékek konyháiba is bepil­lantást kapunk, ahol a kulináris él­vezetek az utazás élményével és ta­pasztalataival kapcsolódnak össze. A thai konyha zamatát Kun Niao kifőzdéjének leírása eleveníti meg Gerlóczy Márton írásában. A szó­ban forgó kifőzde egy gyorsforgalmi út mentén található. Thaiföldi tartóz­kodásai alatt a szerző nap mint nap lerója a kilométereket ezen az úton, melynek célja minden alkalommal természetesen a mester a kifőzdéje. Az évek folyamán egyre inkább a tájat ért változások határozzák meg ezt az utat: egy amerikai ananász­­konzerv-gyár fokozatosan letarolja a környékbeli erdőt, hogy ananászül­tetvényekkel helyettesítse az ősho­nos természetet. Gerlóczy írása tehát azt példázza, hogy a modern gaszt­­roirodalom hogyan fonódhat ösz­­sze a természetvédelem kérdésével. Végezetül térjünk ki globális gaszt­­rotörténetünk popkulturális jelen­ségeire. P. Szabó Dénes a burge­­rek és gyorséttermek jelentőségét elemzi Tarantino filmjeiben, míg Karafiáth Orsolya a főzni nem tu­dás alaphelyzetén keresztül vázol­ja saját gasztroiszonyait tárcájában. Nos, ha az írásoktól nem futott volna még össze a nyál a szánkban, a kö­tetben feltűnő receptek egészen biz­tosan kiváltják ezt a hatást. Végtére egyetlen kérdés marad csupán: kor­­gó gyomorral olvassunk, vagy jól­­lakottan? Cser Kiadó, 2021 közleményében arra figyelmez­tetett, hogy a „látszat néha csal”: miközben Chloé Zhao tavaly Os­­car-díjat nyert A nomádok földje rendezéséért, Jane Campion pe­dig az idei Oscar-mezőny egyik nagy esélyese A kutya karmai között című filmjéért, a női filmrendezők aránya 2021-ben valójában csökkent. A kulisszák mögött betöltött kulcsfontossá­gú foglalkozásokban a nők a 100 legnagyobb bevételű filmnél a munkakörök 21 százalékát töltöt­ték be, a 250 legnagyobb bevé­telű filmnél pedig 25 százalékát, ami a 2020-as 23 százalékhoz képest enyhe növekedést jelent. Jövőre minden nagy stúdiónak lesz legalább két olyan filmje, amelyet női rendező forgatott - mutatott rá Lauzen, kiemelve, hogy ez lesz az első ilyen év, mióta a tanulmányt készítik. Hozzátette, hogy az 1998 óta eltelt 24 évre visszatekintve sok filmes munkakörben nagyon kis előrelépés történt: például az íróként dolgozó nők aránya mind­össze 4 százalékkal nőtt, az 1998- as 13 százalékról 2021-es 17 száza­lékra. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom