Új Szó, 2022. január (75. évfolyam, 1-24. szám)
2022-01-11 / 7. szám
Ha a bajnoki tabella elejét nézzük, akkor alig látni változást az elmúlt évad végéhez képest, ellenben egy átfogóbb vizsgálat már számos módosulást mutat. Ahogyan sejthető volt, ha a színvonalat és a körítést tekintve nem is, de a kiegyensúlyozottságot nézve parádés őszt hozott az olasz bajnoki idény. A szezon felénél sem lehet biztosan megmondani, melyik gárda tűzi majd mellkasra a scudettót, a BL-helyek elosztása tele van kérdőjelekkel, mint ahogy szegény Salernitanát leszámítva a kiesés elleni harc is. És akkor még nem beszéltünk az olyan izgalmas műhelyekről, mint a nagyokat néha megfirkáló veronai és a torinói, vagy a párszor tekintetelhomályosító futballal előrukkoló Sassuolo és Fiorentina csapata. Mint ismeretes, a Milant és az Atalantát kivéve az élklubok a megújulásra szavaztak a nyáron; az Inter eladta legjobbjait, a Juventus elengedte Cristiano Ronaldót, a Napoli, a Roma és a Lazio pedig egyaránt nagy Serie A-visszatérőt ültetett a padjára - eddig felemás sikerrel. Inzaghi-mánia Milánóban Félidőben annak ellenére a liga tetején pózol a címvédő, hogy a 2021-es bajnoki aranyat szállító három legfontosabb pillért elvesztette. Akadtak kétkedők Simone Inzaghi kinevezésekor, de az utólagos okoskodás jogával élve nem nagyon létezett nála egyértelműbb opció Milánó kékebb felében. A relatíve fiatal trénert főként az Inter és a Lazio padján tapasztalt nyomáskülönbség tűrése és az egók esetleges kordában tartása miatt féltették, ám a 45 éves szakember meg tudta „ülni” a szintet. Inzaghi meghagyta az elődje által letett alapok egy részét, majd eltávolodott Conte sablonfútballjától és a gépies, kiszámítható focit a pincébe zárva szabadjára engedte játékosait. Az őszi idény első fordulóiban még „csak” elöl látszott ennek az eredménye, aztán november tájékán megtalálta az egyensúlyt, aminek eredményeképp kevesebb gólt nyelt be a Skriniar-fémjelezte védelem. Az Inter vérpezsdítő, gyors, fluid, labdabirtoklásra épülő stílusa szórakoztatástól sem mentes (gondoljunk csak a 51 szerzett gólra), úgyhogy bátran ajánlható minden fociszeretőnek és azoknak is, akik az utóbbi években elfordultak a calciótól. A máris szerződéshosszabbítási ajánlatot kapó Inzaghi túliépen a Lukaku-fiiggőségen és inkább a teher elosztásában hisz, a gólszerzésből és az előkészítésből többen vehetik ki a részüket. Nézzük a számokat: eddig tíz játékos szerzett kettőnél több gólt, a házi asszisztlistát (Fotó: TASR/AP) Féltávnál magabiztosnak tűnik az Inter, a csapat lőtte a legtöbb gólt, és mindössze egy vereséget szenvedett azt Serie A-szezonfelező: kaptuk, amit reméltünk Szórakoztató és gólgazdag hónapokkal kedveskedett az olasz liga pedig egyaránt héttel vezeti Barella és Calhanoglu. Utóbbi megszerzése egyébként igazi mestermunka volt a menedzsment részéről, hiszen fél idény alatt több kanadai pontot szállított, mint a sajnálatos okokból hiányzó Christian Eriksen a teljes milánói időszakában, nem beszélve a török által pályára lerakott mezőnymunkáról és az átigazolási díjáról, ami pontosan annyiba került, mint levegőt venni. Semmibe. Mindenesetre, ha az Inter túléli a szokásos januári hullámvölgyét és jól kijön a rangadóiból (az Atalantával, a Juventusszal, és a Napolival is idegenben játszik), könnyedén felvarrhatja a mezre a klubtörténeti második csillagot. Kell is Zlatan, meg nem is Ebben leginkább a városi riválisa akadályozhatja meg, bár Pioli csapata egy kicsit mintha megfáradt volna az ünnepekre. A korábban az Intett is irányító tréner jogosan mutogathat a sérülésekre, ugyanakkor tavasszal meglesz az az előnye, hogy BL-szereplés hiányában nem kell a kettős terheléssel hadakoznia. Pazarul indult a Milan, az első tizenkét fordulón veredenül masírozott végig és még az abszolút bevált, Donnarumma-pótlónak igazolt Mike Maignan kapus átmeneti hiányzása sem vetette vissza. Elgondolkodtató tény, hogy a negyvenéves Zlatan Ibrahimovic még mindig fontos eleme a pirosfeketéknek és nem csupán mentorszerepben: a szezon feléig 789 játékperce alatt nyolc gólt tett a közösbe. Az igazsághoz ellenben hozzátartozik, hogy a Milan nélküle nagyságrendekkel több pontot szerez, mint amikor a nagy Ibra a pályán tartózkodik. Leeresztő trónkövetelő Néhány hete még elképzelhetetlennek tűnt, hogy ne a Napoli díszelegjen az első számú kihívó szerepében, ám a déliek szintén majdnem teljesen elfogytak decemberre. Koulibalytól Osimhenig egymás után dőltek ki az alapemberek, plusz aligha tett jót a közhangulatnak a klubikon Lorenzo Insigne szerződéshosszabbítási mizériája, aki a nyáron végül ingyen lelép Kanadába,'mesés fizetésért. Luciano Spalletti összességében kalapemelést érdemel: az első nyolc meccset behúzta csapatával, és a tőle megszokott, amolyan langyos víz jellegű foci helyett látványos, energikus futballt vezényelt - még ha kicsit túlteljesítésnek is tűnt az első néhány körben látott produktum. A középpályásai Az őszi szezon csapata Ospina (Napoli) - Skriniar (Inter), Tömöri (Milan), Koulibaly (Napoli) - Cuadrado (Juventus), Pellegrini (Roma), Fabian Ruiz (Napoli), Calhanoglu (Inter), Perisic (Inter)- Immobile (Lazio), Vlahovics (Fiorentina). (Zielinski és Fabian Ruiz is 5-5 gólnál tart) által repített Napoli valós helye nagyjából a dobogó tájékán van, igaz, nehéz napok várnak rájuk az Afrika-kupára elutazó alapemberek hiánya miatt. Atalanta: igen, Juventus: nem A megszokotthoz képest néhányszor rozsdásnak tűnt az Atalanta, holott Gasperini regnálása óta a legjobb rajtját tudta felmutatni a példás klubmodellt működtető lombardiai egylet. A letámadáson alapuló, magas intenzitású modern európai labdarúgás olaszországi képviselője megint ott poroszlói a BL-helyek környékén, mindezt úgy, hogy a nehéztüzérjei közül Luis Muriel csupán négy gólnál tart, a liga talán legjobb szárnyvédőjeként ismert Robin Gosens pedig hónapok óta hiányzik. A bergamóiak kerete elég mélynek tűnik ahhoz, hogy egy összeszedett tavasszal akár még a bajnoki arany sorsába is beleszóljanak. Ugyanezt nehéz elképzelni a Juventusról, amely a bajnokság első harmadában rémisztő futballal sokkolt. A megváltóként visszatért Allegri egyelőre keresi a csapatát és ugyan senki sem várt tőle labdát fülcimpán táncoltató cirkuszi focit, de a ligába két év pihenő után visszatért szaktekintély Juventusát elnézve az volt a szurkoló érzése, hogy Mad Max mintha lemaradt volna a felzárkózásban. Mentségére szóljon, hogy a Juve középpályás-felhozatala láttán érthető, ha sírásra görbül a zebrahívek szája. Ráadásul a napokban Chiesa hónapkra kidőlt... Római visszafogottság Túl sok vigyorra a fővárosi klubok sem adtak okot, a két római teljesítménye egyaránt csalódás. A Roma hetedik helye papíron nem annyira vészes, de Jósé Mourinhónak ezúttal a vármái előbb sikerült öszszevesznie az olasz újságírókkal és belerúgnia a mellőzött játékosaiba. SERIE A Kétségtelen tény, hogy a Special One alá rakott keret elég vékonyka, ám ez nem válasz a rangadókon bemutatott kiscsapatos játékra és a jó pár megmagyarázhatadan vereségre. Marketing és figyelem szempontjából remek húzás volt Rómába költöztetni, szakmailag egyelőre kevésbé. Maurizio Sard sem váltotta meg a világot a szomszédban: féltávnál azoknak a hangadóknak van igazuk, akik szerint nincs meg a megfelelő állomány a Sarriballhoz. És valóban: pár játékos (Lazzari, Luis Alberto) keresi a helyét az új filozófiában, a friss igazolások (Felipe Anderson, Hysaj, Zaccagni) mindössze felvillanásokra voltak képesek. Vajon mi lenne ezzel a Láziéval a stabilan termelő Ciro Immobile góljai nélkül? Két csapatot mindenképp érdemes még kiemelni: a fű alatt az élmezőnybe felkapaszkodó Fiorentinát pazarul összerakta Vincenzo Italiano, aki az elképesztő ütemben gólokat gyártó Dusán Vlahovicsra építette fel a lilákat. Nem is akárhogy: a fél világ által vágyott 21 éves szerb csodacsatárnál mindössze egy bizonyos Robert Lewandowski szerzett több gólt 2021-ben! Italianóhoz hasonlóan ugyancsak a fiatal tálján edzőgeneráció tagja a Sassuolo padján nagyot alkotó Alessio Dionisi. A Neroverdi idegenben megvette a Juventust és a Milant is, otthon pedig elcsípett egy ikszet a Napoli kárára, úgyhogy csak azért nem áll feljebb a tabellán, mert a nagy eredmények után rendre becsúsztak kisebb pofonok. Bátran állíthatjuk, hogy az olasz futball jövője zöldfeketében fiitballozik: a két fiatal csatárért, Gianluca Scamaccáért és Giacomo Raspadoriért, valamint az idén berobbant, már négygólos középpályásért, Davide Frattesiért naponta dörömbölnek a székház ajtaján a sztárklubok képviselői. A klubelnök szerint januárban egyikük sem távozik, úgyhogy tavasszal számíthatunk még néhány kellemes meglepetésre tőlük. Csáki Csaba
