Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-18 / 291. szám
16 SZALON ■ 2021. DECEMBER 18. www.ujszo.com Egy korszak summázata - Szerbhorváth György új könyve a vajdasági magyar valóságirodalomról Szlovákiai magyar közegben elég gyorsan megérthetjük - ha akarjuk miként lehet és miért érdemes egyszerre egzakt és már-már önreflexív módon foglalkozni egy kisebbséggel, annak történetével. Vannak persze más lehetőségek is, ámde talán ez a megközelítés kecsegtet a legtöbb előnnyel és a leghasználhatóbb eredményekkel. A jugoszláviai szocializmusba ágyazódó vajdasági magyar világ megértésére tett kísérletek az elmúlt néhány évben megszaporodtak A különféle összegzéseket különböző generációkhoz tartozó kutatók végezték el, s ez lényeges mozzanat. A korszak 1989 körüli lezáródását követően (vajdasági) magyar részről mind ez ideig kevesen foglalkoztak azzal, milyen állapotban volt a lokális magyar szellemi világ a jugoszláv rendszerben, például fellapozhatjuk az 1958-as születésű Losoncz Alpár A hatalom(nélküliség) horizontja - Hommage á Új Symposion című könyvét (Forum Könyvkiadó, 2018). Roppant lényeges, hogy a Jugoszláviát csak gyermekfejjel megélő nemzedék érdelődésének homlokterébe is bekerült a jugoszláv szocializmus érája. Erről tanúskodik a Losoncz Márk és Rácz Krisztina által szerkesztett A jugoszláviai magyarok eszme- és politikatörténete 1945-1989 című tanulmánykötet (L'Harmattan, 2019), valamint említést érdemel még Roginer Oszkár A jugoszláviai magyar irodalom terei című mono- Anyának igaza van, nem bízhatsz mindent a véledenre. Negyven felett kell, hogy legyenek terveid. Egyesével szedi ki a poharakat, a dohányzóasztalra rakja, alaposan áttörölgeti. Büszkén küldte át a nagytakarítás tervét, elképed, hogy még nem álltam neki. Otthon nem ezt láttuk, anyánk komolyan vette a házimunkát. Napokig pakolt, sikált, díszítette a lakást. Szentestén erődenül rogyott a kanapéra. Miután elköltöztünk, már nem fogadott el tőlünk segítséget. Januárban mosogatógépet vettünk a hetvenedik születésnapjára, hogy az ünnepi vacsorát követően, többé ne zárja magára a konyhaajtót. Idén a nővéremmel együtt takarítják ki a házat. A bejgli és a rántott hal ezúttal rám marad. Anna lelkesen követi a szülői mintát. A nappaliban, a négypolcos vitrinben az összes pohárnak megvan a helye: hátul a magasabbak, elöl a kisebbek, jobb oldalon a boros, balra a pezsgős. Miután az üvegpolcot is alaposan letörölte, mindent ugyanoda pakol vissza. Becsukja az ajtót, ablaktisztítót fuj az üvegre, addig dörzsöli, míg teljesen eltűnnek róla a foltok. Mindkét oldalról vet rá egy pillantást. Reggel, természetes fénynél is ellenőrzi.- Holnap jöhetnek a könyvek - szedi össze a rongyokat. Fáradt. gráfiája is (VMMI, 2019), amelyék koncentráltan bontanak ki egy-egy témát. Szerbhorváth György az említett szerzők között egyfajta „középső” generációnak számít, olyan kutató, aki már korábban is behatóan foglalkozott ezzel a korral (említsük még meg az avatott kutatók között az 1953-as születésű Vékás Jánost is). Jelen kötetében Szerbhorváth azt vizsgálja, hogy a vajdasági magyar értelmiségiek hogyan látták közösségük helyzetét 1945 és 1990 közt. Mennyire ástak le a problémák mélyére, s hogy sikerült-e rétegzett diagnózist felállítaniuk? A szerző a feladat elvégzéséhez vajdasági magyar szociográfiák, riportok, társadalomrajzok, társadalomtudományos igényű írások, szociológiai tanulmányok elemzését végezte el. Szerbhorváth nemcsak a jugoszláv világ, hanem a Vajdaság eszméjének és területének kontextusában is felteszi a kérdéseit. Erről szól nagyjából az első 100 oldal, ami elég töprengenivalót ad az olvasónak A szerző a rá jellemző írói indulattal meglehetősen szkeptikus képet fest a jugoszláv rendszer magyar nemzetiséghez - amely ráadásul több mint 90 ezer fővel lett kevesebb a jelzett időszakban az 1948-as 430 ezres lélekszámhoz képest — való viszonyulásáról. Szkeptikus elsősorban abban az értelemben, hogy hangsúlyosnak tartja a rendszer mindvégig aktív represszív mivoltát, nem elhallgatva viszont a vajdasági magyar kultúra csúcsteljesítményeit vagy adott esetben a jugoszláv szocializmus kísérletező, progresszív voltát sem. Vagyis a felállított diagnózis rétegzett, adott esetben zavarba ejtő. Gyanítható, hogy a korabeli szocialista rendszer magyar kisebbséggel kapcsolatos színeváltozásai kapcsán egyes kutatók vitatkoznak majd Szerbhorváth némely megállapításával - ám ez nem érinti a kötet általános értékét. A tematikusán sokszínű tartalomból emeljük ki a vajdasági magyar szociográfiával és szociológiával foglalkozó, a kötet címét adó fejezetet. Talán itt érthető meg leginkább az az általános és ellentmondásos szellemi helyzet, amellyel a korban a magyar értelmiség szembesült. A legkülönbözőbb műfajokban művelt szociográfia ugyanis egyszerre volt szókimondóan realista (ami például a tanyasi földművesek világát illette) és a szociális viszonyokat tekintve sekélyes (mondjuk az ipari munkásság témájában). Jellemző az is, hogy a szövegkorpusz több mint 20 évig tartó halmozódása után csak a 80-as években kezdtek foglalkozni a műfaj elméleti kérdéseivel - arról nem is beszélve, mennyire nem hatott rájuk a jugoszláviai társadalomtudományok kisugárzása, elsősorban a szociológia jelentette inspiráció, valamint hogy mennyire nem voltak képesek a törekvéseket szisztematikussá alakítani és műhely jellegűvé változtatni. Ez persze mit sem von le például Kalapis Zoltán szövegeinek értékéből, aki a korban szinte egyedüliként foglalkozott a magyar nőket sújtó munkahelyi és társadalmi hátrányokkal. Am az idézetekből világosan látszik, hogy Csorba Béla vagy Dudás Károly Jugoszlávia szétesése idején pontosan érzékelte, milyen szellemi ára van ennek a lemaradásnak. Szerbhorváth több Haja zsíros, szeme alatt karikák. Este hat van, egész nap robotolt. Évente kétszer áttörölgeti az összes könyvet, azután rendszerez. Novemberben színek szerint sorakoztak a kötetek az öt méter hosszú felon, tavaszra megunta, ABC sorrendbe rakta őket, azóta rádöbbent, hiba volt összekeverni a világirodaimat a kortárs magyarral. Elpakolja a tisztítószereket, a konyhába megyünk. Mentes kávét főz. Feketén issza, nekem mézet kínál fel cukor helyett. A kocsonyáért ugrottam be, de tegnap meglepte a barátnője, a főzés a mai napra maradt. Megkínál a kekszből, amit délelőtt sütött. Kistányérra halmozva teszi elém, ő nem eszik, figyel az alakjára, télen mindig felszalad pár kiló. Testmozgásra alig jut ideje. Jó, hogy itt vagy, mondja, meg kellene beszélnünk, mit vegyünk anyáéknak. Sokadszorra hozza szóba a témát, ahogy telnek a hetek, egyre görcsösebben kutatja a lehetőségeket. Idegesítően kényszeres. December közepére a legtöbb dolog már a szekrényben sorakozik: az ajándékok, a csomagolópapír, az ünnepi szalvéta, a bor, a kóla, a pisztácia és a sósmogyoró. A fa vízbe állítva várakozik a balkonon. szimptomat is megfogalmaz a szociográfiával foglalkozó szerzőkről, akik szerinte egyfajta „belső küzdelmet” folytattak: „Többnyire a rendszer hívei, társutasai voltak, nem ellenzékiek, de a terepet látva, kisebbségi öntudatuk birtokában érzékelték közösségük problémáit. Ezeket aztán megírták, olykor szókimondóan és bátran, hogy aztán egyesek 1990-ben, ha saját fejükre Bosszantó kötelességként éli meg a vásárlást, mégis fáradhatatlanul járja a boltokat. Elvből nem rendel a nettől.- Szeremek utazni. Élvezik a kényeztető wellnesst. Nem válaszol, már tavaly is unalmasnak találta ezt az opciót.- Színházbérlet? Lekapcsolja a gőzölgő étel alatt a gázt. A legnagyobb fazékban főzi a kocsonyát, hogy az egész családnak jusson. A gyerekeim ki nem állhatják, ezért mi csak két tállal kapunk, apának viszont dupla adagot küld. Előfordult, hogy anyáét is megette.- Siralmas állapotban van a hűtőjük - mondja. - Abból a nevetséges nyugdíjból eltart egy ideig, míg összespórolják az új árát. A felső fiókból merőkanalat vesz elő, kinyit egy ajtót, szűrőt keres. Az üvegedények már a konyhapulton sorakoznak. Először a répát szedi ki, gondosan elrendezi őket a tálakban.- Emlékszel, nagyi fokhagymát is reszelt az aljára - mondja elgondolkodva. - És paprikával szórta meg a tetejét. A tálakba köröm kerül, mellé az egyikbe disznóiul, a másikba orr. Fintorogva figyelem, ahogy dolgozik. Disznófarokhoz nehéz hozzájutni manapság, pedig gyerekkorunkban azt szerettem a legjobban. A fiil porcos, a körömről csak bőrt lehet szopogatni, az orr undorral nem, de a többiekére igyekeztek hamut szórni, hogy nem foglalkoztak a kisebbségiek sorsával. És noha a szociográfia már nem volt »veszélyes, életveszélyes műfej«, azt szabadon művelhették volna, legtöbbjük meg sem kísérelte a valóságirodalom, a társadalomrajz művelését, saját szakmájuk vagy a politika vált prioritássá.” (170. o.) A tartalomjegyzékre vetett fütó pillantásból is látszik, hogy a monográfia rejtett kézikönyv is. Egyegy tematikus fejezetben sűrített képet kapunk egyebek mellett Mimics Károly szociológiai, Bori Imre irodalmi, Herceg János írói vagy Németh István riporter-szociográfúsi munkásságáról. Megannyi összefoglaló igényű látlelet, amelyek a vajdasági magyar személyes értelmiségi műhelyekbe nyújtanak betekintést. Amint azt olvashatjuk a Szerbhorváth-kötet egyes passzusaiban is, a vajdasági magyarság manapság nincs a legjobb kondícióban. A politikai közeg csak ritkán kedvezett igazán ennek a nemzetiségnek, s nincs ez máshogy ma sem. A demográfiai tendenciák pedig egyértelműek: az országon belüli migráció, valamint a külföldre távozás számos, még a 18. században létrejött magyar (illetve egyéb nemzetiségű) közösség végleges megszűnését vetíti előre a Vajdaságban. Fontos, hogy kutassuk, megértsük, „hogyan jutottunk el idáig”. „Mik voltunk egykor”, nem is olyan régen, egy talán jobb sorsra érdemes világban. Vatascin Péter Szerbhorváth György: Nem tudták, hogy tudják. Vajdaság magyar valóságirodalom (1945-1990). Kalligram, 2021. tölt el. A nővérem másként csinálja, mint anya és nagyi: egy kisebb csülköt is belefőz a kedvemért. Beledöfi a villát, egy tányérra emeli, kicsit várnia kell, míg kihűl. Az én tálamba nem is kerül más, csak répa és színtiszta, vörös hús.- Vegyünk hűtőt? - kérdezem.- Tisztában vagyok vele, hogy nagy összegről van szó. A bőröket Dávidnak rakja félre, tesz mellé zöldséget is. Még forrón, egyenesen a léből, friss kenyérrel, alaposan megsózva fogyasztja.- Legfeljebb idén kevesebb kacatot kapnak a gyerekek. Míg elmosogat, behordom a kocsonyát a spájzba, ott van a leghidegebb, reggelre megdermed, ha munka után megállók érte, készen kapom a vacsorát. Újságpapírt terítek a csempére az edények alá, ha véledenül kilöttyen a zsíros lé, csúszóssá válik tőle a talaj. Anya egyszer emiatt ficamította ki a csuklóját. A nővérem megáll az ajtóban, elégedetten néz végig a fel mellett sorakozó üvegtálakon: aranysárga, áttetsző lében úszó állati testrészek. Milyen barbár az ember, füt át az agyamon. Szeretném megfogadni, hogy soha többé nem eszem húst. Hazafelé körülnézek a menhelyen. Anyáéknak hűtő, a gyerekeknek egy kutya, az állatnak új otthon. A wellness idén Annának jár. M. Kovács Melinda
