Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-03 / 278. szám

www.ujszo.coml 2021. december 3. KULTÚRA 9 Pokoli (vég)napok, bérelt villában Vitalij Manszkij százperces dokumentumfílmje, a Gorbacsov.mennyország a fél világot bejárta már (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Harmincegy ówel ezelőtt No­­bel-békedíjat kapott, azóta könyvek tucatja jelent meg Mihail Gorbacsovról. Port­réfilm is készült róla nem egy. Most itt a legújabb, Vitalij Manszkij rendezése. Arról az emberről, aki 1985-ben lett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára, hazájának első embere, s a nemzetközi békefolyamat előmoz­dításában elévülhetetlen érdemeket szerzett, a Szovjetunió szétesését azonban nem tudta megakadályoz­ni. Ötvenöt évesen vetett véget a pangás időszakának, kádercseréivel életet lehelt a szovjet bel- és külpoli­tikába, meghirdette a peresztrojkát, a gazdasági és politikai élet átépíté­sét, a glasznoszty jelszavával pedig nemcsak a szovjet - a világpolitiká­ba is fordulatot hozott. Vitalij Manszkij Gorbacsov.meny­­nyország című, cseh-lett koproduk­cióban forgatott, százperces doku­mentumfilmje a peresztrojka meg­viselt, magányos vezéralakjáról, a Szovjetunió utolsó pártfőtitkáráról szól, aki egy államtól bérelt, sze­mélyzettel ellátott házban tölti pokoli (vég)napjait. A poklot ő emlegeti, bár nem kell lemondania semmiről, ami szemének-szájának ingere még ma is, hiszen kaviárból és vodkából is jut az asztalára annyi, amennyit csak kí­ván. Hiányérzete ezen a téren nincs, csak imádott felesége, Raisza hiány­zik neki. Pénz és hírnév őt már egy­általán nem érdekli. Foteléből alig bír felkelni, mozgásában guruló járóke­ret segíti. A hallása is megromlott. Jobb óráiban orosz-ukrán népdalo­kat énekel, és Jeszenyint szaval, min­dennapjai mégis inkább a túlélésről, egyre romló egészségi állapotáról szólnak. Titkai ez ügyben nincse­nek. Csak éppen nem válaszol min­den kérdésre. Mint ahogy hősként sem akarja feltüntetni magát. Azzal a megállapítással sem ért egyet, hogy komoly hatással volt a világtörténe­lemre. Egyvalamit azonban beismer: felesége 1999-ben bekövetkezett ha­lálával elvesztette élete értelmét. Lá­nya és unokái külföldön élnek, rit­kán látogatják, pedig mint mondja: kaptak tőle pénzt is, lakást is, hogy jól startoljanak az életben. „Fogy az erőm” - hangoztatja, és látni rajta, hogy bár szellemileg teljesen rend­ben van, fizikailag egyre gyengébb. Meghízott. Betegeskedik. Az elmúlt évtizedek teljesen megváltoztatták arcvonásait. Ennek a filmnek az is lehetne a címe, mondja, hogy Beszélgetés egy fura fazonnal. Talán azért is, mert Lenint Istenként emlegeti, magát a szabadság szónokaként, bár tudja: a mai orosz rezsim mindennek nevez­hető, csak szabadnak és demokrati­kusnak nem. Három évvel ezelőtt Találko­zás Gorbacsovval címmel Wer­ner Herzog, a híres német rendező (Kaspar Hauser, Woyzeck, Fitzcar­­raldo) készített dokumentumfilmet az orosz politikusról, aki nemcsak elődeitől, hanem utódaitól is nagy­ban különbözik. Herzog három interjúját archív képek és filmhír­adó-bejátszások színesítik, és meg­szólalnak benne Gorbacsov barátai, tisztelői is. Putyin egyetlenegyszer tűnik fel a filmben. Raisza Gorba­­csova temetésén. Herzog vele nem készített interjút. Az ő portréfilmje egy magányos ember visszaemléke­zése és végső számvetése. Manszkij, a posztkommunis­ta orosz rendszer elszánt kritikusa évekkel ezelőtt a Kreml udvari fil­meseként Putyin tanúi címmel for­gatott filmet. Többrészes sorozatá­ban, A vörös cárokban, a Gorbacsov. A birodalom című résszel vívta ki az akkori orosz politikai vezérkar el­lenszenvét. Hazájában persona non grata lett, s bár ukrán származású, Lettországban telepedett le. Herzogtól eltérően Manszkij nem ékelt be egyetlen archív felvételt sem a filmbe, sőt politológusokat, törté­nészeket, egykori ellenfeleket sem szólaltatott meg. Ő megelégszik Gorbacsovval, belőle próbálja - in­kább kisebb, mint nagyobb sikerrel - kipréselni azt, amit tudni szeret­ne egy letűnt kor kulisszatitkairól. Gorbacsov azonban nem minden kér­désére ad egyértelmű választ. Néha szándékosan teszi ezt, máskor meg­­mosolyogtatóan hátrálva fogalmaz. Putyinnal, mint kiderül, nincs sze­mélyes kapcsolatban. Az utóbbi években háromszor szeretett volna tárgyalni vele, de egyszer sem volt rá lehetősége. Putyin mindig az utolsó pillanatban mondta le a találkozást. Oroszország jelenlegi vezetője or­­welli alakként van jelen Gorbacsov villájában. A bekapcsolt, ám lehal­kított tévékészülék folyamatosan őt mutatja. Mintha vigyázó szemét vé­gig Mihail Szergejevicsen tartaná. Európa több országa, Japán, az Egyesült Államok és Kanada már vetíti a filmet. Oroszországban sem a tévé, sem a mozi nem tűzte műsorá­ra, de még az interneten sem látható. Csupán a független dokumentumfil­mesek moszkvai fesztiválja, az Art­­dokfest mutatta be, amelynek élén Vitalij Manszkij áll. Az orosz fővá­ros legnagyobb mozijában nyolcszor vetítették, s minden alkalommal telt ház előtt. A vetítéseket azonban han­gos tüntetések előzték meg. Azok, akik nem szeretik Gorbacsovot, kö­vetelték, hogy állítsák végre bíróság elé. Azok viszont, akik továbbra is kitartanak mellette, könnyes szem­mel jöttek ki a moziból. A film kül­földi sikerével egyáltalán nem foglal­koznak az orosz lapok. „Gyakran hallom, hogy a Gorba­­csov-érának rég befellegzett - pana­szolja a történelem pajzsára emelt ember, aki a kamerák előtt egyszer lazán keresztet vet. - De kérdezem én: ki állít ilyet? Ez a korszak még csak most kezdődik.” Lehet, hogy a jövő majd őt igazolja? A szerző a Vasárnap munkatársa 0 0 /0 0 DP210657

Next

/
Oldalképek
Tartalom