Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-21 / 293. szám

www.ujszo.coml 2021. december 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kínos küzdelem a gyűrűért Nem humoros, bár abszurdnak eléggé abszurd JUHÁSZ KATALIN ilván sokan figyelték az elmúlt hónapokban Galla Miklósnak a Ka­­rinthy-gyürűért vívott harcát. Az elismerést idén neki ítélte az MTVA, aztán megváltoztatta a döntését, mivel fény derült egy bi­zonyos, hm, dologra vele kapcso­latban, ami az illetékeseknél kiver­te a kulturális biztosítékot, így nem találták őt méltónak a díjra. Egy olyan színpadi mozzanat­ról van szó, amely semmiképp sem nevezhető szalonképesnek. Az ab­szurd humor magyarországi meg­honosítója először azt ígérte, soha többé nem csinál ilyet közönség előtt, később viszont kijelentet­te, hogy az egész meg sem történt. Szemtanúkkal nem beszéltem, úgy­hogy tartózkodom a vélemény-nyil­vánítástól, hallottam viszont olyan esetekről, amikor a művészek any­­nyira belefeledkeztek művészetük interpretálásába, hogy utána nem is tudták felidézni, mit műveltek. A múltkoriban például előkerült két nagylemeznyi régi stúdiófelvétel Neil Young-dalokkal, ám a rendkí­vül termékeny rocksztár egyáltalán nem emlékszik, mikor írta és hol rögzítette azokat. Néhány íróval, költővel is előfordult már hasonló, a korai zsengéire pedig senki sem túl büszke, ezeket általában le szo­kás tagadni. De vissza a gyűrűhöz, melyet Galla helyett végül Laár András ka­pott meg. Biztos úgy zajlott a bra­instorming a testületben, hogy hát itt az a másik abszurd humorista, tudjátok, a Besenyő Pista bácsi, ad­juk neki a gyűrűt, hiszen ugyanazt csinálja, mint az a mutogatós... Laár pedig felajánlotta egykori tettestársának, hogy felváltva hord­ják a gyűrűt, havi váltásban. Ez a közösködés érthető módon nem tetszett Gallának, hiszen aki Orbán Viktornak is képes nyílt levelet ír­ni gyűrű-ügyben, az nyilvánvaló­an egyedül szeretné birtokolni. „De Andriskám, mi tehetségesek va­gyunk! Mi, mind a ketten! Te meg én! Boruljunk egymás nyakába, és szépen add ide a Karinthy-gyűrű­­met!“ - írta közösségi oldalán. Laár pár nap múlva reagált, új megol­dást ajánlva a problémára: mivel a díjat a L’art pour l’art Társulatban végzett munkásságáért kapta, a töb­biek is megérdemlik a gyűrűt, ezért viselje azt minden hónapban más­más társulati tag. Galla erre nem válaszolt nyilvánosan. Ám úgy tűnik, lassan a végéhez közeledik ez a Gyűrűk urába app­likált Besenyő család-történet. Ä minap Laár András a következőt ír­ta Facebook-oldalán: „Kijelentem, hogy - mivel a L'art pour Part Tár­sulat nem tart igényt az általam Ne­kik felajánlott Karinthy-gyűrűre - tiszta szívvel mihamarabb átadnám Galla Miklósnak tárolásra, haszná­latra, feltéve, ha megtartja, és nem adja el, nem olvasztja be, és felém, mint a jogilag tulajdonos felé, el tud számolni vele.... majd akkor, ha rajtam számon kémék a Bárkik, de nem fogják számon kérni... Miklóst nagy nehezen elértem telefonon, és megbeszéltük, hogy dec. 24-én a New York kávéházban adom át Ne­ki a Karinthy-gyűrűt, és így remél­hetőleg megnyugszik a lelke. Az ez­zel kapcsolatos diskurzust a magam részéről lezártnak tekintem.“ Vagyis sajtóesemény lesz az át­adásból, hogy a karácsonyi vacsora előtt is legyen még munkájuk azok­nak az újságíróknak, akik kíváncsi­ak erre a kínos jelenetre. Mert ami zajlik, az bizony nem humoros, bár abszurdnak eléggé abszurd. Telje­sen mindegy ugyanis, ki birtokolja a gyűrűt fizikailag. Az a fontos, hogy ki kapta és miért. Nicsak, ki tüntet! Ha Robert Fieo üzenne vala­mit a Hlasnak, akkor az az lenne: Látjátok, így kell ezt csinálni! Az eseményekre nem reagálni kell, hanem alakítani a politikát - ír­ja a Sme kommentárja Fico múlt heti tüntetéséről és rendőrségi kihallga­tásáról. Természetesen amikor Fico volt a kormányfő, akkor az utcai tün­tetés még lázítás volt. Az ő demok­ratikusan megválasztott kormányát akarták megdönteni gonosz erők, de nehogy már az utca mondja meg, hogy ki kormányozzon. Most, ami­kor a Smer tüntet, az szerinte teljesen legitim próbálkozás a kormány meg­buktatására. Az ugyanúgy demokra­tikusan megválasztott kormány meg­buktatására. De az utca most nem csőcselék, hanem már a nép hangja. Persze a politikusok mindig úgy tá­lalják a dolgokat, ahogy az megfe­lel nekik. így lehet ugyanaz a dolog egyszer egy demokratikus társada­lom jogos eszköze, máskor meg ál­lamcsínyre tett kísérlet. „Fico ké­pes lenne tüntetni a tél ellen is, azt kiabálva, hogy az ő kormányai ide­jén nem volt tél. Vagy ha volt, akkor sokkal jobb tél volt. Ha világjárvány idején miniszterelnök lenne, őt olta­nák be elsőnek. Csakhogy most nem kormányfő, de nagyon az szeretne lenni. Húsba vágóan fontos lenne. Másfél éve úgy tűnt, teljesen kicsú­szik a lába alól a talaj. Mostanra újjá­született a tüntetéseken, hát tüntet is, minden ellen, és maga mögé gyűjti a kormánnyal joggal elégedetlen em­bereket” - írja a Sme. (úsz) Az optimalizáció veszélyei HEGEDŰS NORBERT öbb fontos reformot elfogadott a parlament, aminek alapvető­en jó hímek kellene lennie, mi, magyarok mégis inkább csak kínunkban vigyorgunk. Miért? Mert megtanultuk már, hogy amikor ebben az országban optimalizáció zajlik, azt általában mindig mi szívjuk meg. A kórházreform elfogadását nagy fegyvertényként ünnepelte a kor­mány, annak ellenére, hogy csak minimális többséggel, a Sme rodina támogatása nélkül sikerült összehozni. Amennyire láttam a szlovák köz­vélemény „haladóbb” - olykor kifejezetten -, kormánykritikus közege is alapvetően pozitív hírként értékelte a dolgot, a javíthatatlan optimisták még azt is felvetették, hogy ez fordulópontot jelenthet az ügyek alakulá­sában: Heger végre rájött, hogy Kollár nélkül is lehet kormányozni, most már minden sínen lesz. A valóság persze nem ilyen rózsaszín, de érthető, hogy minek örülnek. A kórházreformra szükség van, ezt senki nem tagadja, és most az EU tá­mogatásának köszönhetően még pénzt is lesz rá. A koncepció, mely szerint kevesebb, de nagyobb, jobb, specializált kórház létezzen, szintén nem ör­dögtől való. Ne végezzenek minden beavatkozást a kisebb kórházakban a sokszor nem túl gyakorlott orvosok, hanem hozzunk létre komplexumokat, ahol tapasztalt specialisták dolgoznak. Hozzuk létre még akkor is, ha eh­hez a páciensnek többet kell utaznia. Ez sem hangzik rosszul, ugye? Ész­szerű, logikus, vannak rá működő példák is. Miért nem tapsikolok hát örö­mömben én is? A kétségeim nagyon egyszerű okra vezethetők vissza, ez pedig harmincakárhány év empirikus tapasztalata, ami megtanított rá hogy Szlovákiában bizony hatalmas különbségek varrnak a reformelméletek és a gyakorlati megvalósítás között. Főleg, ha egy ilyen inkompetens banda ve­zeti az országot, mint ez. Az EU-s pénzcsomag egyszerre áldás és átok. Nyilván jó lesz a pénz, ha értelmesen költik el (hát persze), de vajon tényleg lett volna itt bármilyen kórházreform, ha nem ehhez kötik az utalást? Kicsit olyan ez, mint mikor egy nem túl jó működő házasságban bevállalnak egy gyereket, hátha meg­menti a kapcsolatot, meg ugye a CSOK-pénz is jól jön. De a pénz elfogy, a gyerek meg megmarad, ahogy a mi nyakunkon is ott maradhat egy teljesen szétvert egészségügyi rendszer, egy félbehagyott reform után - csak hogy végigvigyem ezt a nem túl szerencsés hasonlatot. Plusz ugye ott az optimalizáció kérdése. Mindannyian tudjuk, hogy az ilyesmit Pozsonyból milyen profin csinálják. A magyarok valahogy min­dig Jól járnak”. Ez régen is így volt - például a járáshatárok meghúzá­sánál, a kisiskolák tervezett leépítésénél -, és ma is így van. Optimálisan leállították az útépítést, optimálisan átszervezték a Kisebbségi Kulturá­lis Alapot. A kórházi hálózat optimalizációja az első kiszivárgott hírek szerint magyarlakta vidékeken több kórház leminősítésével járt volna, a bíróságok optimalizációja pedig azzal számol, hogy Fülekről Zsolnára utazzunk egy-egy ügy miatt. Az elsőtől a hatalmas tiltakozás miatt egye­lőre úgy tűnik, elálltak, de még semmi sincs kőbe vésve. Ennél a kor­mánynál csak egy dolog biztos: ha hárman valamiben megegyeznek, a negyedik ellenezni fogja. Matoviö, Sulik, Kollár és Remisová - ezek né­gyen másfél éve beáldozzák az országot a saját kicsinyes harcaik érdeké­ben. Pont a kórházreformmal lenne más a helyzet? Úgyhogy engedtessék meg, hogy visszafogott örömmel fogadjam a nagy reform hírét. Csak abba fájdalmas belegondolni, mennyi jót te­hettek volna ennek az országnak hozzáértő emberek ennyi pénzzel és hatalommal. FIGYELŐ szély, hogy a román egészségügy elveszíti hitelét Európában, (krónika) Koszovóban fognak ülni a dánok 300 börtöncellát ad bérbe Koszovó Dániának az ottani börtönök túlzsú­foltsága miatt, a hírek szerint azon­ban a koszovói börtönök ugyan­olyan zsúfoltak. Dánia 210 millió eurót fizet a cellák tíz éves bérlé­séért, Koszovónak zöld beruházá­sokra kellene fordítania a pénzt. A dán igazságügyi minisztérium azt is közölte, cstdc olyan rabokat szál­lítanak át a balkáni országba, „akik nem veszélyesek”. Ugyanakkor az AP hírügynökség értesülése szerint a koszovói börtönök is 100 száza­lékig telítettek. Ugyanakkor az AP hírügynökség értesülése szerint a koszovói börtönök is 100 száza­lékig telítettek. A dán igazságügyi minisztérium viszont a Koszovó­ban tartott ellenőrzésről azt írta: „a dán hatóságok nagyon pozitívan értékelik az elítéltekkel való bánás­módot és a rendelkezésre álló bör­­tönkapacitásokat”. (TASR/AP) Oltáshamisításban Románia a bajnok Legalább 1300 személy ellen zaj­lik eljárás Romániában hamis ol­tási igazolások kiállítása miatt, és több mint 500 bűnvádi dosszi­ét vezetnek ilyen ügyekben. Az oltási igazolásra vágyó személy fizet, az igazolványt kiállítják, a vakcina pedig a wc-ben végzi - írta a Krónika című erdélyi lap. A román hatóságok szeptember­ben óta foglalkoznak intenzíven a jelenséggel, de többjei utal rá, hogy az iparág már nyáron fel­lendült, és több tízezer vakcina juthatott erre a sorsra. A legsúlyo­sabb eset a petei határátkelőnél felállított oltóponton történt, ott a személyzet legalább 3500 hamis igazolást állított ki, darabját 250- 300 euróért, ami összességében 1 millió eurós bevételt hozhatott a bűnözők számára. Lucian Bode belügyminiszter Eu­­rópa-bajnoknak nevezte Románi­át oltáshamisításban, míg az oltá­si kampány koordinátora, Valeriu Gheorghita szerint fennáll a ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom