Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-21 / 293. szám
www.ujszo.coml 2021. december 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kínos küzdelem a gyűrűért Nem humoros, bár abszurdnak eléggé abszurd JUHÁSZ KATALIN ilván sokan figyelték az elmúlt hónapokban Galla Miklósnak a Karinthy-gyürűért vívott harcát. Az elismerést idén neki ítélte az MTVA, aztán megváltoztatta a döntését, mivel fény derült egy bizonyos, hm, dologra vele kapcsolatban, ami az illetékeseknél kiverte a kulturális biztosítékot, így nem találták őt méltónak a díjra. Egy olyan színpadi mozzanatról van szó, amely semmiképp sem nevezhető szalonképesnek. Az abszurd humor magyarországi meghonosítója először azt ígérte, soha többé nem csinál ilyet közönség előtt, később viszont kijelentette, hogy az egész meg sem történt. Szemtanúkkal nem beszéltem, úgyhogy tartózkodom a vélemény-nyilvánítástól, hallottam viszont olyan esetekről, amikor a művészek anynyira belefeledkeztek művészetük interpretálásába, hogy utána nem is tudták felidézni, mit műveltek. A múltkoriban például előkerült két nagylemeznyi régi stúdiófelvétel Neil Young-dalokkal, ám a rendkívül termékeny rocksztár egyáltalán nem emlékszik, mikor írta és hol rögzítette azokat. Néhány íróval, költővel is előfordult már hasonló, a korai zsengéire pedig senki sem túl büszke, ezeket általában le szokás tagadni. De vissza a gyűrűhöz, melyet Galla helyett végül Laár András kapott meg. Biztos úgy zajlott a brainstorming a testületben, hogy hát itt az a másik abszurd humorista, tudjátok, a Besenyő Pista bácsi, adjuk neki a gyűrűt, hiszen ugyanazt csinálja, mint az a mutogatós... Laár pedig felajánlotta egykori tettestársának, hogy felváltva hordják a gyűrűt, havi váltásban. Ez a közösködés érthető módon nem tetszett Gallának, hiszen aki Orbán Viktornak is képes nyílt levelet írni gyűrű-ügyben, az nyilvánvalóan egyedül szeretné birtokolni. „De Andriskám, mi tehetségesek vagyunk! Mi, mind a ketten! Te meg én! Boruljunk egymás nyakába, és szépen add ide a Karinthy-gyűrűmet!“ - írta közösségi oldalán. Laár pár nap múlva reagált, új megoldást ajánlva a problémára: mivel a díjat a L’art pour l’art Társulatban végzett munkásságáért kapta, a többiek is megérdemlik a gyűrűt, ezért viselje azt minden hónapban másmás társulati tag. Galla erre nem válaszolt nyilvánosan. Ám úgy tűnik, lassan a végéhez közeledik ez a Gyűrűk urába applikált Besenyő család-történet. Ä minap Laár András a következőt írta Facebook-oldalán: „Kijelentem, hogy - mivel a L'art pour Part Társulat nem tart igényt az általam Nekik felajánlott Karinthy-gyűrűre - tiszta szívvel mihamarabb átadnám Galla Miklósnak tárolásra, használatra, feltéve, ha megtartja, és nem adja el, nem olvasztja be, és felém, mint a jogilag tulajdonos felé, el tud számolni vele.... majd akkor, ha rajtam számon kémék a Bárkik, de nem fogják számon kérni... Miklóst nagy nehezen elértem telefonon, és megbeszéltük, hogy dec. 24-én a New York kávéházban adom át Neki a Karinthy-gyűrűt, és így remélhetőleg megnyugszik a lelke. Az ezzel kapcsolatos diskurzust a magam részéről lezártnak tekintem.“ Vagyis sajtóesemény lesz az átadásból, hogy a karácsonyi vacsora előtt is legyen még munkájuk azoknak az újságíróknak, akik kíváncsiak erre a kínos jelenetre. Mert ami zajlik, az bizony nem humoros, bár abszurdnak eléggé abszurd. Teljesen mindegy ugyanis, ki birtokolja a gyűrűt fizikailag. Az a fontos, hogy ki kapta és miért. Nicsak, ki tüntet! Ha Robert Fieo üzenne valamit a Hlasnak, akkor az az lenne: Látjátok, így kell ezt csinálni! Az eseményekre nem reagálni kell, hanem alakítani a politikát - írja a Sme kommentárja Fico múlt heti tüntetéséről és rendőrségi kihallgatásáról. Természetesen amikor Fico volt a kormányfő, akkor az utcai tüntetés még lázítás volt. Az ő demokratikusan megválasztott kormányát akarták megdönteni gonosz erők, de nehogy már az utca mondja meg, hogy ki kormányozzon. Most, amikor a Smer tüntet, az szerinte teljesen legitim próbálkozás a kormány megbuktatására. Az ugyanúgy demokratikusan megválasztott kormány megbuktatására. De az utca most nem csőcselék, hanem már a nép hangja. Persze a politikusok mindig úgy tálalják a dolgokat, ahogy az megfelel nekik. így lehet ugyanaz a dolog egyszer egy demokratikus társadalom jogos eszköze, máskor meg államcsínyre tett kísérlet. „Fico képes lenne tüntetni a tél ellen is, azt kiabálva, hogy az ő kormányai idején nem volt tél. Vagy ha volt, akkor sokkal jobb tél volt. Ha világjárvány idején miniszterelnök lenne, őt oltanák be elsőnek. Csakhogy most nem kormányfő, de nagyon az szeretne lenni. Húsba vágóan fontos lenne. Másfél éve úgy tűnt, teljesen kicsúszik a lába alól a talaj. Mostanra újjászületett a tüntetéseken, hát tüntet is, minden ellen, és maga mögé gyűjti a kormánnyal joggal elégedetlen embereket” - írja a Sme. (úsz) Az optimalizáció veszélyei HEGEDŰS NORBERT öbb fontos reformot elfogadott a parlament, aminek alapvetően jó hímek kellene lennie, mi, magyarok mégis inkább csak kínunkban vigyorgunk. Miért? Mert megtanultuk már, hogy amikor ebben az országban optimalizáció zajlik, azt általában mindig mi szívjuk meg. A kórházreform elfogadását nagy fegyvertényként ünnepelte a kormány, annak ellenére, hogy csak minimális többséggel, a Sme rodina támogatása nélkül sikerült összehozni. Amennyire láttam a szlovák közvélemény „haladóbb” - olykor kifejezetten -, kormánykritikus közege is alapvetően pozitív hírként értékelte a dolgot, a javíthatatlan optimisták még azt is felvetették, hogy ez fordulópontot jelenthet az ügyek alakulásában: Heger végre rájött, hogy Kollár nélkül is lehet kormányozni, most már minden sínen lesz. A valóság persze nem ilyen rózsaszín, de érthető, hogy minek örülnek. A kórházreformra szükség van, ezt senki nem tagadja, és most az EU támogatásának köszönhetően még pénzt is lesz rá. A koncepció, mely szerint kevesebb, de nagyobb, jobb, specializált kórház létezzen, szintén nem ördögtől való. Ne végezzenek minden beavatkozást a kisebb kórházakban a sokszor nem túl gyakorlott orvosok, hanem hozzunk létre komplexumokat, ahol tapasztalt specialisták dolgoznak. Hozzuk létre még akkor is, ha ehhez a páciensnek többet kell utaznia. Ez sem hangzik rosszul, ugye? Észszerű, logikus, vannak rá működő példák is. Miért nem tapsikolok hát örömömben én is? A kétségeim nagyon egyszerű okra vezethetők vissza, ez pedig harmincakárhány év empirikus tapasztalata, ami megtanított rá hogy Szlovákiában bizony hatalmas különbségek varrnak a reformelméletek és a gyakorlati megvalósítás között. Főleg, ha egy ilyen inkompetens banda vezeti az országot, mint ez. Az EU-s pénzcsomag egyszerre áldás és átok. Nyilván jó lesz a pénz, ha értelmesen költik el (hát persze), de vajon tényleg lett volna itt bármilyen kórházreform, ha nem ehhez kötik az utalást? Kicsit olyan ez, mint mikor egy nem túl jó működő házasságban bevállalnak egy gyereket, hátha megmenti a kapcsolatot, meg ugye a CSOK-pénz is jól jön. De a pénz elfogy, a gyerek meg megmarad, ahogy a mi nyakunkon is ott maradhat egy teljesen szétvert egészségügyi rendszer, egy félbehagyott reform után - csak hogy végigvigyem ezt a nem túl szerencsés hasonlatot. Plusz ugye ott az optimalizáció kérdése. Mindannyian tudjuk, hogy az ilyesmit Pozsonyból milyen profin csinálják. A magyarok valahogy mindig Jól járnak”. Ez régen is így volt - például a járáshatárok meghúzásánál, a kisiskolák tervezett leépítésénél -, és ma is így van. Optimálisan leállították az útépítést, optimálisan átszervezték a Kisebbségi Kulturális Alapot. A kórházi hálózat optimalizációja az első kiszivárgott hírek szerint magyarlakta vidékeken több kórház leminősítésével járt volna, a bíróságok optimalizációja pedig azzal számol, hogy Fülekről Zsolnára utazzunk egy-egy ügy miatt. Az elsőtől a hatalmas tiltakozás miatt egyelőre úgy tűnik, elálltak, de még semmi sincs kőbe vésve. Ennél a kormánynál csak egy dolog biztos: ha hárman valamiben megegyeznek, a negyedik ellenezni fogja. Matoviö, Sulik, Kollár és Remisová - ezek négyen másfél éve beáldozzák az országot a saját kicsinyes harcaik érdekében. Pont a kórházreformmal lenne más a helyzet? Úgyhogy engedtessék meg, hogy visszafogott örömmel fogadjam a nagy reform hírét. Csak abba fájdalmas belegondolni, mennyi jót tehettek volna ennek az országnak hozzáértő emberek ennyi pénzzel és hatalommal. FIGYELŐ szély, hogy a román egészségügy elveszíti hitelét Európában, (krónika) Koszovóban fognak ülni a dánok 300 börtöncellát ad bérbe Koszovó Dániának az ottani börtönök túlzsúfoltsága miatt, a hírek szerint azonban a koszovói börtönök ugyanolyan zsúfoltak. Dánia 210 millió eurót fizet a cellák tíz éves bérléséért, Koszovónak zöld beruházásokra kellene fordítania a pénzt. A dán igazságügyi minisztérium azt is közölte, cstdc olyan rabokat szállítanak át a balkáni országba, „akik nem veszélyesek”. Ugyanakkor az AP hírügynökség értesülése szerint a koszovói börtönök is 100 százalékig telítettek. Ugyanakkor az AP hírügynökség értesülése szerint a koszovói börtönök is 100 százalékig telítettek. A dán igazságügyi minisztérium viszont a Koszovóban tartott ellenőrzésről azt írta: „a dán hatóságok nagyon pozitívan értékelik az elítéltekkel való bánásmódot és a rendelkezésre álló börtönkapacitásokat”. (TASR/AP) Oltáshamisításban Románia a bajnok Legalább 1300 személy ellen zajlik eljárás Romániában hamis oltási igazolások kiállítása miatt, és több mint 500 bűnvádi dossziét vezetnek ilyen ügyekben. Az oltási igazolásra vágyó személy fizet, az igazolványt kiállítják, a vakcina pedig a wc-ben végzi - írta a Krónika című erdélyi lap. A román hatóságok szeptemberben óta foglalkoznak intenzíven a jelenséggel, de többjei utal rá, hogy az iparág már nyáron fellendült, és több tízezer vakcina juthatott erre a sorsra. A legsúlyosabb eset a petei határátkelőnél felállított oltóponton történt, ott a személyzet legalább 3500 hamis igazolást állított ki, darabját 250- 300 euróért, ami összességében 1 millió eurós bevételt hozhatott a bűnözők számára. Lucian Bode belügyminiszter Európa-bajnoknak nevezte Romániát oltáshamisításban, míg az oltási kampány koordinátora, Valeriu Gheorghita szerint fennáll a ve-
