Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)
2021-12-20 / 292. szám
8 I KULTÚRA 2021. december 20. | www.ujszo.com Egy maivá varázsolt komédia Új életre kelt egy meglehetősen gyengécske Goldoni-mű, a Bugrisok a kassai Thália Színházban JUHÁSZ KATALIN A kassai Bugrisok fele-fals arányban Carlo Goldoni és Matusek Attila műve, sőt, a társszerző-rendező a színészek ötleteit is beépítette az előadásba. Ezekben a vészterhes időkben jólesne a léleknek egy komédia, már ha játszhatnék. De legalább streamelték. Illetve játszhatják, csak nem nálunk: épp ma este vendégszerepei vele Budapesten a Thália Színház. Érthető, hogy Magyarország felé igyekeznek menekülni ebből az anyagilag és művészileg egyaránt kilátástalan helyzetből, de az is tény, hogy veszélyes játék olyan előadást utaztatni, amelyben szinte a teljes társulat szerepel. Mindegy, szorítsunk, hogy hamarosan minél többen meg tudják nézni élőben, nem pedig otthon a monitor előtt, ahogy én tettem. Az október 14-én bemutatott, Kassán csupán néhányszor játszott előadást a múlt héten kétszer is streamelte a színház, és a több kamerával készült, minőségi felvétel jövőre is látható lesz. Goldoni az olasz komédia, a színházi nyelvezet és kifejezésmód megújítója, amellett hogy futószalagon gyártotta a darabokat - 200-nál is többet jegyez, diákköri zsengéit és operalibrettóit is beleszámítva. Magának pedig kitalálta, illetve kiharcolta a „házi szerző” szerepét, hogy ne kelljen tovább ügyvédkednie. Vagyis már a 1700-as évek közepén egy társulat tagjaira szabta a karaktereket, figyelembe véve a színészek habitusát, képességeit. Ezt a luxust ma kevés kőszínház engedheti meg magának tájainkon. Paradox módon épp az egyik legsanyarúbb helyzetben lévő teátrum lubickolhatott most ebben, hiszen Matusek Attila minden színész szövegét úgy alakította, hogy az illető könnyen tudjon azonosulni vele. Ha mégsem így történt, akkor viszont remekül eljátszották, hogy élvezik a dolgot. Az előadásban szinte a teljes társulat A Bugrisokra rá is fért a vérátömlesztés, hiszen a mesternek nem ez a legjobb műve. Az sem ártott neki, hogy a rendező a jelenbe helyezte a több mint 250 éves történetet, hiszen papucsférjek, tahók, basáskodó családfők, bájgúnárok, lázadók, pletykafészkek, öntudatos nők ma is vannak. Többféle házastársi viszony, családtípus bemutatása zajlik a színen. Van itt csonka család, szikrázik a levegő a második feleség és nevelt lánya között, egy okos asszony bármit elér a férjénél, a másikat meg szinte terrorizálja az ura. A Velencébe érkező és az állóvizet felkavaró szabad szellemű gróf helyett Matusek egy filmsztárt szerepeltet - ez vakmerő ötlet, de működik. És bár kacagtató helyzetek is vannak, a karakterek konfliktusai leginkább jellemeik küszerepel lönbözőségétől fakadnak. A nemek és nemzedékek egymáshoz való viszonya is szül néhány poént, szóval a Bugrisok alaphelyzeteiben tulajdonképpen minden adott, ami egy mostani vígjátékban is humorforrás lehet. Bár maradtak benne elavult dolgok (például az apák úgy kötötték meg a házassági szerződést, hogy a fiatalok még nem is látták egymást), ezek inkább abszurddá teszik az összképet, mintsem zavaróvá. Az első jelenetbe máris bele tudjuk élni magunkat: Lucietta (Dégner Lilla) azon kesereg, hogy nem mehet ki a lakásból, pedig szeretne szórakozni, táncolni. Kiderül, hogy kemény fejű atyja (Bocsárszky Attila) korlátozza őt személyes szabadságában. És nemcsak őt, hanem fiatal mostohaanyját is (Latócky Ka(Fotó: Németi Róbert) talin), aki másra számított, amikor hozzáment Lunardóhoz. Az asszony ki is mondja, hogy a lánynak még van esélye egy szabadabb életre, de neki már bajosan. Emiatt egyre nő a feszültség kettejük között. Lunardo nem képes túltenni magát első felesége elvesztésén, aki egy szalagot se kötött fel ura beleegyezése nélkül. A két nő - fifikával, dörgölőzéssel, ravaszsággal - próbál hatni rá. Az életet falni vágyó Marina (Nagy Kornélia) sem járt jobban: egy modortalan tahóhoz ment férjhez (Öllé Erik). Simone egyszerű eszközökkel érvényesíti fölényét, és jól megértik egymást Lunardóval. Canciano (Madarász Máté) papucsférj, akit okos és öntudatos felesége, Felice (Szabadi Emőke Katalin) zsinóron rángat. A vőlegény apját játszó Illés Oszkár pedig szintén özvegyember, aki mindenben csak az üzletet látja. Valamennyien hivatalosak ebédre Lunardóékhoz, ahol majd kihirdettetik az eljegyzés. Többet nem árulok el, inkább nézzük, mi az, ami monitoron át is „lejön” ebből az előadásból. Nagyon jó a díszlet. A lejtős padló optikailag megnöveli a teret, ad egyfajta szürreális jelleget az egész sztorinak, és vádli-tréning gyanánt is kiváló a szereplők számára. A csiricsáré-tapétás falakon korebelinek ható portrék lógnak (kivéve Picasso bohócát), és ha alaposabban megvizsgáljuk ezeket a monitoron, felfedezhetünk egy újabb csibészséget: az alkotók arcképét montírozták oda, maga a rendező, Forgács Miklós dramaturg, a zeneszerző Kolocsányi Gábor és Michal Losonsky díszlet- és jelmeztervező látható a nagy fehér gallérokban, parókákban. Ez utóbbi melegítőbe öltöztette Bocsárszky Attilát és Öllé Eriket, bőrdzsekit adott a filmsztárt játszó Nádasdi Péterre, festményeket aggatott Latóczky Katalinra, Dégner Lillának pedig megtanított egy trükköt: hogyan lehet férfiingből fél perc alatt miniruhát kreálni. Kolocsányi Gábor betétdalai nem tolakodóak, úgy is mondhatnánk: nem igazán másznak fülbe, viszont továbblenditik a cselekményt, szépen beépülnek az előadásba. A legslágeresebb Dégner Lilla és Rubóczki Márké szerelmes kettőse, a legsikerültebb pedig paradox módon a fináléban elhangzó, gegnek szánt bugyuta olasz slágerutánzat. Amely előtt elhangzik egy őszinte monológ a színészek megbecsültségéről, társadalmi pozíciójáról. A szereplők egykedvűen, pizzát falatozva hallgatják a minden színész nevében kifakadó Nádasdi Pétert, aki szerintem az előadás legjobb alakítását nyújtja. Mit mondjak, borsózott a hátam. Mert az alkotóknak igazuk van. Kérem önöket, ne mondjanak le a színházról, támogassák őket ezekben a nehéz időkben is. Akár úgy is, hogy virtuális jegyet váltanak az online előadásokra, köztük a következő Bugrisok-streamre. Megvan a BRIT Awards-jelöltlista Sam Fendert nálunk kevesen ismerik, pedig ő a jövő (Fotó: Shutterstock) A107 anya című film újabb díjat nyert A BRIT Awards kis túlzással a Grammy brit megfelelője, sokkal kevesebb kategóriával, de frissebb szemlélettel. Aki itt díjat kap, arra oda kell figyelni. Az idei jelöltlistán azonban találtunk náhány furcsaságot. Először is: miért jelölnek ismét egy olyan csapatot, amely tavaly már megnyerte ugyanazt a kategóriát? A Little Mix forradalmat csinált, hiszen lánycsapat előttük még soha nem lett az év zenekara. Idén viszont nem tettek le túl sokat az asztalra, szóval érthetetlen számomra ez a jelölés. Ahogy az is, hogy az év dala kategóriában 13 jelölt van, feltörekvő tehetségekből (Rising Star) viszont csak hármat tudtak összegereblyézni (Holly Humberstone, Bree Runway, Éola Young). Az év albumának jelöltjei között ott van Ed Sheeran harmatgyenge idei lemeze is, a Coldplay pedig bekerült a legjobb alternatív előadó kategóriájába, amelyben ma már a Glass Animals is furán hat, nem még Chris Martinék, akik remek üzleti érzékről tanúskodva a BTS fiúcsapattal is kollaboráltak idén. A koreai srácok másodjára is bekerültek a legjobb nemzetközi csapat kategóriájába, ahol többek közt az ABBA-val kell megmérkőzniük. A legtöbb, egyenként négy-négy jelölést Adele, Ed Sheeran, Little Simz és a rapper Dave kapta, ők Sam Fenderrel kiegészülve akár az év előadói is lehetnek. A Brit Awards ugyanis - a világon elsőként- a nemek közti egyenlőség jegyében eltörölte a férfi és női kategóriákat. A szavazásra jogosult kb. ezer producer, kiadó, ügynök, kritikus, zenei újságíró és korábbi kategóriagyőztes idén renkívül színes listáról válogathat. A díjátadót szokás szerint jövő februárra tervezik, hacsak az élet közbe nem szól. A jelöltek teljes listáját lapunk online kiadásában böngészhetik. Qük) Alig tudjuk már követni a film sikersorozatát, de legutóbbi információink szerint Kerekes Póter 107 anya (Cenzorka) című börtönfilmjónek ítélte a nemzetközi zsűri péntek este a Kristálynyíl elnevezésű fődíjat a 13. alkalommal megrendezett franciaországi Les Arcs Filmfesztiválon. Párizs. A kassai rendező szlovák-cseh-ukrán koprodukcióban forgatott első fikciós nagyjátékfilmje az odesszai női börtönben játszódik, ahova a stáb hat éven átjárt vissza forgatni. A többnyire önvédelemből elkövetett gyilkosságokért elítélt nők újszülött gyerekeit is fogságban tartják, naponta csak két órán át láthatják őket. Ha a gyerek hároméves koráig édesanyja nem talál helyet neki a családban, állami gondozásba kerül. Kerekes Péter a történelem szükségszerűségeit újszerű módon feldolgozó filmjeiről vált ismertté (a 66 szezon a kassai strand 20. századi sorsáról, a Gulyáságyú a háborús szakácsokról szól). A 107 anya szereplői önmagukat alakítják, az alkotók csak három színésznőt kértek fel a közreműködésre. A film a Velencei Filmfesztiválon debütált, ahol elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, és Szlovákia ezt a filmet javasolta Oscar-díjra a legjobb nemzetközi film kategóriában. A francia Alpokban idén tizenharmadik alkalommal rendezték meg az európai filmek seregszemléjét, amelynek alapvető célja a több mint ötszáz szakmai résztvevő mellett a nagyközönségnek is bemutatni a független európai filmek sokszínűségét. A több mint 120 meghívott nagyjátékfilm közül a versenyprogramban tíz alkotást mutattak be, amelyek között Michel Hazanavicius francia filmrendező által vezetett zsűri hat díjat osztott ki. (luk)
