Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-02 / 277. szám

www.ujszo.coml 2021. december 2. KULTÚRA I 9 A tiszta szívű kissrác és a manók története Nikolas a zord sarkköri tájban a manók faluja felé tart (Forrás: Netfiix) HAVRAN KATI Megnéztük a Netfiix nálunk jelenleg legnépszerűbb film­jét: A fiú, akit Karácsony­nak hívnak garantáltan leköti majd az ünnepi lázban égő po­rontyokat, okozhat azonban némi gyomorámelygást an­nak, aki kevésbé edzett a me­sés produkciékban gyakorta túlcsorduló klisékre. Szerencsére már nem érvényes az, hogy karácsonykor csak Resz­kessetek, betörők lehet a filmes me­nünk: egyre több karácsonyi témá­jú alkotás készül világszerte, sőt, a környéken is felismerték már az ünnepi időszakhoz fűződő műfaj­ban rejlő lehetőségeket. A szlovák és cseh filmipar évek óta termeli a karácsonyi történeteket, gyak­ran koprodukcióban, és sikerült már egészen élvezhető vígjátéko­kat is a vászonra vinniük - ilyen volt például a 2019-es a Boldog új évet!, melyben Borbély Alexand­ra és Nagy Ervin is feltűntek, és ígéretesnek tűnik az idei Kívánsá­gok a Jézuskának (Prání Jezískovi) is. Szintén idén készült el az első, kifejezetten karácsonyi időszak­hoz kötődő magyar film, a Nagy­­karácsony, melyben Ötvös András, Zsigmond Emőke és Scherer Pé­ter játsszák a főszerepeket. Mivel a lockdown a mozikat is becsuk­ta, minden valószínűség szerint sajnos lecsúszunk idén ezekről a friss alkotásokról, és nem marad más, mint a karácsonyi mozizás otthon, a saját kanapénkon. Néz­zük tehát, mit kínál - vagy épp mit igyekszik lenyomni a torkunkon - a hazánkban legnépszerűbb nem­zetközi streamingszolgáltató idén. A Netfiix már több mint egy hó­napja ajánlja a karácsonyi temati­kájú filmeket, a napokban pedig egy ilyen vezeti a legnézettebb filmek listáját is. A fiú, akit Karácsonynak hívnak forgatókönyve egy gyerek­könyv alapján készült, mely Matt Haig angol író tollából származik. A történet a Mikulás mítoszát jár­ja körül. Vajon belegondoltunk-e, ki volt a Mikulás azelőtt, hogy hi­vatásos ajándékosztóvá vált volna? Milyen volt akkor, mielőtt hosszú fehér szakállat növesztett és göm­bölyű pocakot eresztett volna? Egy Mikulás-eredettörténetről van szó, de ez nem egy következő gagyi Télapu (Kevin mellett egy másik klasszikus figura a kilencvenes évek filmvilágából), és nem csupán a populáris, lebutított verziója a ka­rácsony mitikus figurájának. A tör­ténet a skandináv mitológiába vezet minket: vannak itt manók, tündérek és trollok, miközben a régmúlt idők fagyos, északi sarkköri tájaira uta­zunk, ahol a szegény ember feny­vesek szélén, fából épült házakban él, dacolva a zord hideggel, hóvi­harokkal, medvékkel és rénszarva­sokkal. Ez egy izgalmas keretet ad a történetnek, és a regényből épít­kező film gyönyörű képi világot tár a szemünk elé. A főhős, a fiatal Nikolas egy fa­viskóban él apukájával egy tisz­táson. Nem árulok el nagy titkot: ahogy már a neve is sugallja, Ni­kolas lesz majd egyszer Mikulás. A kisfiú anyukáját évekkel ezelőtt el­vesztette - a zord skandináv körül­ményekhez híven egy medve tépte szét. Nikolas örökölte anyukája ter­mészetét: csodálattal néz a világra és képes meglátni a benne rejlő apró szépségeket, melyet sok felnőtt el­felejt értékelni. Természetének kö­szönhetően lel barátra például egy kisegérben, melyet az apa fejszéje elől ment meg. Az apa alapvetően jó embernek tűnik, de természetén ér­ződik a környezet zordsága. Ebben a hófútta skandináv tájban ugyanis nem stimmel valami. A remény hi­ányzik az emberek szívéből - mond­ja a király. Hogy ez pontosan mit je­lent, hogy nélkülözésről van-e szó, vagy a boldogság hiányáról, azt a történet nem tisztázza, mindeneset­re a király felszólítása cselekedet­re késztet néhány szereplőt, köztük Nikolas apukáját is, aki fiát egy ba­rátságtalan rokonnal a fakunyhóban' hátrahagyva, útra kel. Azonban hogy hova indul és milyen céllal, azt Ni­kolas nem sejti. A kisfiú egy napon azonban csodálatos felfedezést tesz, mely arra ösztönzi, induljon megke­resni apukáját, és egyben felfedezni a manók faluját, Elfhelmet. Ezen a ponton a történet egy érde­kes morális dilemmát vetít elénk: az ember és egy másik faj közti egyen­lőtlenség kérdését. A motívum alap­vetően ismerős a Sci-fi és a fantasy világából, ahol az emberi tevékeny­séget gyakran ábrázolják úgy, hogy a film arra irányítja figyelmünket, mekkora kárt tesz tevékenységével az ember egy tőle idegen fajban, és hogyan igáz le más csoportokat - legyenek azok fantasztikus lények vagy bolygónkon kívüliek. Társa­dalmainkban, ahol még mindig nem esik elég szó a faji egyenlőtlenség­ről és arról, hogy mennyi káros kö­vetkezménnyel jár az emberi tevé­kenység az állat- és a növényvilág számára, mindenképpen kívánatos, hogy ez a narratíva a kicsiknek ké­szült alkotásokban is megjelenjen. A filmben azonban egy logikai pa­radoxonba ütközünk: az ember egy­részt fenyegető szerepében tűnik fel, ő az, aki leigázza a manókat, másrészt azonban Télapó is ember- aki, mint tudjuk, nem más, mint a manók főnöke a sarkkörön túl, ab­ban a manufaktúrában, ahol az év folyamán az ajándékok készülnek a gyerekeknek. Ezt a manó-manu­faktúra indul be Nikolas irányítása alatt a filmben is. Tehát egyrészt ott érezzük az alkotói szándékot, hogy a film foglalkozzon a faji felsőbb­rendűség és az emberközpontúság problémájával, másrészt azonban- mivel a Mikulás-legenda auten­­tikusságához ragaszkodik, nem tud alternatívát ajánlani a nézőnek. Ehelyett eláraszt minket közhe­lyes, sekélyes kijelentésekkel a sze­retet fontosságáról. Vizuálisan va­lóban egy szép alkotásról van szó, ráadásul teli van cukiságokkal, mint például a főhős, vállán és mellény­zsebében ücsörgő, kissé ironikus hangnemet megütő vörös egérke, akit a gyerekek valószínűleg imád­nak majd. Másrészt egészen őrjítő, hogy olykor mennyire banális kije­lentéseket tesznek a szereplők, aki­ket egyébként egészen parádés szí­nészek alakítanak. A filmben feltű­nik a brit színészet egyik legendás személyisége, Maggie Smith, akit minimum a Harry Potter-filmek­­ből ismerhetünk, Kristen Wiig, aki a Wonder Womenben játszott, míg Nikolast a nagyon ügyes 15 éves Henry Lawfull játssza. Annyi azon­ban mindenképp elmondható a film­ről, hogy jóval magasabb színvonalú alkotás, mint a Netfiix számos kará­csonyi filmje, melyekben az ünnepi hangulatot a csillogó-villogó kará­csonyfák és magyalfüzérek hivatot­tak biztosítani az általában cukorha­bos szerelmi történet köré. Tom Holland marad Pókember-j elmezben Los Angeles. December 17-ón érkezik a Pókember: Nincs hazaút című film Tom Hol­land főszereplésével, leg­alábbis azokban az orszá­gokban, ahol nyitva vannak a mozik. Ezzel lezárul a Ha­zatérés-trilógia, ám kide­rült, hogy Holland újabb há­rom Pókember-filmre írt alá szerződést a Marvellel. A hírt az egyik producer közölte a napokban, a rajongók azonban Holland egy korábbi nyilatkozatá­ból már sejthették, hogy lesz foly­tatás. „Azt hiszem, ha elég sze­rencsések lennénk, hogy újra be­költözzünk ezekbe a karakterekbe, egészen más oldalukat mutathat­nánk meg” - mondta a filmsztár az Entertainment Weeklynek. „Ez már nem a Hazatérés-trilógia len­ne” - tette hozzá, amivel nyilván arra célzott, hogy az új történet-Tom Holland a második rész bemu­tatóján (Fotó: Shutterstock) ben összetettebb karakterformá­lásra is lehetőséget kapnának a színészek. Az új projektről csak annyit tudni, hogy szintén triló­gia lesz, és már megkezdődtek az előkészületek. (juk) 32 oldalas melléklet az Új Szóban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom