Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-07 / 281. szám

„Pehelysúlyú” bolygóra bukkantak Az eddig ismert egyik legki­sebb, „pehelysúlyú” bolygót fe­dezték fel a Naprendszeren kívül. A vörös törpe körül keringő égi­test tömege a Földének 55 száza­léka, egy napja 8 óránál rövidebb ideig tart. A GJ 367 b jelű bolygó egy kis tömegű kőzetplanéta, át­mérője pedig a Föld átmérőjének 72 százaléka. A tudósok szerint ez a ma ismert közel ötezer exo­­bolygó közül az egyik legkisebb tömegű. A felfedezést a Német Űrku­tató Központ (DLR) Bolygóku­tató Intézete irányítása alatt egy nemzetközi kutatócsoport tette. Az intézet munkatársa, a kutatást vezető Csizmadia Szilárd szerint nagy sűrűsége miatt feltételezhe­tő, hogy a bolygó vasból álló bel­ső maggal rendelkezik. Becslése­ik szerint a bolygó 86 százaléka lehet vas. A GJ 367 b a Földtől 31 fényévnyi távolságra van, 7,7 óra alatt kerüli meg anyacsillagát, a GJ 367 nevű vörös törpét, mely nagyjából fele akkora, mint a Nap, emellett jóval hűvösebb és kevés­bé fényes. Úgy tűnik, több hasonlósá­got mutat a bolygó a Merkúrral. A Földnél kisebb méretű kőzet­bolygók közé tartozik, felfedezé­se egy lépéssel közelebb vihet a „második Föld” megtalálásához - véli Kristine Lam, a DLR vezető szakembere. A bolygó azonban semmikép­pen sem lehet második Föld, mivel nagyon nagy mértékű sugárzás­nak van kitéve, 500-szor erősebb­nek, mint a Föld - fejtette ki Csiz­madia. A GJ 367 b felszíni hő­mérséklete azon az oldalon, mely állandóan csillaga felé fordul, elér­heti az 1500 Celsius-fokot - ezen a hőmérsékleten minden kőzet és fém megolvad. (MTI) 141_________________ Az eddig ismert egyik legkisebb bolygót fedezték fel a Naprend­szeren kívül (Shutterstock) TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2021. december 7. | www.ujszo.com Illusztrációs felvétel. Mezozoikumi őshüllők szempontjából potenciális üledékes kőzetek Ausztria számos területén fordulnak elő, de a kréta időszakból származó ősgerincesek leletei igen ritkák. (Shutterstock) 90 millió éves dinoszauruszra bukkantak Ausztriában ÖSSZEFOGLALÓ Ősi Attila, az ELTE Őslény­tani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára és Micha­el Wagreich, a Bécsi Egye­tem professzora több magyar, osztrák és cseh kollégával együttműködésben új ősge­­rinees lelőhelyet fedeztek fel Ausztria középső részén. A különleges fogazatú krokodilok és ragadozó dinoszauruszok leletei mellett az egykori élővilág számos egyéb csoportját is azonosították, köztük kagylók, csigák, kagylósrákok és fabontó termeszek maradványait. A lelőhely különlegessége, hogy a fel­tárás során szárak, termések, levelek és borostyánok is előkerültek: a gaz­dag növényi leletanyag egyedülálló és hiánypótló a maga nemében. Mezozoikumi őshüllők szempont­jából potenciális üledékes kőzetek Ausztria számos területén fordulnak elő, de a kréta időszakból származó ősgerincesek leletei igen ritkák. A sokáig egyetlen értékelhető lelőhe­lyet még a 19. század közepén, szén­bányászat során fedezték fel Bécsúj­hely határában, innen Ankylosauria, Ornithopoda és Theropoda dinosza­uruszok, valamint krokodilok ma­radványai kerültek elő. A magyar kutatók a terepbejá­rás során Harald Lobitzer, az Oszt­rák Földtani Intézet nyugalmazott munkatársának segítségével tanul­mányozták a környék lehetséges le­lőhelyeit. Végül St. Wolfgang tele­pülés határában, egy patak mentén bukkantak olyan kőszén tartalmú kőzetrétegekre, ahonnan gerincesek maradványai kerültek elő. A cson­tokhoz azonban nem volt egyszerű hozzájutni, ugyanis döntő többségük alig néhány milliméteres fosszília. Sok száz kilogrammnyi anyagot kellett begyűjteni, majd különböző lyukméretű szitákon átmosni, hogy a parányi leletek napvilágra kerül­jenek. Szabó Márton, a Magyar Ter­mészettudományi Múzeum mun­katársa mikroszkóp alatt végezte a válogatást. A döntően ragadozó Theropoda dinoszauruszfogak mel­lett halfogak és -csontok, továbbá ed­dig ismeretlen, egyedi morfológiával jellemezhető krokodilfogak kerültek a leletegyüttesbe. A ragadozó dinoszauruszok kö­zött dominálnak a kis termetű rap­­torszerű formák, de egy foglelet a Bécsújhely melletti és az iharkúti le­lőhelyekről is ismert nagyobb testű Tetanurae csoport jelenlétére is utal. Az ősmaradványok utáni kutatást a lelőhely részletes földtani vizsgá­lata és kormeghatározásra alkal­mas mikrofosszíliák begyűjtése kí­sérte, amit Botfalvai Gábor, a Ma­gyar Természettudományi Múzeum munkatársa végzett el. A leletek ko­ra ugyanis kardinális kérdés volt a kutatás során. Az eredményekből kiderült, hogy az új ausztriai leleta­nyag néhány millió évvel idősebb, mint a magyarországi Iharkúton felfedezett ősgerinces leletek - egy kb. 90 millió évvel ezelőtti pillana­tot reprezentál a kréta időszakból, amelynek szárazföldi élővilágáról Európa-szerte eddig szinte semmit nem tudtunk. A gerinces fossziliák mellett a ge­rinctelen élővilág gazdag leletanya­ga is segít megismerni az egykori környezetet. Mohr Emőke, az EL­TE Őslénytani Tanszékének egye­temi adjunktusa és Szente István, az ELTE Tatai Geológus Kert munka­társa osztrák és német kollégákkal együttműködésben azonosították számos különleges csiga, kagyló és kagylósrák maradványát, melyek meghatározóak az egykori vízi kör­nyezet rekonstruálásában. Igen jelentős növényi ősmarad­ványanyag is előkerült, és fest szí­nes képet az egykori vízparti élő­hely növényvilágáról. Bodor Emese, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Földtani és Geokémiai Intézetének munkatársa, Marcela Svobodová, a Cseh Tudományos Akadémia és Jirí Kvacek, a prágai Nemzeti Múzeum munkatársai dolgozták fel a száraz­földi növénymaradványokat, melyek alapján elmondható, hogy ekkoriban már a zárvatermő növények domi­náltak. A mostani felfedezés kiválóan pél­dázza, hogy az Alpok hegyes-völ­­gyes vidéke Ígéretes lehet hasonló kutatások szempontjából. Az újabb lelőhelyek megtalálása, feltárása és dokumentálása kiemelten fontos a mezozoikumi Európa szigetvilágá­nak pontosabb megismeréséhez. A kutatócsoport a felfedezésekről szóló tanulmányt a Cretaceous Resea­­ch folyóiratban publikálta. (ELTE ttk) AZ EGESZSEGUGYI MINISZTÉRIUM VÁLASZOL: MIÉRT FONTOS A VÉDŐOLTÁS? ACOVID-19 világjárvány már több millió ál­dozatot követelt, és azok számára is, akik túlélték a betegség súlyos lefolyását, hosz­­szú távú következményeket és egészségkároso­dást okozott. A betegség korántsem csak az idős és beteg embereket érinti - a COVID-19 számos fiatal és egészséges lány és fiú halálát okozta. A Covid-19 nem tesz különbséget életkor szerint. Kórházaink túlzsúfoltak, és az egészségügyi dol­gozók nagyon-nagyon kimerültek. Pedig lehetne másképp is. Egyelőre a vakcina az egyetlen módja annak, hogy megvédjük egészségünket és életünket - a sajátunkat, de szeretteink, ismerőseink és bará­taink életét is. Sokan a védőoltást a Covid-19 elleni fegyvernek nevezik, mert a védőoltás egyértelmű­en az is. Ha egy beoltott személy megfertőződik, a betegség lefolyása többnyire nem olyan végze­tes, mint a nem beoltott embereknél, akik gyakran kórházba kerülnek emiatt. A gépi tüdőlégzéses lélegeztetésre 90%-ban csak a be nem oltott bete­geknél van szükség. Ha túlélik a betegséget, akkor gyakran az első szavaik a következők: „Hibáztam, be kellett volna oltatni magam". Ne ismételjük meg ezt a hibát. A vakcinák biztonságosak, a tudósok évtizedek óta dolgoznak kifejlesztésükön. Tesztelésük egyszerűsö­dött ugyan - de csak adminisztratív szempontból. Ugyanolyan szigorúan vizsgálták a biztonságosságu­kat, mint más vakcinákét, amelyek már évek óta véde­nek minket számos veszélyes betegségtől. Az oltást követő mellékhatások túlnyomórészt enyhék és csak néhány tíz órán át tartanak - a COVID-19 lefolyása gyakran fájdalmas, kellemetlen tünetekkel jár, és kór­házi kezeléssel végződik. Megéri? Az egészség és az élet védelme a védőoltás által mindenképpen megéri. És a jó érzés, amit akkor ér­zünk, amikor felelősségteljesen megvédjük anyu vagy apu, a nagyszülők vagy a gyerekek életét - az mindenképp megéri. Váljunk olyan felelősségteljes emberek közössé­gévé, akik tisztában vannak tetteik, döntéseik követ­kezményeivel. Hozzuk meg a helyes döntést, segít­sünk magunkon és hazánkon, védjük meg magunkat és védjünk meg másokat. A VAKCINA A MEGOLDÁS. DP210688

Next

/
Oldalképek
Tartalom