Új Szó, 2021. december (74. évfolyam, 276-300. szám)

2021-12-06 / 280. szám

8 I KULTÚRA 2021. december 6. | www.ujszo.com Izgalmas es szórakoztató mikrovilágok JUHÁSZ KATALIN Talán nincs is olyan műfaj, amelyet a József Attila-díjas Tóth László költő, író, iroda­­lomtörtónósz, művelődóstör­­tónósz ás műfordító ki ne pró­bált volna, miközben szerve­zőként, szerkesztőként ahhoz is hozzájárult, hogy az itteni szerzők az összmagyar szcé­­na részévé váljanak. És a leg­kisebbekre is maradt ideje, önmagát pedig nemes egy­szerűséggel Szövegembernek titulálja, hogy megkönnyítse a besorolást. Ennek a szónak mesebeli hangzása van, a gyerekek azonnal értenék, ha így határozná meg előttük a hivatá­sát. Ahogy az „égszerész” feladata­it is nyilván el tudják képzelni. Ez a foglalkozás a Nagymama háza című kötet egyik versében fordul elő. „Ma már másra nincs gondja, / ég bolygóit csiszolja, / fényesíti a napot / s külön minden csillagot. / Csillagórát megja­vít, / lassan járót felgyorsít / gyorsan járót lelassít, / a Tejúton takarít.” Ez a vers (Mese az égszerészröl) egyébként is jó példa ajátékos nyelv­újításra, a köznapi tevékenységek mesebelivé emelésére és a gyer­meki képzelet finom stimulálására, mely attribútumok Tóth Lászlónál gyakran jelennek meg egyetlen ver­sen belül. A kötet címe félrevezető, mivel nem Nagymama házában járunk, nem ő mesél történeteket, nem is róla szólnak, és egyáltalán nem úgy ■néz ki, mint a boritón. Ez a nagy­mama csak egy rövid prózaversben jelenik meg, méghozzá virágként, melynek leveleire unokái pillangók­ként szállnak le. Ám mivel a kis ol­vasók egytől egyig pazar asszoci­ációs képességekkel rendelkeznek, aggodalomra semmi ok, ezt is érteni fogják. A tanácstalan felnőttek ked­véért mondom, hogy Tóth László korábbi mesegyűjteménye Az ello­pott nagymama címmel jelent meg (Kalligram, 2015), ez lehet a magya­rázat a címválasztásra. A négy ciklusba sorolt versek rendkívül sokfélék. Egy színe-java válogatásról van szó - az alcím: ré­­gi-új gyermekversek és verses tör­ténetek -, ezért szerkesztéskor el lehetett játszani a sorrenddel, a té­mák szerinti vagy stílus alapján való csoportosítással. A keltezés dátuma nem is szerepel a versek végén, nyil­ván részben emiatt, másrészt a cél­közönség ebben az életkorban még nem tulajdonít jelentőséget ilyen jel­legű információknak. Az sem sze­repel sehol, hány éves kortól ajánl­ja a kiadó a könyvet, szerintünk a 7-10 éves korosztálynál működhet igazán, mert ők azok, akiket már egyszerre lehet elgondolkodtatni és megnevettetni. Tóth László általában a felnőtt hangján szólal meg, nem bújik gyerekszerepbe, ahogy az manap­ság oly trendi. Viszont szerencsé­sen mellőzi a kioktató hangnemet, illetve a gyereklét romantikussá si­lányított kulisszáit. A szintén trendi epikus természetű megverselt ka­landok is helyet kaptak ugyan a kö­tetben, de ennél sokkal szélesebb a skála. Csengő-bongó játékosság váltakozik (vagy olvad össze) már­­már filozofikus jellegű gondolatok­kal, de a világlátás végig fontosabb a rímes artistamutatványoknál. Semmi modernkedés nincs benne, viszont annál több a finom, szelle­mes humor. Ez a könyv nem fogad­ható be egyvégtében, inkább keres­gélni, turkálni jó benne. A szerző sok kis mikrovilágot nyit meg, így ki-ki megtalálhatja a kifejezetten neki szóló szövegeket. A szigorú nyelvtani értelemben vett megfor­­máltság gyakran ütközik a halan­dzsával, nem logikailag, csak kép­­iségükben értelmezhetők a játékos verssorok. Vannak aztán a gyerekek számára jól ismert megközelítési módok is, például a természeti je­lenségek megszemélyesítése vagy a ritmikus mondókákra hajazó szösz­szenetek. A világ versbe szedésén kívül többet is kínál a kötet: sajátos han­gulatot, és azt az érzést, hogy bár­mi megtörténhet. Lukács Hajnalka kollázstechnikát idéző illusztráció­in a ruhák mintázata olyan, mintha kivágta volna őket egy másik lap­ról, a mozdulatok darabosak, az ar­cok gyerekrajzokra emlékeztetnek, az összhatás pedig rendkívül bájos. A kötet a hetényi székhelyű Anser Társaság gondozásában jelent meg a Kabóca-könyvek sorozatban, Kocsis Aranka szerkesztésében. Színházi Olimpiát rendez Budapest 6,8 milliárdból Átadták a Prima Primissima díjakat Mégis lesz olimpia Buda­pesten, ha nem is az ötkari­kás játékokat szervezi a magyar főváros 2023-ban, hanem a Színházi Olimpia vendégül látására kaptak jo­got, amit a kormány 6,8 mil­­liárddal támogat - derül ki a Magyar Közlönyben ki­adott kormányhatározatbál. A Színház.org szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök már fogadta is Theodórosz Ter­­zopulosz görög rendezőt, a Szín­házi Olimpia alapítóját és Valerij Fokin orosz színházi rendezőt, akik a VII. Madách Imre Nem­zetközi Színházi Találkozóra ér­keztek Magyarországra, valamint Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház vezérigazgatóját. Theodórosz Terzopulosz még 2020 januárjában jelentette be, hogy Magyarország nyerte el a 2023-as, 10. Színházi Olimpia ren­dezésijogát. Az eseményt Madách Imre születésének 200. évforduló­ján tartják meg, a Nemzeti Szín­ház éves Madách Imre Nemzet­közi Színházi Találkozójával egy­bekötve. A Színházi Olimpia 1994 óta létezik, célja a különböző színhá­zi kultúrák és iskolák összekötése egy fesztivál égisze alatt, ahol a szakma és a közönség átfogó ké­pet kaphat a világ színházművé­szetének örökségéről és a kortárs színházi tendenciákról. Egyébként Vidnyánszky Attila kezdeményez­te, hogy Budapest pályázzon az esemény megrendezésére. Vid­nyánszky korábban úgy fogalma­zott, hogy eddig nagy országok, óriási színházi kultúrák szervez­ték meg a Színházi olimpiát, és az, hogy Budapest megkapta a jogot, Magyarországot is felemeli a nagy színházi kultúrák közé. (juk) Budapest. Tíz kategóriában vehették át a Príma Primissi­ma díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány ás a sport jeles képviselői a Müpában közönség nélkül megtartott pénteki gálaesten. A pandémia miatt tavaly elma­radt a hagyományos díjátadó, ezért most két év győzteseiről egyszerre kellett döntenie a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának. Titkos szavazással választották ki a jelöl­tek - a Prímák - közül a Primissi­­mákat, akik 15, míg a Prímák 5 mil­lió forint elismerésben részesülnek. A közönségdíjas is 15 millió forint­tal lesz gazdagabb, személye idén is sms-szavazással dőlt el. Építészet kategóriában Kovács Csa­ba belsőépítész; magyar képzőművé­szet kategóriában Szőcs Miklós szob­rászművész; magyar oktatás és köz­nevelés kategóriában a Bolyai János Matematikai Társulat; magyar tudo­mány kategóriában Kondorosi Éva molekuláris biológus; sajtó kategó­riában Rónai Egon televíziós-rádiós műsorvezető vehette át az elismerést. Irodalom kategóriában Kovács István költő, műfordító; magyar népművészet és közművelődés ka­tegóriában Héra Éva közművelődési szakember; zeneművészet kategó­riában Takács-Nagy Gábor hege­dűművész, karmester; színház- és filmművészet kategóriában Básti Ju­li színművész vehette át a 15 millió forinttal járó díjat. Sport kategóriá­ban Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor világbajnok asztali­teniszezők érdemelték ki a díjat. Az ugyancsak 15 millió forinttal járó Közönségdíjat Borbás Mária tele­víziós szerkesztő kapta. Csányi Sándor, a Prima Primissi­ma Alapítvány kuratóriumának el­nöke köszöntőjében felidézte, hogy tavaly tíz olyan, az egészségügyben dolgozó civil szervezetet díjaztak 20-20 millió forinttal, amelyek tevé­kenységében a járvány jelentős ká­rokat okozott. Elmondta: akkor még azt gondolták, hogy idén közönség előtt tudnak ünnepelni, de sajnos nem így történt. „A rendkívüli hely­zetek általában rendkívüli embereket hoznak felszínre, ezért napjainkban felértékelődött a tudósok szerepe" - mondta Csányi Sándor, hozzátéve: azt kívánja, hogy minél előbb találja­nak megoldást a világjárványra, ami rombolja a gazdaságot, a társadalmat, és fájdalmas tragédiákat okoz a csa­ládoknak. Beszélt arról is, hogy a díj nagy társadalmi elismertsége annak köszönhető, hogy választásaikat ki­zárólag ajelöltek által nyújtott telje­sítményre alapozták. (MTI) Az ötletgazdát a kormányfő is fogadta (Forrás: Facebook)

Next

/
Oldalképek
Tartalom