Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)

2021-11-05 / 255. szám

www.ujszo.com | 2021. november 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A Föld dala Fajunk némely egyedeinek önzése a pusztulásba taszít bennünket Eszembe jutott Michael Jackson Earth Song (A Föld dala) című szá­ma. Amelyikben a kivá­gott fák és a megölt ember feltámad­nak. A környezetvédelmet illetően számomra 1 Jackson 10 Grétával ér fel, s bár Gréta ténykedéséhez ha­sonlóan az említett dalt is sok szem­pontból lehetne elemezni és értel­mezni - például politikai szempont­ból is, lásd a füstölgő gyárkémények alatt bevillanó azbukát (mert a másik nagyhatalom virágzó rét és maga a megtestesült béke, ugye?) -, belőlem a mai napig katarzist vált ki. S persze nem véletlenül jutott az eszembe. Sétálunk a gellei körforgalom felé, amikor a távolban felbukkan egy jó testfelépítésü kutya. Abból, ahogy lohol felénk, látszik rajta, hogy el­veszett. Hozzánk érve reménykedve veti ránk barna szemét. Szőre enyhén gondozatlan, mint akit néhány napja még megmosdattak, de már kezd csimbókosodni. Bizonytalanul szaglászik, ideges. Nem, ez nem el­veszett, hanem elhagyott, kivert ku­tya. A közeli házban lakó ebek - a boldogok - kiszagolják őt, ugatni kezdenek. Még neki is van tartása, visszaugat, de aztán gyorsan bebújik a bozótba. Ölni tudnék ilyenkor. Mert senki sincs rákényszerítve, hogy állatot tartson. Csak hát némely emberek jó dolgukban, divatból, másokat maj­molva vagy pillanatnyi, szeretetnek vélt érzelmi rohamtól indíttatva, be­szereznek maguknak egy ilyen élő lényt. S amikor megunják? Közked­velt módszer kivinni az állatot egy ismeretlen, távoli helyre, ahonnan nem talál haza, kirakni az autóból és rátaposni a gázra. Állítólag az érzé­keny emberek képesek a sajátjukként átélni mások érzelmeit. Én azt is ér­zem, amit ez a kutya érez. És ez na­gyon rossz. Nem kellek. Nem értem. Hol vagytok. Mikor jöttök értem. Ugye jöttök. Éhes vagyok. Fázom. Szeretlek. Mi történt. Jaj, hol vagy­tok, hova menjek. Mi lesz velem. És akkor jut eszembe az a megrázó dal. Az emberi faj némely egyedei­nek iszonyatos önzése és arcátlansá­ga tényleg a pusztulásba taszít ben­nünket. A kutya volt gazdája is ilyen. Saját szükségletét már kielégítette, s büntetlenül megszabadulhat a sze­rencsétlen állattól. Ugyanez a típus Tabák képviselőnő is, aki, mivel csodába illő módon némi hatalom­hoz jutott, már úgy érzi, védett víz­ben is fürödhet. Igaz, őt megbüntet­ték 500 euróra - ennyit ér a védett víz? -, de olvasom, hogy egyben felkérést kapott, legyen á nemzeti parkok hivatalos arca. Jó példakép. Gondolkodtam, hogy én is megfür­­dök valamelyik szigorúan védett ivóvíztározóban, de mégsem teszem. Nem mintha érdekelne, hogy beke­rülnének a testnedveim a citromos limonádéba. Csak nem akarok a vízművek hivatalos arca lenni. Emberek! Nem igaz, hogy mi tesszük tönkre a Földet például az­zal, hogy gyereket hozunk a világra, akinek a „karbonlábnyoma” terheli a környezetet. Persze, a magunk esz­közeivel mindannyiunknak hozzá kell járulnunk, hogy ennek a gyer­meknek, a jövő nemzedéknek is le­gyen Földje. De nem mi vagyunk a sakktábla fő figurái. Ezért részben igaza van Grétának, aki Glasgow-ról csak annyit mon­dott, hogy „blabla”. (Kotrha) Boris Kollár a koalíció sírásójává válhat SZILVÁSSY JÓZSEF A szlovák kormány kétbalkezeskedéséről egyre gyakrabban jut eszembe az egyik székely adoma. Kora reggel Áron bácsi hatalmas fatörzset cipel az udva­rára. Előveszi a szekercéjét és nyesegetni kezd. Megkérdi a szomszédja, mi lesz a fából. Mestergerenda - hangzik a válasz. Délben ugyanerre a kérdésre az a felelet érkezik, hogy szekérrúd. Dél­után meg az, hogy székláb készül. Alkonyaikor Áron bá már a bicská­jával farigcsál, alig látszik ki a sok forgácsból. A szomszéd újabb ér­deklődésére dühödten kiáltja át a kerítésen: „Fogpiszkáló lesz, ha is­mét el nem cseszem!” Valahogy így van ezzel a szlovák kormány is, csakhogy a téblábolá­­sa nem vicc, hanem a felháborodást, értetlenséget keltő valóság. A kormányprogramban ambiciózus reformokat hirdettek, de idáig semmi sem valósult meg. Sőt, hozzá sem kezdtek. „A kormánykoalíció megfeneklett” - jellemezte a helyzetet Igor Matovic. Kirívó példa Mária Kolíková igazságügyi miniszter ügykö­dése, aki nemrég nagyszabású változtatásokat, például több mint húsz járásbíróság összevonását jelentette be. Mára már megelégedne néggyel is, de Boris Kollár, a Sme rodina elnöke és több kormánytag ezt is hevesen ellenzi. Egyelőre marad a főleg az érintetteket idegesítő szócséplés. Nem csitul a nemzeti parkokról rendelkező törvény módosításával kapcsolatos vita sem a politikusok, a természetvédők és az erdészetek között. Ám a kórházi hálózat tervezett optimalizálása kavarta fel leg­inkább az indulatokat. Valóságos darázsfészekbe akarnak nyúlni az il­letékesek, amitől az elmúlt két évtizedekben öt kormány rettent meg, s inkább visszahőkölt. Pedig azt tulajdonképpen senki sem vitatja, hogy egészségügyünk évről évre betegebb, egyre több sebből vérzik. Abban is szinte minden szakember egyetért, hogy ez a helyzet sokáig már nem tartható. Holott állampolgári jog a korunk színvonalának megfelelő ellátás biztosítása, amitől sajnos - kevés kivételtől eltekintve - távol vagyunk. Orszá­gunkban aggasztóan sokan halnak meg olyan betegségekben, amelyet a mai orvostudomány gyógyíthatónak tart. Tény az is, hogy a Heger­­kabinet jóváhagyta az egészségügyi reform főbb alapelveit és idő­rendjét, amely alapján a következő években másfél milliárd euró ér­kezhet a brüsszeli helyreállítási alapból. Amit célirányosan lehet fel­használni, de ezért is cselekedni kell. De semmiképpen sem úgy, ahogy látjuk. Sem szakmai vita, sem részletes tájékoztatás nem előzte meg a kormány döntését. Neves szakértők javaslatait, vagy a déli és keleti régiók aggodalmait egyelőre senki sem vette figyelembe. E héten a kormányfő és az egészségügyi miniszter a keleti végeken járt, és máshova is készül az átalakítások megmagyarázása és a jogos aggodalmak eloszlatása érdekében. Mindeközben Boris Kollár az ottani egészségügyi alkalmazottakat és az embereket hergeli a tervezett intézkedések ellen. Azt is harsogja, hogy nem akar a leszakadó régiók sírásója lenni. Az viszont nem ér­dekli, hogy így az egyébként is ingatag, egymással acsarkodó kor­mánykoalíció (Matovié-Sulík, Kolíková-Remisová és mások csörtéi) sírásója lehet. A tisztességes politikus először a partnereivel közli ész­revételeit, vívja meg jobbító szándékú csatáit és a közérdeket szem előtt tartva törekszik előremutató egyezségre. Kollár viszont csak ön­ző, esetleg pártérdeket ismer, és ennek megfelelően igyekszik elka­szálni a reformokat. A minap Rőcén járt, ahol egy jó hosszú botot adtak neki, hogy a fő­városban azzal kergesse ki a közéletből a polgároknak csak ártó, fel­készületlen, acsarkodó képviselőket. Találóan jegyezte meg egy kom­­mentelő: Önmagával kezdhetné. Aztán meg kevés parlamenti képvi­selő maradna, még kevesebb miniszter. Vártak az orvosok, hogy meghaljon a magzat. Meghalt az anya is Lengyelországban megtörtént az első haláleset az abortusztörvény szigorítása miatt, ezért tüntetés kezdődött az országban - írta a lengyel sajtó. Szlovákiában az Anna Záborská körüli konzervatív politikusok fo­lyamatosan napirenden tartják az abortusz szigorítását, több próbál­kozást tettek erre a parlamentben. A lakosság nem helyesli A héten nyilvánosságra hozott felmérés szerint azonban a lakos­ság elsöprő része ellenzi igyekeze­tüket. A reprezentatív felmérést az AKO ügynökség végezte, az SaS megrendelésére. A megkérdezettek 32,1 százaléka válaszolta, hogy ne változtassák a törvényt, 30,5 szá­zalék szerint enyhíteni kellene, csupán 8 százalék szerint szigorí­tani. 29,5 százaléknyian mondták, hogy nem tudnak állást foglalni a kérdésben. A válaszadók 74 száza­léka igennel, vagy inkább igennel válaszolt arra, hogy minden állami kórházat kötelezni kellene, hogy elvégezze a terhességmegszakítást. Kát kivétel Lengyelországban a szigorú tör­vény szerint három esetet kivéve volt teljes mértékben tilos az abor­tusz: ha a terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés következménye; ha az anya élete vagy egészsége ve­szélyben van; vagy ha a magzat ve­leszületett rendellenességgel szü­letne. A lengyel konzervatív kor­mány azonban még ezt is szigorí­tani akarta, így a súlyosan egész­ségkárosodott magzatot is meg kell szülni. Erről tavaly az alkotmány­­bíróság döntött, amikor kimondta, hogy veleszületett rendellenesség miatt nem lehet abortuszt végezni. Pontosan ez történt most, ezért kellett meghalnia az anyának. Az orvosok nem merték elvégezni az abortuszt, arra vártak, hogy meg­haljon a magzat, amelyet megmen­teni semmiképp nem lehetett, mert az anyának a terhesség 22. hetében elfolyt a magzatvize. Vármérgezós Az esetről Jolanta Budzowska orvosi műhibákra szakosodott ügyvéd számolt be. Élmondása szerint Pszczyna vá­ros kórházában az orvosok arra vártak, hogy a magzat meghaljon, ám emiatt az anya is meghalt vér­mérgezésben (szeptikus sokk). Bu­dzowska a lengyel alkotmánybíró­sági döntés következményének ne­vezte a halálesetet. Az anya korábban a kórházból több üzenetet küldött a családjá­nak, barátainak, hogy az orvosok kivárnak, az abortuszra vonatkozó korlátozások miatt nem szakítják meg a terhességét - számolt be róla a DP A hírügynökség. A lengyel törvény egyik rendel­kezése szerint meg kellett volna szakítani a nő terhességét, hiszen az anya élete veszélyben volt, ám a be­teg magzatra vonatkozó rendelke­zés miatt az orvosok még a legális esetekben is félnek - állítja Bu­dzowska. Több lengyel városban tünteté­sek voltak a héten, Varsóban az al­kotmánybíróság előtt gyújtottak gyertyákat. Jerzy Kwasniewski, az Ordo Iuris, egy ultrakonzervatív lengyel katolikus csoport elnöke, amely korábban az abortusz szigorításáért lobbizott, azt hangoztatja, hogy meg kell várni a hivatalos vizsgálat lezárását. (úsz, TASR)

Next

/
Oldalképek
Tartalom