Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)
2021-11-05 / 255. szám
www.ujszo.com | 2021. november 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A Föld dala Fajunk némely egyedeinek önzése a pusztulásba taszít bennünket Eszembe jutott Michael Jackson Earth Song (A Föld dala) című száma. Amelyikben a kivágott fák és a megölt ember feltámadnak. A környezetvédelmet illetően számomra 1 Jackson 10 Grétával ér fel, s bár Gréta ténykedéséhez hasonlóan az említett dalt is sok szempontból lehetne elemezni és értelmezni - például politikai szempontból is, lásd a füstölgő gyárkémények alatt bevillanó azbukát (mert a másik nagyhatalom virágzó rét és maga a megtestesült béke, ugye?) -, belőlem a mai napig katarzist vált ki. S persze nem véletlenül jutott az eszembe. Sétálunk a gellei körforgalom felé, amikor a távolban felbukkan egy jó testfelépítésü kutya. Abból, ahogy lohol felénk, látszik rajta, hogy elveszett. Hozzánk érve reménykedve veti ránk barna szemét. Szőre enyhén gondozatlan, mint akit néhány napja még megmosdattak, de már kezd csimbókosodni. Bizonytalanul szaglászik, ideges. Nem, ez nem elveszett, hanem elhagyott, kivert kutya. A közeli házban lakó ebek - a boldogok - kiszagolják őt, ugatni kezdenek. Még neki is van tartása, visszaugat, de aztán gyorsan bebújik a bozótba. Ölni tudnék ilyenkor. Mert senki sincs rákényszerítve, hogy állatot tartson. Csak hát némely emberek jó dolgukban, divatból, másokat majmolva vagy pillanatnyi, szeretetnek vélt érzelmi rohamtól indíttatva, beszereznek maguknak egy ilyen élő lényt. S amikor megunják? Közkedvelt módszer kivinni az állatot egy ismeretlen, távoli helyre, ahonnan nem talál haza, kirakni az autóból és rátaposni a gázra. Állítólag az érzékeny emberek képesek a sajátjukként átélni mások érzelmeit. Én azt is érzem, amit ez a kutya érez. És ez nagyon rossz. Nem kellek. Nem értem. Hol vagytok. Mikor jöttök értem. Ugye jöttök. Éhes vagyok. Fázom. Szeretlek. Mi történt. Jaj, hol vagytok, hova menjek. Mi lesz velem. És akkor jut eszembe az a megrázó dal. Az emberi faj némely egyedeinek iszonyatos önzése és arcátlansága tényleg a pusztulásba taszít bennünket. A kutya volt gazdája is ilyen. Saját szükségletét már kielégítette, s büntetlenül megszabadulhat a szerencsétlen állattól. Ugyanez a típus Tabák képviselőnő is, aki, mivel csodába illő módon némi hatalomhoz jutott, már úgy érzi, védett vízben is fürödhet. Igaz, őt megbüntették 500 euróra - ennyit ér a védett víz? -, de olvasom, hogy egyben felkérést kapott, legyen á nemzeti parkok hivatalos arca. Jó példakép. Gondolkodtam, hogy én is megfürdök valamelyik szigorúan védett ivóvíztározóban, de mégsem teszem. Nem mintha érdekelne, hogy bekerülnének a testnedveim a citromos limonádéba. Csak nem akarok a vízművek hivatalos arca lenni. Emberek! Nem igaz, hogy mi tesszük tönkre a Földet például azzal, hogy gyereket hozunk a világra, akinek a „karbonlábnyoma” terheli a környezetet. Persze, a magunk eszközeivel mindannyiunknak hozzá kell járulnunk, hogy ennek a gyermeknek, a jövő nemzedéknek is legyen Földje. De nem mi vagyunk a sakktábla fő figurái. Ezért részben igaza van Grétának, aki Glasgow-ról csak annyit mondott, hogy „blabla”. (Kotrha) Boris Kollár a koalíció sírásójává válhat SZILVÁSSY JÓZSEF A szlovák kormány kétbalkezeskedéséről egyre gyakrabban jut eszembe az egyik székely adoma. Kora reggel Áron bácsi hatalmas fatörzset cipel az udvarára. Előveszi a szekercéjét és nyesegetni kezd. Megkérdi a szomszédja, mi lesz a fából. Mestergerenda - hangzik a válasz. Délben ugyanerre a kérdésre az a felelet érkezik, hogy szekérrúd. Délután meg az, hogy székláb készül. Alkonyaikor Áron bá már a bicskájával farigcsál, alig látszik ki a sok forgácsból. A szomszéd újabb érdeklődésére dühödten kiáltja át a kerítésen: „Fogpiszkáló lesz, ha ismét el nem cseszem!” Valahogy így van ezzel a szlovák kormány is, csakhogy a téblábolása nem vicc, hanem a felháborodást, értetlenséget keltő valóság. A kormányprogramban ambiciózus reformokat hirdettek, de idáig semmi sem valósult meg. Sőt, hozzá sem kezdtek. „A kormánykoalíció megfeneklett” - jellemezte a helyzetet Igor Matovic. Kirívó példa Mária Kolíková igazságügyi miniszter ügyködése, aki nemrég nagyszabású változtatásokat, például több mint húsz járásbíróság összevonását jelentette be. Mára már megelégedne néggyel is, de Boris Kollár, a Sme rodina elnöke és több kormánytag ezt is hevesen ellenzi. Egyelőre marad a főleg az érintetteket idegesítő szócséplés. Nem csitul a nemzeti parkokról rendelkező törvény módosításával kapcsolatos vita sem a politikusok, a természetvédők és az erdészetek között. Ám a kórházi hálózat tervezett optimalizálása kavarta fel leginkább az indulatokat. Valóságos darázsfészekbe akarnak nyúlni az illetékesek, amitől az elmúlt két évtizedekben öt kormány rettent meg, s inkább visszahőkölt. Pedig azt tulajdonképpen senki sem vitatja, hogy egészségügyünk évről évre betegebb, egyre több sebből vérzik. Abban is szinte minden szakember egyetért, hogy ez a helyzet sokáig már nem tartható. Holott állampolgári jog a korunk színvonalának megfelelő ellátás biztosítása, amitől sajnos - kevés kivételtől eltekintve - távol vagyunk. Országunkban aggasztóan sokan halnak meg olyan betegségekben, amelyet a mai orvostudomány gyógyíthatónak tart. Tény az is, hogy a Hegerkabinet jóváhagyta az egészségügyi reform főbb alapelveit és időrendjét, amely alapján a következő években másfél milliárd euró érkezhet a brüsszeli helyreállítási alapból. Amit célirányosan lehet felhasználni, de ezért is cselekedni kell. De semmiképpen sem úgy, ahogy látjuk. Sem szakmai vita, sem részletes tájékoztatás nem előzte meg a kormány döntését. Neves szakértők javaslatait, vagy a déli és keleti régiók aggodalmait egyelőre senki sem vette figyelembe. E héten a kormányfő és az egészségügyi miniszter a keleti végeken járt, és máshova is készül az átalakítások megmagyarázása és a jogos aggodalmak eloszlatása érdekében. Mindeközben Boris Kollár az ottani egészségügyi alkalmazottakat és az embereket hergeli a tervezett intézkedések ellen. Azt is harsogja, hogy nem akar a leszakadó régiók sírásója lenni. Az viszont nem érdekli, hogy így az egyébként is ingatag, egymással acsarkodó kormánykoalíció (Matovié-Sulík, Kolíková-Remisová és mások csörtéi) sírásója lehet. A tisztességes politikus először a partnereivel közli észrevételeit, vívja meg jobbító szándékú csatáit és a közérdeket szem előtt tartva törekszik előremutató egyezségre. Kollár viszont csak önző, esetleg pártérdeket ismer, és ennek megfelelően igyekszik elkaszálni a reformokat. A minap Rőcén járt, ahol egy jó hosszú botot adtak neki, hogy a fővárosban azzal kergesse ki a közéletből a polgároknak csak ártó, felkészületlen, acsarkodó képviselőket. Találóan jegyezte meg egy kommentelő: Önmagával kezdhetné. Aztán meg kevés parlamenti képviselő maradna, még kevesebb miniszter. Vártak az orvosok, hogy meghaljon a magzat. Meghalt az anya is Lengyelországban megtörtént az első haláleset az abortusztörvény szigorítása miatt, ezért tüntetés kezdődött az országban - írta a lengyel sajtó. Szlovákiában az Anna Záborská körüli konzervatív politikusok folyamatosan napirenden tartják az abortusz szigorítását, több próbálkozást tettek erre a parlamentben. A lakosság nem helyesli A héten nyilvánosságra hozott felmérés szerint azonban a lakosság elsöprő része ellenzi igyekezetüket. A reprezentatív felmérést az AKO ügynökség végezte, az SaS megrendelésére. A megkérdezettek 32,1 százaléka válaszolta, hogy ne változtassák a törvényt, 30,5 százalék szerint enyhíteni kellene, csupán 8 százalék szerint szigorítani. 29,5 százaléknyian mondták, hogy nem tudnak állást foglalni a kérdésben. A válaszadók 74 százaléka igennel, vagy inkább igennel válaszolt arra, hogy minden állami kórházat kötelezni kellene, hogy elvégezze a terhességmegszakítást. Kát kivétel Lengyelországban a szigorú törvény szerint három esetet kivéve volt teljes mértékben tilos az abortusz: ha a terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés következménye; ha az anya élete vagy egészsége veszélyben van; vagy ha a magzat veleszületett rendellenességgel születne. A lengyel konzervatív kormány azonban még ezt is szigorítani akarta, így a súlyosan egészségkárosodott magzatot is meg kell szülni. Erről tavaly az alkotmánybíróság döntött, amikor kimondta, hogy veleszületett rendellenesség miatt nem lehet abortuszt végezni. Pontosan ez történt most, ezért kellett meghalnia az anyának. Az orvosok nem merték elvégezni az abortuszt, arra vártak, hogy meghaljon a magzat, amelyet megmenteni semmiképp nem lehetett, mert az anyának a terhesség 22. hetében elfolyt a magzatvize. Vármérgezós Az esetről Jolanta Budzowska orvosi műhibákra szakosodott ügyvéd számolt be. Élmondása szerint Pszczyna város kórházában az orvosok arra vártak, hogy a magzat meghaljon, ám emiatt az anya is meghalt vérmérgezésben (szeptikus sokk). Budzowska a lengyel alkotmánybírósági döntés következményének nevezte a halálesetet. Az anya korábban a kórházból több üzenetet küldött a családjának, barátainak, hogy az orvosok kivárnak, az abortuszra vonatkozó korlátozások miatt nem szakítják meg a terhességét - számolt be róla a DP A hírügynökség. A lengyel törvény egyik rendelkezése szerint meg kellett volna szakítani a nő terhességét, hiszen az anya élete veszélyben volt, ám a beteg magzatra vonatkozó rendelkezés miatt az orvosok még a legális esetekben is félnek - állítja Budzowska. Több lengyel városban tüntetések voltak a héten, Varsóban az alkotmánybíróság előtt gyújtottak gyertyákat. Jerzy Kwasniewski, az Ordo Iuris, egy ultrakonzervatív lengyel katolikus csoport elnöke, amely korábban az abortusz szigorításáért lobbizott, azt hangoztatja, hogy meg kell várni a hivatalos vizsgálat lezárását. (úsz, TASR)
