Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)
2021-11-27 / 273. szám
www.ujszo.coml 2021. november 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Esetleg talán lehet Vannak országok, ahol a vezetés felnőttként kezeli a lakosságot Majd csak lesz valahogy - körülbelül ennyit ígért a szlovák kormány a lakosságnak, amikor bevezette az újabb lezárásokat. Kénytelen volt ehhez folyamodni, annak ellenére, hogy korábban azt ígérte, nem lesznek lezárások, és főleg a beoltottaknak nem kell ilyesmitől tartaniuk. Egyelőre két hétről van szó, de ezt máris megkérdőjelezte Vladimir Lengvarsky egészségügyi miniszter, aki szerint a lockdown karácsonyig fog tartani! Közben a politikusok ahelyett, hogy a rendkívüli helyzet miatt félretennék a párt- és hatalmi érdekeket, a saját táboruknak tetsző jelszavakkal bombázzák a lakosságot, megteremtve ezzel a vírusmarketing legújabb formáját. Két hét lezárás (amely meghoszszabbítható). Milyen ismerős, korábban Matovié is ezzel indított, aztán láttuk, mi lett belőle - hónapokig tartó bezártság, Covid-automata stb. A sok hiba mellett a mentségére legyen mondva, hogy akkor még nem volt oltóanyag. Ma azonban más a helyzet. Van vakcina, de az ország átoltottsága még az 50 százalékot sem éri el, nem úgy, mint néhány európai országban (Portugália, Olaszország, Spanyolország stb.), ahol már a 90 százalékhoz közelít, az uniós átlag pedig 70 százalék. Ezekben az országokban nincs is szó lezárásokról, némi korlátozás van legfeljebb és a kötelező maszkviselés. A súlyos betegek és a halottak száma pedig lényegesen alacsonyabb, mint Szlovákiában - vagyis ez is igazolja, hogy az oltással nagy eséllyel elkerülhető a kórházi kezelés vagy a tragédia. De ehhez nem is kell ilyen messzire menni, elég megnézni a hazai statisztikákat: a kórházban kezeltek 84 százaléka nincs beoltva... Vannak országok, ahol a vezetés felnőttként kezeli a lakosságot, és nem ilyen „majd meglátjuk” lózungokkal operál. Itt van a szomszédos Ausztria - ahol szinte minden mutató jobb, mint nálunk, a halottak száma lakosságarányosan a fele a szlovákiainak -, mégis lezárták az országot. Ám pontosan megmondták azt is, hogy a korlátozás 10, de legfeljebb 20 napig lesz érvényben, és december 13. után visszatér a szabadság, legalábbis az oltottaknak. Az oltás pedig kötelező lesz. Igaz, a hírek szerint ott sem a kormány volt ilyen bátor, a tartományi vezetők győzték meg a kancellárt, aki röviddel ezután bejelentette a korlátozásokat és a kötelező oltást. Kemény, de világos szabályok, mellébeszélés nélkül. Pontosan ilyenre lenne szükség Szlovákiában is, hiszen mi az, amit most tudunk? Hogy a lezárás két hét lesz, de hosszabbíthatják, és aztán lehet, hogy az oltottak visszakapnak valamit a szabadságukból. Lehet, talán, meglátjuk, ha a helyzet úgy hozza, esetleg - ideje lenne elfelejteni ezeket a szavakat, és érthetően, világosan fogalmazni, nem pedig bizonytalanságban tartani a lakosságot. Ha nem megy maguktól, elég másolni az osztrák példát. Azt, hogy a kormány gyámoltalansága miatt ide jutottunk, hogy a világon lakosságarányosan Szlovákiában van a legtöbb fertőzött, már nem tudjuk megváltoztatni, erre a rövid lezárás is elfogadható, tűzoltásként. De az, hogy (lét)bizonytalanságban tartsák a lakosságot, már nem. Ha már szinte mindent elszúrtak, legalább kezeljenek felnőttként minket. Világos beszéddel, talán, esetleg és meglátjuk nélkül... Informált beleegyezés BOLEMANT LILLA Mibe is egyeztél bele? Elolvastad a szerződést, mielőtt aláírtad? A bankban, a mobilszolgáltatónál, a villamos műveknél, bármilyen használati tárgy megvételekor? Az emberek többsége nem olvassa el a szerződéseket, csak aláírja őket, és amikor gond van, akkor derül csak ki számukra, hogy mi is volt az apró betűs részben. De nem csak az apró betűs résszel lehet gond. A szerződések aláírásakor különös lelki állapotban is lehet az ember, amikor nem tud teljesen összpontosítani arra, hogy mit is ír alá. Vagy nem érti a szerződés szövegét. És ez nem feltétlenül az ő hibája. Itt gondolhatunk a jogi megfogalmazásokra, de arra is, hogy mi az, amit aláírunk az egészségügyi intézményekben. Informált beleegyezés, tájékoztatás az egészségügyi ellátásról, beavatkozásról, műtétről stb. Néhányan felesleges idegesítésnek veszik, hogy az orvos minden egyes látogatás alkalmával aláíratja velünk, hogy egyetértünk a nekünk nyújtott kezeléssel, tudomásul vettük az esetleges következményeit, mellékhatásait stb. Olyan is akad, aki sokáig vitatkozik az orvossal azon, hogy miért írná alá a beleegyezést, ha mellékhatásai vannak a kezelésnek, a gyógyszernek, és ez a papír csak az orvost védi’. Az informált beleegyezésről szóló „papír” az érve annak a jogásznak, jogászoknak, akik az orvosokat (az államot?) védik azokkal a roma nőkkel szemben, akiken akaratuk, tudtuk nélkül sterilizációt végeztek el (a múlt század hatvanas éveitől kezdve egészen a kétezres évek elejéig, legalábbis ezt az időszakot öleli fel a per, és csak remélhetjük, hogy nem folytatódtak ezek a praktikák). Hosszú idő kellett ahhoz, hogy a szlovák hatalom végre bocsánatot kérjen ezektől a nőktől, amiért testi és lelki bántalmazás érte őket az egészségügy és a hatalom részéről. Az orvosok ugyanis a hatalmukat gyakorolva, jogtalanul végeztek olyan műtétet, amelyről a páciens nem is értesült. Persze a biztonság kedvéért aláíratták vele, hogy „egyetért” a sterilizálással. Ez a nők elleni erőszaknak az a fajtája, amikor az állam, a hatalom érvényesíti az erejét. A bocsánatkéréshez tartoznia kéne valamilyen kártérítésnek is, amiről egyelőre szó sincs. Nagyon veszélyes terep ez ugyanis, két okból is: az egyik az, hogy a romakérdést a maga összetettségében kellene kezelnie a mindenkori kormányoknak, amit nem igazán szeretnének megtenni. A másik pedig, hogy ezen belül a roma nők problémáira nagy hangsúlyt kellene helyezni, mivel ők többszörösen hátrányos helyzetben vannak. Kisebbség a kisebbségben. Etnikai, nyelvi, nemzetiségi kisebbség - ha például a magyar kisebbséghez tartozó roma nőket nézzük. És nők. Hogy is van ez a szexuális és reprodukciós jogokkal? Az Egészségügyi Világszervezet szerint az egészség - ami teljes fizikai, lelki és társadalmi jólétet jelent, és nem egyszerűen a betegség vagy fogyatékosság hiányát - alapvető emberi jog. A reprodukciós egészséghez való jog ennek része. Ide tartozik a reprodukciós szervek egészsége és épsége, a szexuális nevelés, az információhoz való hozzáférés, a szexuális önrendelkezés, a szexuális úton terjedő betegségek elleni védelem, a fogamzásgátlás, a fogamzásgátló szerek könnyű hozzáférhetősége és megfizethetősége, a terhesgondozás, az asszisztált reprodukciós eljárások, a biztonságos szülés, a biztonságos abortusz, a kényszersterilizációtól, az abortuszra kényszerítéstől és egyéb kapcsolódó jogellenes beavatkozásoktól való védelem. Ha ezeket a jogokat bárki megsérti, a bocsánatkérés a minimum. Komoly felelősségre vonásnak és kártérítésnek kell követnie. Akkor is, ha utólag ez nem gyógyíthatja meg az okozott testi és lelki sérelmeket. FIGYELŐ Katalin cárnő a kötelező mellett Nagy Katalin orosz cámő 1787-ben írt levelét, amelyben a himlő elleni oltás fontosságát hangsúlyozza Malorosszija (a mai Ukrajna) helytartója számára, december 1-jén árverezik el Londonban. Nagy Katalin a védőoltások egyik fő szószólója volt, amikor még nagy volt az ellenállás vele szemben. 1768-ban ő volt az első, akit Oroszországban beoltottak himlő ellen, utána a fiát is beoltatta. Levelében kifejti, hogy a himlő nagy károkat okoz, különösen a köznép körében, ezért az oltásnak mindenütt általánosnak kellene lennie. (MTI) Befogadták a híres, zöld szemű „afgán lányt” Megérkezett Olaszországba a National Geographie fotójáról elhíresiilt zöld szemű „afgán lány". Az olasz kormány közölte, hogy ő szervezte meg Sarbat Gúla kimenekítését, miután a tálib hatalomátvétel után a lány segítséget kért. A beilleszkedésben is támogatni fogja. Sarbat Gúláról 1984 decemberében készítette Steve McCurry amerikai fotós a National Geographic címlapján megjelent, híressé vált felvételét, az Afgán lányt, akit az afganisztáni háború Mona Lisájaként is emlegettek. Az akkor 12 éves, vakító zöld szemű lányt egy menekülttáborban, a pakisztáni határon fotózta le, a felvétel bejárta a világsajtót. Gúla családja 1979-ben menekült Pakisztánba több ezer afgán családdal együtt, a szovjet csapatok elől. McCurry nem tudta a lány nevét, és hiába utazott vissza többször is, nem sikerült a nyomára bukkannia. 17 évvel később, 2002- ben találta meg Pesavarban. A nő akkor férje engedélyével levette hurkáját, hogy új portrét készíthessen róla. 2014-ben Pakisztánban tűnt fel, de 2016-ban azzal vádolták meg a hatóságok, hogy hamis iratokat szerzett, és ezért elrendelték deportálását. Kabulba szállították, ahol Asraf Gáni afgán államfő fogadást adott a tiszteletére az elnöki palotában, és kapott egy lakást. Gúla elmenekülését a civil társadalom tagjai és nonprofit szervezetek támogatták. (MTI) Az 1984-ben készült kultikus fotó és a 2016-os felvétel (TASR/AP-felvételek)
