Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)
2021-11-26 / 272. szám
www.ujszo.coml 2021. november 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Tudósok társadalma virológusok társadalmában élünk Ma már egyenesen a , vek óta hajtogatjuk, nemli ' csak mi, hanem szerte a ■*5 fejlett világban, hogy a M J tudás társadalmát építjük. Biztos vagyok benne, hogy nem, de az tény, hogy eljutottunk a tudósok társadalmáig. Persze nem úgy, ahogyan azt valaha Platón és mások elképzelték, hogy a tökéletes államot tudós elmék fogják irányítani. Ezt utópiának szokás.nevezni, mert még sehol nem valósult meg. A tudósok mostani társadalmának lényege, hogy a vírustan területén az is tudósnak képzeli magát, aki nem az. Vagyis egyenesen a virológusok társadalmát éljük. Legyinthetnénk, hogy mindez csak személyes téveszme, mint amikor valaki Napóleonnak hiszi magát, s hogy a tudósok társadalma így csak a fejekben létezik, vagyis ugyanolyan utópia, mint Platóné. De sajnos, nem így van. A tudósok társadalma cselekszik. Nem okvetlenül tüntet, de tesz, és ezzel számtalan láncreakció elindítója. Adott például egy egyetem. Míg az ország számtalan más egyetemi munkahelyén már régóta online oktatás folyik - sőt, sok helyen a jelenléti el sem kezdődött szeptemberben itt valamilyen tudós elmék eldöntötték, hogy nincs vírusveszély. Aztán amikor a járás mégiscsak bordó lett - biztosan azért, mert nem volt vírusveszély eldöntötték ugyan, hogy a hallgatók otthonról vehetnek részt a távoktatásban, de a tanároknak továbbra is be kell járniuk. Ha helybeli pedagógusokról lenne szó, esetleg elfogadható lenne ez a döntés, hiszen az ember beballag, letanítja az óráit, aztán hazaballag, ami a jelenlegi körülmények között akár kirándulásnak is minősíthető. Csakhogy egy ilyen „ballagás” egyes helyieknek akár 40 percet jelent a tömött városi közlekedésben. Arról nem is beszélve, hogy a tanárok nagy része bejáró, én például két órát utazok oda, és kettőt vissza. Ráadásul a kollégák sincsenek mind beoltva, az egyik önjelölt tudósnő, kész Karikó Katalin, nekem is rendszeresen küldözgeti vírus- és oltásellenes okoskodásait. Summa summarum, a bejárással fölösleges fertőzésveszélynek tesszük ki magunkat, s azokat is, akiknek munkája nem engedi meg, hogy otthonról dolgozhassanak. Mivel én ezzel nem értek egyet, eddig úgy oldottam meg a helyzetet, hogy a tanítási napjaimra szabadságot vettem ki, aztán beültem az otthoni gépem elé. Tanítani. Egy null a tudósok javára. Csakhogy elfogyott a szabadságom, így ha a tudósok továbbra is ragaszkodni fognak kényszerképzetükhöz, mely szerint bejárni tök biztonságos, akkor kénytelen leszek felvenni a képzeletbeli kesztyűt. Rajtuk kívül különösen haragszom azokra az ellenzéki tudós politikusokra, akik nálunk és máshol is bőszen szítják a többi tudós oltásellenes hangulatát. Értem, hogy ezzel politikai jó pontokat lehet szerezni - a megosztáshoz a korábbi ellenzék is jobban értett, mint most a kormányzáshoz, beleértve a vírushelyzet kezelését -, csakhogy itt mindannyiunk egészségéről van szó, s ennek minden politikát felül kellene írnia. Hát így zajlik az élet a tudósok társadalmában. Miközben az igazi tudósok szorgalmasan dolgoznak. Szerencsénkre. Két hét, vagy még több SZILVÁSSY JÓZSEF Amitől a szlovák kormány hetek óta ódzkodott, végül bekövetkezett. A sokáig tétovázó kabinet végül mégis elrendelte az ország részleges lezárását. Eduard Heger a határozatot ismertető sajtótájékoztatón azt bizonygatta, hogy megfogadták a szakmai testület ajánlásait - ami csak részben igaz. Ugyanis a járványügyi szakértők legalább háromhetes, minél átfogóbb vesztegzárat javasoltak, méghozzá az alapiskolák felső tagozatán és a középiskolákban is. Ezt a megoldást az oktatásügyi miniszter és pártja ellenezte, mert szerinte a tanintézményekben naprakész ellenőrzés zajlik, a megfertőződött tanulót azonnal kiszűrik, osztálytársait pedig karanténba küldik. Egyébként pedig a tantermi oktatást aligha lehet megfelelően pótolni. Bármit is állít a miniszterelnök, a kabinetet a kórházakban kialakult drámai, immár tarthatatlan helyzet kényszerítette erre a lépésre. Országunkban egymillió lakosra számítva világviszonylatban a legtöbb ember hal meg a delta variáns és más mutációk szövődményében. Azt viszont egyelőre nem hozták nyilvánosságra, vajon mennyien hunynak el a járvány következtében elhalasztott műtétek és egyéb életmentő gyógykezelések elnapolása miatt. Mindezért a gyámoltalan kormányt is felelősség terheli, mert sokáig halogatta az égetően szükséges döntéseket. Sulik, Kollár, Matovié és Remisová saját pártjaik vélt érdekeit helyezték előtérbe közegészségügyünk elvárásai helyett. Kezdetben azzal ámították a polgárokat, hogy a Covid elleni oltás teljes védettséget jelenthet. Hangoskodásuk elnyomta a szakemberek véleményét, hogy a vakcina legfeljebb csökkenti az alattomos kór következményeit, vagyis jó eséllyel enyhébb lefolyású n betegség, nem annyira súlyos vagy végzetes, mint az oltatlanoknál. Ezt a szomorú adatok most igazolják. Nem jár felmentés az ellenzéki politikusoknak, elsősorban Robert Ficónak. O kezdetben a gyógyszergyárak nagy bizniszének állította be az oltást. Aztán idén nyáron személyesen is megtapasztalta, milyen átesni a Covidon, majd a hírhedt vadászházban cimboráinak is beismerte, milyen szörnyű betegség a Covid-19. De hívei előtt máig nem beszélt erről a tapasztalatáról, pedig azok még mindig szinte mindent elhisznek neki. A kormányt többnyire indokoltan bíráló Peter Pellegrini pedig újabban már az oltást népszerűsíti, hogy aztán a következő mondatával kétségbe vonja hatékonyságát. Nagy részük van az országunkat sújtó súlyos járványhelyzet kialakulásában azoknak a gátlástalan alakoknak, akik a közösségi hálókon, családtagjaik, barátaik és ismerőseik körében a legképtelenebb ostobaságokkal és összeesküvés-elmétekkel riogatják a védőoltás következményei miatt aggódó, a valós tényekről kevésbé tájékozott embereket. Közülük nem kevesen azt az ostobaságot is elhiszik, hogy a vakcinákba az amerikai gyártók csipeket tettek, amelyek majd egy idő után felrobbannak... Találóan jegyezte meg egy orvos, hogy ezeket a bajkeverőket be kellene idézni a kórházakba, hogy személyesen győződjenek meg arról, hogyan fuldokolnak, szenvednek a többnyire beoltatlan betegek, s milyen emberfeletti munkát végeznek az egészségügyisek. Sokan vannak azok is, akik felelőtlenül kijátsszák az érvényes rendeleteket, néhányan oltási igazolást hamisítanak, nem tudatosítva, mennyit ártanak önmaguknak és környezetüknek. Megkönnyítette a dolgukat az eddigi laza ellenőrzés, holott enélkül egyetlen intézkedés, még a most érvénybe lépett részleges lezárás sem lehet eredményes. A kormány meg újra valamiféle csodában bízik és máris azt pedzegeti, hogy két hét múlva elsősorban a kórházakban, de országosan is javulhat a helyzet, Szakértők szerint viszont ilyen kevés idő erre semmiképpen sem elég. Talán a kormány még mindig nincs tisztában a jelenlegi állapotokkal. Vagy gyáva. Roman Pataj szlovák publicista szerint emiatt tart nálunk tovább az agónia, amelynek végén még több halott lesz. Továbbá teljesen kimerült egészségügyisek és elgyötört polgárok maradnak. Bár ne így lenne. Kilencven csatát nyert meg a magyar nép! Nem kevés ez? Nem kis meglepetést okozott Benkő Tibor magyar honvédelmi miniszter egy lakossági fórumon, amikor azt mondta: „A történelem során a magyar nép 163 ütközetben, csatában, forradalomban volt érintett, ezekből 90-et megnyert. Ez is bizonyítja, hogy vannak értékeink, van mit védeni". Lenthár Balázs történész gyakorlott forráskutatóként hamar megtalálta, hogy Benkő honnan vette e gyanús statisztikát: a „Magyarország háborúinak listája” című Wikipédia-oldalról. Wikipédia-oldalt komolyan forrásnak használni eleve bátor dolog, ez ráadásul már első pillantásra gyanús oldal. Annyira, hogy rögtön a címe alatt olvasható a figyelmeztetés: „Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. Ennek a szócikknek mind a tényszerűsége, mind a semlegessége vitatott”. Győztes csatavesztés Nem véletlenül. Eleve zavaros, hogy miket számolt össze a szerzője. A listában szerepelnek háborúk, de egyes csaták is, vagy egy-egy háborúból önkényesen kiragadott öszszecsapás. És tényleg. Magyar győzelemként szerepel például a felsorolásban az 1552-es egri diadal. Csakhogy 1552- ben nemcsak Egert ostromolta meg a török, hanem egy sor másik várat is, sikerrel (Temesvár, Szolnok, Drégely, Veszprém), sőt, egy nyílt mezei csatában legyőzte az egyesült keresztény hadakat. A történész szerint „az 1552. évi török hadjáratra nehezen mondaná rá az ember, hogy egyértelmű magyar győzelemmel zárult, függetlenül Dobóék megkérdőjelezhetetlen sikerétől”. Pártos honfivár A kifejezetten félrevezető listán előfordul, hogy a szerző egy tételnek vesz több fegyveres konfliktust. Ha lehet, még zavarosabb, hogy az önkényes, 163 elemű felsorolásban Lenthár számítása szerint nagyjából 40 olyan konfliktus szerepel, közülük sok magyar győzelemként, amit részben vagy teljes egészében önmagunk ellen vívtunk (trónviszályok, belháborúk, felkelések), gondoljunk például a Dózsa-féle felkelés szétkergetésére. Magyar győzelemként könyvelte el a szerző az 1061-es pogánylázadás leverését, ahol magyarok harcoltak magyarokkal, magyar területen. Továbbá a trónviszályt III. István és nagybátyjai, II. László és IV. István között, és azt is, amikor Imre leverte II. Andrást. Fényes bevonulás Az már csak hab a tortán, hogy a Leningrádban végzett, oroszul felsőfokon beszélő, katonai karrierje első 15 évét a kommunista Néphadseregben leszolgáló Benkő miniszter a félrevezető adatok ismertetése mellett azon sóhajtozott, hogy 89-ben bezzeg még 155 ezres volt a hadsereg létszáma, ami 2007-re (ennél vajon miért nincs frissebb adata az aktuális miniszternek?) 24 ezer alá csökkent. Győzelem Irakban A Benkő-féle 90 győzelem között szerepel a magyar néphadsereg csehszlovákiai bevonulása is, amikor a Szovjetunió csatlósaként 1968-ban Benkő kollégái segítettek leverni a prágai tavaszt. Az így már inkább aranyos vicc, hogy a 90 magyar győzelembe az iraki háborút is beleszámolták. (MTI, 444.hu)
