Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)

2021-11-04 / 254. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2021. november 4. I 7 Illegalitásba vonulva az eldugott vadászházban Fico már egy legyőzött ellenzéki, emlékezzünk Meciar alkonyára JOZEFRYNÍK M iértjó, hogy Fico egy vadászházban találkozik a cinko­saival? Kevesen fi­gyeltek fel a helyszínre, pedig talán ez a leglényegesebb. A lapok azzal voltak elfoglalva, hogy legális volt-e a lehallgatás, és hogy miről beszéltek. Igen, fontos kérdés, hogy a rendőrség lehallgat­hat-e orvvadászokat, illetve helyet­tük politikusokat, de hát ezek a sze­replők is éveken át szabadon va­dásztak, hogy mást ne mondjunk, zsíros állami megrendelésekre. Igen, a jelen levő ügyvédek ellen legalábbis fegyelmi eljárást kell in­dítani, tisztességes politikus pedig visszavonulna ilyen felvételek nyilvánosságra kerülése után, de a legfontosabb mégis a „tetthely”. Fico már nem a kormányhivatal­ban egyeztet ilyesmikről, nem po­zsonyi luxushotelekben, még csak nem is a Smer fővárosi székházá­ban. Hanem egy eldugott vadász­házban, valahol Csiffár mellett, Verebélynél. Ez mutatja a legszem­léletesebben, milyen helyzetben van. Szinte bujkál, mint valami il­legalitásba kényszerült mozgalom vezetője, titkos terveket sző, hogy a még funkcióban maradt embereivel hogyan lehetne befolyásolni a sa­játjai ellen indított eljárásokat. Még panaszkodik is, hogy elsőre vissza­utasították, amikor egy kis protek­ciót próbált intézni a barátnőjének. Hogy mit merészelnek egyes állami hivatalnokok... Aztán persze eldi­csekszik, hogy azért sikerült elsi­mítani a dolgot. Ez már nem az a rettenthetetlen Fico, aki egy évtizede fölényesen parlamenti választást nyert és maga alakított kormányt, dacára a Gorilla­botránynak. Nem, ő már egy legyőzött ellen­zéki politikus, akinek leáldozóban a csillaga. 2014 óta minden választást elveszített, köztársasági elnökit, önkormányzatit, parlamentit. És továbbra is veszíteni fog. Elég meg­nézni Vladimír Meciar politikai al­konyát. Az igaz, hogy egy évtizedig elhúzódott, legyőzése után addig tudott lavírozni a politika vizein, de aztán végleg eltűnt. Persze Fico fiatalabb, elszán­­tabb, talán dörzsöltebb is, mint akkor Meciar, tán populizmusban és demagógiában is megelőzi. Te­hát a lejtmenet nála egy évtizednél is tovább eltarthat. Viszont már több mint hat-hét éve tart. És már legyőzték. Szóval legyünk opti­misták. A pesszimisták erre azt mondják, elég megnézni a történelmet. A re­formáció után jött az ellenreformá­ció, a forradalmak után visszatértek a royalisták. Mindennek megvan a maga idej e. Lehet, hogy a mostani változási fo­lyamat is évekig eltart, de próbál­junk meg egy kicsit türelmesebbnek lenni, még ha nehéz is. A szerző a Trend kommentátora Szivárogtatás (Danglár) Nagy baj, hogy elrobog mellettünk a digitális világ FELEDY BOTOND A USA politikai elitje is alig bír a Facebookkal, vagy ép­pen az űrbe igyekvő JefTBezosszal, az Amazon tulaj­/_% M donosával. A világ többi része pedig elképesztően ki A. van szolgáltatva, a digitális koncentráció e néhány amerikai és kínai cégnél messze meghaladja az európai kapacitásokat. Már az amerikai versenyhatóság is igyekszik lépni, hogy a nagyok ne vásárol­janak fel minden új versenytársjelöltet, és azok levegőhöz jussanak. Miközben ez a lármás csata zajlik a fejünk felett, a mi térségünkben más kihívások is adódnak. Az európai átlaghoz képest a lengyel és magyar né­pességben még mindig tíz százalék feletti azoknak az aránya, akik soha nem használtak internetet. Ez nem tűnik nagy számnak, de mutatja, ho­gyan kezdődik a digitális szakadék mélyülése. Mérik azt is, kinek milyen digitális készségei vannak. Két nagy kalapba kerül a válaszadó: átlag alatti vagy átlag feletti készségeket gyűjtöttek a billentyűzet és az egér nyomko­dása során. Az Európai Bizottság DESI adatai (Digitális Gazdaság és Tár­sadalom Index) szerint a magyar népesség 40 százalékának átlag alatti készségei vannak, míg 32 százalék, vagyis a népesség harmada az átlagnál mélyebben ismeri a digitális világot. Látjuk az egyre nagyobb szakadékot? Ez az adat a visegrádi országokban hasonló módon alakul - nem rohan a régiónk. Lehet nagy célokat kitűzni uniós szinten - hogy például 2030-ra a kis- és középvállalkozások 90 százaléka digitális minimummal már jelen lesz a kibertérben, de a vállalkozók jó része még messze nem elég képzett ehhez. Kin múlik ez, kinek a felelőssége? Egy új kor újszerű kihívása ez. A szükséges készségek eddig mondjuk évtizedenként változtak, alakultak. Most tíz év leforgása alatt feje tetejére állt a világ, mindenki hosszú órákat tölt a képernyő előtt, hirtelen más tu­dás (is) értékes lett. Ám az állam nem tudja visszaültetni a lakosságot az iskolapadba, hogy mindezt hirtelen megtanítsa mindenkinek. A felnőttok­tatás mint hagyomány is gyengébb a régiónkban, illetve az erre való nyi­tottság is. Az e-kormányzás, a nagyáruházak appjai, a celebek, vagy éppen az online jelenlétre nyitó hagyományos médiacsatomák azok, amelyek a felnőtt populáció egy részét újraszocializálták, de közel sem mindenkit. Az állam szempontjából komoly kockázat, ha a népesség jelentős része digitálisan leszakad, hiszen a munkaerőpiac is átrendeződik ezzel. Robo­­tizáció, mesterséges intelligencia és hipp-hopp, egy-két millió munkahely eltűnik vagy átalakul a régióban. A rendszerváltás gyorsaságával múlhat­nak ki iparágak, hajön egy diszruptív innováció. Erre fel kell készülni ál­lami oldalról is, mert amúgy a segélyekbe belerokkanhat a kassza. Mindez történik olyan korban, amikor a digitális bennszülöttek (akiknek fiatal koruk miatt szocializált tudásuk az alapkészségek széles tára) gond nélkül vándorolnak országról országrajobb munkahely, etikusabb kihívás vagy stabilabb karrier után. Ez óriási agyelszívási kockázat a visegrádiak­nak és egész Közép-Európának. Megint ugyanaz a helyzet: állami struk­túrák nélkül a piaci működés itt nem fog régiós érdekeket szolgálni.' De vajon az állami döntésekért felelős emberek mennyire érzik a digita­­lizáció sebességét, ennek veszélyeit, mennyire tudnak azonosulni ezzel a kihívással? Ha itt bármi meginog, az túl nagy kockázatot jelent társadalmi szinten. Talán éppen a politikai döntéshozóknak kellene elsőként egy kö­telező digitális gyorstalpaló! FIGYELŐ Utcai bandák az oltás mellett Hét új-zélandi bandavezér, akik a legismertebb utcai bandákat veze­tik, videóban buzdít az oltásra - írta a The Guardian. A szokatlan össze­fogást a kormány egy maori tagja, Willie Jackson javasolta. A banda­­főnökök elmondják, hogy be van­nak oltva, mindenkit erre biztatnak, mert „itt nem arról van szó, hogy a kormány megmondja, mit tegyünk, hanem szakértők mondják, hogy így megvédjiik magunkat”. (MTI) Olasz maffiózók is felvették a szegényeknek járó alapjövedelmet Több mint kétezer ember ellen indítottak eljárást csak Ná­polyban, miután kiderült, hogy a helyi bűnszervezet, a camor­­ra tagjai, valamint csalák ju­tottak hozzá a rászorulóknak járó alapjövedelemhez. Kiderült, hogy a camorra ismert tagjai, valamint a hatósági nyilván­tartásban szereplő rablók, csalók vették fel az ideiglenesen állástala­noknak, jövedelem nélkülieknek já­ró alapjövedelem összegét. Az alapjövedelmet a 2018 óta kormányzó Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezette be, választási ígéretét teljesítve. A havi négyszáz és hét­száz euró közötti összeggel az ide­iglenesen munkanélküli vagy más okok miatt nehéz helyzetbe került embereket, családokat akarták segí­teni így. A legalább tíz éve szabá­lyosan Olaszországban élő külföldi­ek is igényelhetik a támogatást. A segélyt többségében a délolasz ré­giókból igénylik. Az öt, egymással szomszédos déli tartományban végzett ellenőrzés több mint húszmillió eurós csalást leplezett le. Csak Campania régió­ban több mint ötmillió eurót vettek fel jogtalanul: több mint 2400 em­berrel szemben indult eljárás Ná­polyban és térségében. A hivatalo­san állás és bármilyen bevétel nél­küliek között a camorra főnökei és feleségeik is szerepeltek. Az állami támogatást igénylők között volt olyan, aki Ferrarival járt, egy másik kérvényező tánciskolát vezetett. Volt, aki azt állította, gyerekei van­nak, miközben egyedül élt. Olyan bűnöző is volt a „munkanélküliek” között, aki közigazgatási vállalat al­­kalmazottának kiadva magát rabolta ki a nápolyiakat. Eljárást indult egy 46 éves, bün­tetett előéletű férfi ellen, aki a ten­gerparti Castellamare di Stabia pos­tahivatalában akarta felvenni az alapjövedelem havi összegét úgy, hogy Olaszországban letelepedett, munkanélküli bolgárnak adta ki ma­gát. A postahivatal a férfi „hiteltelen bolgár kiejtése” miatt fogott gyanút és feljelentést tett. A hatósági adatok azt mutatják, hogy az alapjövedelem 2019-es be­vezetése óta több mint 48 millió eu­rót vettek fel jogtalanul. Az idén több mint 15 6 ezer igénylőt ellenőriztek, és több mint kilencezer esetében derült ki, hogy nem járt neki a támogatás. Az M5S közleményben hangoz­tatta, hogy az alapjövedelem a Covid-19-járvány első hullámától kezdve több mint hárommillió em­bernek jelentett segítséget. A párt a következő években további egymil­­liárd eurót akar a segélyre fordítani. A jobboldali erők ellenzik az M5S által bevezetett segélyezési rend­szert, és a baloldali pártok is sürgős korrekciót szorgalmaznak. A jelenlegi, Mario Draghi vezette kormány az alapjövedelem reform­ját tervezi 2022-től, az igénylési fel­tételek és az ellenőrzések szigorítá­sával. A tervek szerint ha az alapjö­vedelemben részesülők kétszer is nemet mondanak az állásközvetítő kormányhivatalok ajánlataira, csökkentik a nekik fizetett támoga­tás összegét. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom